Pécsi Napló, 1905. augusztus (14. évfolyam, 174-199. szám)
1905-08-01 / 174. szám
m■ / A XIV. évfolyam. Kedd, 1905. augusztus 1. Szerkeztőség: Perczelutcaa 12. szám. Telefon 108. szám. Felelős szerkesztő: Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli a serk.: Boltívköz 2. Telefon 21. ILENKEI LAJOS. Itt*1 Előfizetési érák: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér . (4112 ) Bánffy programmja. — Saját tudósítónktól. — Pépa, julius 31. A mai, vasárnapi nap alkalmasint fordulópontot jelez az immár stagnálni a kezdő válság történetében. A nemzet és király intenczióinak öszszeegyeztetése hordja magában a megoldás kulcsát és mivel a koalíczió immár hat hónapos parlamenti uralma daczára sem tett egyetlen sikeres lépést sem ezen harmónia felé, jogát a kibontakozás irányítására, ha ugyan mai politikai taktikáját meg nem változtatja, vagy ha, amire azonban semmi kilátás nincs, a korona nem mond le az 1867. évi XII. tcz.-ben biztosított jogairól, eljátszotta. Ezért vetődött felszínre a már régóta lappangó terv: a 67-es alapon álló pártok koalícziója, mely a kiegyezési törvény fenntartásával juttatná uralomra nemzeti egyéniségünket. A felmerült terv megszemélyesítője Bánffy Dezső báró, ki a vezérlete alatt kiálló új párt programjának megvalósításában látja a megoldás lehetőségét. Mivel pedig a 67-es koalíczió eszméje mindinkább kezd érvényesülni, a politikai világ érdeklődése ma Deés felé fordult, hol Bánffy programmját minden irányban kifejtette. Alapelve programmjának, hogy gazdasági erőnket kell gyarapítani és az anyagi erővel, nemzeti irányú neveléssel el fogjuk érni, hogy elmúlnak azon idők, melyekben állami létünk, állami önállóságunk vitatható. Azonos e programm azzal, melyet Széchenyi hirdetett nagy reformkorszakunkban és azonos elvileg a szabadelvű párt állásfoglalásával, melyet a Bánffy által kifejtett programm csaknem pontról-pontra fedez. * A deési gyűlésről és Bánffy báró beszédéről a következő tudósításunk számol be: Az ujpárt végrehajtó bizottsága ma délelőttre tűzte ki a Szolnokdoboka vármegyei ujpárt szervezkedő gyűlését, amelyre Bánffy Dezső báró orsz. képviselő is eljött a budapesti II. kerületi és a központi újpárt több tagjával, valamint több képviselővel. Bánffyhoz Kolozsváron is számosan csatlakoztak. A megye határán Iklódon, nagy küldöttség fogadta Bánffyt, amely Deésről jött elébe. A küldöttség vezetőjének üdvözlésére Bánffy megköszönte a szíves meghívást és abbeli reményének adott kifejezést, hogy erős és állandó szervezkedés, főleg pedig a szövetkezeti pártok együttes működése mellett sikerülni fog megoldást létrehozni és reméli, hogy a nagy küzdelem daczára is létrejön a megegyezés a képviselőháznak őfelségéhez intézett felirata szellemében, ami ha megtörténik, az újpárt programmja érvényesül. A deési állomás Bánffy fogadására ünnepi díszt öltött Minthogy azonban a megyeház terme a megjelentek befogadására szűknek bizonyult, a polgárság a főtérre vonult. Itt hallgatta meg báró Bánffy Dezsőt, aki a városházának erkélyéről beszélt. Mikor Bánffy az erkélyen megjelent, a közönség élénk éljenzésben tört ki. Beszédét a hallgatóság nagy figyelemmel kisérte és ismételten élénk helyesléssel és éljenzéssel szakította azt meg. Bánffy Dezső báró a következőkben fejtette ki az újpárt programmját. Tisztelt uraim! Hat éve múlt, hogy miniszterelnöki állásomról lemondva a politikai élet közterétől visszavonultam. (Halljuk !) Visszavonulásom első idejében szinte, mondhatnám minden érdeklődés nélkül néztem a parlamenti élet körében lefolyó alakulásokat, idő kellett ahhoz, hogy a közélet iránti érdeklődésemet ismét visszanyerjem. Megelégedtem azzal, hogy tapasztalataimmal foglalkozzam és mérlegeljem észleleteimet azon időkből, midőn mint a hatalom kezelője beláthattam mélyen és részletesen olyan redőkbe is, melyeknek sötét rejtekeibe vannak elrejtve állami ügyeink intézésének nagy titkai. Ezen elmélkedéseim közben kezdtem belátni, hogy az 1898-ban kezdetüket vett nagy képviselőházi harczok 1899-ben nem nyertek még befejezést, mert az akkor létrehozott béke csak látszólagos volt és csak arra volt alkalmas, hogy máról holnapra kialkudott félrendszabályokkal tovább engedje döczögni az álhunb élet gépezeteit (mértsíi, hogy egy egészséges út alakulásról biztosítaná a további fejlődés lehetőségét és építeni tudjon és akarjon azon biztos alapon tervszerűen, amelyen építve hittem és hiszem ma is kiépíthetni jövőnket, megalkotni az egységes magyar államot. (Halljuk ! Halljuk !) Sajnos, nem tévedtem. A képviselőházi ellentétek, melyeket akkor még sokan személyemmel szerettek kapcsolatba hozni, ismételten felújultak. Nem tudták azokat megmásítani Széll Kálmán mindennel kialkudni törekvő formulái, és úgy nem a Héderváryval