Pécsi Napló, 1909. május (18. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-01 / 99. szám
sor »•*»** *^ évfolyam.Szombat, 1909 május 1. 99. (4859). PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Nádi verebek. Pécs, április 30. Leginkább vadászemberek ismerik ezt a parányi, csipogó kis jószágot. Amikor a rettenetes nyári szárazság felszörpöli a tavak, mocsarak sekély vizét, szárcsa, vadkacsa, vadliba, bölömbika beljebb húzódnak a tó mélyebb vize felé, a nádasok parti része kihalt, nesztelen lesz egészen. Órákig bolyonghatsz, nincs körülötted egy élő teremtmény. A szélben legfeljebb a tűlevelű sászizeg, finom nyelvecskéjét öltögetve, szomjasan nyujtogatva a kiaszott föld felé, mintha felszívni akarná az utolsó harmatcseppet, melyet még fel nem szörpintett a forró napsugár . . . A száraz, elperzselt zsombékok között mégis van élet, csirip-csirip — vígan ugrál a hajlongó nád tetején a nádi veréb. Csirip-csirip, mondja hangosan: baj, baj, hogy kiaszott, tönkrement minden ... de hát itt vagyok én, hallgassatok, figyeljetek: csirip-csirip! — S csipog, csiripel óraszámra, sok ostobaságot összehadarhat, mert egyszerre csak vésztjóslóan susogni, zúgni kezd a nádas s a hatalmas nádbuzogányok sok száza és ezre haragosan csapkod, fenyeget az ég felé. Hát ez a mai magyar közélet is egy ilyen félig kiszáradt óriási tó. Hosszú éveken át nem kap már felfrissítő vizet, csapkodja, korbácsolja ugyan a szél, a vihar, de az összegyűlt sok rothadó anyagot ez inkább csak felkavarja — ahelyett, hogy — megtisztítaná ... A nagyobb, az érdemesebb szárnyasok vissza is húzódtak a mélyebb vizekre, a nemrég még büszkén, magasan csapkodó nemes kócsagok is összevonták már kifáradt szárnyaikat . .. Van azonban még élet a kiaszott zsombékok között. Nagyon elszaporodtak a hangos, csiripelő — nádi verebek. Csirip-csirip, ugrálnak itt is, ott is az alkalmi — honmentők. Ennek is, annak is van egy-egy fényes közgazdasági ideája, patentirozott — bankformulája. S nem látod csapkodni a haragos — nádbuzogányokat? De beszéljünk világosabban. A bankkérdés minden országban közgazdasági kérdés. Nálunk sikerült politikai kérdést kovácsolni belőle. Nem, a világért sem foglalkozunk tehát egy percig is vele. .Érdekelnek azonban az ennek nyomán felsarjadt konmentó ideák! Amikor nyilvánvaló lett, hogy » nemcsak az önálló, de a kartellbank kérdése is megtört az osztrák ellenálláson, komoly politikai férfiú kiadta a jelszót: bojkott, ki az osztrák áruval, évekig ne csináltassunk ruhát. . . de e helyett inkább gyűjtsünk az árván maradt szabók családjainak . . . íme, ide lyukadt ki a honmentés magasztos ideája: könyöradomány a szabóknak! S miért éppen csak a szabóknak ? Mikor könyöradományra szorult az egész ország!!! Országos, sőt külföldi — vagy még igazán az egész világra szóló gyűjtést rendezhetnénk bízvást és eredménnyel, mert a gyámoltalanokat, ügyefogyottakat segíteni szokás mindenütt.. . Kacagni tudnék, ha sirásra nem volna olyan nagy okom és hajlandóságom! Mert mit akarunk mi az ilyen honmentési mozgalommal.? Nem vagyunk mi —i-'' ' él v civódokgyűlölködik. enpcke. ..lenek, meg nem bocsátók. Megszámolhatjuk az ujjainkon, hogy hány gyárat alapítottunk az utóbbi években, de azt nem, hogy hány embert akasztottunk föl, legalább — in estigie! Pedig