Pécsi Napló, 1909. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-01 / 173. szám

t • ■ * 1§Q9.Ac.6uS1 »I ----­XVIII. évfolyam Vasárnap 1909 augusztus 1. 173 1 1933) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Késiratok nem adatnak vissza. fbkbentőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Baranyavármegye tanügyi állapota. Villány, julius 31. A f. évi július hó 23-án megjelent Pécsi Naplóból megtudjuk azt, hogy Kuliszéky Ernő már átvette a pécsi kir. tanfelügyelőség vezetését és a szünidő alatt is dolgozva, meg akar ismerkedni ezen tanfelügyelőség egész ügykezelésével, hogy a tanév kezdeté­vel megismerje a vármegyei iskolákat s igy nem vélek fölösleges munkát teljesíteni, midőn jelen alkalommal Baranya vármegye tanügyi állapotaihoz szólok és egyúttal rámutatok azon teendő intézkedésekre, melyekkel sike­rül tanügyi állapotainkat javítani, a magyarosítást, az általános tudást és a népművelődést hathatósan előmoz­dítani. Abban a reményben ringatom magamat, hogy Baranyavármegye kht. tanfelügyelője jelen cikkemet nem veszi illetéktelen beavatkozásnak, mert szerény véleményem szerint az ügy­nek szolgálatot tesz az, ki a tanügy fejlődésére bénítólag ható okokat őszin­tén feltárja és azok megszüntetésére az eszközöket megjelöli. Nemrég kellett a közigazgatási bi­zottsági gyűlésen a kir. tanfelügyelő­nek beismernie, hogy megyénkben, ami a magyarosítást illeti, nagyon is kevés iskola felel meg az 1907-ik évi XXVII. t.-c. követelményeinek. Már­pedig az baj oly megyében, hol a la­kosságnak mintegy 52 százaléka ma­gyar, de emellett 35 százalék német, 7 százalék horvát, 5 százalék szerb és 1 százalék egyéb nyelvű, a magyaro­sítás terén óriási munka vár Bárány a­­vármegye új kir. tanfelügyelőjére. A törvény megköveteli, hogy mind­azoknak, kiknek bölcsőjét Árpád apánk által véres küzdelmekkel megszerzett honban ringatták, kiket az Alföld vér­áztatott bőtermő rónái táplálnak, kiket egykor ezen hon keblébe fogad, mi­dőn e földi vándorélet után részükre sirhelyet kijelöl, szent kötelessége jó magyarnak lenni, hazai nyelvünket már az elemi népiskolában alaposan elsa­játítani, velünk érezni és osztozkodni a jó és balsorsban, velünk együtt édes hazánk felvirágoztatásán fáradozni, ve­lünk egy szívvel, lélekkel a magyarok istenéhez fohászkodni, hogy áldja meg mindnyájunk által szeretett édes ha­zánkat, Magyarországot. Aki pedig e tekintetben velünk nem tart és érez, az nem méltó, hogy testvérnek elis­merjük, hogy hazafinak tekintessék és hogy velünk egyforma jogokat élvez­zen. Az az iskola, mely e tekintetben kötelességének szigorúan meg nem fe­lel és hivatásának kellő magaslatára felemelkedni nem képes, annak itt lét­jogosultsága nincsen, azon kövön kő nem maradhat, az irgalmatlanul ki­­pusztítandó. Az a néptanító, ki nem szívvel, lélekkel magyarosít, az nem méltó, hogy magyar néptanítónak ne­veztessék, hogy közhivatalnoknak te­kintessék és egy percig sem tűrhető ezen ideális szép pályán. Miként lehetne a magyarosítást gyors tempóban és sikeresen keresz­tülvinni? Kisdedóvó és gyermekmen­­ház jöjjön el a te országod! Ami a kisdedóvodákat és gyermekmenháza­­kat illeti, mondhatjuk, hogy Baranyá­ban az állapotok szégyenletesek, pedig a kisdedóvodák és gyermekmenházak a magyarosításnak melegágyai. Ha kö­rülnézünk megyénk területén, Pécs, Mohács, Siklós, Németbóly, Főherceg­lak és Villányon kívül alig találunk több óvodát, gyermekmenház — úgy­ tudom — Baranya vármegye területén