Pécsi Napló, 1902. augusztus (11. évfolyam, 175-199. szám)

1902-08-01 / 175. szám

XI. évfolyam. Péntek, 1902. augusztus 1. 175. (3217.) szám. PÉCSI NAPI Szerkesztőség : Munkácsy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda) : Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyi­t tér sora 60 fillér Olvasó- és önképző-körök. Pécs, julius fel­­i, akik a közélet minden egyes mozzanatát érdeklődéssel figyeljük meg, örömmel vesszük az oly hírt ha itt, vagy ott egy a közművelődést, vagy egyéb köz­érdeket szolgáló egyesület alakul. Alig van szebb és nemesebb eszme mint össze­kötni e szórakozást a hasznossal, a szét­forgácsolt társadalmat egy csoportba ösz­­szehozni, a népet felvilágosítani, oktatni, érdekeit kellően és annak idejében meg­óvni tanítani. Ezt szellemi haladásnak nevezzük. A szellemi haladás pedig egyik útja a boldogulásnak. Ez okból szívesen emlékezünk meg, ha bárhol is, olvasó vagy önképző kört vagy hasonló a nép műveltségének foko­zását magának czélul kitűző egyesületet alakítanak. Természetesen ez egy ily egyesületnek első s elengedhetetlen főkel­léke, hogy az minden előre átható viszály­tól, felekezeti vagy magánérdektől ment legyen. Csak ritkán sikerül az ilyesmitől az egyletet később purificálni, mert ennek a purificátiónak rendesen az egylet ketté­választása vagy épen gyászos kiindulása az eredménye. Ha a statisztika után indulnánk és ezt vennék alapul, úgy arra az ered­ményre jutnánk, hogy elég szép számban vannak egyleteink, melyeknek az alap­szabályok értelmében egyéb czélja nincs, mint a köznép, az alsóbb osztálynak műveltségét előmozdítani és ennek min­den körülmények közt hathatós támoga­tója lenni. De úgy van-e? Követik-e ezek az alapszabályokat, teljesítik-e az abban ígérteket ? Nem mindenkor­­ vagy mondjuk ki nyíltan, csak igen ritkán. Egy része a politika, a nemzetiségi kér­dés, más része a felekezeti gyűlölet ka­nyargós ösvényére téved és vakon követi a távolban előtte lebegő lidérczfényt. Vagy tán minden hátsó gondolat nélkül alapíttatnak ezek a körök ? Csak egy csekély része ! A legtöbb egyén, ki az ilyen alapítandó egyesület élére áll, vagy a mozgalmat megindítja, a szerep­lési viszketegség, a feltűnni vágyás, hogy neve dicsérőleg említtessék, de nem az önzetlen jóindulat, vagy a néphez való ragaszkodása s szeretete vezérli. Vagy tán a parasztság minden kivétel nélkül azért lép be az olvasó-, vagy önképző­körbe, hogy tudásvágyát kielégíthesse, vagy hasznos dolgokat elsajátítson ? Éppen nem ! Egy része azért, hogy ott a főtisz­telendő úrral, vagy jegyzővel, tán még a falubeli földesúrral is parolázhasson. Mert nagy dicsőségnek tartja őkelme, ha kérges tenyerét a finom, átlátszó bőrrel bevont kacsokba rakhatja. Egy más része olyankor el sem megy a kör helyiségébe, ha ott valami tanulságos felolvasás, vagy más előadás tartatik. Minek is ? Olyan­kor nem lehet ott nyugodtan­­ kártyázni. Egy harmadik része pedig azért lépett az olvasó körbe, mivel ott italmérés is van s ha mulatni vágyik, nincs annyira a köz­szemlének kitéve, mint a korcsmában, pláne ha kelleténél kissé többet pityókáz­­nék. Láttam egy falusi olvasó kört, mely 26 taggal vegetált. Ekkor italmérési enge­délyért folyamodott az egylet helyisége részére egy elmés atyafi s uramfia, amikor ez megérkezett, a tagok száma csakhamar nyolc­vanra szökött fel s mindig rohamo­san emelkedik Azóta a „Polgári Olvasó­kör“ hatalmas istápolója az­­ iszákosság­­nak és kártya szenvedélynek. Az intelligens elem, mely tán a kör­ben feltalálható, mindenáron vezető szere­pet akarja játszani. Mindegyik egy-egy tisztséget akar betölteni s ha véletlenül több az eszkimó mint a fóka, több a tisztségre vágyó, mint a betöltendő tisztség s egyik-másik a tisztségből kimarad, előve­szik a sértett önérzetet, pártot alakítanak s kész a viszály. A súrlódásnak botrányos kilépés a vége, kiki magával ragadja a híveit s a vége az, hogy a visszamaradt tagok kép­telenek az egyletet továbbra is fönntar­tani s nagy robajjal összeomlik a pódium anélkül, hogy rajta az ébredés és haladás tárogatója elhangzott volna. Czélom azonban nem az : visszariasz­tani a „buzgó alapítókat“, sőt serkenteni akarom, mert mint azt bevezetésemben elmondtam, mi örömmel veszünk tudomást minden a nép műveltségét előmozdító vállalkozásról, de tartsák