Pécsi Napló, 1907. december (16. évfolyam, 276-299. szám)

1907-12-01 / 276. szám

XVL évfolyam. Vasárnap, 1907. december 1. 276. (4816) PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109- et. — Kiadóhivatali telefon 27. ex. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési Árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. A kivételes nősülési engedélyek. Irta: Apostol Dezső. Budapest, november 28. A „Pécsi Napló“ 260-ik számának híradása szerint, a vármegye közigazga­tási bizottsága legutóbb tartott rendes havi ülésében, a honvédelmi miniszter felhívása folytán, — következményeit és horderejét tekintve nagy jelentőségű kér­désben, — tudniillik a kivételes nősülési engedélyek megadásának, avagy megta­gadásának kérdésében mondott egy konk­rét eset kapcsán véleményt. Elfogadva előadónak azon javaslatát, mely szerint nem tartja célszerűnek, hogy a jelen kö­rülmények között a kivételes nősülési engedélyek megadása korlátoztassék. Elvitathatatlan, hogy ezen kérdés helyes elbírálása országos szempontból is, a baranyamegyei sajátos, mondhatni sajnálatos viszonyok folytán pedig, kü­lönösen fontos kérdést képez, és azért a bizottság véleményéhez semmiképen sem járulhatok hozzá, hanem azt a leg­határozottabban ellenzem. Ellene vagyok a bizottság vélemé­nyének azért, mert ezt a baranyamegyei magyarságra nézve végzetteljesnek, a vár­megye minden rendű és rangú lakosára nézve pedig károsnak és nagy mértékben elhibázottnak tartom. De tiltakozom és óvást emelek a bizottság véleménye, illetve határozata ellen még azért is, mert azt tarthatat­lannak, különösnek, sőt nevetségesnek tartom. Közbevetőleg — minden félreértés kizárása céljából — még azt jegyzem meg, hogy a valóban indokolt esetekben megadandónak tartom én is az engedé­lyek megadását. A tömeges, indokolatlan és csupán rossz szokáson alapuló ideig­lenes nősülési engedély kérvényeket azon­ban feltétlenül elutasítandóknak vélem. Állításaim bizonyíthatása céljából lássuk különben, miféle kérdésekre is kívánt a miniszter a bizottságtól véle­ményt ? 1. Mondjon véleményt, hogy indo­koltnak és célszerűnek látja-e a kivéte­les nősülési engedélyek megadását? 2. A vármegye gazdasági helyzetére való tekintettel, indokoltnak tartja-e a tömeges korai nősüléseket? 3. Nem vélné-e szükségesnek a védkötelesek nősülési engedélyének kor­látozását ? 4. Nem volna-e célszerű a nősülési engedélyek korlátozását a birtok mini­mum és maximummal kapcsolatba hozni? 5. Mi módon volnának a tiszti or­vosi bizonyítványokban foglalt vélemé­nyek megbízhatóságra ellenőrizhetők? Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatosan megjegyzi még a miniszter, az egyidejű­leg leadott konkrét esetből kifolyólag, hogy az idült hörghurut és csúzos bán­­talmak nem olyan betegségek, amelyek munkaképtelenséget vonnának maguk után. A bizottság a­helyett, hogy az utolsó 5-ik kérdésre nézve azt felelte volna, hogy bizony az igen nagy tömegben ér­kező ilynemű kérvényekhez csatolt ható­sági orvosi bizonyítványok között akad­hatnak olyanok is, amelyek megbízható­ság tekintetében — az emberek gyarló­sága folytán — kifogás alá eshetnek, éppen erre való tekintettel és azért, mi­vel a szóban forgó kérvények úgyis a közigazgatási bizottságok retortáin men­nek keresztül, jónak látjuk javaslatba hozni, hogy azok a vármegyei főorvos által is láttamoztassanak, oly hozzáadás­sal azonban, hogy minden kétes, avagy gyanús esetben, joga legyen a megyei főorvosnak a feleket felülvizsgálás végett maga elé idézni, javasoljuk továbbá, hogy