Pécsi Napló, 1905. július (14. évfolyam, 148-173. szám)
1905-07-01 / 148. szám
XIV. évfolyam. Szerkesztősép- Perczel-utcza 12. szám. Telefon 109. szám. / Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatl és éjjeli szerk.: Boltivköz 2. Telefon 27. ^ L Szombat, 1905. julius 1. 148. (4086) Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 flllér Az iskolák halottjai. Pécs, június 30. Jó szerencse, hogy a mi városunk már réren nem szolgált evvel a szomorú szenzáczióval. De az ország minden részéről érkeznek híradások, hogy itt is — ott is kisebb nagyobb deákok a vizsga elől való féltükben megszöktek, vagy öngyilkosokká lettek. Vannak ►»olyanok, kik tehetségeik, vagy akaratuk hiányának tudatában bujdostak el, vagy oltották ki fiatal életüket, de nem csekély az a százalék sem, kik oly mélyen szívükre vették a fényes eredményt, hogy a bizonytalanságtól való félelem paroxizmusában egyenlő értékűnek tetszett nekik egy jeles — az élettel. Úgy, hogy lázban vergődő képzeletüknek csak két lehetőség kínálkozott: élni avval, vagy meghalni annélkül. És ez így megy mindig fokozódó mértékben, évről évre. Az erőszakkal kettészakított élet által sújtottszülők keserűen jajdulna föl, mikor életük díszét kiterítve látják átják pedig oly módon, hogy annak a színje az a beteg képzelődés, mely erkölczottnak tüntette föl önmaga előtt - - ált u. .1 hiijótui GirjáV.i,3 inaira a szarui ” szívnek görcsös kínjai, tudom tapasztalásból, hogy az ily csapás által sújtottak úgy álltak reményeik pusztulása előtt, mint akiknek legkedvesebbjét föltartóztathatlan járvány, borzasztó, deki nem engesztelhető végzet fektette a ravatal deszkáira. A társadalmi őrjöngés pedig tovatombolt a hullák fölött és a megaludt vérű sebajkak, az örökre elsápadt ifjúi homlokok nem indították magábaszállásra, eszmélkedésre a jeles-szomj fanatikus mámorát. A középiskola — mint egyetemes szervezet — pedig úgy állt ezen az élet csataterének szélein elhagyott fiatal apródjainak holttetemei fölött, mint Indiának a predesztináczió által sápadt egykedvűségbe merült népe a brahminok temetésén az elége**• tett hitvesek máglyái körül. Nem jutott eszébe vizsgálni, honnan von az a sok kétségbeesés, hogy nem a középiskolából indul-e ki annak eredete, hogy miként és miért hat a megrendült ifjús agyvelőre oly végzetesen, hogy mennyiben tápálja azt a társadalmi földgás? Pest, ha elismerjük is azt, hogy sok mindent most kell tanulni, hogy az egyén és azoknak összessége, a nemzet előretörhessen a művelt népek versenyében, nem kérünk a tudás elültetésének -egy oly módjából, mely évről-évre fiatalságunk, egy bizonyos százalékát öngyilkossá teszi. Nem kérünk belőle különösen azért, mert ha az összes tanuló ifjúság számát tekintve, erkély is ez a százalék, de maga a tény mutatója annak, hogy a nézetek mérges atmoszféráia kér ki a kutúra ezen kertjeiben, mely, hogy nem jár nagyobb pusztítással, annak a megtámadott szervezetek erőssége az oka. Sok keserű szó tolakodik elmémbe, mert amit ezen a területen iskola és közönség részéről láttam — és volt alkalmam sokat látni — megdöbbentő is és megátalkodott változatlanságában vért is forraló. — De, mert látom azt, miit siklott le a közönség mostani, barbárnak mondható fölfogásához a tudás mértékelésében, elnyomom az indulatot, melyet mindan okszerűtlenség oly könnyen föllázít. S mert használni akarok avval, hogy megmutatom, miként jött létre ez a mai állapot, úgy a középiskolában, mint a közönségben, szenvtelenül akarok tárgyalni a nagy tornászoéról, az egyesek és négyesek ábrái körül, arról, hogy hogyan nevelődött szívtelen nézőközönséggé a társadalom, mely kegyetlenségében kezd már hasonlítani a római arénák népéhez, egykedvűen szemlélvén, mint bukik alá és szegi nyakát sok ifjú élet egy három vonalú négyesnek nevezett trapéz magasságából. Pedig a szédületes erőlködés ezen ábra körül, maga az a körülmény, hogy eszükbe jutott az embereknek hieroglyfekkel ábrázolni a tudás mennyiségét, melyet egy-egy fiatal agy maflába fogadni - '«a«- .V.;I&t.