Pécsi Napló, 1904. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-01 / 1. szám

ilasztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza, sóhivatal: (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. \ II 1 I 1“67° GYÖNYÖRŰ I ÉKSZEREK S i\ * legjobb pontosan járó II arany és ezüst órák kaphatók W. | •A® 5» Schönwan Imrem ékszergyáros &i és órásmesternél Pécsett. Jj Bál, mulatság és egyébb ünnepély rendezőségnek szives figyelmébe ajánljuk meghívó, műsor és tánczrend választékunkat, melyeket rövid idő alatt ízlésesen készítünk el. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részv.Térs. Boltiv köz 2 Évfordulón. Pécs, deczember 31. Isten veled, letűnt vén esztendő! ; gyors is volt kimúlásod! Volt-e bend örömünk? A letűnt napok mily romokat és hagynak-e nyomokat mak után ? Ha alakoskodjunk egész éven Sylvesternek éjszakáján szálljunk mánkba és tegyünk őszinte, szívből jövőlomást, hogy soha sivárabb napokat mi éltünk, mint az immár csak volt kendőben, mely szégyenfoltja maradyarországnak mindörökre és az évek szorozata, a lankadatlan, folytonos e fika, a magunkbaszállás és önszemredyás nem lesznek képesek azt letörölni ls jobb sorsra méltó hazánkról, szeey Magyarországról. Azt kivánnók, bár ■ n apnak 48 órája lenne, hogy dolgoz-ánk két annyit, mint más, a kultur-ák sorába tartozó nemzet és a miviselőink meglopták, megrabolták ezt Munkára teremtett országot legdrágkincsétől, idejétől, melyet megooldatlanul elpocsékoltam szégyen, a lázat, voltak még oly igarok is, s ezt a lelketlensármt megtapsolták, knek szemeiben íknyélyre, becsülésrelek szert azok, akik méltók lettek mna arra, hogy a közfölháborodó elsöérje őket mindenkorra a közszepléséről, melyen kiszámithatlan és jóvá em tehető súlyos károkat okoztak nemzetnek, mely ma a múltba pillantvassza, ha el nem vesztette még gondolató képességét, éreznie kell minden napon a súlyos következményeket, idnia kell, mit jelent a röpke pillanat, ilyet tre, ne ragadtunk és mely nem vr *Ma Ít Ka! Míg más nemzetek dolgoztak, hogy kialakítsák a megélhetéshez szükséges intézményeket, hogy kiépítsék az ipar, kereskedelem, földmívelés, társas rend terén mutatkozó hézagokat, hogy jólétet teremtsenek ott, ahol azelőtt a nyomor ütött tanyát, addig mi, a boldog magyarok, a parlamentben folytattunk ádáz, reménytelen, kilátástalan harczot, nemzeti vívmányokat írva a harczi lobogóra! És a kávéház, a casinók, társas körök, hej, mert ezek nagy tömegében, fényességében elől járunk mi boldog magyarok, eltávolodván a hasznos munkásságtól, ütötték a nagy dobot a végtelenül szomorú melódiához, melynek az a refrainje. Nem kenyér és jólét, hanem politika, dacz-politika, mindent leromboló politika kell a magyarnak! És ime, az év végén lelkiismeretünk mélységére leszállva önkéntelenül azon vallomás tolul ajkainkra, hogy érdemelsenek vagyunk a politikai szabadságra, mert azzal élni nem tudunk. Egy művelt nemzet se bír annyi szabadsággal, mint mi boldog magyarok és a kulturnemzetek egyike se maradt annyira hátra a fejlődés útján a lezajlott esztendőben, mint mi, boldog magyarok! És az a boldog magyar, aki szótalanul eltűri, mert el kell tűrnie, hogy nem termelhet dohányt, hogy trafikban kapja csak drága pénzen dohányát, szivarját és megbüntetik, ha akár saját termésű leveléből tömi a pipáját; ez a magyar, aki fölött ma már a fináncz