Pécsi Napló, 1913. július (22. évfolyam, 147-173. szám)

1913-07-01 / 147. szám

,1 ХХП. évfolyam. Kedd 1913 július 1. 147 (7546.) PÉCSI NAPLÓ szerkesztőség és kiadóhivatal, Munkácsy Mihály­ u. 10. 1 Kéziratok nem adatnak vissza, szerkesztőségi telefon 109.— Kiadóhivatali telefonn 27. 11 Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Ebifizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12 km Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fülét. Arad, Budapest, Junius 30. Az aradi választás jelentőség dolgában messze kimagaslik az időszaki választások sorából. A választó közönségnek az aradi közvélemény képviseletében először nyílt al­kalma közvetlenül nyilatkozni Tisza kor­mányzati programmjáról. Az az eredmény tehát, amely a mandátumot óriási szótöbb­séggel Tiszának juttatta, ékesen szóló és kétségbevonhatatlan bizonysága annak, hogy az új kormány nem csak a király kegyében, hanem a nemzet bizalmában is szilárdan áll, hogy a közvélemény távolról sem ellenzéki hangulatú, mint ahogy Andrássy képzeli, hanem lelkesen munkapárti meggyőződésű, mint ahogy Hódmezővásárhely, Szeged, Sza­badka, Baja, számos megyei törvényhatóság, bizalmi nyilatkozata s az új belügyminiszter, Sándor János egyhangú megválasztása is mutatja. Arad azelőtt függetlenségi kerület volt s éppen csak a munkapárt első választásán és éppen Tisza István gróf kedvéért változ­tatta meg pártállását. Nagyon értékes, külö­nös nyomatéku politikai jelentőség tehát, hogy a munkapártnak és az ellenzéknek h4*.újra évi ntke lése •s e p mó -sal ve mér-7 . .A . I • S .7 т­.—А .Л ■ ■4 _ ■.’T. ■ - t. A •/ . 1 *n vit­ozatlan számbeli érövél ismételte. Dég három év előtti bizalmi nyilatkozatát, éppen akkor, amikor Tisza került, a közügyek élére. Arad bírálatot mondott a munkapárt és a függetlenségi párt programmja és magatar­tása fölös a megnag оГ­­­ározott ággal ".-Iiakozott­ az előbbihez, míg véglegesen elfordult az utóbbitól. " 1 . M­­ég nagyobb jelentőségűvé tette az aradi választást az, hogy Tisza megbuktatása az ellenzéknek legfőbb célja volt. És az éknek mir'd ékezete a leg- »•••« bb őfeszité ’ ■ kudarccal járt. .-чгэ a t­­ ..alom ideje alatt le sem me : programmbeszédét is nyitt­ik­ a híveivel, s annyira it éktelen befolyásolá­­sggő helyzetben za • » • ak az ellenzék , s ép­ül a legfüggetlenebb ér­ . .-»áros ok.um! nagy többsége -uPi. bilei heti­i ellenzék Appo­­jtyi, ft.tárolyi. Andrássy és Vázsonyi vezérlete tt a kortes furi­sz fegyvertárát lum.itt a győzelem ■ sikarása érdeke­­, s nemcsak ezt nem érte el, hanem esu­­г. n meg is bukott. A fü­ggedl nsL..i r árnyalata éppen It. éppi. adi választáson rr a Lob széki töredékkel való fuzionálás fonalát, s az egész ellenzék elbizakodottan hirdette­, hogy Tisza szemé­lyében meg fogja buktatni a munkapárti kormányzati politika rendszerét. Döntő jelen­tőségű tehát az a roppant vereség, amely Aradon érte az ellenzéket. Arad — halad — mondja a példaszó De a szombati választás tanúsága szerint úgy halad Arad, hogy a józan és munkás­politika szolgálatában — marad. Nem ül fel többé a jelszavaknak, az üres frázisoknak, a megtévesztésre szánt két­kulacsos ígéreteknek, a rombolás lelki­­ismeretlen demagógjának. Arad kiválóan értelmes, művelt magyar