Pécsi Napló, 1909. április (18. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-01 / 74. szám
! Hiffi Z?n. évfolyam. Csütörtök, 1908. április 1. 74. (4834). Felelte szerkesztős : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kér. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora50 fillér. A béke ára. Pépa, március 31. (g) Most már bizonyos, hogy csak kbékéről lehet beszélni. A véres európai háború fenyegető réme elült, sőt már ■rról sem lehet szó, hogy tisztán a Baltika lokalizált háborút viseljen Rusz-Magyarország, a nagyhatalom, a kicsi Szerbiával. Most már legfeljebb csak az történhetik meg, ha Szerbiában belső forradalom talál kiütni s azt a kormány saját erejéből nem képes elnyomni, s akkor lemasíroznak a mi katonáink rendet teremteni. Bosznia annexióját immár az öszszes európai nagyhatalmak elismerték. Elismerték minden fentartás nélkül s ez kétségkívül nagy diplomáciai sikerét jelenti Aehrenthal utázó külügyminiszternek. Ám tekintetbe kell vennünk, hogy ez a diplomáciai sírper nem tisztára diplomáciai utón éretett fel. A fegyveres erőnek egy nagy tömegén kellett felvonultatni, hogy a szuronyok fenyegető hatalmával mentsük meg a bbfeket és bírjuk a hatalmakat az annexum békés elismerésére. A hatalmak közül egyedül Németország állott mögöttünk őszinte nyíltsággal, sziklaszilárdan, komolyeltökéléssel arra is, hogy ha kell, mozgósítsa Európa legjobb szárazföldi hadseregét a monarchia mellett. Olaszország, a niormai szövetség harmadik tagja már két szinti játékot űzött. A konfliktus keletén tán legnagyobb ellenségünk volt. Olasz tisztek képezték a montenegrói hadsereget, olasz pénzen fegyverkezett ellenünk a liliputi kis ország és az olasz áskálódás ellenünk vígan tartott volna tovább is, ha közbe nem jő a rettenetes olasz csapás, a kalabriai katasztrófa. Az az őszinte részvét s az a jelentékeny anyagi segély, amiben a monarchia részesítette, egyfelől erkölcsi obligóba állította Olaszországot, másfelől pedig a földrengés oly anyagi veszteséget is jelentett az országra, hogy teljesen megbénította akcióképességét. A francia-angol-orosz entente közül egyedül Franciaország volt őszinte békebarát. Tudvalevő dolog, hogy az oroszjapán háború második részét csaknem kizárólag Franciaország financirozta. Óriási francia tőkék feküsznek a Balkánon is, igy Franciaországnak épenséggel nem állhatott érdekében a széke megbontása. Anglia állásfoglása eléggé érthető és világos volt. Anglia a diplomáciában is mindig a firisz kalmár szerepét játsza. Mig nyil^^a legbékésebb húrokat pengeti, azonban rengeteg pénzzel támogatja a háborús készülődéseket. Úgy volt most is, Anglia keveset törődött volna a szerb-osztrákmagyar konfliktussal. Annak valószínű következményei, az orosz-német beavatkozás lebegett szeme előtt s ha ezt sikerül ravaszul inscernálni, egyetlen puskalövés, minden erőveszteség nélkül eléri azt, hogy két legnagyobb ellensége: Németország és Oroszország hogy gyengíti egymást az ő előnyére. Végül Oroszország, Oroszország az elszórt apró szlávság őrző angyala. Az atyuska az a földi isten, akibe a balkáni szláv államocskák minden reményüket összpontosítják. A fehér cár rengeteg birodalmának óriási hadereje az a védő pajzs, az az őrző pallos, ami a szláv elemeket oly biztos, sokszor hetyke önérzettel tölti el. A mostani szerb pökhendiség tüzét is Pétervárott élesztették. Az orosz fegyverre való támaszkodás biztos tudata tette oly kihívtóan vakmerővé a maroknyi Szerbiát. De az orosz visszavonulás is józanította ki hirtelen, akárcsak a borgőzös fejti