Pécsi Napló, 1909. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
t • ■ * 1§Q9.Ac.6uS1 »I ----XVIII. évfolyam Vasárnap 1909 augusztus 1. 173 1 1933) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Késiratok nem adatnak vissza. fbkbentőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Baranyavármegye tanügyi állapota. Villány, julius 31. A f. évi július hó 23-án megjelent Pécsi Naplóból megtudjuk azt, hogy Kuliszéky Ernő már átvette a pécsi kir. tanfelügyelőség vezetését és a szünidő alatt is dolgozva, meg akar ismerkedni ezen tanfelügyelőség egész ügykezelésével, hogy a tanév kezdetével megismerje a vármegyei iskolákat s igy nem vélek fölösleges munkát teljesíteni, midőn jelen alkalommal Baranya vármegye tanügyi állapotaihoz szólok és egyúttal rámutatok azon teendő intézkedésekre, melyekkel sikerül tanügyi állapotainkat javítani, a magyarosítást, az általános tudást és a népművelődést hathatósan előmozdítani. Abban a reményben ringatom magamat, hogy Baranyavármegye kht. tanfelügyelője jelen cikkemet nem veszi illetéktelen beavatkozásnak, mert szerény véleményem szerint az ügynek szolgálatot tesz az, ki a tanügy fejlődésére bénítólag ható okokat őszintén feltárja és azok megszüntetésére az eszközöket megjelöli. Nemrég kellett a közigazgatási bizottsági gyűlésen a kir. tanfelügyelőnek beismernie, hogy megyénkben, ami a magyarosítást illeti, nagyon is kevés iskola felel meg az 1907-ik évi XXVII. t.-c. követelményeinek. Márpedig az baj oly megyében, hol a lakosságnak mintegy 52 százaléka magyar, de emellett 35 százalék német, 7 százalék horvát, 5 százalék szerb és 1 százalék egyéb nyelvű, a magyarosítás terén óriási munka vár Bárány avármegye új kir. tanfelügyelőjére. A törvény megköveteli, hogy mindazoknak, kiknek bölcsőjét Árpád apánk által véres küzdelmekkel megszerzett honban ringatták, kiket az Alföld véráztatott bőtermő rónái táplálnak, kiket egykor ezen hon keblébe fogad, midőn e földi vándorélet után részükre sirhelyet kijelöl, szent kötelessége jó magyarnak lenni, hazai nyelvünket már az elemi népiskolában alaposan elsajátítani, velünk érezni és osztozkodni a jó és balsorsban, velünk együtt édes hazánk felvirágoztatásán fáradozni, velünk egy szívvel, lélekkel a magyarok istenéhez fohászkodni, hogy áldja meg mindnyájunk által szeretett édes hazánkat, Magyarországot. Aki pedig e tekintetben velünk nem tart és érez, az nem méltó, hogy testvérnek elismerjük, hogy hazafinak tekintessék és hogy velünk egyforma jogokat élvezzen. Az az iskola, mely e tekintetben kötelességének szigorúan meg nem felel és hivatásának kellő magaslatára felemelkedni nem képes, annak itt létjogosultsága nincsen, azon kövön kő nem maradhat, az irgalmatlanul kipusztítandó. Az a néptanító, ki nem szívvel, lélekkel magyarosít, az nem méltó, hogy magyar néptanítónak neveztessék, hogy közhivatalnoknak tekintessék és egy percig sem tűrhető ezen ideális szép pályán. Miként lehetne a magyarosítást gyors tempóban és sikeresen keresztülvinni? Kisdedóvó és gyermekmenház jöjjön el a te országod! Ami a kisdedóvodákat és gyermekmenházakat illeti, mondhatjuk, hogy Baranyában az állapotok szégyenletesek, pedig a kisdedóvodák és gyermekmenházak a magyarosításnak melegágyai. Ha körülnézünk megyénk területén, Pécs, Mohács, Siklós, Németbóly, Főherceglak és Villányon kívül alig találunk több óvodát, gyermekmenház — úgy tudom — Baranya vármegye területén