á !p. -. szánalmas, mily beteg éstorz az az eljárás, mely az iskolákban tudásnak — mely nem merev képzetek beraktározása — mértékelése körül folyik és hogy ily körülmények közt mily nehéz a mérséklet ! És ha ez így van, mennyivel szánalmasabb, betegebbé, s torzabb és tűrhetetlenebb akkor a társadalom fölfogása, mely ennek a mértékelési módnak bálványozása közben szánalmat nem ismerő ostorként suhogtatja ítéletét az iskoák nemzedéke fölött ! Vannak a távoli világrészek vad népei közt olyanok, kik fétiseket imádnak, vannak, kik különös alakulású köveket tesznek meg isteneikké, azoknak áldozatokat hoznak, voltak vakhitűségek, mik szüzeket vettettek bálványok izzó gyomrába , ami társadalmunknak is meg van ezen fétise, ezen izzó gyomru bálványa ! Alakja ez : 1. — neve egyes. Áldozatai: fiatal legények, hamvas arczú fiuk, a magyar nemzet jövőjének kidőlt katonái. Okulni, már okulhatott volna a magyar társadalom, ha erre hajlandóság lett volna benne. Mert hisz vakhitének már megérte gyümölcseit! Egymásután léptek a cselekvő élet színterére azok a sivár elméjű ideáltalan nemzedékek, kik egy beteg fölfogás átka alatt növekedve, betegek voltak vágyaikban, az élet tartalmának megítélésében; kik elferdült szempontokhoz szokott tekintettel oly sajnálatraméltóan szerencsétlenek lettek, hogy soha egy pillanatig sem látták , mi is valójában az, ami őket a gondolkodás mikrokosmikus világában körülveszi ; akikből toborzódott és toborzódik a perverzitások örjöngőinek, a műveit csalók, a tanúit gazemberek, sikkasztók, erkölcskalózok, öngyilkosok óriási serege. De nálunk, kik az állandó alakulás, egy rövid időre sűrített nagy kifejlődés és idegzetfinomodás lázai közt élünk, ez a mai állapot szinte természetesen fejlődött. Az egész nemzetet egyszerre megragadta a művelődés vágya. A különböző, azelőtt csekélyebb tanultságú társadalmi osztályok roppant hullámokban vetődtek a középiskolába. Amint az állam mindjobban kiépült, amint a közélet mindinkább kiszélesedett, talizmánnak, üdvöskének tűnt föl a középiskola, mely által előretörni, a társadalmi rétegek cseréjében fölszínre lehet jutni. Mikor így a középiskola ilyen jupiteri hatalmat nyert a közönség szemében, egész természetesen fogta el a társadalmat az istenekkel szemben való vakság. Hogy lehetne az Istenséget bírálni ! Hogy lehetne egyáltalán meglátni ! Az Istenség szemlélete elkábít. — Növekedett ez a föltétlen kritikanélküliség azáltal, hogy a közönséges, csak írni olvasni tudó szülők gyermekei is nagy tömegben kerültek a középiskola által okkupált emberanyagba. Ezen szülők fölött a kivonatozott pedagógiaiio£makérú Jaggots, a tanán tucóalantoly magas hegycsúcs volt, hogy ájtatos csodálatukban és egyszerű tudatlanságuk hódolatában szent félelemmel néztek még arra a könyvre, papírra, vagy tanrendre is, mely a középiskolához tartozott. Maga a középiskola pedig Ennek a mostani alakja egy állandó fejlődés eredménye és pedagógiai elméletek megvalósítása. A fejlődés pedig, ha valamely közbe eső állomáson egyet csuklik és hamis vágányra tér, tudjuk mily sebesen és végzetesen siklik tova; az elmélet pedig, mennél inkább iparkodik a czélt tökéletesen elérni, annál inkább távolodik az élettől, lesz félszeg és veszedelmes. Aki egyszer kezdi magát a kis notesz, a kis czeksza, az ábrázolva való osztályozásba belepri , az olyan, mint a hegyoldalra került golyó: hamarosan legurul az augurok csapatát, hol minden czerimónia hideg forma, melyek hamarosan megölik a czerimóniákat elvisel lelkeket. Mindig voltak a középiskola tanári karában, kik egyéniségük kiválósága által tulemelkedtek a lélekgyilkos saboonon. Tisztelet és hála nekik az egész nemzet nevében ! De számuk csekélységénél fogva nem tudták meggátolni azt, hogy a középiskola ne holt, hideg koczkakövek alakjában raktározza be a tudást az ifjúság agyába, mely nem fejleszti, de elszárítja az agyvelőt. A közönség pedig föltétlen hódolattal volt ez iránt a nemzedékeket nyomorító módszer iránt. Nem verte föl a salaj ébredés akkor sem, mikor az a sok fiatal halott járt föl kisérteni megrögzött nézeteinek lerombolásaiba. Csak újabban keletkezik valami, egy