Pécsi Napló, 1909. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)

1909-09-01 / 198. szám

ta— K.1809 és-16'.'TeMi’e XVIII. évfolyam. 198 (4958). Szerda, 1909 szeptember 1. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy­ Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-tér sora 60 fillér. Községi iskolaszéki Ülés. — Saját tudósítónktól. — Pécs, augusztus 31. A szünidő mai napon véget ért és a tanév megkezdése előtt megkezdte tevékeny­ségét a pécsi községi iskolák fölöttes ható­sága, az iskolaszék is, melynek tagjai szép számban gyűltek egybe, vagyis a gyűlés ha­tározatképes volt. Igaz, kis türelem kellett, amíg együtt volt a szükséges szám és az is­kolaszék elnöke dehogy engedne el csak egyet is a törvényes határozatképes szám­ból, de a telefon, szerteszalasztott szolgák megteszik a hatást és akik kényelemből a szünidő utolsó napján még szünidőzni sze­retnének, ha szükség van reájuk, még a nagy melegben is, milyen ma délután ural­kodott, szívesen felelnek meg vállalt tisztek­­nek. Annál szívesebben, ha szerzett érdemek megjutalmazásáról van szó és ha ezen juta­lommal a város újabb megterheltetése nélkül egyúttal népiskoláinak javát is előmozdítja. Ilyen szempont vezette az iskolaszéket, amikor a Schneider István betegsége, majd elhunyta óta ideiglenesen betöltött felügyelő igazgatói állást az eddigi helyettessel, Bebe­rics Imrével töltötte be, nem várva be, amíg a vallás és közoktatásügyi miniszter hozzá­szólása után a belügyminiszter jóváhagyja ezen állásnak a közgyűlés által elhatározott átminősítését, mivel az iskolánál az ideig­lenes állapot, ha az túl sokáig tart, ártal­mas lehet. A miniszteri jóváhagyás ké­sett, ideiglenes állása mellett Beberics Imre régi állását is, a polgári leányiskolá­iénál mint igazgató, látta el, megválasztása tehát elodázható nem volt és amíg a mi­niszter az átminősítést jóváhagyja, az új felügyelő igazgató a réginek javadalmazá­sába lép. Megválasztása alkalmából az is­kolaszéki tagok meleg ovációkban részesí­tették és a bizalom és szeretet, mellyel az iskolaszék új állásában fogadta, arra ösztö­nözhetik, hogy iskoláinkat, melyeket tán már a közel­jövőben az állam gondjaira bízhatunk, megfelelő színvonalon tartsa. Ebben a kiváló pécsi községi tantestület mindenképen kezére fog járni. ★ Majorossy Imre kir. tan­iskolaszéki elnök délután fél 4 órakor nyitotta meg az ülést, kérve az iskolaszék tagjait, hogy az eddigi lelkesedéssel munkálkodjanak a kü­szöbön levő új tanévben is iskoláink fel­­virágoztatásán. Tróber Aladár dr. iskolaszéki jegyző felolvassa Kuliszéky Ernő kir. tanfelügyelő, kir. tanácsos átiratát, melyben értesíti az iskolaszéket, hogy Baranyavármegye kir. tanfelügyelőjévé kineveztetvén, kéri az is­kolaszék tá­mogatását. Az­ iskolaszék elhatá­rozta, hogy átiratilag üdvözli az uj kir. tan­felügyelőt és kijelenti készségét, hogy min­den a nemzeti iskola javát célzó törekvésé­ben készségesen támogatni fogja. Beberics Imre azon kérelmet intézte az iskolaszékhez, hogy mivel képtelen a pol­gári leányiskolái igazgatói és az iskolafel­ügyelői állást ellátni, anélkül, hogy egyiket a másik rovására el ne hanyagolná, kén az egyik állásaiól való fölmentését, mivel mind­két állás külön egész embert igényel. Az is­kolaszéki elnök a kívánalmat jogosnak ta­lálta és ugyanígy gondolkodott az iskola­szék minden egyes tagja, amiért is Reberi­­cset a polgári leányiskolánál évek hosszú során át viselt igazgatói állása alól fölmen­tették, egyúttal egyhangúlag megválasztot­ták Schneider István helyére felügyelő­­igazgatónak, mivel ezen állásra, az elnök kijelentése szerint is, mindenképen ráter­mett és a múltban szerzett érdemei is ala­pot nyújtanak arra, hogy ezen állásra őt válassza meg az iskolaszék. Ez egyhangú lelkesedéssel meg is történt, mivel az elnök, amint a bizottsági tagok lelkes éljenzése közepette a terembe lépett, szívélyes sza­vakban értesítette Beberics Imrét, üdvözöl­vén őt, mint most már végleges fel­ügyelőt, Schneider István méltó utódját, aki a városi iskoláknak nemcsak eddigi színvonalát fogja megőrizni, de azt még fokozni is fogja. Beberics Imre hálás köszönettel fogadta megválasztását, a kitüntető bizalmat, melyet