Pécsi Napló, 1905. december (14. évfolyam, 278-301. szám)
1905-12-01 / 278. szám
óvják meg tisztviselőinket. Pécs, november 30. Lapunk más helyén olvasható, hogy a belügyminiszter megsemmisítette Pécs szab. kir. város törvényhatóságának azon határozatát, mely szerint az önként befizetett állami adót el nem fogadja, a póttartalékosok behívása körül nem segédkezik és a fogyasztási adó bérösszegét nem fizeti meg a kincstárnak és annak bevételeit letétként egyik pénzintézetnél helyezi el, úgy, hogy a pénzt abból csakis újabb közgyűlési meghatalmazással lehet fölvenni. A belügyminiszteri megsemmisítő rendelettel szemben a régebben hozott határozatnak megfelelően mindenhónap első hétfőjére ,egybehívandó, tehát december 4-én megtartandó rendkívüli városi közgyűlésen már módjában lesz a törvényhatóságnak állást foglalni és ezért szükségesnek érezzük, hogy a nagyközönség, a városi adózó polgárok jól fölfogott és talán a minden tekintetben kívánatos béke érdekében ismertessük álláspontunkat. Nem rettent vissza ezen tekintetben semmiféle terrorizmus, mely most Magyarországon a jó üzleteket csináló önző sajtó által mesterségesen szítva valóságos orgiákat ül és csakis a józan gondolkozáshoz és a magyar ember jó szívéhez, higgadtságához és komoly gondolkozásához intézzük szavunkat, mikor azt mondjuk, gondolják meg jól a bizottsági tagok, akik eddig mindenkor és minden alkalommal hazafias érzületük ápolása mellett is a város és polgárság jól fölfogott érdekeiért szálltak síkra a közgyűlési teremben, miként határoznak a miniszter második megsemmisítő rendelete felett és ne mások és az összpolgárság súlyos anyagi megkárosítása mellett hozza meg a közgyűlés újabb határozatát. Arról, hogy a közgyűlés változtassa meg álláspontját a jelenlegi kormánynyal szemben, mely nélkülözi a parlamentáris jelleget és melynek a szükség kényszerítő hatása alatt használt védekezési fegyverei rokonszenvet nem kelthetnek, szó sem lehet. Hazafias érzületre nem tehet túl a pécsin az ország egyik törvényhatósága sem és épen azért badar gondolat lenne bárkit kapacitálni, hogy változtassa meg nézetét, mely az utóbbi idők eseményeinek behatása alatt csakis komorabbá változhatott, mint eddig volt. Semmit sem lehet mindazokból visszavonni, amit a közgyűlés határozott, de két körülményre kell, hogy figyelmeztessük, a város polgárságát párt és egyéni fölfogás különbsége nélkül. Ne csak érezzünk, de lássunk is és nézzünk a jövőbe, mi vár reánk, ha teljes merevséggel ragaszkodunk azon álláspontunkhoz, hogy tisztviselőinket eltiltjuk attól, hogy a fogyasztási bérlet összegét a kincstárnak a fönnálló bérszerződés alapján befizethessék és az önkéntes adókat elfogadhassák! Mérlegeljük ennek következményeit. Nem merünk abban reménykedni, hogy a mai kétségbeesett állapot csakhamar véget fog érni. Az imponáló nemzeti ellentállással szemben látjuk a kormány eltökélt szándékát, hogy érvényesíti minden vonalon az államhatalmat, mely elvégre rendelkezésére áll és a legszigorúbb retorsio eszközeivel fog élni ott, ahol a nemzeti ellentállás túllépi a törvény által megengedett, sőt intézményes határait. Ha a tisztviselők már most eltiltatnak attól, hogy megfeleljenek mindannak, amit a miniszter a törvény keretein belül tőlük kíván, vagy követel, akkor a miniszter élni fog azon jogával, hogy kivételes hatalommal ruházza föl a főispánt, az fölfüggesztheti, elmozdíthatja a renitens tisztviselőt, akit nem véd meg az, hogy törvényhatósága parancsának tett eleget, bár kétségtelen, hogy a városi törvényhatóság, mely tisztviselőjét megválasztja, azt fizeti, nyugdíjjal látja el, minden tekintetben elsősorban rendelkezhetik a tisztviselőjével, míg a belügyminiszter rendes körülmények között csakis az ellenőrzés jogával bír és ezen ellenőrzés ruházza föl a szükséges hatalommal is, hogy a tisztviselőt elmozdíthassa állásától, megfoszthatja fizetésétől, nyugdíjától