Pécsi Napló, 1908. április (17. évfolyam, 76-99. szám)

1908-04-01 / 76. szám

a-SYER ZSfce 5.­ XVII. évfolyam. Szerda, 1908. április 1. 79. (45–3.) PÉCSI NAPLÓ Szerkesztoseg­ye kiadóhivatal: Munkácsy Mihály-u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztoséffi telefon 109. sz. — Kiadóh­ivatali telefon 27. o. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona Félévre 19 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Városi kérdések: Pécs, március 31. A legutóbbi városi rendkívüli közgyű­lés több, a város jövendő fejlődésére szolgáló tárgyat érintett s ezekhez min­den bizottsági tag, saját meggyőződését követve, hozzá­szólott. Nendtvich Andor, kir. tan­­polgár­­mester úr csodálkozott azon, hogy épen én szólaltam a tervezett fémipari iskola ellen, pedig a város költségelőirányzatot tárgyaló közgyűlésekre kell csak hivat­koznom, amelyeken már több éve sür­gettem, hogy az összes városi iskolák államosíttassanak, mivel terheink, amelye­ket e címen viselünk, már elég nagyok, pedig az igények közelről sincsenek még kielégítve. Mikor arról kell gondoskodnunk, hogy a pótadón kívül még jövedelmet teremtsünk, mert a pótadó súlya már-már elviselhetetlen, természetesen nyugodt lelkiismerettel nem járulhatok hozzá, hogy a város olyan újabb terheket vál­laljon intézményeknek létesítése, melyek­nek létesítése, nézetem szerint, első­sor­ban is állami kötelesség. Nézzük csak, mi is az, amiért annyira síkra szállt a polgármester, mely új állami intézetre a város 200.000 ko­rona készpénzt, ingyen telket, no meg valószínüleg ingyen vizet s még holmi prólékos mellékjárulékot ajál föl, melye­ket persze pénzértékre nem szoktunk átszámítani. Egy fémipari szakiskola, a­melyre, hogy a két létező hasonló inté­zet közül a nagyobbat említsem, a po­zsonyi, ahol a gyáripar fejlettebb, mini­málisan 100 hallgató iratkozott be s az első tanfolyamra beiratkozott 40 fiú közül 12 fejezi be a 4 évfolyamot, tehát 12 növendékért hozná a város ezt az áldo­zatot. Hogy ezen 12 növendék közül hány marad az ipar terén, arról nem igen akarok beszélni, mert elképzelhető, hogy olyan ifjúságból, melyet a dologra nem neveltek, használható iparos segéd alig kerül ki, annál kevésbé, mert hisz mint a közgyűlésen Záray dr. bizottsági tag­társam, mint egy, az iparfejlesztésre épen nem szolgáló előnyét ezen intézetnek ki­emelte, hogy a végzett növendékek majdnem mint segédtisztviselők, altisztek nyerhetnek az állami intézményeknél al­kalmazást. A kisipar megerősítésének szükségességéről hallani mindig be­szélni és kitől fogja ezen intézmény a tanoncokat elvonni ? A nagy­­ műhelyek­­től-e, hol a tanoncnak több alkalma van, már a munkáknak nagyobb mér­­vűségüknél és változatosságánál fogva is, tanulhatni, avagy a kis­iparostól, hol a munka legnagyobb része amúgy is javítási munkából áll s ki — ha mód­jában van is — alig-alig képes 1—2 segédnél többet alkalmazni s inkább van tanonc tartására utalva. Iparos társaim egy részének ezen ügy olyannyira tetszetős szinben van föltüntetve, hogy ma nagy lelkesedéssel vannak az intézet iránt, de ha kissé elgondolkoznának, kétségtelenül némi igazat nekem is adnának. A polgármesterek kongresszusán el­hangzott azon panasz, hogy a városok túl vannak terhelve az állam részére végzett teendőkkel s ez emészti föl költ­ségvetésük egy tekintélyes összegét s ez ellen feliratoznak. De hogyan vegye a kormány ezen jogosult panaszt ko­molyan, mikor is a legelső alkalommal a törvényhatóságok s ezek élén a pol­gármester urak törik, zúzzák magukat, egy-egy város a másikra reá licitál, hogy ki ad többet, hogy ismét az ál­lami terhekből többet vállajon. Ezért mondottam, hogy nem csak ünnepi kongresszus s banketten kell szép beszédeket mondani, hanem ezen fölfogást