Pécsi Napló, 1902. június (11. évfolyam, 123-147. szám)

1902-06-01 / 123. szám

XI. évfolyam. Vasárnap, 1902. junius 1. 123. (3165.) szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőségi: Munkácsy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda) : Boltivkaz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt tér sora 60 fillér. 2 előadás. 2 előadás. @m~ Ma, vasárnap a Pécsi Nemzeti Színházban A R­AJIA- színház előadásai: H5H4 Délután 3 órakor félhelyárakkal 200 vetített és 27 mozgó fényképpel. Irta: Pekár Gyula. Este 8 órakor rendes helyárakkal 240 képpel, számos mozgófényképpel. Irta: Pékár Gyula. TáNCZ XIX. SZÁZAD K­E­D­D E­N : TS* Miss DUNCAN előadás. este 8 órakor A „Pannónia bért“ ma délben megnyílik. A „Pannónia Mulató“ bemutató előadása ma este fél­­9 órakor kezdődik. * ********** A régi baj, Pécs, május 31. * A nemzetiségi izgatások hol itt, hol ott, újra és újra, de a már meg­szokott régi formákban felbukkannak, megzavarva a közállapotokat, melyek­nek javítására, rendezésére mai kor­mányunk, ígéretéhez híven, gondosan törekszik. Most a németséget nyugtalanítják. És pedig nem a szászokat, kiket ismert vezérembereik amúgy is örökösen for­rongásban tartanak, ádáz gyűlölettel és vakmerőséggel izgatván ellenünk lapjaikban és a németországi lapokban és gyülekezetekben, hanem az erdélyi részeken kívül, Magyarország más vidékein élő német ajkú honpolgáro­kat is, különösen pedig a délvidéki és bácskai svábokat igyekeznek a szász urak és a nagy­ németség vándorapos­tolai megdolgozni, hogy felidézzék lelkükben a magyar államiság és a magyar nemzet iránti gyűlöletet. A­míg a szászok csak maguk között, otthonukban okvetlenkedtek és a németországi lapokban saját házi dolgaikról hazudoztak, nem igen vet­tük komolyan, de az izgatásnak további terjesztése már felette figyelemreméltó dolog, káros és veszedelmes is. Hite­lesen be van ugyanis igazolva, hogy „idegen pénzből, idegen lapokat ala­pítanak, a nemzetiségi vidékeken és azokban hazugsággal, álhírek terjesz­tésével, alávaló támadásokkal“ meg­ingatják a bizalmat, felkeltik az ellen­szenvet és megbolygatják az eddigi békét. Künn a németek az ezen zug­lapokban közzétett panaszokat és vádakat készpénznek veszik, felriasztják fajrokonaik érdekében a kulturegyesüle­­teket és hirdetik a bojkottot minden ellen a mi magyar. Ez üldözésnek következménye már­is az, hogy a németországi gyárakban, bányákban és iparvállalatoknál dolgozó munkáso­kat még ha németajkúak is, sorra elbocsájtják. Így kerültek vissza leg­közelebb megyénkbe, a pécsváradi járásba, különösen Szebénybe, a künn alkalmazásban állott munkások is. Megdöbbentően hatnak reánk azok a részletek, melyek a lapok hírei és saját tapasztalataink révén az izgatás módjai és vakmerő terjesztésének visszaélései közül tudomásunkra jutnak. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez állam­ellenes aknamunkát kormá­nyunk is éber figyelemmel kíséri és annak elfojtása, mielőbbi megszűnése gondjai tárgyát képezi. De még­is ma már nem csupán időszerű eszközök alkalmazásáról lehet szó, hanem vég­leges és kíméletlen elrettentési módok­ról is kell gondoskodni s azokat a tör­vény segélyével erélylyel, szigorral és kérlelhetlen határozottsággal minden­felé alkalmazni. Rendszeres politikai akc­iónak tárgyává kell tenni e ve­szélyes üzelmeket. Mert van-e államhatalom széles e világon, mely békével tűrné, mely kö­zömbösen nézné, hogy az iskolákban, sőt állami tanintézetekben is, egyleti összejöveteleken és törvényhatósági közgyűléseken szabadon izgassanak az állam nyelve ellen és szóban, színek­ben, jelvényekben tüntessenek a ma­gyar állameszme ellen; hogy oly egyé­nek, kik nyíltan és alattomosan szi­dalmazzák, rágalmazzák hatóságainkat és becsmérelik közállapotainkat, tün­tetnek a magyar állam fensége és területi épsége ellen, gyakorló ügy­védek, alkalmazásban levő tanárok és tisztviselők, sőt a törvényhozás tagjai is lehetnek? A nagy, hatalmas államok tűzzel-vassal elnyomnak minden ily legkisebb mozgalmat és separatisz­tikus irányzatot, mely százszorta jo­gosabb a mi nemzetiségeink állítólagos­­ sérelmeinél, de mi csak kétségesked­­­­jünk, tűrjünk továbbra is és lovagias nagylelkűséggel engedjük garázdál­kodni házunkban az ellenséget? Mi elégedjünk meg szerény tiltakozásokkal, apró védekezési kísérletekkel? És mindezt azért, nehogy sovinisztáknak, erőszakoskodóknak tartsanak ben­nünket! A nemzetiségek izgatásának és mindinkább vakmerőbben nyilvánuló fellépésének két alap­oka van. Egyik, hogy túlságos szabadságot élveznek s gyengéknek, erőtlennek tartanak ben­nünket a megfékezésre; másik pedig az, mert Magyarország államisá­gának a közös monarchia viszonyá­ban erejét, tekintélyét, paritását kifelé imponáló módon érvényesíteni nem bírja és a külföldön csak mint Ausztria egyik rakonczátlankodó, békétlen gyarmata szerepel. És a­míg így van, természetes, hogy az or­szágban magában érvényesülni akaró nemzeti politikát is balul ítélik meg, mert nem tekintik azt egy önálló állam feltétlen jogának és hatalmi kérdésének, hanem csupán megen­­gedhetlen nemzetiségi aspirác­iónak és Ausztriával szemben erőszakos­ságnak. Hogy államiságunk a külföldön majdnem teljesen ismeretlen fogalom és alkotmányunk, valamint Ausztriához való államjogi viszonyunk körül a leg­nagyobb tájékozatlanság uralkodik, a felett panaszkodhatunk, kesereghetünk, de sajnos, változtatni nem tudunk. Év­­ről-évre felhangzanak az iránt és állami­ságunk feltüntetésének mellőzése miatt a panaszok a delegáczió ülésein, be­szélnek részünkről — az idén hango­sabban is mint egyébkor — paritásról, jogról, politikai raisonról, a szükséges előrelátás eszélyességéről, de hogy államiságunk nem hogy egyenjogúlag, de csak halvány keretben is tényleges kifejezésre jusson nyelvben, czimerben, jelvényekben és érdekeink kifelé egy­ségesebb alkalmazást nyerjenek, az hiú ábránd marad továbbra is. Pedig ha ez irányban pozitív eredmé­nyekhez nem jutunk, a nemzetisé­gekkel itt benn nem fogunk a leg­­meszszebb menő intézkedések és tör­vényhozási beavatkozásnak daczára sem boldogulni, hiszen látjuk, hogy ez idő szerint még a magyar helynevek al­kalmazásáról szóló törvényt sem va­gyunk képesek végrehajtani. Lapunk mai száma 20 oldalra terjed.

Next