uralkodik, mindenről le tud mondani az úgynevezett szólásszabadságért, hogy a tisztelt képviselő urak eredményes munkásság helyett beszélhessenek, csak beszélhessenek és a nyomdafesték elvigye az utolsó falusi kunyhóba is, miként gondolkoznak a mi legjelentéktelenebb embereink egyes dolgokról, mely gondolkozással egy porszemmel sem járulnak, mert nem is járulhatnak a nemzet javainak előmozdításához, a nemzeti állam felépítéséhez! Mert a magyar vezényszó nem jelenti meg a magyar nemzeti államot, amint a magyar legényt sem németesítette el a német katonai vezényszó. A magyar nemzeti állam kiépítése után, melyet az áldatlan politika szintén föltartóztatott útjában, magától következik az, miért mindent háttérbe szorítva, ami hasznos az országra, a kívánalom rögtöni teljesítésének lehetetlenségét jól ismerve, beszéltek és beszéltek, és beszélnek még most is azok, akik a „haza“ szóval ajkaikon csak a hazának okoztak végzetes károkat. A parlamentarizmus csődje, ez Magyarországon az elmúlt év pozitív eredménye. Ez ugyancsak kevés, mert hogy néhány képviselő kiemelkedve a teljes ismeretlenség homályából „híressé“ lett, vagy mások lejárt, vagy elkoptatott reputácziójukat a nemzeti javak rovására akarták újból kifényesíttetni, vagy egy bukófélben volt, ellenszenves lapot újból talpra állított az obstructió, ez csak nem nevezhető eredménynek! És mikor átmegyünk az új esztendőbe, el nem fojthatjuk meggyőződésünket, hogy parlamentünk csődjét csakis a házszabályok megfelelő szigorításával, a mostanihoz hasonló bőbeszédű és technikai obstrukció teljes lehetetlenné tételével se föloldani, mert ahol nincsen több akarat, ott nincsen parlament. Ott korcsmázás van, ahol az bírja jót kinek nagyobb a hangja, ki nag ököllel és erősebb idegekkel ver asztalt. Csakhogy itt nem tesznek mint véleményeket cserélnek, míg a lamentben az ország bőrére mulat az urak. Az obstrukcziót az országdogálhatása érdekében el kellel lezajlott év legszomorubb emlékei és legsürgősebb feladat megfelelő szabályok alapján helyreállítani ament munkaképességét és nincsene mi ezen téren többet követelni, mint a ma franczia, angol és más szabadságszerető műveit európai nemzetek, ahol a képviselőháznak csakis a nép javainak előmozdítása képezi hivatását, míg nálunk épen ennek ellenkezőjét tapasztaltuk, amikor végül egyedül 10 ember, kiknek önző czéljaik kézzelfoghatók voltak, megakadályozhatták a legsürgősebb törvényhozási alkotást. Ez lesz a jövő év legsürgősebb feladata és ha az ellenzék megakadályozni igyekszik majd, hogy rend legyen a képviselőházban, bízunk a kormányban és a mögötte álló többségben, hogy a létföntartás által reá kényszerített eszközöktől se fog visszariadni, hogy megmentse a magyar parlamentarizmust, melyre most oly érdemetleneknek bizonyultunk. És amikor ily vigasztalan az ország helyzete, meglephet-e, ha szűkebb otthonunkban is csak a tespedés jelenségeivel találkozunk. Mintha csak bedugultak volna a keresetforrások; se kereskedelem, se ipar terén nncsen az elmúlt évnek egyetlen vívmánya. De ne legyünk a leszámolás ezen órájában háládatlanok! Nincsen-e munkában az új temető berendezése? Elvégre eredménynek ez is csak valami! De gondolkoztak e már azon a súlyos problémán, mily gátat emeljenek a napról-napra nehezebben elviselhető piaci drágulásnak, mert elvégre nem lehet mindenki primadonna és igen sok .