komolyan kell venni s meg is kell azt valósítani. Ipariskolát magam is akarok, ha­nem olyanok részére, kik mint iparos segédek, mesterek, belátva, hogy tudá­suk a kornak még nem felel meg, ami fő, hogy a szándékuk képességükkel arányban nem áll, a tantárgyakat el is sajátítják. Az ipart­arhivatal aspiránsok számának gyarapításával elősegíteni nem fogjuk. Második fontos tárgy volt a szén­kérdés. Erről most beszélni nem aka­rok, mert ezen ügyet komoly s hozzá­értő emberek vették kezükbe, akik azt teljesen előkészítve fogják majd a köz­gyűlés elé hozni. A villamos,­telep megváltása egy kiválóan fontos, a városnak fejlődését lényegesen elősegítő ügy. Hogy ezúttal nem lett elhatározva a kérdés tárgya­lása, ezt annak kell tulajdonítanom, hogy nem volt még kellően, eléggé érthetően elénk tárva. Nem kételkedem abban, hogy a városnak a megváltás előnyt fog hozni, de mert ezzel tisztában vagyok, azt aka­rom, hogy mások is erről előre meg­győződhessenek. Újólag hangoztatni kívá­­­­nom, hogy egy vállalkozást máskép, mint üzleti alapon való kezelés mellett el se tudok képzelni. Technikus ember jó, ha vezeti az üzemet, de hogy az legyen egy vállalat üzleti vezetője, nem feltét­len szükséges. Mi sem igazolja ezt in­kább, mint épen a pécsi villamos telep. Ha a pontos számadatok együtt lesznek s bebizonyítva látjuk, hogy most 50 százalék reá fizetéssel előnyösebb a vétel, mint hat év múlva 25 százalék leltári értéken fölül való reá fizetéssel, vagy a kizárólagosság megszüntetése folytán egy teljesen külön álló új s így minden reá fizetés nélküli telep létesí­tése, figyelembe véve, hogy erős verseny­társ marad; mindenesetre a városra leg­kedvezőbb módot fogja minden törvény­­hatósági bizottsági tag választani. Ma­gam részéről azonban csak akkor járulok a telep sürgős megszerzéséhez, ha biz­tosítékot kapunk az iránt, hogy az üzlet lesz csupán, a villamos áram nem lesz elajándékozható, mert különben annyi hasznot teremteni, amennyit elajándé­kozni különböző címeken lehet, a vil­lamos telep akkor sem lesz képes, ha azt a legolcsóbban szerezhetjük meg. Maradisággal vádolni bennünket azért, mert egy tárgyat az előadott alak­ban nem tettünk magunkévá, tán még­sem lehet, mert hisz nem egy ezen bi­zottsági tagok között régebb ideje han­goztatja mindezen a jövő fejlődést elő­segítő intézmények létesítését, megterem­tését, csakhogy az út, amelyen haladunk, más. Mi minden olyan göröngyöt, a­melyben később esetleg megbotlani le­het, előzőleg el akarjuk tisztogatni. Hamerli Imre: A képviselőház Illése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 31. Jneth Gyula elnököl a ülésen. A jegyzőkönyvet észrevétel nélkül hi­telesítik, azután áttérnek a házszabályrevíziós indítványa Pap Ca. István nem reméli ugyan, hogy a mai házszabályoknak akár a roncsait is megmentheti, de azért kötelessége, hogy a részletes tárgyaknál is fe szólaljon ellene. Érthetetlen az egész javaslat és értelmetle­nül szakították három részre Jáj annak, aki más pontról mer beszélni. Elnök: Ezt az intézkedést nem is le­het kritika tárgyává tenni. Ezt figyelmébe ajánlja, kül­önben esetleg meg is vonja tőle a szót. Pap Cs. István : Jól mondta Eötvös Károly, hogy a negyedik elemista tudomá­nyával van megszerkesztve. Több módosítást nyújt be a javaslathoz és kéri azok elfo­gadását. Bella Mátyás, tót nemzetiségi asztalos szintén nyelvtani szempontból bírálja Nagy E­mil a házszabályrevíziós indítványát. Ki­fe­jezésről kifejezésre halad és sorra kimutatja a magyartalanságokat, amelyektől valósággal hemzseg az indítvány. A kifejezést a javas­lat szerint „beadják“, holott a magyar em­ber „leszavaz“. A tanácskozásnak van tar­tama, nem az időnek. A magyar „határoz“, nem pedig „határozatot hoz valami felett“.

Next