Pécsi Napló, 1912. május (21. évfolyam, 100-122. szám)

1912-05-01 / 100. szám

XXI. évfolyam. Szerda, 1912. május 1. 100. (7198.) PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy­ Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt­ tér sora 00 fillér. A delegációk ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Bécs, április 30. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság ma délelőtt 11 órakor kezdte meg tárgyalásait a bankgassei magyar minisztérium palotájában, levő he­­lyiségében. A delegáció mostani ülésezése előreláthatólag három napig fog tartani. Ma délelőtt 11 órakor volt az első nyilvános ülés, utána a négyes albizottság ült össze és a kö­vetkező plenáris ülés, a­melyen a közös mi­nisztérium előterjesztéseit tárgyalni fogják, holnap délelőtt 11 órakor lesz. Az összeegyez­tető záró ülés pedig valószínűleg holnapután délelőtt fog megtartatni. A delegációk mostani tárgyalásai iránt az általános politikai helyzet miatt és személyi tekintetek folytán is igen nagy ér­deklődés nyilvánul úgy a sajtó, mint a kö­zönség részéről. Az érdeklődést fokozza az körülmény, hogy Désy Zoltán annak idején tett kijelentéséhez képest részletesen indokolt bizalmatlansági indítványt fog tenni Auffen­­berg lovag közös hadügyminiszter ellen. Az országos bizottság mai ülésén, a­melyen a beteg Láng Lajos helyett Zichy Ákos gróf elnökölt, a delegátusok igen nagy számban jelentek meg. Zichy Ágost gróf elnök megnyitván az ülést, meleg szavakban emlékezik meg gróf Aehrenthal elhunyt közös külügyminiszter­ről, a­kinek emlékét az elnök indítványára az országos bizottság jegyzőkönyvben örö­kíti meg. Az elnök bejelentései után Berchtold Lipót gróf közös külügyminiszter emelkedik szólásra és a következőket mondja : T. országos bizottság ! A közös minisz­térium nevében van szerencsém a­z. évi május hó 1-től az október 31-ig felmerülő közös költségek megállapítása tárgyában előter­jesztést benyújtani és annak szíves elfoga­dását ajánlani. (Helyeslés). Nyegre László jegyző felolvassa ezután a közös külügyminiszter következő előter­jesztését a hat hónapos indemnitásra vonat­kozólag, a­melyet a bizottság előzetes tár­gyalás és jelentéstétel végett az albizottság­hoz utasított. Elnök ezután indítványozza, hogy az országos bizottság legközelebbi nyilvános ülését holnap délelőtt 11 órakor tartsa, a­mihez a bizottság egyhangúlag hozzájárult. A nyilvános ülés ezzel végetért és kezdetét vette a négyes albizottság ülése, a­melyen gróf Berchtold Lipót közös külüügyminiszter előterjesztette a következő expozét: A külügyi helyzet. T. négyes albizottság ! Midőn most elő­ször van szerencsém a­z. albizottság előtt szólani, méltóztassék megengedni, hogy be­szédemet egy kérdéssel kezdjem meg. (Hall­juk ! Halljuk !) A magyar nyelvet csak felnőtt koromban kezdtem meg és ma még nem bírom olyan nagy mértékben, mint a­hogy a kölcsönös megértés szempontjából kívá­natos volna. Elnézésüket kérem tehát, ha bátorkodom fejtegetéseim során szíves enge­­delmükkel a német, nyelvet használni. Ezután a­­ külügyi minszter? elmondotta következő expozéját Mint az európai államrendszer szilárd, az idők és események során kipróbált,és bevált alapja maradt reánk politikai örök­ségképen a hármas szövetség, amely mellett hűségesen meg akarunk maradni; híven annak szövegéhez, híven szelleméhez és mind­enekelőtt híven ahhoz a magasztos béke-esz­méhez, melynek a fenkölt lelkű uralkodók szándéka szerint, kik azt­ kezdeményezték, szolgálatában áll ez a szövetség. A hármas szövetségen belül viszonyunk a német birodalommal változatlanul a leg­bensőbb egyetértés jegyében áll. Annak foly­tán, hogy évtizedek óta együttjárunk és összetartunk, e viszony a legbensőbb érdek­­azonosság tudatába fejlődött és legmagasz­­tosabb biztosítékát nyerte a két uralkodó törhetetlen barátságában. Ezt az örvendetes tényt Vilmos császár őfelsége legutóbbi láto­gatása uralkodónknál Schönbrunnban újból nyilvánvalóvá tette és egyúttal alkalmat nyúj­tott a szövetséges uralkodóknak, hogy újból megállapítsák és megerősítsék a két centrális nagyhatalom régi­­ tradíciókban gyökerező és egyenlő végcélokra törekvő külpolitikájá­nak megegyezését. Olaszországhoz való viszonyunk szintén változatlanul a szoros szövetség jellegével bír. Az a melegség, amely Marchese de San Giuliano részvétnyilatkozatában hivatali elő­döm elhunyta alkalmából kifejezésre jutott, bizonyságot tesz arról, hogy mily nagyra