Pécsi Napló, 1909. május (18. évfolyam, 99-122. szám)

1909-05-01 / 99. szám

sor »•*»** *^ évf­olyam.Szombat, 1909 május 1. 99. (4859). PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS.­­ Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Nádi verebek. Pécs, április 30. Leginkább vadászemberek ismerik ezt a parányi, csipogó kis jószágot. Amikor a rettenetes nyári szárazság felszörpöli a tavak, mocsarak sekély vizét, szárcsa, vadkacsa, vadliba, bö­lömbika beljebb húzódnak a tó mélyebb vize felé, a nádasok parti része kihalt, nesztelen lesz egészen. Órákig bolyong­hatsz, nincs körülötted egy élő teremt­mény. A szélben legfeljebb a tűlevelű sás­zizeg, finom nyelvecskéjét öltö­­getve, szomjasan nyujtogatva a kiaszott föld felé, mintha felszívni akarná az utolsó harmatcseppet, melyet még fel nem szörpintett a forró napsugár . . . A száraz, elperzselt zsombékok között mégis van élet, csirip-csirip — vígan ugrál a hajlongó nád tetején a­­ nádi veréb. Csirip-csirip, mondja han­gosan: baj, baj, hogy kiaszott, tönkre­ment minden ... de hát itt v­agyok én, hallgassatok, figyeljetek: csirip-csi­rip! — S csipog, csiripel óraszámra, sok ostobaságot összehadarhat, mert egyszerre csak vésztjóslóan susogni, zúgni kezd a nádas s a hatalmas nád­buzogányok sok száza és ezre hara­gosan csapkod, fenyeget az­­ ég felé. Hát ez a mai magyar közélet is egy ilyen félig kiszáradt óriási tó. Hosszú éveken át nem kap már fel­frissítő vizet, csapkodja, korbácsolja ugyan a szél, a vihar, de az össze­gyűlt sok rothadó anyagot ez inkább csak felkavarja — a­helyett, hogy — megtisztítaná ... A nagyobb, az érde­mesebb szárnyasok vissza is húzódtak a mélyebb vizekre, a nemrég még büszkén, magasan csapkodó nemes kócsagok is összevonták már kifáradt szárnyaikat . .. Van azonban még élet a kiaszott zsombékok között. Nagyon elszaporodtak a hangos, csiripelő — nádi verebek. Csirip-csirip, ugrálnak itt is, ott is az alkalmi — honmentők. Ennek is, annak is van egy-egy fényes közgazdasági ideája, patentirozott — bankformulája. S nem látod csapkodni a haragos — nádbuzogányokat? De beszéljünk világosabban. A bankkérdés minden országban közgazdasági kérdés. Nálunk sikerült politikai kérdést kovácsolni belőle. Nem, a világért sem foglalkozunk te­hát egy percig is vele. .Érdekelnek azonban az ennek nyomán felsarjadt konmentó ideák! Amikor nyilvánvaló lett, hogy » nemcsak az önálló, de a kartellbank kérdése is megtört az osztrák ellen­álláson, komoly politikai férfiú kiadta a jelszót: bojkott, ki az osztrák áru­val, évekig ne csináltassunk ruhát. . . de e helyett inkább gyűjtsünk az ár­ván maradt szabók családjainak . . . íme, ide lyukadt ki a honmentés magasztos ideája: könyöradomány a szabóknak! S miért éppen csak a sza­bóknak ? Mikor könyöradományra szo­rult az egész ország!!! Országos, sőt külföldi — vagy még igazán az egész világra szóló gyűjtést rendezhetnénk bízvást és eredménnyel, mert a gyá­moltalanokat, ügyefogyottakat segíteni szokás mindenütt.. . Kacagni tudnék, ha sirásra nem volna olyan nagy okom és hajlandó­ságom! Mert mit akarunk mi az ilyen honmentési mozgalommal.? Nem va­gyunk mi —­i-'­' ' él v civódok­­gyűlölködik. enpcke. ..lenek, meg nem bocsátók. Megszámolhatjuk az ujjainkon, hogy hány gyárat alapítot­tunk az utóbbi években, de azt nem, hogy hány embert akasztottunk föl, legalább — in estigie! Pedig a nemzet politikai statáriu­mokból, erkölcsi gyilkolásokból meg nem él. Hanem igenis szükségünk van minden egyes fiának céltudatos, össze­tartó munkájára. A lélekben, a dolgos kezekben van az a hatalmas energia, munkáló erő, mely a nemzetek előtt a gazdasági boldogulás útjának bezárt sorompóit megnyitja. Dac, duzzogás, fenekedés tehát semmit sem használ­hat. Mert mit is akarnak voltaképpen ? Egy újabb tulipán-mozgalmat a bécsi tulipánokkal ? Igaz, a minapi híres szál maláng-mozgalomnak kézzelfogható eredménye ma is megvan a 40—50 ezer forint értékben gondosan elrak­tározott tulipánokban, amelyek várják a «smirglit», a fényesre pucorálást... Nem, ezt a nemzetet kicsinyes fo­gásokkal, apró mesterkedéssel nem le­het a boldogulás igazi útjára vezetni, még ha százezressé segélyezünk nem­csak minden szabót, de minden szabó­inasgyereket is . . . Komoly, öntudatos munka, hangyaszorgalom kell ahhoz. A nagy tó még nem száradt ki teljesen. Fel kell frissíteni, belevezetni a környék, az egész ország élővizét. Munkára, igazi tevékenységre szoktatni a kényelemben, uralkodásban elpety­hüdt urfiakat, a Bécset, Párist maj­moló polgári delnőket, mágnás asszo­nyokat, akit az élet nem kényszerít reá, hogy a kézizom erejével keresse kenyerét: dolgozzék a hazának lélek­kel, könyörületes szívével. De munka nélkül ne éljen itt senki. Hagyjunk fel tehát a sopánkodással, jajgatással; tenni kell, sőt már kellett volna. Ha 3 esztendővel ezelőtt az a sok tulipá­nos gróf, főpap, mágnás asszony, lán­goló hazafi és lelkes honleány, a bécsi, párisi, londoni luxus cikkek árán, vagy a lovakra, lóversenyekre, szeretőkre stb. kidobált sok-sok százezreken fel­állított volna 10—15 olyan gyárat, melyek a pipere, kényelmi, luxus igé­nyeket elégítik ki, ma nem beszél­getne velünk Bécs s nem sajogna ar­cunk az ujabbi arculcsapástól, így azonban vérben forgó szem­mel, ökölbe szorult marokkal várnunk kell. Egyebet legalább egyelőre alig tehetünk. Elkábult fejünk, amellyel vo.­faképen magunk menüink a falnak majd Csók magához tér a szédü­lettől. Különben is erős a mongol koponya. . . Türelem tehát. Deák Ferenc sze­rint a rosszul gombolt kabátot előbb ki kell gombolni s azután újra be­gombolni. Egyszer azonban meg kell kezdeni a begombolást, mert egyéb­ként sohasem lesz a kabát jól begom­bolva. Az órát sem kell mindjárt oda­vágni a falhoz, ha sehogy sem akar járni, mivel az összerakásnál egy lé­nyegtelennek látszó kis kerekecskét elfelejtettünk bele illeszteni .. . Ez, ez a kis kerekecske hiányzik a mai nemzeti, közgazdasági életünk nagy gépezetéből: az eszélyesség, bölcs előrelátás, a higgadt, tervszerű munka. Igazi erőnkkel sohasem vagyunk tisz­tában, vagy keveseljük, vagy túl­be­csüljük azt s hamar lobbanok, de ha­mar is csüggedők vagyunk, könnyen felültethetők, hiszékenyek. Felülünk a sok elszaporodott nádi veréb csipogásának, a sok honmentő ideának! A sokat akaró szarka még végez egy kis fizikai munkát, egyre billeg a farka, a csiripelő nádi vere­bek azonban csak csiripelnek, ha kell, ha nem; az ilyen kevés fáradtságba kerülő szájgimnasztikával azonban nem lehet­­ nemzetet menteni. A nemzetet csak maga a nemzet mentheti meg, ha lesz esze, szive­­, és karja. Ha tud keveset beszélni, de sokat, a soknál is többet tenni, cse­lekedni . . Bodnár István: Mai számunk 20 oldalra terjed.

Next