egy sincs, pedig van törvényünk, mely határozottan kimondja, hogy mindama községek, melyeknek egyenes állami adója 30.000 korona, kötelesek kisded­óvót állítani és fentartani. A 20.000 kor. egyenes állami adót fizető községek, ha azokban legalább 40 állandó gondozás­ban nem részesülő gyermek van, állandó gyermekházak felállítására köteleztet­­nek. Nyári gyermekmenházak felállítá­sára pedig mindazon 20.000 koroná­nál csekélyebb évi egyenes állami adóval terhelt községek köteleztetnek, melyekben legalább 15 állandó gon­dozásban nem részesülő gyermek van. E tekintetben sehol e széles Magyar­­országon nem találkozunk oly nagy nemtörődömséggel, mint épen Bara­­nya vármegyében. Valóban e téren szükségünk van egy erős kezű, szívós kitartással bíró kir. tanfelügyelőre, aki nem törődve senkivel és semmivel, ki meri mondani: a törvény értelmében követelem, hogy záros határidőn be­lül az egész megyében, a kijelölt he­lyeken, a kisdedóvodák és gyermek­menházak felállíttassanak és fentartas­­sanak. Ha eddig valamely községet kisdedóvoda felállítására felszólítottak, jegyző, bíró, esküdtek és képviselő­­testületek Jeremiás próféta módra si­ránkoztak: nincsen pénzünk, közsé­günk szegény, a teher már amúgy is nagy, gyermekeink mindegyike állandó gondozásban részesül­hőt, és ezeknek, a nem mindig indokolt siralmaknak a közigazgatási bizottság rendesen felült, a siránkozásra a jó urak szíve meg­lágyult, szemük könybe lábadt és az egész ügy ad acta tételével nemes ir­galmasságot gyakoroltak. Azonban nem egy képviselőtestület siránkozás köze­pette is 30—40 ezer, sőt még ennél is több koronát szavazott meg korcsma­­építésre. Tanfelügyelő úr! Méltóztassék tu­domásul venni, hogy nincs e honban vármegye, melyik jobb módnak ör­vendene, mint Baranya, hol mindenre jut pénz, csak a népoktatási célokra hozandó áldozatoktól borzasztóan fáz­nak; de viszont nincs is az országban oly megye, hol a kormány oly kevés­sel járul a népoktatási intézetek fen­­tartásához, mint épen Baranyában. Ta­lán sikerül kieszközölni, hogy a kor­mány és Dunántúli Közművelődési Egyesület is állítanak nálunk néhány kisdedóvót és állandó gyermekmen­­helyet. Az oktatás eredményére nagyon bénítólag hat a növendékek rendetlen iskolába való járása és a tankötelesek lelkiismeretlen összeírása. Legtöbb köz­ségi elöljáróság a tanító által kimuta­tott igazolatlan mulasztást elkövetett tanulókkal, a törvényes büntetések ki­szabásával, a bírságpénzek behajtásá­val mitsem törődik s ha ki is szabja a pénzbírságokat, azokat be nem hajtja, legfeljebb az irodában felvesz nemle­ges zálogolási jegyzőkönyvet, azt a mulasztási kimutatási ívhez csatolja és azzal együtt a tanév végén ad acta teszi. A tanítók is megunják a ren­detlen iskolára járókat 10—20-szor ki­mutatni, mert tudják, hogy a községi elöljáróságok a legjobb módú gazdák­kal szemben is alkalmazzák a «be­hajthatatlan» jelzést. Már­pedig ren­detlen iskolába járás mellett ered­ményről szó sem lehet. Most, hogy a tanfelügyelőségi személyzetet szaporí­tották, nagyon üdvös lenne, ha a kir. tanfelügyelő negyedévenként legalább egyszer a községi elöljáróságoktól az iskolai mulasztási íveket bekérné és ha szabály­tal­tságokat, vagy könnyelmű nemtörődömségeket észlel, a hanyag elöljáróságok ellen fegyelmit kérjen, mert ez való mindazon hivatalos kö­zegeknek, kik a szentesített törvényt semmibe veszik és ezáltal annak a köz­nép által való be nem tartására alkal­ mas számunk k­. oldalra terjed.

Next