város. Fölháboro­dott azon, hogy választást kínáltak neki a politikai névtelenség és a teljes programm­­nélküliség közt egyfelől i­s a meggyőződé­­ses alkotó nemzeti poliika között másfelől. Hát választott ! És kemény, felejthetetlen leckét adott a kisértőknek, fölemelő elisme­rést és megerősödést az ország szent érdekein csüngő parlamenti többségnek. A „Pécs-egyházmegyei r. k. Tanitóegylet" közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Pécs, Junius 30. Regen,­tán megalakulása óta nem volt az egyesület közgyűlése ily látogatott, mint ma. De nem is csodálható, mert a tárgysoro­zat a tanítókat, mint tanítókat igen közelről, mondhatnám, közvetlenül érintő pontot tar­talmazott ; hivatásuk és tevékenységükből kifolyó érdeklődésüket pedig a megalakítandó és meg is alakult „Patronage-szakosztály“ és a gyermek­ tanulmányi előadás keltette fel. A gyűlés lefolyása a következő volt: A reggel fél 8 órakor, tartott szent­mise után a tanítóság a belvárosi „Kath. Kör“ díszter­mében gyülekezett, hol megkezdődtek a szakosztályok értekezletei. Az egybegyült tanítóságot Horváth Ignác vil. elnök üdvö­zölte én első helyre a múlt közgyűlésen már elfogadott határozatot Páti nage гам­­oezMly“ megalakít­ásét Hí ..zak(­­emi igazgatótanitot, mint e­zesen legszakavatot­­tabbat ajánlotta, ki a megjelentek élénk éljen­zése után azt elfogadta és buzdító szavak kí­séretében jelölte meg a tanítóság gyermek­­mentő munkásságát e téren. Különösen ki­emelt egy, e tárgyban beérkezett helyes körül­tekintésről és szakavatottságról tanúskodó pályázaton kívüli dolgozatot, melynek fel­olvasása által — melyet a szakosztály ülésén jelen volt szépszámú tanítóság hallani kívánt — felmentve érzi magát a tanítóság patronage munkásságának a gyakorlatban érvényesí­tendő részletezése alól. A dolgozat felolvas­tatván, úgy a részletes tárgyi ismeret és gyakorlati útmutatása, valamint kellemes és érdekes irálya által a hallgatóság általános dicséretét, sőt külön jutalmazásra való aján­lását vívta ki. Ember János kir. tanfelügyelő hozzászólása után a közgyűlés figyelmébe ajánlja a szakosztály a dolgozatot, hogy találjon módot külön megjutalmazására, bár­ha a dolgozat szerzője megelégszik azon juta­lommal, mely a felolvasás után a s .Kath. Iskoládban való leközlés által élt. Ezután a módszertani szakosztály ülését nyitja meg Szentkirályi Ede, gerdei tanító, mint a szakosztály elnöke és kéri az előttünk ügyszeretetben példaként álló illustris elő­adót, Ember János kir. tanfelügyelőt, hogy előadását megtartani szíveskedjék. Ember János kir. tanfelügyelő előadásában vázolja azon következményeket, különösen a magyar nyelv és számtan tanítás terén, melyet az 1913 évi XV. és XVI. tc. alapján a tanítóság­tól a minősítés alapjául megkíván. A nem magyarajkuaktól a folyékony magyar be­szédet, a magyar ajkuaktól pedig e mellett a gondolatok kellemes és helyesírásilag hi­bátlan kifejezését, egybetűzését­, mint fogal­mazóképességet végeredményül. A szám­tanban pedig mint fő célt az alaki képzést, a gondolkodó, ítélő és következtető tehetsé­gek észrevehető érvényesülését a gyakorlat és élet nyújtotta feladatok megoldásában. Hozzászóltak Eberhardt János mucsii és Rit­vészi Antal személyi tanítók. Ezután a szakosztályi gyűlések bezá­rultak