Pécsi Napló, 1904. március (13. évfolyam, 49-74. szám)

1904-03-01 / 49. szám

XIII. évfolyam. Kedd, 1904. márczius 1. 49. (3687.) PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­ utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Vasárnapi távirataink. A vasutasok nagygyűlése. — Saját tudósítónk távirata.­­Budapest, február 29. A Tatterstall födött csarnokában ma délután tartották meg országos nagygyűlésü­ket a M. A. V. tisztviselői. Mintegy hatezren gyűltek össze a tágas csarnokban, hivatal­nok, vasúti mérnökök, altisztek és szolgák egyaránt. A gyűlés zavartalanul, nagy lelke­sedéssel folyt le, az előterjesztett előadói ja­vaslatokat egyhangúlag elfogadták. A gyű­lésnek szenzácziója tulajdonképen az a levél volt, amelyet az államvasutak elnök-igazga­tója intézett a gyűlés vezetőségéhez s amely a legjobb kilátásokkal biztosítja a vasutaso­kat. A levél, amelyet alább szó szerint köz­lünk, csak a gyűlés napirendjének úgyszól­ván végén került felolvasásra s nagy lelke­sedést keltett. A Tatterstall helyiségében mintegy hat­ezer vasutas gyűlt össze. Elnöknek Justh Ferencz főmérnököt választották, ki elfoglal­ván az elnöki széket, köszönetet mondott a bizalomért s nyomban megtette propoziczióit az alelnökökre és jegyzőkre vonatkozólag. Alelnököknek ajánlja: a hivatalnokok közül Sarlay János állomásfőnök-helyettest és Neu­mann Györgyöt, az altisztek közül: Schmid­bauer Gyula raktárnokot, a szolgák közül : Kardos Antal kocsirendezőt. Jegyzőkül ajánlja Novák Tivadar mérnököt, Liszka Gyula, Ka­tona Ferencz hivatalnokokét. A nagygyűlés a javaslatokat elfogadta, mire az elnök megnyitotta a gyűlést, üdvö­zölte a megjelenteket, valamint a sajtó kép­viselőit, kiknek önzetlen támogatásukért kö­szönetet mond. A napirendre térve, az elnök mindenek­előtt azt javasolja, hogy a nagygyűlés tilta­kozzék a február 21-iki gyűlés határozatai ellen és nyilvánítsa azokat semmiseknek, kérve, hogy e sajnálatos emberi­­megtévelye­­dés fölött térjenek napirendre. (Éljenzés.) A javaslat elfogadása után a napirend sorrendjében folyt a tanácskozás. A fizetésrendezés kérdésének előadója Turcsányi Pál volt. Három éve — úgymond — hogy a zágrábi kollégák megindították a mozgalmat a fizetésrendezés dolgában. Az állami tisztviselők később mozgolódtak és ime, mégis megkapták már, amit kívántak. A vasutasok ma is ott vannak még, ahol 35 évvel ezelőtt voltak. Érdekükben senki sem emelte föl a szavát. Igaz, hogy széttagozott­­ságuk lehetetlenné tette az egységes mun­kásságot, de azért gyűlt bennük a keserűség, amelynek kitörése nem sokáig váratott ma­gára. A nagyközönség tájékozatlan a vas­utasok helyzetéről. Egyszer azt mondják, hogy államhivatalnokok, máskor meg, hogy nem azok. Ha államhivatalnokok lennének, akkor a fizetésrendezésnek már meg kellett volna történnie az állami tisztviselőkével egy­idejűleg, ha pedig nem azok, akkor mi áll­hat útjában a fizetésrendezésnek? Fölösle­gesnek tartja, hogy új memorandumot adja­nak be a kormányhoz. Elegendő, ha újra és nyomatékosan kérik, amit már kértek volt. Javasolja, hogy az 1901-iki memorandumot, kiegészítve az altisztek és szolgák memoran­dumaival, ajánlják ismételten az intéző­­ség jóakaratába, kérve a bennük foglal­taknak­ életbeléptetését. A­mit visszamenő­leg megadtak az állami tisztviselőknek, azt adják meg a vasutasoknak is. A fizetéseme­lés előléptetésnek ne tekintessék, az előlép­tetés tovább is történjék a maga útja és módja szerint. Bizton reméli, hogy czéljaikat el fogják érni (Éljenzés.) Elnök: A rendezés bírjon 1904. január 1-től kezdődőleg érvénynyel. Közbekiáltás: Kössük határidőhöz a választ! Elnök: Ez méltóságunkon alul van. A következő szónok, Ötvös László pá­lyafelvigyázó az altisztek sanyarú helyzetét vázolja, egyébként hozzájárul az előadói ja­vaslathoz. Vincze Lajos málházó azt kívánja, hogy az altiszteket és szolgákat is bizonyos termi­nusra nevezzék ki. Bárok Jánosnak az a vágya, hogy az altiszteket ezentúl úr-nak nevezzék a hiva­talban, és ne Péter­ vagy Pálnak. — Halljuk az ur­at! — gúnyolódott a többség. — Nem ur kell nekünk, hanem kenyér! — kiáltottak. A szónok hangos­uláll! kiáltások kö­zött hagyta el a pódiumot. A nagygyűlés ezután egyhangúlag el­fogadta az előadó javaslatát. Következett a szolgálati pragmatika, a­melynek Bleuer Ferencz hivatalnok az elő­adója. Kifejti, hogy az 1887-ben készült prag­matika elavult. Ötvennyolcz szakasz szól benne a kötelességekről és csak három a hivatalnokok