becsülték Rómában Aehrenthal grófnak oda­irányuló legális törekvéseit, hogy a szövet­séges viszonyt lehetőleg bizalomteljessé fej­lessze. Nem mulasztottam el az olasz állam­­férfiú nyilatkozatára szívélyesen válaszolni és őt arról biztosítani, hogy a beállott sze­mélyváltozás semminemű irányváltoztatást nem idézett elő politikánkban. Az a hosszadalmas háború, melyet szö­ve­tsségü­nk folytat. S­aj­nos, ed­digelé még nem nyert befejezést. Élénken óhajtjuk, hogy a vérontás mielőbb véget, érjen. E szándékból úgy mint eddig ,ezentúl is készen vagyunk a szem előtt tartott neutralistás keretében minden akcióhoz csatlakozni, amely alkal­masnak mutatkozik, hogy kielégítő kiegye­zést létesítsen. Gondosan akarjuk ápolni viszonyunkat Oroszországhoz. A t. orsz. bizottságnak bizo­nyára nem kerülte el figyelmét a hivatalba­­lépésem alkalmával köztem és a vezető orosz politikusok közt történt táviratváltás, mely­ben mindkét részről a béke szolgálatában Pillanat felvételek — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Verőfényes tavaszi nap játszi sugarai­nál, fényes és átlátszó prismán keresztül , éles kontúrokban, színesen bontakoznak ki a mindkét nembeli ifjúság részint vidám, bájos és vonzó, részint ellenszenves, nyegle és nevetséges alakjai. Kedvem kerekedett az amatőr fényké­pezéshez, de más fényképező készülékem hiányában, csak szellemi irodakom segélyé­vel rögzíthetem papírra alakjaikat. A fény­képek elkészültek s a reprodukciókat ime bemutatom : Leányok. Az egyik a szolid, a naiv leány. Benicky­­nét és Marlittot olvassa. Nyitott ablaknál hétköznap : Haydn és Mozart szonátákat ; vasárnap : mélabús magyar dalokat zongo­rázik. Még húsz éves korában is matrózruhát és Gretchen frizurát visel. Társaságban hall­gatag, csak akkor beszél, ha kérdezik. Pi­rulva süti le­­szemeit a hímnemü lények előtt. Egy férfi létezik csak előtte : a minden leá­nyok első ideálja, a — tanár úr. A másik a huncut, az eleven ördög, titokban a mama tudta nélk­ül — Wilde és Wedekind remekeiben gyönyörködik. Zsiro­­­lot, táncol s modern operetteket játszik. Hive a rendetlenségnek. Csengő kacagásától visszhangzik a ház, és folytonos csicsergésé­vel kétségbe ejti a környezetét. Szereti az egyenruhát és kissé szemtelenül mosolyog a fiatal urak szemébe. A modern leány : feszes ruhát hord, garde nélkül korzózik, ha a konyháról be­szélnek , az orrát fintorítja, ellenben min­dennemű sportot űz és eszperantóul folyé­konyan társalog. Feminista. Több udvarlót is tart egyszerre és kényes témákról beszél­get velük. Nem ellensége a csóknak s alkal­milag cigarettára is gyújt. Érdekes a bohém leány is, amelyik szí­nésznő akart lenni. (Ma már ilyen típus is létezik.) Ez temperamentumos, kissé el van kényeztetve, kicsit csinos. Ha egy jótékony­­célú előadáson , ügyesen szaval, sikkesen táncol, vagy helyes mimikával egy monoló­got ad elő , s a helyi lap udvariasságból el­ismerően nyilatkozik róla, akkor fenomená­lis tehetséget érez magában. Magasabban hordja a fejét s agyon üldözi ki szüleit a sziniiskolával. Imádja a színészeket ! Egyéb­ként jövendő hivatásából a festéket és a kacérságot önként előlegezi magának. A sápadt, fejletlen bakfis, az ideális leány , sokat ábrándozik, virágot présel az imakönyvébe, naplót vezet és verset ír. A­­ háztartásban ügyetlen. Ilyenkor tavasztájt nyugtalanul alszik s szinte drámai erővel suttogja : „Szeretnék szeretni!“ Veszedelmes csoport a kinyílt virág, a pünkösdi rózsa. Hóditóan elegáns, hóditó parfümöt használ, magasra emeli a szoknyá­ját , élő csipkekirakat. Parázs a tekintete. Egymagában is jelenség. Elvei vannak : neki nem egy férfi, hanem a férfi kell. Utolsó sorban álljon a vénkisasszony . Hegyes áll, erősen púderes arc. Ideges, sze­szélyes. Irigyli a boldog szerelmes párokat. Világos ruhákat hord és óvatosan kerül triin­­isnt, ami korára emlékeztetne. Férfitársa­ságban szul­pirul és mielőtt színházba megy, megkérdezi, hogy a darab, való-e leányoknak? Egy tulajdonságuk van a leányoknak, amiben mind megegyeznek, hogy tizenöt­éves koruktól meghatározhatlan időkig vár­ják azt a bizonyos mesebeli herceget, aki álmaiknak ideálja, akit képzeletükben Isten­ként imádnak s aki biztosan jönni fog értük, hogy — mint a mesék királyfia — négy fehér paripával, üveghintón röpítse őket a boldogság tündérbirodalma felé. Ifjak. A jó fiú. Ennek egy találóbb magyar neve is van : Pali. Ez az, akit mindenbe Mai számunk 12 oldalra terjed.

Next