Pécsi Napló, 1905. december (14. évfolyam, 278-301. szám)

1905-12-01 / 278. szám

­ óvják meg tisztviselőinket. Pécs, november 30. Lapunk más helyén olvasható, hogy a belügyminiszter megsemmisítette Pécs szab. kir. város törvényhatóságának azon határozatát, mely szerint az ön­ként befizetett állami adót el nem fo­gadja, a póttartalékosok behívása körül nem segédkezik és a fogyasztási adó bérösszegét nem fizeti meg a kincstár­nak és annak bevételeit letétként egyik pénzintézetnél helyezi el, úgy, hogy a pénzt­ abból csakis újabb közgyűlési meghatalmazással lehet fölvenni. A bel­ügyminiszteri megsemmisítő rendelettel szemben a régebben hozott határozatnak megfelelően minden­­hónap első hétfő­jére ,egybehívandó, tehát december 4-én megtartandó­­ rendkívüli városi köz­gyűlésen már módjában lesz a tör­vényhatóságnak állást foglalni és ezért szükségesnek érezzük, hogy a nagy­közönség, a városi adózó polgárok jól fölfogott és talán a minden te­kintetben kívánatos béke érdekében is­mertessük álláspontunkat. Nem rettent vissza ezen tekintetben semmiféle terro­rizmus, mely most Magyarországon a jó üzleteket csináló önző sajtó által mestersé­gesen szítva valóságos orgiákat ül és csakis a józan gondolkozáshoz és a magyar ember jó szívéhez, higgadtságához és komoly gon­dolkozásához intézzük szavunkat, mikor azt mondjuk, gondolják meg jól a bi­zottsági tagok, akik eddig mindenkor és minden alkalommal hazafias érzületük ápolása mellett is a város és polgárság jól fölfogott érdekeiért szálltak síkra a közgyűlési teremben, miként határoznak a miniszter második megsemmisítő ren­delete felett és ne mások és az összpolgár­­ság súlyos anyagi megkárosítása mellett hozza meg a közgyűlés újabb határo­zatát. Arról, hogy a közgyűlés változ­tassa meg álláspontját a jelenlegi kormánynyal szemben, mely nélkülözi a parlamentáris jelleget és melynek a szükség kényszerítő hatása alatt használt védekezési fegyverei rokonszenvet nem kelthetnek, szó sem lehet. Hazafias ér­zületre nem tehet túl a pécsin az ország egyik törvényhatósága sem és épen azért badar gondolat lenne bárkit kapacitálni, hogy változtassa meg nézetét, mely az utóbbi idők eseményeinek behatása alatt csakis komorabbá változhatott, mint eddig volt. Semmit sem lehet mindazokból vissza­vonni, amit a közgyűlés határozott, de két körülményre kell, hogy figyelmeztessük, a város polgárságát párt és egyéni föl­fogás különbsége nélkül. Ne csak érez­­zünk, de lássunk is és nézzünk a jö­vőbe, mi vár reánk, ha teljes merev­séggel ragaszkodunk azon álláspontunk­hoz, hogy tisztviselőinket eltiltjuk attól, hogy a fogyasztási bérlet összegét­ a kincstárnak a fönnálló bérszerződés alap­ján befizethessék és az önkéntes adókat elfogadhassák! Mérlegeljük ennek kö­vetkezményeit. Nem merünk abban re­ménykedni, hogy a mai kétségbeesett állapot csakhamar véget fog érni. Az imponáló nemzeti ellentállással szemben látjuk a kormány eltökélt szándékát, hogy érvényesíti minden vonalon az államha­talmat, mely elvégre rendelkezésére áll és a legszigorúbb retorsio eszközeivel fog élni ott, ahol a nemzeti ellentállás túllépi a törvény által megengedett, sőt intézményes határait. Ha a tisztviselők már most eltiltatnak attól, hogy meg­feleljenek mindannak, amit a miniszter a törvény keretein belül tőlük kíván, vagy követel, akkor a miniszter élni fog azon jogával, hogy kivételes hatalom­mal ruházza föl a főispánt, az fölfüg­gesztheti, elmozdíthatja a renitens tiszt­viselőt, akit nem­ véd meg az, hogy tör­vényhatósága parancsának tett eleget, bár kétségtelen, hogy a városi törvényhatóság, mely tisztviselőjét megválasztja, azt fizeti, nyugdíjjal látja el, minden tekintetben első­sorban rendelkezhetik a tisztviselő­jével, míg a belügyminiszter rendes kö­rülmények között csakis az ellenőrzés jogával bír és ezen ellenőrzés ruházza föl a szükséges hatalommal is, hogy a tisztviselőt elmozdíthassa állásától, meg­foszthatja fizetésétől, nyugdíjától