Pécsi Napló, 1912. szeptember (21. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-01 / 197. szám

XXI. évfolyam. Vasárnap 1912. szeptember X. 197. (7298.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109.­­ Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér- Opris.­ ­— A pécsi p. és t. igazgatóság negyedszá­zados jubileuma. — Pécs, augusztus 3. Emlékezzünk ! Holnap lesz annak­­negyed évszázada, amikor az addig felül­ről meglehetősen elhanyagolt Pécs váro­sában megkezdette működését a posta- és távirdaigazgatóság, melyet a soproni igazgatóságból hasítottak volt ki. Nagy eseménye volt ez akkor Pécs városának, melynek ez volt első, több vármegyére kiterjedő olyan intézménye, melyet az állam létesített és mely követte az ugyan­csak Soprontól néhány évvel előzőleg el­szakított kereskedelmi és iparkamara fölállítását. Baranya vármegye székhelye addig csak olyan szürke központja volt egy kis vidéknek, mint a többi haladó város, és Sopron, mely a Bach-korszak­­tól kezdve mintegy felső hatósági városa volt Pécsnek, hisz onnét adminisztrálta azt a k. k. Distriktu s-Chef, — csak nehe­zen engedte át dunántúli szupremáciáját, vezető szerepét, de a helyes decentrali­záció elvének tovább ellentállni nem tudott és bele kellett nyugodnia, hogy a dunántúli országrész déli fele lassan elszakadjon Sopron fenhatóságától, és az ítélőtáblának Pécsett való felállításá­val Pécs központi jellege máris erőseb­ben domborodott ki, mint Soproné. Emlékezzünk csak vissza a pécsi p. és t. igazgatóság fölállításának előz­ményeire. 1887 tavaszán e sorok írójá­nak nagy titkolódzás közepette újságolta Vécsey, akkori pécsi p. és t. főnök, aki elsőnek honosította meg Pécsett, egye­sülve e célból Koharics Nép. Károlylyal, saját rendszerű telefonját (Pécs így egyi­ke volt az első vidéki városoknak, mely telefonvezetékhez jutott), a­hogy Pécsre érkezett Budapestről Opris Péter p. és t. titkár, aki nagy dologban jár itt. Arról van szó, hogy Pécsett posta- és távirdaigazgatóságot állítanak föl, ha a város erre nézve kellő előzékenységet tanúsít. Mindjárt elsiettünk a Hajó szál­lodába, ahol az akkor még negyvenedik életévén innen lévő minisztériumi kikül­dött megszállt, és bár az ügy még csak az előkészítés stádiumában volt, a titkár úr mindenkorra hű kísérője maradt nyílt­ságával elmondotta, hogy Baross Gábor akkori kereskedelemügyi miniszter meg­bízásából mostanában fejezte be tanul­­mányútját a külföldön, ahol már egye­sítve volt akkor az addig nálunk egy­mástól függetlenül működő posta- és táv­­irda-intézmény, és most Magyarországon is egy tető alá hozzák a postát és távír­dát, aminek folyományaként egyesítik az élénk szellemű déciembertet, de a munka oroszlánrésze Diderotnak jutott, ki éveken át majdnem egyedül vezette ez intézményt. A szellemi erők e tárházán kívül a gondolatok tápot, ápolást, értékesítést találtak az újra feléledt úgynevezett Salon életben is. Főrangú hölgyek, előkelő gondolkozású szellemes nők összejöveteleket rendeznek, s ezek gyülhelyei voltak a század szellemi kép­viselőinek. Ilyen központ volt a finom tónu­sáról ismert Lambert márkiné palotája ké­sőbb Tencin márkiné összejövetelei, nagy érvényre jutott Necker pénzügyminiszter nejének szalonja is .Az írók külön férfi össze­jöveteleket tartottak, hol merészen nyilvá­nítva az új irányokat, talán legtökéletesebben érvényesültek. A club élet forrongásába felszínre kerültek az összes törekvések, így pl. Gharle Sanct Piere az igazságszolgáltatás humánusabbá tételéért harcol s főleg az or­szág nyomorának orvoslásáért küzd ; Omer­­ney a földművelés előmozdítását, a jobb­ágyok sorsának javítását tűzte ki célul; Turgot gazdasági és pénzügyi cikkekben közölte eszméit; a fenkölt gondolkozású Necker a vagyontalanok érdekeit viseli szívén kiváló embere a mozgalmaknak az öreg Mira­­beau; itt találkozunk Montesquieuvel, a mély elmélkedővel; a nagy írók sorából is kiemelkedik Voltaire, ennek szellemi ver­senytársa Rousseau.