a nemzet politikai statáriumokból, erkölcsi gyilkolásokból meg nem él. Hanem igenis szükségünk van minden egyes fiának céltudatos, összetartó munkájára. A lélekben, a dolgos kezekben van az a hatalmas energia, munkáló erő, mely a nemzetek előtt a gazdasági boldogulás útjának bezárt sorompóit megnyitja. Dac, duzzogás, fenekedés tehát semmit sem használhat. Mert mit is akarnak voltaképpen ? Egy újabb tulipán-mozgalmat a bécsi tulipánokkal ? Igaz, a minapi híres szál maláng-mozgalomnak kézzelfogható eredménye ma is megvan a 40—50 ezer forint értékben gondosan elraktározott tulipánokban, amelyek várják a «smirglit», a fényesre pucorálást... Nem, ezt a nemzetet kicsinyes fogásokkal, apró mesterkedéssel nem lehet a boldogulás igazi útjára vezetni, még ha százezressé segélyezünk nemcsak minden szabót, de minden szabóinasgyereket is . . . Komoly, öntudatos munka, hangyaszorgalom kell ahhoz. A nagy tó még nem száradt ki teljesen. Fel kell frissíteni, belevezetni a környék, az egész ország élővizét. Munkára, igazi tevékenységre szoktatni a kényelemben, uralkodásban elpetyhüdt urfiakat, a Bécset, Párist majmoló polgári delnőket, mágnás asszonyokat, akit az élet nem kényszerít reá, hogy a kézizom erejével keresse kenyerét: dolgozzék a hazának lélekkel, könyörületes szívével. De munka nélkül ne éljen itt senki. Hagyjunk fel tehát a sopánkodással, jajgatással; tenni kell, sőt már kellett volna. Ha 3 esztendővel ezelőtt az a sok tulipános gróf, főpap, mágnás asszony, lángoló hazafi és lelkes honleány, a bécsi, párisi, londoni luxus cikkek árán, vagy a lovakra, lóversenyekre, szeretőkre stb. kidobált sok-sok százezreken felállított volna 10—15 olyan gyárat, melyek a pipere, kényelmi, luxus igényeket elégítik ki, ma nem beszélgetne velünk Bécs s nem sajogna arcunk az ujabbi arculcsapástól, így azonban vérben forgó szemmel, ökölbe szorult marokkal várnunk kell. Egyebet legalább egyelőre alig tehetünk. Elkábult fejünk, amellyel vo.faképen magunk menüink a falnak majd Csók magához tér a szédülettől. Különben is erős a mongol koponya. . . Türelem tehát. Deák Ferenc szerint a rosszul gombolt kabátot előbb ki kell gombolni s azután újra begombolni. Egyszer azonban meg kell kezdeni a begombolást, mert egyébként sohasem lesz a kabát jól begombolva. Az órát sem kell mindjárt odavágni a falhoz, ha sehogy sem akar járni, mivel az összerakásnál egy lényegtelennek látszó kis kerekecskét elfelejtettünk bele illeszteni .. . Ez, ez a kis kerekecske hiányzik a mai nemzeti, közgazdasági életünk nagy gépezetéből: az eszélyesség, bölcs előrelátás, a higgadt, tervszerű munka. Igazi erőnkkel sohasem vagyunk tisztában, vagy keveseljük, vagy túlbecsüljük azt s hamar lobbanok, de hamar is csüggedők vagyunk, könnyen felültethetők, hiszékenyek. Felülünk a sok elszaporodott nádi veréb csipogásának, a sok honmentő ideának! A sokat akaró szarka még végez egy kis fizikai munkát, egyre billeg a farka, a csiripelő nádi verebek azonban csak csiripelnek, ha kell, ha nem; az ilyen kevés fáradtságba kerülő szájgimnasztikával azonban nem lehet nemzetet menteni. A nemzetet csak maga a nemzet mentheti meg, ha lesz esze, szive, és karja. Ha tud keveset beszélni, de sokat, a soknál is többet tenni, cselekedni . . Bodnár István: Mai számunk 20 oldalra terjed.