Pécsi Napló, 1910. július (19. évfolyam, 146-172. szám)

1910-07-01 / 146. szám

LIX. évfolyam. Péntek, 1910 julius 1. ------------—.......■ ■ ' -^O.JULIUS.1 L Szerkesztőség és kiadóhivatal s Munkácsy­ Mihály-«. 10. Kéziratok nem adatnak vissza, tonerkesztőségi telefon 109. az — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. 146 (5206) Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-Mr sora 60 fillér. Habár... Pécs, június 30. Kedden késő este hozták meg a budapesti esküdtek az ítéletet, mely szerint Habár Mihályt, ezt a szorgal­mas újságírót, aki egybegyűjtötte a lapokban elszórtan megjelent rágal­mazó közleményeket a Wekerle-kor-­­­mány ellen, a rágalmazásban bűnös­nek mondották ki és ezen marasztaló verdikt alapján két hónapi és két heti fogházat mért a bíróság erre az új­ságíróra, mely marasztaló ítélet azon­ban bennünket sehogy ki nem elégít­het. Nem elégíthet ki azért, mert va­lószínűnek tartjuk, hogy Habár Mihály csakis csokorba kötötte a vadvirágo­kat és azokból tán kis üzletet csinált, lévén a magyar ember természetében hogy szívesen látja, amikor — más­nak becsületében gázolnak és meg­veszi a szeny nyomtatványt, melynek kloaka illatát nem­­ érezi addig, amig őt magát nem bántják. Habár tehát büntetendő lett volna azért, hogy ide­adta nevét, de ennek nem lehet na­gyobb jelentősége, mint a csokortar­tónak a virágra. De szabadon futnak majd, mialatt Habár Mihály elhagyja újságírói asztalát, hogy Vácon, vagy Szegeden az államfogházban egyszer úgy igazába kipihenje az újságírói lélekölő fáradalmakat, azok, akik a Habár által egybegyűjtött rágalmakat jobb ügyhöz méltó buzgalommal ko­holták és terjesztették, sőt meg is írták a belföldi és külföldi lapokban. Tették pedig ezt, mert a botrány­­szaglászás megfelel természetüknek, vagy politikai gyűlölségből, vagy tán azért, mivel az államnak üzletszerű kötéseiből nem részesedtek és igen sokan vannak, akiknek gyomra nem veszi be azt se, ha más­sal­­aki bármily tisztes keresethez jut. Tehát a kenyér­­irigység, a konkurrencia, vagy mellő­zött érdek vezette azokat, hogy figyel­men kívül hagyva minden lovagias érzületet, pellengérre állítsák azokat, akiket a király és nemzet bizalma az ügyek élére állítottak és vállvetett buz­galommal dolgoztak a nemzet vezérei tekintélyének lejáratásán úgy bel-, mint külföldön. Nem mondjuk azt, hogy a miniszterek mindig és minden körül­mények között erkölcsi tekintetben fedhetlenek, hozzáférhetlenek, sőt elég esetet ismerünk, amikor a miniszterek is meginognak, a hatalom birtokában elveszítik az önfegyelmezést és az állam pénzéből anyagi előnyöket keresnek saját zsebeik javára. Ott van példának okáért Nasi, az olasz volt kultusz­­miniszter és a legutóbbi időkből két dán miniszter, akik több millió­kat harácsoltak össze és mint közön­séges tolvajok kerültek biráik elé. Nem tartjuk tehát félisteneknek a minisz­tereket se, akik emberek és meginog­hatnak. De nekünk féltékenyen őr­ködni kell mindig becsületes szándékú minisztereink és aktív államférf­iaink becsülete fölött és a rágalmazás isko­lájában nagyra nőtt budapestiek de­­rűre-borura rágalmazzák meg a mi­nisztereket és amikor jól elhelyezték aknáikat és azok felrobbannak, akkor Habár Mihályokat állítanak a rágalom ellen a nemzet becsülete erdeijében védekező panaszosokkal szembe, amig az igazi rágalmazók, akik a rágalma­kat koholták, az uszítók rendesen büntetlenek maradnak, amint történt ez a Hajbár.’