jogáról. Különösen sérelmes a­ szolgákra és altisztekre, a­kiknek jövője na­gyon kétes, mert a rendtartás sehol sem in­tézkedik arról, hogy meddig maradnak ugyan­azon állásban. Olyik 20—30 esztendeig ugyanabban az állásban van. Az új szolgálati pragmatikában legyen meg a szolgákra és altisztekre vonatkozólag is a rendszeres, év­hez kötött előléptetés. Legyen két státus. Az egyikben legyenek a magasabb kvalifiká­­c­ióval rendelkezők, akik szabadon léphesse­nek elő, de ne gátolhassák a másik státusban levők előmenetelét. Azonkívül legyen meg minden vasutasnak a maga évi szabadsága, végül pedig, töröltessék az a pont, hogy abban az esetben, ha a személyzet csökken­tése válik szükségessé, bárkit elbocsájthas­­sanak. Az éljenzéssel fogadott előterjesztés után Nicki Ignácz főkalauz szólalt föl, a­ki mindenben csatlakozott az előadó javaslatá­hoz. A nagygyűlés ezután elfogadta az elő­adó előterjesztéseit. Az ideiglenes alkalmazottak és a keze­lőnők helyzetét Sümegi Imre előadó ecsetelte. Kiemeli, hogy az ideiglenes alkalmazottak mindig ki vannak téve annak, hogy állásu­kat veszítik és öreg napjaikra koldulhatnak. Ezek számára külön nyugbérintézményt kö­vetel és azt, hogy bizonyos időn belül joguk legyen a kineveztetésre. A kezelőnők állá­sának rendszeresítését kívánja és azt, hogy ezek is tagjai lehessenek a nyugdíjintézetnek. Végül a dijnokokról emlékezik meg, s oly módon kíván segíteni sanyarú helyzetükön, hogy a dijnoki állás csak átmeneti legyen a kezelőtiszti vagy altiszti álláshoz." A javaslatokat a nagygyűlés elfogadta. A mozdonyvezetők és fűtők érdekében Völgyi Andor főmozdonyvezető szállott síkra. Ők nem akarnak egyebet — úgymond — mint rendes polgári megélhetést. Az altisztek helyzetét Aszódi András vázolta, akinek legfőbb kívánsága az volt hogy a nyugdíjat semmiféle okból se lehes­sen megvonni. Tavarnai Endre és Veréb Mihály a szolgák nyomorúságát hangsúlyozták. Ha egy szolgának 25 frt havi fizetése van, az már sok, 30 frtot csak 20—22 évi szolgálat után érhet el. Ezután fölállott Justh Ferencz elnök és bejelentette, hogy az ülés folyamán az államvasutak elnökigazgatójától levél érke­zett a gyűlés vezetőségéhez. Mély csöndben olvasta fel az elnök a következő levelet: A magyar királyi államvasuti alkalma­zottaknak folyó hó 28-án délután 3 órára a Tatterszall helyiségeiben összehívott gyüle­kezete­t. Elnökségének! Tisztelt Elnökség ! Ámbár tudomásom volt róla, hogy az államvasúti alkalmazottak fizetésrendezésének már hónapok előtt folyamatba tett ügye annyira előkészült, hogy a fizetésrendezés legrövidebb idő alatt életbe léptethető lesz, mégis, hogy e tekintetben biztos megnyug­tatást nyújthassak, a kereskedelmi miniszter úr őnagyméltóságához fordultam. Őnagyméltósága felhatalmazott engem annak a kijelentésére, hogy a magyar állam­vasúti alkalmazottak fizetésrendezésének életbeléptetése már néhány hét alatt meg fog történni. Felhatalmazom az Elnökséget, hogy e kijelentést az összegyűltek előtt felolvassa. Budapest, 1904. február 28-án. Ludvigh s. k., miniszteri tanácsos, elnök. A levél fölolvasását hosszas, lelkes él­jenzés követte. Elnök: A nagygyűlés nevében őszinte, hálás köszönetet mond az elnök-igazgatónak. Mindamellett indítványozza, hogy a meg­hozott határozatokat ennek daczára a maguk teljességében fentartsák. (Helyeslés.) A napirend ezután már gyorsan leper­gett. Sarlay­ János a végleges alkalmazottak országos szövetségének megalakulására vo­natkozólag indítványozta, hogy a márczius 6-iki gyűlésnek tegyék feladatává egy bizott­ság­­ szervezését, amely a szövetség alap­szabályait lesz hivatva megállapítani. Borsos Endre és Komáromi László felszólalásával a napirend kimerült. Elhatározta még ezután a nagygyűlés, hogy ő Felségéhez, a királyhoz és Hieronymi kereskedelmi miniszterhez táviratot meneszt, igazságos ügyüknek támogatását kérve. A gyűlés V­ 6 órakor a legnagyobb rendben ért véget. A miniszterelnök a királynál. Budapest, február 28. (Eredeti távirat.) Bécsből táviratozzák, hogy a király Tisza István gróf miniszterelnököt ma délelőtt ma­gánkihallgatáson fogadta. Közös miniszteri tanács. Bécs, febr. 28. (Eredeti táv.) Ma délu­tán 2 órakor Goluchowski külügyminiszter elnöklete alatt a külügyminisztériumban kö­zös miniszteri értekezlet volt, amelyen Tisza gróf és Koerber dr. miniszterelnökön és Szö­­gyény berlini osztrák-magyar nagyköveten kívül részt vettek magyar részről Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly

Next