és azt a törvényhatóság nem engedheti meg, különösen oly esetekben, amikor tiszti­kara mindenkor oly kifogástalanul mű­ködött, mint a mienk. Módot kell tehát találni arra, hogy tisztviselőinket ne ér­hesse el a megtorló hatalom és ezen szempont vezérelte a kuruc városok leg­­kurucabbu­sát, Kecskemétet, amikor leg­merevebb passivresistenciát tanúsítva, tisztviselőinek szabad kezet engedett kö­telességeik teljesítése körül, eleve kije­lentve, nem élnek a megtorlással, ha a törvény parancsszavának engedelmes­kednek. Egy módja lenne annak, hogy a törvényhatóság föltétlen engedelmessé­get kívánjon az ellentállás mérvére nézve hozott határozat végrehajtásánál, még­pedig, ha oly alapot teremt elő a vá­ros közönsége, mely minden anyagi veszteséggel és károsodással szemben megvédi a tisztviselőt addig is, amíg a r­endes tisztújításnál újból megválaszt­hatja a közgyűlés, mert addig a főispán által kinevezett helyettes élvezi annak összes, a költségvetésbe fölvett javadal­mait. Ezen összegnek azonban tekin­télyesnek kell lenni, mivel az elmozdí­tott tisztviselők megfelelő kártalanítása jelentékeny összeget venne igénybe és ilyen mozgalmat a magunk részéről szí­vesen üdvözölnénk, mert akkor csak­ugyan a tisztviselőkre való minden te­kintet nélkül hozhatná meg a közgyűlés határozatát. De őszintén szólva, nem bí­zunk abban, hogy meg lenne a képvi­selőtestületben és a város polgárságá­ban a mai nehéz viszonyok közepette a szükséges áldozatkészség és képesség és ezért is meggondolandó, a végsőig feszítsük-e meg az ellentállás kúrját, vagy érjük-e be mindazzal, amit a tör­vény megenged és ne tegyük ki tiszt­viselőinket annak a közelfekvő eshe­tőségnek, hogy a hatalom, melynek szíve nincs és nem is lehet, ki­mozdítsa őket állásaikból, mert a­mi nincsen meg a hatalomnak, a tisztvise­lőkkel való együttérzés, annál élénkeb­ben él a képviselőtestület mindegyik tagjában és mivel kétséget alig szenved, hogy nevetségesen csekély összeg lenne az, mely az önkéntes adózásból befolyna és azzal ugyancsak nem lendítünk a kincstár helyzetén, ne tiltsa el a köz­gyűlés annak elfogadását. A fogyasztási adó bérösszegének befizetését más szempontból bíráljuk el. Ez anyagi kérdés. Ha a polgárság haj­landó meghozni azt az áldozatot, melyet a kincstárral ma még fönnálló szerződés fölmondás nélkül való érvénytelenítése esetén el­­ nem kerülhet, akkor tartsa fönn erre vonatkozó határozatát. Akkor egyszerűen a kincstár fogja már a leg­közelebbi napokban átvenni a fogyasztási adók kezelését, mely esetben saját köze­geivel fogja kezeltetni ezen jövedelmeket, de ennek kellemetlenségeit és az ezzel járó vexaturákat majd csak elviseli a polgárság. A szerződés fölbontásának másik következménye lesz, hogy elesünk ezen adóért fizetett állami kárpótlástól, mely évi 80.000 korona átlagot ér el és ezzel kapcsolatban még mintegy 40.000 korona más irányban való károsodásra számíthatunk, a városi költségelőirány­zatban tehát 120.000 korona hiány áll be, melynek fedezetére a pótadót 15—20 százalékkal kell majd felemelni. Itt már nem pendítünk érzelmi húrokat. Föltétlen joga a törvényhatóságnak, hogy föntartsa azon határozatát, hogy a fogyasztási adót be nem fizeti, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a jog a kincstár tulajdo­nát képezi, melyet nekünk bérbe adott és ha a bérösszeget nem fizetjük, azt tőlünk elveheti. Hogy ezen esetben nem fizetünk majd fogyasztási adót a hús, bor és pálinka után! Hiú ábránd, mert aki nem fizet önként, attól beszedik majd az XIV. évfolyam. Péntek, 1905. december 1­1 / 278.­­4216.­ PÉCSI NAPLÓ ■serkeastöeég: Perczel-utcsa 12. szám. Telefon 102. szám. Kéziratok nem adatnék vissza. Kiadóhivatal és éjjeli ezerk.: Boltivkös 3. Telefon 27. Felelős szerkesztő: Előfiletési arak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor . Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. LENKEI LAJOS:­­ Egyen szám­ára 10 fillér. — Nyílt tér sora 60 fillér

Next