azzal óhajt viszonozni, hogy a pécsi községi iskolákban hasznos polgárokat, jó hazafia­kat és derék honleányokat fognak a tanerők nevelné (Éljenzés.) A polgári leányiskolánál. Így megüre­sedett igazgatói állást az iskolaszék ma még csak ideiglenesen töltötte be, az igazgatói teendők ellátását Ujváry Kamillára, ezen intézetünk jeles tanítónőjére bízva, akinek Apró történetek. Irta: Nikelczky Géza. — A »Pécsi Napló" eredeti tárcája. — A régi versek. (A nő.) Valamelyik külföldre vivő vonat köz­vetlen kocsijában ül egy érdekes arcú, fiatal, erőteljes szőke nő s vele szemben a bársony ülésen egy sápadt arcú, választékosan öltö­zött javakorbeli férfi. A férfi lapozgat egy fűzött könyvet, a­melynek a puha borítékjai már meglehetősen piszkosak és elnyúltek. Ezt a könyvet csak az imént vette elő a férfi a felső kabátja belső zsebéből s most rendkívül figyelmes arccal kezd itt-ott olvasni, mintha valami nagyon finom dolgot cseme­­gélne. Mindazonáltal úgy tartja kezében a könyvet, mintha félne attól, hogy a könyv rongyolódó, zsírpecsétes fedele bepiszkolja a szarvasbőr keztyűjét. De közben mosolyog is, bizonyos megilletődést erőltetve arcvoná­saira. Mosolyog azon, hogy ő most tulaj­donképen mit csinál: verseket olvas, még­pedig a felesége verseit . A nő egy jó darabig nem veszi észre, mit olvas a férje, azt hiszi a kalauz könyvet vette elő, néz tehát tovább ki a kocsi ab­lakán előre, a­honnét a különböző tájak kibontakoznak. A férfi­­pedig mosolyog azon, hogy még mindig nem veszi az asszony észre, hogy ő mit csinál és ez a mosoly a nőt visszafordítja. — Maga nagyszerűen mulat magában, — szól az asszony. De amint látja, hogy férje valami nagyon ismerősnek tetsző köny­vet olvas, belevörösödik. — Csak nem az én könyvemet olt­assa? A férj válaszképpen pár sort olvas föl a könyvből. Az asszony erre a könyv után kap. Vannak olyan versek is a könyvben, a­mik nagy, lángoló szenvedelmekről szólnak, sőt átélvezett titkos csókparázsokról tesznek említést. Azonban mindannyian csak elvont, messzire elhajított «szerelmi­ sulykok», az úgy nevezett «ifjúság nedveinek duzzanásait, a­mik lassan kint az évekkel önmaguktól eltűnnek, elmúlnak, vagy­­ még nagyobb erővel törnek elő. — Ne olvassa! — kérte az asszony, a könyvet betakarva a keze fejével. — Maga a holmim között kutatott . . . — Véletlenül tévedt a kezembe. A velencei tükör fiókjában találtam. Hopp! Gondoltam, ezt el kell olvasni! A napok­ban épp a kávéházban hallottam magáról beszélni . . . Fiatal írók lehettek . . . — És szidtak úgy­­? — Nem egészen. Sőt inkább azt mond­hatnám, hogy dicsérték . .. Nem mind . . . És én szégyeltem . . . — Adja ide azt a könyvet ... — No igen — ismételte a férfi, szinte szégyeltem, hogy még mindig nem ismerem eléggé a maga kedves és igazán gyönyör­ködtető verseit. Azért hoztam magammal. A nő valamivel könnyebben lélekzett fel. Hanem azért még mindig kérlelt. — Ne olvassa . .. Ne olvasson most... — De miért ne olvassam? — kérdi egyszerre meglepetésszerűen a férfi. A nő sok mindenfélét felhozott. Hogy így, hogy úgy, nem érdemes, rossz versek stb. Végre belepirult, föl­állott és idegesen rántotta ki a férfi kezéből a könyvet. — Nem szeretem a régi verseim !.. . ... Ez a poéta-leány, ha már férjhez ment, fél a verseitől. Mert hátha bajt hoz­nak reá . .. (A férfi.) Valami névnapféle van a házban. Mert ugyancsak éltetik a derék házigazdát. De persze közben elsősorban a kedves jó házi­asszonyt is megköszöntik. Mert olyan asszony kevés van, aki olyan pompásul rendbe tudja szedni az ura életét a maga számára, hogy az irodalomtörténet részére is jusson belőle valami, mint a Gábor felesége. Százszor beigazolt tény, hogy nagy haszon a tehetsé­ges íróra nézve a jó asszony. Hanem Írónak való jó asszony kevés van ezen a világon. — A mi kedves Gábor barátunk is — mi tagadás benne — jegyezte meg a sok dicséretre ráadásul egy egészséges arcú pá­lyatárs, — a feleségének köszönheti a jó nevét, mert ő miatta tudott megbirkózni az irásmesterség nehéz fizikai fáradságával. Az asszony szoktatta rá a türelemre, hogy ami­nek kezdete van, annak folytatása is van, sőt jó vége is lehet. Elfáradni közben nem Mai számunk 12 oldalra terjed.

Next