*• lefolytatod tárgyalásnál is. Fogyatkozása ez mindenképen törvénykönyveinknek. Az igazi rágal­mazókat kellene minden esetben bün­tetni. A sajtóban megjelent és inkri­minált közleményeknek szerzőségét ritkán kutatja a bíróság. A stróman rendszer a lehető legerkölcstelenebb valami. Aki valamely rágalmat a lap­ban elhelyez, annak kell bűnhődnie, ha bizonyítani nem tud. Az újságírót hivatásánál fogva gyakran elfogja a buzgalom, hogy valamely szenzációt, amit neki ártatlan arccal, mint tényt elmondottak, leírja és a discretio kö­telezi, hogy a forrását meg ne ne­vezze! Egyrészt ennek kell véget szakítani és a felelősséget mindig arra kell áthárítani, aki tényleg rágalma­zott és véget kell vetni a stróman rendszernek, mivel erkölcstelen dolog, hogy nyakra-főre rágalmazhat valaki és amikor ezért bűnhődnie kellene, a homályból előlép egy ismeretlen alak, aki pénzért, rábeszélésért, vagy a fog­házban várható pihenésért vállalja a felelősséget és a bíróság nem tehet mást, mint hogy elítéli azt a szerzőt, aki ezen szerzőséget vállalja. Habár meg­jelölte a dudvás kertet is, honnét vad­virágait tépte, de a bíróság ezzel mit se törődhetett, mivel azok ellen a panasz vádat nem emelt és igy a köz­érzület, melyet a röpiratban egyesített rágalmak fölháborítottak csakis részle­ges kielégítést találhat, mert csakis a rágalom, tudja Isten hányadfokon ter­jesztője vette el büntetését, ahelyett, hogy annak gyökerét kereste volna meg a bíróság, hogy azt tépje ki ir­galom nélkül a földből. Így sok tanú­ságot hozott a Habár-féle esküdtszéki tárgyalás, de eldöntetlen maradt, ki uszította — kétségen kívül politikai célzattal — Habárt röpiratának kibo­csátására és terjesztésére és a közvé­lemény, mely ezen röpirat megjele­nésének nyomában járt, kielégítést nem találhatott. Habár elitéltetését nem tekintjük megfelelő elégtételnek, radiká­lis gyógyszernek a rágalmak rendszeres terjesztői ellen. Nem a hivatásos új­ságírót, akinek a szenzáció a kenyere, hanem az igazi rágalmazókat szeret­tük volna a vádlottak padján látni és ezt nem láttuk, erről nem kérdezték, de bizonyos, ha kérdezték volna, se szól Habár Mihály, de ki kellett volna azo­kat is kutatni, mert a Wekerle kor­mány részére csakis ez szolgáltatott volna teljes elégtételt és ha ilyen irányban kutatnak, bizonyára nyomára akadtak volna azon niazali utószámba menő megtévelyedett magyarnak is, aki a bécsi magyarfalu lapoknak szol­gáltatott anyagot a magyar miniszte­­rereknek balkáni módon való kipel­­lengérezésére. A képviselőház ülése. Elnökválasztás a házban. (Saját tudósítónk expressjelentése.) Budapest, június 30. Mai napon alakult meg teljesen a kép­­viselőház. Elnököt, alelnököt és tisztviselő­ket választott. Erre az alkalomra minden épkézláb ember bejött a Házba. A pártve­zérek is valamennyien megjelentek. Khuen- Héderváry gróf miniszterelnök büszkén jártatja végig szemeit nagy pártján. Ma fekete pápaszemet visel, mert reggel kis szemgyulladást konstatált háziorvosa. Meg­jelentek Kossuth Ferenc, Justh Gyula pártjuk élén és szavazatukat a kormány jelöltjei ellen adták le. Az ellenzékiek az elnöki állás betöltésénél Apponyi Albert grófra, míg alelnöki állások betöltésénél Meskó László és Rakovszky Istvánra adták le sza­vazatukat. Neusziedler Károly korelnök 10 órakor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyző­könyvének fölolvasása és hitelesítése után az igazoló osztályok előadói tettek jelentést a beérkezett és megvizsgált mandátumokról. Ezután a képviselőház elnökének meg­választása következett. A névsort Eszterházy Mihály gróf körjegyző olvassa. A beadott szavazatoknak nyílt ülésen való összeszámlálása után korelnök jelenti, hogy összesen 294 szavazat adatott be. Eb­ből 211 Berzeviczy Albertra, 78 Apponyi Albertre, 3 üres szavazó­lap volt, 2 pedig megoszlott. E szerint Berzeviczy Albertet a Ház elnökévé jelentette ki. Az ellenzéket, mely tegnap este a Ká­rolyi grófok kezdeményezésére koab­ált­a

Next