s csekély szünet után kezdetét vette a közgyűlés, melyet Igaz Béla dr. kanonok egym. tanfelügyelő mint egyh. elnök, elnökölt. Üdvözli a ritka szép számban megjelent tanitó­ságot. Sajnálattal adja tudomására a köz­gyűlésnek, hogy szeretett főpásztorunk, Zichy Gyula gróf megyéspüspök ő méltósága gyen­gélkedése miatt nem jelenthetett meg sze­mélyesen a gyűlésen, de erre főpásztori ál­dását küldi. Ezután bemutatkozik, mint egy hm. főtanfelügyelő, ki e minőségében a tanitóság körében először jelenik meg. Ma­gát a tanitóság jó indulatába, szeretetébe ajánlja s kéri őket, hogy a mai fejlett paeda­­gógiai állapotok szemmel tartásával igye­kezzenek az ifjúságot úgy képezni, hogy az egyházmegye hithű fiai, a hazának értelmes, áldozatkész polgárai és a társadalomnak m­unkástagjai legyenek. Ha a tanítóság fel­adatainak megoldásában részükről igyeke­zetet, szorgalmat és buzgóságot lát, benne igazságos védőre találnak minden bajaik­ és megpróbáltatásaikban. Ezután a múlt ülés jegy­őkönyve, miután már nyomtatásban megjelent, felolvasottnak fogadtatott el és tudomásul vétetett. Ezután a titkári és szak­osztályok jelentése került sorra, melyen a titkári jelentések a szakosztályok üléséről vol f1777privid­en . Patrinacre kifelejtette s így esett meg, hogy a szakosztá­lyon felolvasott dolgozat jeligés levélkéje fel nem bontatván, a szerző a tanitóság előtt ismeretlen maradt. Most Polácsi János, a törekvő és szép­­tehetségű szabolcsi tanító lépett az előadói asztalhoz és tartotta meg mély tanulmányról tanúskodó szabad előadását a „Gyermekta­nulmányozásb­ól. A szabadelőadás alap­tónusa az volt, hogy tanuljuk megismerni a gyermek lelkét, tanítsuk meg, hogy a gyer­mek önlelkéről is tudatot szerezzen. Számos gyakorlati példán mutatta be a tanitóság e téren való buzgólkodásának mód­ját s egyes jelenségéről a gyermeki lélek s megnyilvánulásának valósággal adathalmazt állított a hallgatóság elé. Szép előadását a lelkekből kiváltott elismerés hangos „éljen“ szava jutalmazta. A tárgysorozat következő pontja Szie­­berth Frigyes jogtanár szabadelőadása volt a „patronage és a tanító tevékenysége“. Igazán vonzó és előkelő előadása lebilincselte a hall­gatóság figyelmét. Történelmi visszapillantást vetett a régi büntetési módra, mely elrettentéssel ipar­kodott korkülönbség nélkül az embereket a bűn elkövetésétől visszatartani. És a ma érvényre emelt humánusabb eljárást az igaz­ságszolgáltatás terén. Különösen azon nemes eszmének kidomborítását, hogy a fő cél ma az ember megmentése és a munkástársada­lomba való visszahelyezése. Kifejtette a védő, a mentő és a felügyelő munkásságot a patro­nage terén s melegen ajánlotta a tanítóságnak, hogy e munkában résztvenni ne késsék, mert ha ezt teszi, csak emberszeretetének adja jelét. Az előadó érdekes előadásáért köszö­netét fejezi ki az elnöklő egyhm. tanfelügyelő, egyszersmind a többi előadónak ugyanígy adózik. Ezután úgy a számvizsgálók jelentése, valamint az 1914 évi költségvetés ,pénztár­nok távolléte miatt Ruzsinszky József bakócai tanító előadása után tudomásul vétetett. Ennek érdekesebb adatai: 1912. évről tag­­dijhátralék 1774 korona, 1912. évi bevétel 2498.50 K, kiadás 1804.68 K, s igy a marad­vány 693.89 K volt. 1914. évre előirányzott

Next