a hatályos ellenőrzés szempontjá­ból, a főorvosnak ne csak joga, hanem kötelessége is legyen az évenkénti folya­modók 5%-ának felülvizsgálása, amiért bizonyos díj lenne a felekkel szemben megállapítandó a főorvos javára. Magától értetődik, hogy ha a ható­sági orvosi bizonyítványban foglalt véle­mény megbízhatatlannak bizonyul, akkor a bizonyítvány kiállítója, nemcsak a fő­orvos és a fél összes költségeit tartoz­nék megtéríteni, hanem ellene a fegyelmi eljárás is azonnal megindítandó lenne. Nézetem szerint ilyen, vagy ehhez hasonló érdemleges vélemény lett volna a feltett kérdésre adandó. Ehelyett a bizottság azon komikus álláspontra helyezkedett, hogy véleményt egyáltalában nem is mondott, hanem a miniszternek a közegészségügyi tanács véleménye alapján, az idült hörghurut és csúzos bántalmakró­ formált és meg­állapított véleményét tévesnek jelenti ki, és azt igyekszik minden áron bebizonyí­tani, hogy a szóban forgó betegségek igenis olyan természetűek, amelyek munkaképtelenséget vonnak maguk után, vagyis a kivételes nősülési engedélyek megadására alapul szolgálhatnak. Még komikusabbá válik a bizottság eme feltűnő okoskodása, illetve a ható­sági orvosi bizonyítványban megállapít­­ott adatok megvédésére irányuló lázas­ törekvése akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy a honvédelmi miniszter úr a kép­viselőház november hó 7-én tartott ülé­sében, egy e tárgyban hozzá intézett interpellációra adott válaszában, az egész képviselőház nagy megütközésére, épen az orvosi bizonyítványokban foglalt ada­tok hitelessége tekintetében azt volt kénytelen kijelenteni, hogy a kivételes nősülési engedély-kérvényekhez mellékelt orvosi bizonyítványok legnagyobb része olyan, amelyeknek nem egy hatóság, de még egy laikus ember sem adhat hitelt. A belügyminiszter pedig felkérés folytán e tárgyban azt a választ adta, hogy „felülvizsgálat tárgyává tett orvosi bizonyítványok túlnyomó része valótlan adatokat tartalmaz és így megállapítható, hogy az illető orvosok a bizonyítványok kiállítása körül hivatalos kötelességük­kel ellentétben álló felületes eljárást követtek.“ Ez már csak elég érthetően van megmondva és azért szükségtelen hozzá bővebb kommentár. A vármegye közigazgatási bizottsá­gának mindezekről módja és ideje lett volna tudomást szerezni, mert hiszen majdnem egy teljes hét kü­lönbözet volt az események között, de nem tette, az ég tudja miért? A miniszter úr 4-ik kérdésére a bi­zottság véleménye, a közreadott hírlapi közleményben ismertetve nem lévén, így tehát én sem foglalkozom ezúttal ezzel a kérdéssel. Még azt is állítottam fentebb, hogy a bizottság véleményét különösnek is tartom azért, mert vármegyém felebb­­viteli, tehát ítélkező és véleményező ha­tósága, úgy látszik, tévesen értelmezi a kivételes szó fogalmát és jelentőségét. Nem lehet azzal tisztában már csak azért sem, mert máskülönben lehetetlennek tartom, hogy okoskodásában érv gyanánt épen a kivételes nősülési engedélyek nagy számát és arányát kívánta volna a kérdésre való feleletképen felhasználni, illetve az 1889. évi VI. tc. 51 -ik §-a és az e tárgyban kiadott utasítás rendelke­zései ellen szegezni.­­ Különben, ha mindent jól számba veszek, úgy voltaképen nem volna sza­bad csodálkoznom azon, ha a 1. bizott­ság a kivételes időben — tehát enge­délyek melletti — korai nősülést tartja tulajdonképen rendesnek ? Mert hiszen tudtával, beleegyezésével, sőt segélyével — hogy ne mondjam csendes nem­­■bánomsága folytán — fejlődtek a viszon Mai számunk 20 oldalra terjed.

Next