egy sincs, pedig van törvényünk, mely határozottan kimondja, hogy mindama községek, melyeknek egyenes állami adója 30.000 korona, kötelesek kisdedóvót állítani és fentartani. A 20.000 kor. egyenes állami adót fizető községek, ha azokban legalább 40 állandó gondozásban nem részesülő gyermek van, állandó gyermekházak felállítására köteleztetnek. Nyári gyermekmenházak felállítására pedig mindazon 20.000 koronánál csekélyebb évi egyenes állami adóval terhelt községek köteleztetnek, melyekben legalább 15 állandó gondozásban nem részesülő gyermek van. E tekintetben sehol e széles Magyarországon nem találkozunk oly nagy nemtörődömséggel, mint épen Baranya vármegyében. Valóban e téren szükségünk van egy erős kezű, szívós kitartással bíró kir. tanfelügyelőre, aki nem törődve senkivel és semmivel, ki meri mondani: a törvény értelmében követelem, hogy záros határidőn belül az egész megyében, a kijelölt helyeken, a kisdedóvodák és gyermekmenházak felállíttassanak és fentartassanak. Ha eddig valamely községet kisdedóvoda felállítására felszólítottak, jegyző, bíró, esküdtek és képviselőtestületek Jeremiás próféta módra siránkoztak: nincsen pénzünk, községünk szegény, a teher már amúgy is nagy, gyermekeink mindegyike állandó gondozásban részesülhőt, és ezeknek, a nem mindig indokolt siralmaknak a közigazgatási bizottság rendesen felült, a siránkozásra a jó urak szíve meglágyult, szemük könybe lábadt és az egész ügy ad acta tételével nemes irgalmasságot gyakoroltak. Azonban nem egy képviselőtestület siránkozás közepette is 30—40 ezer, sőt még ennél is több koronát szavazott meg korcsmaépítésre. Tanfelügyelő úr! Méltóztassék tudomásul venni, hogy nincs e honban vármegye, melyik jobb módnak örvendene, mint Baranya, hol mindenre jut pénz, csak a népoktatási célokra hozandó áldozatoktól borzasztóan fáznak; de viszont nincs is az országban oly megye, hol a kormány oly kevéssel járul a népoktatási intézetek fentartásához, mint épen Baranyában. Talán sikerül kieszközölni, hogy a kormány és Dunántúli Közművelődési Egyesület is állítanak nálunk néhány kisdedóvót és állandó gyermekmenhelyet. Az oktatás eredményére nagyon bénítólag hat a növendékek rendetlen iskolába való járása és a tankötelesek lelkiismeretlen összeírása. Legtöbb községi elöljáróság a tanító által kimutatott igazolatlan mulasztást elkövetett tanulókkal, a törvényes büntetések kiszabásával, a bírságpénzek behajtásával mitsem törődik s ha ki is szabja a pénzbírságokat, azokat be nem hajtja, legfeljebb az irodában felvesz nemleges zálogolási jegyzőkönyvet, azt a mulasztási kimutatási ívhez csatolja és azzal együtt a tanév végén ad acta teszi. A tanítók is megunják a rendetlen iskolára járókat 10—20-szor kimutatni, mert tudják, hogy a községi elöljáróságok a legjobb módú gazdákkal szemben is alkalmazzák a «behajthatatlan» jelzést. Márpedig rendetlen iskolába járás mellett eredményről szó sem lehet. Most, hogy a tanfelügyelőségi személyzetet szaporították, nagyon üdvös lenne, ha a kir. tanfelügyelő negyedévenként legalább egyszer a községi elöljáróságoktól az iskolai mulasztási íveket bekérné és ha szabálytaltságokat, vagy könnyelmű nemtörődömségeket észlel, a hanyag elöljáróságok ellen fegyelmit kérjen, mert ez való mindazon hivatalos közegeknek, kik a szentesített törvényt semmibe veszik és ezáltal annak a köznép által való be nem tartására alkal mas számunk k. oldalra terjed.