Pécsi Napló, 1909. április (18. évfolyam, 74-98. szám)

1909-04-01 / 74. szám

! Hi­ff­i Z?n­. évfolyam. Csütörtök, 1908. április 1. 74. (4834). Felelte szerkesztős : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kér. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora­­50 fillér. A béke ára. Pépa, március 31. (g) Most már bizonyos, hogy csak kbékéről lehet beszélni. A véres európai háború fenyegető réme elült, sőt már ■rról sem lehet szó, hogy tisztán a Bal­­tik­a­ lokalizált háborút viseljen Rusz­­-Magyarország, a nagyhatalom, a kicsi Szerbiával. Most már legfeljebb csak az történhetik meg, ha Szerbiában belső fo­rradalom talál kiütni s azt a kormány saját erejéből nem képes el­nyomni, s akkor lemasíroznak a mi ka­tonáink rendet teremteni. Bosznia annexióját immár az ösz­­szes európai­ nagyhatalmak elismerték. Elismerték minden fentartás nélkül s ez kétségkívül nagy diplomáciai sikerét je­lenti Aehrenthal utázó külügyminiszternek. Ám tekintetbe­ kell vennünk, hogy ez a diplomáciai sírper nem tisztára dip­lomáciai utón éretett fel. A fegyveres erő­nek egy nagy tömegén kellett felvonul­tatni, hogy a szuronyok­­ fenyegető hatal­mával mentsük meg a b­bfeket és bírjuk a hatalmakat az annexu­m békés elis­merésére.­­ A hatalmak közül egyedül Német­ország állott mögöttünk őszint­e nyílt­sággal, sziklaszilárdan, komoly­­eltöké­­léssel arra is, hogy ha kell, mozgósítsa Európa legjobb szárazföldi hadseregét a monarchia mellett. Olaszország, a nior­­mai szövetség harmadik tagja már két­ szinti játékot űzött. A konfliktus kele­tén tán legnagyobb ellenségünk volt. Olasz tisztek képezték a montenegrói hadsereget, olasz pénzen fegyverkezett­­ ellenünk a liliputi kis ország és az olasz áskálódás ellenünk vígan tartott volna tovább is, ha közbe nem jő a rettene­tes olasz csapás, a kalabriai katasztrófa. Az az őszinte részvét s az a jelentékeny anyagi segély, amiben a monarchia ré­szesítette, egyfelől erkölcsi obligóba ál­lította Olaszországot, másfelől pedig a földrengés oly anyagi veszteséget is je­lentett az országra, hogy teljesen meg­bénította akcióképességét. A francia-angol-orosz entente közül egyedül Franciaország volt őszinte bé­kebarát. Tudvalevő dolog, hogy az orosz­­japán háború második részét csaknem kizárólag Franciaország financirozta. Óriási francia tőkék feküsznek a Balká­non is, igy Franciaországnak épenséggel nem állhatott érdekében a széke meg­bontása. Anglia állásfoglása eléggé érthető és világos volt. Anglia a diplo­máciában is mindig a firisz kalmár szerepét játsza. Mig nyil^^a legbéké­sebb húrokat pengeti, azonban ren­­geteg pénzzel támogatja a háborús ké­szülődéseket. Úgy volt most is, Anglia keveset törődött volna a szerb-osztrák­­magyar konfliktussal. Annak valószínű következményei, az orosz-német beavat­kozás lebegett szeme előtt s ha ezt si­kerül ravaszul inscernálni, egyetlen pus­kalövés, minden erőveszteség nélkül el­éri azt, hogy két legnagyobb ellensége: Németország és Oroszország hogy gyen­gíti egymást az ő előnyére. Végül Oroszország, Oroszország az elszórt apró szlávság őrző angyala. Az atyuska az a földi isten, akibe a bal­káni szláv államocskák minden remé­nyüket összpontosítják. A fehér cár ren­geteg birodalmának óriási hadereje az a védő pajzs, az az őrző pallos, ami a szláv elemeket oly biztos, sokszor hetyke önérzettel tölti el. A mostani szerb pök­­hendiség tüzét is Pétervárott élesztették. Az orosz fegyverre való támaszkodás biztos tudata tette oly kihívtóan vakme­rővé a maroknyi Szerbiát. De az orosz visszavonulás is józanította ki hirtelen, akárcsak a borgőzös fejti embe­rt a