mindenkor szem előtt, hogy belső viszály el ne harapódz­­hasson, pártok a körben ne alakuljanak, hanem igyekezzenek a kört annak a czél­­nak és eszmének fönntartani, melynek valósítására, vagy elérésére az létrejött. Tanácsos politikát és kártyát jóelőre, egy­szer s mindenkorra onnan kiküszöbölni, mert a jó egyetértés csak így tartható fenn. Sokan azt hiszik, hogy egy kör, ha alapszabályai a jóváhagyási záradékkal elláttattak, most már buzgalommal teljesíti missióját. Dehogy ! Nagy része alig éli túl ezt néhány héttel. A kör csak névleg létezik, de nem működik, él, de nem mozog, megszűnt benne minden vérke­ringés. Nem törődik vele senki s áldásos működése legfeljebb abban nyilvánul, ha a báli szezonban egy kis tánczmulatságot rendez. Pedig sok ilyen élő­halottunk van. Megyénkben is annyit összeolvashatnánk, hogy megközelítené a sikerrel működők számát. De tanácsos volna az is, ha a ható­ság sűrűen s kellően ellenőrizné a külön­féle egyesületeket, a pénzkezelésről nem szólok, — ez az egylet belső ügye — de az egyesületi élet, annak működése stb. Hej, nem egy Akgias istállója fedeztetnék fel közöttük ! Olvasó­köröket alapítani igen szép eszme, de meg kell választani a helyet, hogy az tényleg hézagpótló legyen, hogy mindenben megfeleljen rendeltetésének s vezetőkül az egylet élére csak oly egyének állíttassanak, akik az eszme megvalósítá­sára elég erkölcsi biztosítékot nyújthat­nak, a kör fennállását nem veszélyeztetik, ennek megfelelni és a tagok érdekeit meg­óvni­­képesek. Ügyelni kell arra is, hogy az önkép­zésnek szánt körből ne dohos csapszék, ne játékbarlang legyen, s a tagok oda ne dőzsölni, játékszenvedélyüknek hódolni menjenek, hanem tartassák meg az igazi rendeltetésének: szórakozni, okulva szóra­kozni. Ahol nem ez az irányadó, ott a kör elveszti jellegét s legközönségesebb csapszékké alacsonyodik le. Ahol politika ,és kártya már eleve kiküszöböltetett, ott a szenvedély, a viszály nem üti fel fejét oly gyorsan s a belső béke is jobban bizto­sítva van Minden, még oly kicsiny községnek kellene, hogy bírjon egy olvasó körrel, hol a nép szabad idejét kellemesen eltölt­­hesse és tudását fokozhassa, mert sajnos, nálunk erre még nagy szükség van. Kevés költséggel szerezhető egy ilyen — de őrizkedjenek a kör helyiségéül a falusi korcsma egyik helyiségét kibérelni ! A hít és szaklapok olvasásából igen sokat tanulhatni. E mellett tartsanak hetenkint például vasárnap este, hasznos tárgyú fel­olvasásokat. Minden községben találkozik néhány értelmesebb ember, aki az ilyes­mire szívesen vállalkoznék. Tegyenek le az ősi magyar virtusról, a folytonos veszekedésről, szórakozzanak békés egyetértésben a köz helyiségében, hallgassák meg nyugodtan egymás nézetét, tartózkodjanak a szeszes italok és kártya túlságos élvezetétől s az eredmény nem marad, nem maradhat el. Lakos Leó:­ ­ Az interparlamentáris kon­­­ ferenczia iránt, mint budapesti tudósítónk táviratozza,­­ igen nagy az érdeklődés. Noha egészen szeptember 8-ig lehet je­lentkezni a részvétel tekintetében, már a mai napig harmincz képviselő és főrend jelentette be Dessewffy Arisztidnél, a magyar csoport titkáránál, hogy a Bécs­ben tartandó interparlamentáris konferen­­czián részt vesz. Jelentkeztek eddig: Zichy Jenő gróf, Popovics Vazul István nejével és fiával, Wolfner Tivadar nejé­vel, Jagics József nejével, Hegedűs Ká­roly, Krasznay Ferencz, Latinovics Géza, Solymossy Ödön báró, Klobusitzky János nejével és leányával, Dókus Ernő, Soly­mossy Lajos báró, Szüllő Géza, Eszter­­házy Kálmán gróf, Zmeskál Zoltán, Visontai Soma nejével, Reich Aladár, Tormay Károly, Kiss Emil, Lator Sándor, Éhen Gyula, Csávossy Béla két fiával, Fassie Tódor nejével, Kállay Lipót fiával, főrendek: Nikolics Fedor báró nejével, báró Stojanovics György, ifj. gróf Chotek Rezső, továbbá Vermes Béla, Bessenyey Ferencz, Krajcsik Ferencz volt képviselők.. Bizonyosra lehet venni, hogy a bécsi par­lamentáris konferenczián Apponyi Albert gróffal 90—100 magyar képviselő vesz­ részt. A Szepes megye kérvényei. Szepes megye törvényhatósága, — mint fővárosi tudósítónk írja, — ma két kér­vényt küldött be a képviselőház elnöksé­géhez. Az egyikben a választási törvény reformját sürgetik, a másik kérvényben a vasárnapi munkaszünetnek a hivatalno­kokra való kiterjesztését kérik.

Next