való kísérletezések sem. (ügy van!) Alapjában kell — ezt láttam be — pártviszonyainkat rendezni. Új pártalakulások szükségesek arra, hogy állandó béke jöjjön létre a képviselőházban és hogy annak munkaképessége biztosíttassák. (Helyeslés.) A közjogi harczok félretétele és kiküszöbölése szükséges Akkor remélni lehet, hogy a haladó kor igényeinek és a nemzet gazdasági törekvéseinek megfelelő szocziálpolitikai alkotásokkal le lehet kötni a közfigyelmet oly irányban, hogy annak hatása alatt elsimulva a dúló ellentétek, munkaképes lesz a képviselőház és áldásos munkássága mellett a magyar államnak a maga teljes gazdasági és nemzeti kiépítési munkáját kezdhetjük meg. (Úgy van!) Egy egészséges parlamenti közélet lehetőségének reménye vett rajtam erőt, a tollhoz nyúltam és a czikkeknek egész sorozatát bocsátva közzé, gyakran nevem alatt, gyakran névtelenül, a nemzeti gondolatot hívtam fel. Attól vártam eredményt, attól vártam, hogy új életet visz be parlamenti küzdelmünkbe. A nemzet, a haza jól felfogott érdekeire való tekintettel hittem, hogy az erősen és határozottan megnyilvánuló „nemzeti gondolat“ elsodorja a meddő közjogi harcrokat, irányt mutat arra, miként kell kiépíteni a magyar államot a maga gazdasági önállóságában és ennek hatása alatt teljesen nemzeti irányban papírra vetett betűim, melyeket a nyomdafesték sok ezerszer sokszorosítva vitt a közönség közé, talán nem maradtak hatás nélkül és azok a jelszavak, melyek azelőtt csak mint pártkövetelések tűntek fel, kezdettek e nemzeti gondolat hatása alatt átalakulni a nemzet akaratává. Midőn Héderváry hiú kísérletezése után ismét válság állott elő és gróf Tisza István lett Magyarország miniszterelnöke, (Mozgás.) eljöttnek láttam az időt arra, hogy nyíltan zászlót bontsak, (Helyeslés.) eljöttnek láttam az időt arra, hogy mint politikai párt szervezkedjünk. (Éljenzés.) Azok, kik velem egyetértettek, akkor .csak néhányan, politikai párttá alakultunk. Önök is tisztelt urak, itt Désen 1904. legelején csatlakoztak a zászlómhoz és habár az ez év elején lefolyt választások alkalmával az alakult viszonyok folytán nem voltak abban a helyzetben, hogy pártállásuknak megfelelően vegyék fel a harczot, határozottan kitartottak. Ennek köszönhetem a szerencsét, hogy most itt, az önök körében alkalmam van szólani és másfél év után ismét van szerencsém önöket, egész Szolnok-Doboka vármegye hazafiasan gondolkozó közönségét felhívni: Lobogtassák magasan az ujpárt zászlaját ! Miért az ujpárt zászlaját ? erre a kérdésre kívánok felelni önök előtt ez alkalommal. (Halljuk! Halljuk !) A régi pártveretek elavultak, sok vonatkozásban eltolattak és mint már évek óta hirdették, a magyar állam érdeke, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének érdeke parancsolólag követeli, hogy az eddigi közjogi harcok félretételével a meglevő alapon a komoly építés munkáját végezzük. (Úgy van !) Talán különösnek tetszhetik, hogy most beszélek építésről, midőn az éles ellentét, a korona és a nemzet közt zavarja az építés munkájának lehetőségét. Sajnos, ez így van. De talán ez is csak azért van így, mert az eddigi már közel 40 éves parlamenti harcok szükség felett elmerültek a közjogi vitákban és pártjaink elmulasztották a nemzetet azokkal a közelebbről érintő kérdésekkel foglalkoztatni, melyek a közjogi szempontok fel nem adásával ugyan, de elsősorban lettek volna megoldandók a nemzet gazdasági megerősödése czéljából és a nemzet fejlődése javára, mint legbiztosabb alapjai és jövőbeli biztosítói a magyar állam közjogi állása megerősödésének. Kétségtelen, hogy ma elsősorban az alkotmány védelmére kell mindnyájunknak sorakozni. (Helyeslés.) Ma alkotmányunk forog veszedelemben, ma ezért folyik a harcz, ma ennek védelmére kell mindenkinek sorbaállani, azzal a kormánynyal szemben, mely vállalkozott az ügyek vezetésére, sérelmére a parlamentarizmus alapelveinek és sérelmére a nemzeti érdekeknek. (Úgy van.) Meddig fog még e harcz folyni, melyet a szövetkezeti pártok egyértelműleg és összetartással kell, hogy megvívjanak, tudni nem lehet. Én azonban hinni akarom, hogy a végletekig menni a hatalom sem fog és belátja, hogy nemzetet, mely alkotmányáért küzd, végletekig vinni nem szabad. Be fogja látni, hogy ideig óráig a hatalom eszközei érvényesülhetnek ugyan, de végeredményben csak az igazság győzhet és fog is győzni. (Élénk helyeslés.) Én hiszem, hogy a király és a nemzet közt a bizalom helyreál és szilárd alapja lesz annak az áldásos összhangnak, melynek ereje jövendő századok biztos haladásának fundamentumát fogja képezni. (Hosszantartó helyeslés.) A mostan tartó alkotmányválságból úgy kell kibontakoznunk tehát, hogy a bizalom a király és a nemzet, között helyreálljon és a létrehozott^^mzhang szilárd alapját