hi­deg tuss. Az európai békének egyetlen sze­rencséje, hogy csak a közelmúltban zaj­lott le az orosz-japán háború, amely Oroszországot teljesen elerőtlenítette. Pénzügyileg tönkre tette, a hadseregét pedig teljesen demoralizálta. Ha ez nincs, már régen dörögnek is az ágyak, ír­g a puskatűz és Európa béke an­­gyala már rég elröppent volna körünk­ből*. De igy gyengeségének tudatában, 'sikorgatva bár és ökölbe szorított to-­jj^el, kénytelen volt Oroszország a béke Visszavonulásra és az annexió fennie tásztréifcfkij elismerésére. Ebből a kénytelen visszavonulásból sarjadznak ki azonban a jövő bonyodal­mai Oroszország ma egyelőre még meg­elégszik Izvolszky bejével, azonban csak az időt és alkalmat hogy teljesen megerősödve elégtételt­ vegyen magának a mostani szégyenletes­­és vereségszerű meghátrálásért. A béker tehát csak egy időre van biztosítva. De a­gyr a tegnap­­előttről ránk borult fehér bt­elepel több háborús hangulatot, több tüz­eskanócot takar el, mint valaha. Ám ez még a jövő titka, aztán fe­lesleges volna találgatásokkal megboly­gatni. Tudjuk, hogy az idő minden sebé­nek legfőbb hegesztője. A franciák is­ kezdik már elfeledni a porosz vereséget. És ki tudja, hogy alakulnak még majd­­ az európai hatalmi szövetségek, hogy­­ mi lesz az annexio mai bonyodalmainak­­ jövő befejezése.­­ De most már számot vethetünk, hogy mibe került nekünk ez a béke. Ez a valóságos háborús béke. Milliók? emésztett fel az a katonai demonstráció, amit ennek a diplomáciai sikernek ére­kében kellett megtennünk. Milliókba ke­rül még ma is a hadilétszámra emelt boszniai hadtest,, a sok csapat- és mu­níció­szállítás. Óriási ár az, amit ezért a békéért fizettünk. Amiért kárpótlás­i sehonnét sem kapunk s amit mind meg­takaríthattunk volna, ha a hatalmak — úgy, ahogy ma mondják — tényleg őszintén akarták volna a békét. Jó. Meg van, nem lehetett másként. Ha milliókra­­ is megy a veszteség, Ausztria-Magyar­­ország minden erőgyöngülés nélkül he­veri ezt ki, amely elvégre sokkal, de sokkalta kevesebb, mintha tényleg hábo­rút kellett volna kezdenünk. De mi lesz a sorsa már most szegény kicsi Szerbiának? Szerbiát ma a háborús őrületből való kijózanodj után csak sajnálni lehet. Szerbia úgyszólván mindenét o­dozta ennek a háborús őrületnek. Az erejét messze meghaladó módon látott fegyverkezéshez, még az állami ércbá­nyákat is elzálogosította angol tőkések-­ nek, csakhogy pénzt keríthessen arra a­ háborúra, amire egy eszelős, zöldeszü­ trónörökös lármás demagógiáján kis Oroszország ugratta be. Az orosz bi­tás nélkül Szerbia sohse merészkedt olyan pökhendi hang használására, sőt hónapokon át használt. Sohase tánc bele abba az őrületbe, hogy kikezdje egy nagyhatalommal, amely nálánál él hatszorta nagyobb. Szerbia bízott " országban, az atyuskában, a mindent orosz hadseregben és ez a vak bízódat sem vitte a tönk, a csőd örvényébe. Oroszország csak játszott Szerbiával.­ Kártya volt a kezében, amelyet meg­kavart. Szüksége volt erre a szerb há­borús lázra, hogy ezzel kémlelje ki az európai hatalmak ütőereit. S mikor a tapasztalat részére komoly és lesújtó volt, akkor ő maga szépen megretirált, a kártyás országot pedig hagyta a saját sorsára. A politikai erkölcstelenségnek a le­kiáltóbb bizonyítványa az, amit Oros­­rszág magatartásából konzekvencia gya­nánt levonhatunk. Az, hogy a politiká­ban nincs se vérrokonság, se fajszeretet, ott csak érdek van és semmi más. Ha Szerbia képes volna tisztán látni, csak a keserűséget érezhetné ma. Oroszország tudta, hogy milyen ha­­tos játékba kezd Szerbia. Ha igazi védőangya­nala lett volna, csak két út áll védőan .

Next