és azt a törvényhatóság nem engedheti meg, különösen oly esetekben, amikor tisztikara mindenkor oly kifogástalanul működött, mint a mienk. Módot kell tehát találni arra, hogy tisztviselőinket ne érhesse el a megtorló hatalom és ezen szempont vezérelte a kuruc városok legkurucabbusát, Kecskemétet, amikor legmerevebb passivresistenciát tanúsítva, tisztviselőinek szabad kezet engedett kötelességeik teljesítése körül, eleve kijelentve, nem élnek a megtorlással, ha a törvény parancsszavának engedelmeskednek. Egy módja lenne annak, hogy a törvényhatóság föltétlen engedelmességet kívánjon az ellentállás mérvére nézve hozott határozat végrehajtásánál, mégpedig, ha oly alapot teremt elő a város közönsége, mely minden anyagi veszteséggel és károsodással szemben megvédi a tisztviselőt addig is, amíg a rendes tisztújításnál újból megválaszthatja a közgyűlés, mert addig a főispán által kinevezett helyettes élvezi annak összes, a költségvetésbe fölvett javadalmait. Ezen összegnek azonban tekintélyesnek kell lenni, mivel az elmozdított tisztviselők megfelelő kártalanítása jelentékeny összeget venne igénybe és ilyen mozgalmat a magunk részéről szívesen üdvözölnénk, mert akkor csakugyan a tisztviselőkre való minden tekintet nélkül hozhatná meg a közgyűlés határozatát. De őszintén szólva, nem bízunk abban, hogy meg lenne a képviselőtestületben és a város polgárságában a mai nehéz viszonyok közepette a szükséges áldozatkészség és képesség és ezért is meggondolandó, a végsőig feszítsük-e meg az ellentállás kúrját, vagy érjük-e be mindazzal, amit a törvény megenged és ne tegyük ki tisztviselőinket annak a közelfekvő eshetőségnek, hogy a hatalom, melynek szíve nincs és nem is lehet, kimozdítsa őket állásaikból, mert ami nincsen meg a hatalomnak, a tisztviselőkkel való együttérzés, annál élénkebben él a képviselőtestület mindegyik tagjában és mivel kétséget alig szenved, hogy nevetségesen csekély összeg lenne az, mely az önkéntes adózásból befolyna és azzal ugyancsak nem lendítünk a kincstár helyzetén, ne tiltsa el a közgyűlés annak elfogadását. A fogyasztási adó bérösszegének befizetését más szempontból bíráljuk el. Ez anyagi kérdés. Ha a polgárság hajlandó meghozni azt az áldozatot, melyet a kincstárral ma még fönnálló szerződés fölmondás nélkül való érvénytelenítése esetén el nem kerülhet, akkor tartsa fönn erre vonatkozó határozatát. Akkor egyszerűen a kincstár fogja már a legközelebbi napokban átvenni a fogyasztási adók kezelését, mely esetben saját közegeivel fogja kezeltetni ezen jövedelmeket, de ennek kellemetlenségeit és az ezzel járó vexaturákat majd csak elviseli a polgárság. A szerződés fölbontásának másik következménye lesz, hogy elesünk ezen adóért fizetett állami kárpótlástól, mely évi 80.000 korona átlagot ér el és ezzel kapcsolatban még mintegy 40.000 korona más irányban való károsodásra számíthatunk, a városi költségelőirányzatban tehát 120.000 korona hiány áll be, melynek fedezetére a pótadót 15—20 százalékkal kell majd felemelni. Itt már nem pendítünk érzelmi húrokat. Föltétlen joga a törvényhatóságnak, hogy föntartsa azon határozatát, hogy a fogyasztási adót be nem fizeti, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a jog a kincstár tulajdonát képezi, melyet nekünk bérbe adott és ha a bérösszeget nem fizetjük, azt tőlünk elveheti. Hogy ezen esetben nem fizetünk majd fogyasztási adót a hús, bor és pálinka után! Hiú ábránd, mert aki nem fizet önként, attól beszedik majd az XIV. évfolyam. Péntek, 1905. december 11 / 278.4216. PÉCSI NAPLÓ ■serkeastöeég: Perczel-utcsa 12. szám. Telefon 102. szám. Kéziratok nem adatnék vissza. Kiadóhivatal és éjjeli ezerk.: Boltivkös 3. Telefon 27. Felelős szerkesztő: Előfiletési arak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor . Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. LENKEI LAJOS: Egyen számára 10 fillér. — Nyílt tér sora 60 fillér