embert a hideg tuss. Az európai békének egyetlen szerencséje, hogy csak a közelmúltban zajlott le az orosz-japán háború, amely Oroszországot teljesen elerőtlenítette. Pénzügyileg tönkre tette, a hadseregét pedig teljesen demoralizálta. Ha ez nincs, már régen dörögnek is az ágyak, írg a puskatűz és Európa béke angyala már rég elröppent volna körünkből*. De igy gyengeségének tudatában, 'sikorgatva bár és ökölbe szorított to-jj^el, kénytelen volt Oroszország a béke Visszavonulásra és az annexió fennie tásztréifcfkij elismerésére. Ebből a kénytelen visszavonulásból sarjadznak ki azonban a jövő bonyodalmai Oroszország ma egyelőre még megelégszik Izvolszky bejével, azonban csak az időt és alkalmat hogy teljesen megerősödve elégtételt vegyen magának a mostani szégyenletesés vereségszerű meghátrálásért. A béker tehát csak egy időre van biztosítva. De agyr a tegnapelőttről ránk borult fehér btelepel több háborús hangulatot, több tüzeskanócot takar el, mint valaha. Ám ez még a jövő titka, aztán felesleges volna találgatásokkal megbolygatni. Tudjuk, hogy az idő minden sebének legfőbb hegesztője. A franciák is kezdik már elfeledni a porosz vereséget. És ki tudja, hogy alakulnak még majd az európai hatalmi szövetségek, hogy mi lesz az annexio mai bonyodalmainak jövő befejezése. De most már számot vethetünk, hogy mibe került nekünk ez a béke. Ez a valóságos háborús béke. Milliók? emésztett fel az a katonai demonstráció, amit ennek a diplomáciai sikernek érekében kellett megtennünk. Milliókba kerül még ma is a hadilétszámra emelt boszniai hadtest,, a sok csapat- és muníciószállítás. Óriási ár az, amit ezért a békéért fizettünk. Amiért kárpótlási sehonnét sem kapunk s amit mind megtakaríthattunk volna, ha a hatalmak — úgy, ahogy ma mondják — tényleg őszintén akarták volna a békét. Jó. Meg van, nem lehetett másként. Ha milliókra is megy a veszteség, Ausztria-Magyarország minden erőgyöngülés nélkül heveri ezt ki, amely elvégre sokkal, de sokkalta kevesebb, mintha tényleg háborút kellett volna kezdenünk. De mi lesz a sorsa már most szegény kicsi Szerbiának? Szerbiát ma a háborús őrületből való kijózanodj után csak sajnálni lehet. Szerbia úgyszólván mindenét odozta ennek a háborús őrületnek. Az erejét messze meghaladó módon látott fegyverkezéshez, még az állami ércbányákat is elzálogosította angol tőkések- nek, csakhogy pénzt keríthessen arra a háborúra, amire egy eszelős, zöldeszü trónörökös lármás demagógiáján kis Oroszország ugratta be. Az orosz bitás nélkül Szerbia sohse merészkedt olyan pökhendi hang használására, sőt hónapokon át használt. Sohase tánc bele abba az őrületbe, hogy kikezdje egy nagyhatalommal, amely nálánál él hatszorta nagyobb. Szerbia bízott " országban, az atyuskában, a mindent orosz hadseregben és ez a vak bízódat sem vitte a tönk, a csőd örvényébe. Oroszország csak játszott Szerbiával. Kártya volt a kezében, amelyet megkavart. Szüksége volt erre a szerb háborús lázra, hogy ezzel kémlelje ki az európai hatalmak ütőereit. S mikor a tapasztalat részére komoly és lesújtó volt, akkor ő maga szépen megretirált, a kártyás országot pedig hagyta a saját sorsára. A politikai erkölcstelenségnek a lekiáltóbb bizonyítványa az, amit Orosrszág magatartásából konzekvencia gyanánt levonhatunk. Az, hogy a politikában nincs se vérrokonság, se fajszeretet, ott csak érdek van és semmi más. Ha Szerbia képes volna tisztán látni, csak a keserűséget érezhetné ma. Oroszország tudta, hogy milyen hatos játékba kezd Szerbia. Ha igazi védőangyanala lett volna, csak két út áll védőan .