* Rousseau János Jakab 1712. június 28-án született Genfben. Édesanyja életet adott neki, de az anyai szeretet melegével, gyengéd gondoskodásával nem őrködhetett az igazgatóságokat is, és ezen egyesí­tés természetes következménye, hogy a dunántúli országrészen a soproni mellé második p. és t. igazgatóságot állítanak föl, és a miniszter várja előterjesztését, hogy ezen igazgatóság székhelyéül Pécset vagy Nagykanizsát fogja-e ajánlani. Nagykanizsa helyes érzékkel a legmesz­­szebb menő előzékenységgel iparkodik az igazgatóságot elnyerni. Kérdés, mit nyújthat Pécs. Hamarosan fölismerte Opris Péter e város kulturális jelentő­ségét, milyen kellemes otthont nyújt­hatna Pécs a tisztviselőknek és azok gyermekeinek. Kivételesen a mi intéző köreink is átérezték annak jelentőségét, milyen fontossággal bírna Pécsre, ha el­nyerné az igazgatóságot, és a város bi­zonyos évek tartamára kötelezettséget vállalt, hogy megfelelő helyiséget ad­ úgy a hivatalok, mint lakást a kineve­zendő igazgató részére, akinek lkása kell, hogy kapcsolatban legyen a hiva­tallal. Oly szeretettel, oly elismeréssel szólt az akkor először Pécsett posta­­szakember Pécsről, hogy máris eldön­­töttnek láttuk, hogy Pécs városát fogja ajánlani igazgatósági székhelynek — és így is történt ! De megtörtént az is, hogy Baross Gábor, akinek szerencsés érzéke vet arra, kit hova tegyen, mit se törődve felette. Az élete életet követelt, néhány na múlva megszűnt élni. A fiú nevelését atya végezte, kinek vezetése mellett a 6 éves gye­rek már regényeket olvasott, majd bölcselet, történeti és klasszikus művek kerültek sorra, míg 8 éves korában a független, szabad köz­­társasági szellemet szívta magába Plutarchus rajzaiból. Nyolcadik életévében nagybátyjához, majd a bosseyi lelkészhez került; két év után ismét nagybátyja házába tért vissza. Ez évek alatt gyermekségének legbecsesebb idejét nem aknáztatták ki vele hasznosan s maga is állítja sok idő telt el dőreségekben, mig sorsa felett határoztak. Végre hajlamá­nak megfelelő foglalkozást véltek találni számára s Masseron ügyvédhez került toll­­noknak. Azonban büszke kedélye nem tudta megszokni az alárendeltséget s minthogy főnöke sem találta hasznavehetőnek, más pályára adta. Rousseau művésztanonc lett. Volt hajlama e foglalkozáshoz, de szeren­csétlenül választották meg számára a helyet; gazdája heves és a durvaságig kíméletlen volt vele szemben s apró mulasztásait oly szigorúsággal sújtotta, hogy csakhamar el­homályosult gyermekségének minden fényes emléke s csak a szomorú valóság, a mester­inas szánalmas sorsa maradt meg számára jobb kilátások nélkül. Ebben az időben tá­madt fel benne a rosszra való hajlandóság mely több csínyt s apróbb tolvajlást követ­­tetett el vele. Régi szenvedélyének az olvasásnak to­vábbra is hódolt, de a rosszul megvá­lasztott könyvek zárkózottá tették s valóságos em- Rousseau. Születésének 2 százados évfordulója alkalmából. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Ismeretes, hogy a XVIII. század iro­dalmi téren fordulatot szül majd minden nemzetnél; ez pedig ama munkásságra ve­zethető vissza, melyet egy századdal hama­rabb indítanak meg az úgynevezett gondol­kozók Angliában s melyet a szabadgondol­kodás s tiszta erkölcsök korának neveznek. A szellemi tevékenység élén Locket találjuk, ki sokoldalúságával uj elméletet formál a politika terén, uj tanokat hirdet az emberi értelem vizsgálatáról, a kinek fellépéséhez az erkölcstannak is új szakasza fűződik — filozófiai mélységet adva a deizmusnak. Az ő munkásságából fejlődött mozgal­mak mind nagyobb hullámokat indítva ide­gen partokhoz is elverődtek. Anglia nyomán járt csakhamar Franciaország is. A XVII. században ünnepelt szépírók ragyogó fénye lasssan-lassan elhalványult, lehanyatlott; uj kor kelt fel s a vezérszerepet a gondolkozók harcosai veszik át. Táborba gyűjtik az idők minden kiváló elméjét akár evac­ tudományt művelt, akár gyakorlati téren teremtett újat; s hogy a kaptárba hordott eszmék kellő me­derben elterjedve diadalra jussanak, köz­lésükről is gondoskodtak. Ugyancsak angol minta után eddig nem ismert méretekben óriási tőkével — a tudo­mányos műveltség gyarapítására — egy nagy irodalmi ismerettárt indítanak meg, az Enciklopédiát. Szerkesztésében találjuk Mai számunk 20 oldalra terjed.

Next