Pécsi Napló, 1905. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

nyuiczM 21. Telefon 109. Sk vissza. ■MBoltivköi 2 Telefon 27. atmn................ Vasárnap, 1905 január 11. (3929) Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS. Elonzatesi arait. bgesz evrp uh toruaa. t eievre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér Nyilt-tAr 30 fillér . Mai bzxij^ik 2'^^alra terjed. ztendét. os, deczember 31. még békéről és ;ly adassék meg Jön járunk. De ,ásra nem talált! :nénk ma békefegyverek csőrcsendet; mikor észet és mégis szenvedély hulsoha se térnek nl ilyenkor a a mélységekvihar pusztításán. Ledőlnek a urak leszállnak kben dúló feri pihenőt tartó ethuzás, ellena, az önérdek, sem közérdeket, aval a népet is,lfogása szerint m ádáz polifétrát, melyen z ország színe ami, ki az igaz ,s nyugalom az a szószékekről érik, nem más, írása, a nyugatlyek fölkorbánynnk és bizobúcsut montmagyar ősi erőhiggadtságába nem hagyja ,t eszével fogsz, nincs az a mely ezt a várat a nép, melyet P gadni, el fogja kles küzdőtérről, esből, önző czélet megrontására ajév közötti hét Ig'ijit a fegyverek ,Jak lebecsülésemásával és mikor égy a nemzet él- E melyet az ősök átereztek ír eg a jónak nagy nevek szet ezen jogát nyiltan azoknak ,'j rend helyreállt- És igy még a .ír a tiszta megát, hanem pressió alatt állanak a választók, de nem a hatalom pressiója alatt, mely szabad utat enged a meggyőződés megnyilatkozásának, hanem a legerkölcstelenebb pártegyesülés és annak sajtójnak megfélemlítése alatt, hisz midenkit hazaárulással vádolnak, aki nem kiált velük, aki nyugodalmat és békét, hasznos, eredményes munkát kíván a magyar népnek, mert mást se akar a jelenlegi miniszterelnök, míg az egyesült ellenzék a közjog magas lovát nyargalva mást be akar, mint hogy ez valahogy meg ne történhessék. A munka közben eltűnnének az ő neveik a sokadalomban és amikor mindenki dolgozik, amikor mindenki egy czél felé tör, hogy szebb jövőre virradjon az ország, ki beszélne akkor a kis obstruktorokról, a kerékkötőkről? És ezért kellett most, télvíz idején a népet kicsalni odújából, csendes házából, hogy éljen jogával, hogy a biró szerepét gyakorolja, hogy eldöntessék a nagy per, mely évek óta vár az ítéletre és nincsen az a rabulistika, az a csalafintaság, az a párthűtelenség, melyet igénybe ne vennének az intézők, hogy a maguk javára billentsék az igazság serpenyőjét és ennek legújabb jelensége, hogy még a függetlenségi, az eszményi ellenzéki pártba is készek beolvadni azok, akik a legádázabb küzdelmet folytatták ezen kétségen kívül legrokonszenvesebb párt ellen, csakhogy bevegyék a nép, a szavazók szíveit és ezzel megijeszszék a legalkotmányosabb királyt, a rajongva szeretett uralkodót is, aki nem reájok, hanem megbízható tanácsosaira hallgat és elámulva és bizonyára nem szívesen látja titkos tanácsosait abban a társaságban, mely az obstrukczió mocsarában nőtt és nőtt mindig nagyobbra, míg tényleg impozáns ellenzékké tömörült, melylyel szemben csak súlyosabb lesz a szabadelvű polgárság föladata, hogy helyt álljon a küzdelemben és megmutassa, hogy Magyarország választó közönsége a munka és alkotás, másrészt a szabadelvű eszmék mellett nyilatkozik meg, melyeket a maguk tisztaságában kell további megőrzés végett az utódoknak átadni. Hogy a dicső múltú párt férfias vezére szilárdan ált helyén és semmi körülmény között el nem tántorodik és igazi fegyvere csakis igazának tudata lesz, abban nem kételkedünk. Baranya vármegye és Pécs sz. kir. város választó közönsége túlnyomó többségében ismételten tanujelét adta párthűségének, a szabadelvű eszmékhez való ragaszkodásának. Mennyire elitéli az obstrukcziót, melynek végleges elpusztítására vette föl a küzdelmet a miniszterelnök, láttuk törvényhatóságaink imponáló megnyilatkozásából. És a legközelebbi napokban megúdul a maga teljességében a váasztási mozgalom, melynek eredményiben, ismerve népünk lelkületét, nem kételkedünk. Nem mondjuk azt, pusztítsuk ki Baranyából, Tolnából az ellenzéki képviselőket, mert az igazi és hamisítatlan függetlenségi, ha nem sodorja magával az erkölcstelen koalíció, és oly szabadelvű alapjában, mint a szabadelvű képviselő. A kiegyezés óta együttműködve, a bíráló szerepével bílve, a hazafias eszméket plántálva, nemzeti ország kiépítésén közremunkodva, elismerésre méltó munkát, álsós tevékenységet fejtett ki. De a párnak ismét meg kell találnia önmagát, el kell vennie magától a salakot, mely hozzátapadt, máskülönben elveszíti népszerűségét, melyből most már részt kérnek a kiegyezési alapon álló ellenzéki pártok is és elvárjuk ellenzéki választópolgárainktól is, hogy a tiszta és mocsoktalan függetlenségi lobogó mellett fognak helyt állni és csakis akkor szavaznak ezen párt jelöltjei mellett, ha fogadalmat tesznek a jelöltek, hogy a koalícióból nem kérnek, nem kérnek a néppárti ölelkezésből, hanem visszatérnek a régi, a dicső elvi álláspontra és ígéretet tesznek, hogy nem lesznek uszályhordozói az önző érdekeknek, melyek hazafias ezben vonultak föl és az uszályban, fájdalom, megakadt a gyenge vezérlet alatt álló egész függetlenségi párt, melynek megtisztulása ép oly fontos, mint hogy megerősödve térjen vissza a képviselőházba a szabadelvű párt, melyre igen nagy feladatok várnak és ezek között első a tanácskozási rend olyan szabályozása, hogy a munkavágy elé ne gördüljön többé technikai akadály, de azért szavát továbbra is mindenki hallatni fogja, ha annak szükségét érezendi és lesz mit mondania. Az évfordulón ilyen körülmények között telve vagyunk aggodalmakkal. A múlt tapasztalatai késztetnek arra, hogy minél kevesebb jót várjunk a jövőtől. Minden a néptől függ, mit mond az a dolgokhoz. Sokszor hallunk véleményeket, amelyek növelik aggodalmainkat. Oly sokat mondottak és tettek odafönt a mai állapotok előidézői és a sajtó túlnyomó része tudva azt, hogy a magyar természeténél fogva szívesen látja az emberüldözést, a legnemesebb intencziók meggyanusítását, olyan hangon ir, mely megtéveszti a közönséget. De ha kétel^^ * A !