Pécsi Napló, 1902. június (11. évfolyam, 123-147. szám)
1902-06-01 / 123. szám
XI. évfolyam. Vasárnap, 1902. junius 1. 123. (3165.) szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőségi: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda) : Boltivkaz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt tér sora 60 fillér. 2 előadás. 2 előadás. @m~ Ma, vasárnap a Pécsi Nemzeti Színházban A RAJIA- színház előadásai: H5H4 Délután 3 órakor félhelyárakkal 200 vetített és 27 mozgó fényképpel. Irta: Pekár Gyula. Este 8 órakor rendes helyárakkal 240 képpel, számos mozgófényképpel. Irta: Pékár Gyula. TáNCZ XIX. SZÁZAD KEDD EN : TS* Miss DUNCAN előadás. este 8 órakor A „Pannónia bért“ ma délben megnyílik. A „Pannónia Mulató“ bemutató előadása ma este fél9 órakor kezdődik. * ********** A régi baj, Pécs, május 31. * A nemzetiségi izgatások hol itt, hol ott, újra és újra, de a már megszokott régi formákban felbukkannak, megzavarva a közállapotokat, melyeknek javítására, rendezésére mai kormányunk, ígéretéhez híven, gondosan törekszik. Most a németséget nyugtalanítják. És pedig nem a szászokat, kiket ismert vezérembereik amúgy is örökösen forrongásban tartanak, ádáz gyűlölettel és vakmerőséggel izgatván ellenünk lapjaikban és a németországi lapokban és gyülekezetekben, hanem az erdélyi részeken kívül, Magyarország más vidékein élő német ajkú honpolgárokat is, különösen pedig a délvidéki és bácskai svábokat igyekeznek a szász urak és a nagy németség vándorapostolai megdolgozni, hogy felidézzék lelkükben a magyar államiság és a magyar nemzet iránti gyűlöletet. Amíg a szászok csak maguk között, otthonukban okvetlenkedtek és a németországi lapokban saját házi dolgaikról hazudoztak, nem igen vettük komolyan, de az izgatásnak további terjesztése már felette figyelemreméltó dolog, káros és veszedelmes is. Hitelesen be van ugyanis igazolva, hogy „idegen pénzből, idegen lapokat alapítanak, a nemzetiségi vidékeken és azokban hazugsággal, álhírek terjesztésével, alávaló támadásokkal“ megingatják a bizalmat, felkeltik az ellenszenvet és megbolygatják az eddigi békét. Künn a németek az ezen zuglapokban közzétett panaszokat és vádakat készpénznek veszik, felriasztják fajrokonaik érdekében a kulturegyesületeket és hirdetik a bojkottot minden ellen a mi magyar. Ez üldözésnek következménye máris az, hogy a németországi gyárakban, bányákban és iparvállalatoknál dolgozó munkásokat még ha németajkúak is, sorra elbocsájtják. Így kerültek vissza legközelebb megyénkbe, a pécsváradi járásba, különösen Szebénybe, a künn alkalmazásban állott munkások is. Megdöbbentően hatnak reánk azok a részletek, melyek a lapok hírei és saját tapasztalataink révén az izgatás módjai és vakmerő terjesztésének visszaélései közül tudomásunkra jutnak. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez államellenes aknamunkát kormányunk is éber figyelemmel kíséri és annak elfojtása, mielőbbi megszűnése gondjai tárgyát képezi. De mégis ma már nem csupán időszerű eszközök alkalmazásáról lehet szó, hanem végleges és kíméletlen elrettentési módokról is kell gondoskodni s azokat a törvény segélyével erélylyel, szigorral és kérlelhetlen határozottsággal mindenfelé alkalmazni. Rendszeres politikai akciónak tárgyává kell tenni e veszélyes üzelmeket. Mert van-e államhatalom széles e világon, mely békével tűrné, mely közömbösen nézné, hogy az iskolákban, sőt állami tanintézetekben is, egyleti összejöveteleken és törvényhatósági közgyűléseken szabadon izgassanak az állam nyelve ellen és szóban, színekben, jelvényekben tüntessenek a magyar állameszme ellen; hogy oly egyének, kik nyíltan és alattomosan szidalmazzák, rágalmazzák hatóságainkat és becsmérelik közállapotainkat, tüntetnek a magyar állam fensége és területi épsége ellen, gyakorló ügyvédek, alkalmazásban levő tanárok és tisztviselők, sőt a törvényhozás tagjai is lehetnek? A nagy, hatalmas államok tűzzel-vassal elnyomnak minden ily legkisebb mozgalmat és separatisztikus irányzatot, mely százszorta jogosabb a mi nemzetiségeink állítólagos sérelmeinél, de mi csak kétségeskedjünk, tűrjünk továbbra is és lovagias nagylelkűséggel engedjük garázdálkodni házunkban az ellenséget? Mi elégedjünk meg szerény tiltakozásokkal, apró védekezési kísérletekkel? És mindezt azért, nehogy sovinisztáknak, erőszakoskodóknak tartsanak bennünket! A nemzetiségek izgatásának és mindinkább vakmerőbben nyilvánuló fellépésének két alapoka van. Egyik, hogy túlságos szabadságot élveznek s gyengéknek, erőtlennek tartanak bennünket a megfékezésre; másik pedig az, mert Magyarország államiságának a közös monarchia viszonyában erejét, tekintélyét, paritását kifelé imponáló módon érvényesíteni nem bírja és a külföldön csak mint Ausztria egyik rakonczátlankodó, békétlen gyarmata szerepel. És amíg így van, természetes, hogy az országban magában érvényesülni akaró nemzeti politikát is balul ítélik meg, mert nem tekintik azt egy önálló állam feltétlen jogának és hatalmi kérdésének, hanem csupán megengedhetlen nemzetiségi aspirációnak és Ausztriával szemben erőszakosságnak. Hogy államiságunk a külföldön majdnem teljesen ismeretlen fogalom és alkotmányunk, valamint Ausztriához való államjogi viszonyunk körül a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik, a felett panaszkodhatunk, kesereghetünk, de sajnos, változtatni nem tudunk. Évről-évre felhangzanak az iránt és államiságunk feltüntetésének mellőzése miatt a panaszok a delegáczió ülésein, beszélnek részünkről — az idén hangosabban is mint egyébkor — paritásról, jogról, politikai raisonról, a szükséges előrelátás eszélyességéről, de hogy államiságunk nem hogy egyenjogúlag, de csak halvány keretben is tényleges kifejezésre jusson nyelvben, czimerben, jelvényekben és érdekeink kifelé egységesebb alkalmazást nyerjenek, az hiú ábránd marad továbbra is. Pedig ha ez irányban pozitív eredményekhez nem jutunk, a nemzetiségekkel itt benn nem fogunk a legmeszszebb menő intézkedések és törvényhozási beavatkozásnak daczára sem boldogulni, hiszen látjuk, hogy ez idő szerint még a magyar helynevek alkalmazásáról szóló törvényt sem vagyunk képesek végrehajtani. Lapunk mai száma 20 oldalra terjed.