Pécsi Napló, 1914. március (23. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

XXIIl. évfolyam Vasárnap 1914 március 11 47 (7780) Szerkesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy Mihály­ u. 10.­­ Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Fél évre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér . A járási önkormányzat. Pécs, február 28. —g. Nyugtalanitólag hat a várme­gyei tisztviselőkre s magára a törvény­­hatósági élet iránt érdeklődő nagykö­zönségre is, hogy alig szivárog ki valami a vármegyei közigazgatás államosításá­nak reformtervezetéből, hogy a javas­latokat kilenc nehéz lakat alatt őrzik és abból semmit nyilvánosságra nem bo­csátanak s igy még csak tájékozást is alig szerezhet az ország érdekelt és ér­deklődő közönsége a reformról. Nyugta­lanitólag hat az a körülmény is, hogy még mindig nincs meg a javaslat be­nyújtásának dátuma. Az idő múlik s a korszakot alkotó reformjavaslat még mindig nem került a törvényhozás elé s amint a Ház munkaprogrammjából megállapítható, ez év első felében nem is kerül rá a sor. A tisztújítás elmaradt, a választott tisztviselők mandátumait egy évre meg­hosszabbították. Ezzel a fáradsággal ki­mondhatták volna azt is, hogy a válasz­tott tisztviselők mandátumát meghosz­­szabbítják az államosítás bekövetkezé­séig s az időközben megüresedő álláso­kat pedig kinevezés útján töltik be, mert hiszen holt bizonyosra vehető, hogy az államosításnak rövid időn belül okve­­t­lenül be kell következnie s az ország boldogságára nézve nagyon mindegy, hogy a tisztviselő, mint választott, vagy mint kinevezett végzi a hivatali teendőit, csak jól és becsületesen végezze. Amint Horváth József dr., a váro­s megyei tisztviselők országos egyesüle­tének igazgatója írja, a késedelemnek az lehet az oka, hogy a járási önkormány­zat körül merültek föl némi aggályok. A járási önkormányzatnak nálunk igen sok elvi ellenzője akad. Számos alispán félti a járási gyűlésektől a vármegyei közgyűlések jövőjét. A községi tiszt­viselők közt pedig sokan vannak, akik a járási önkormányzatban a községi autonómia veszedelmét látják. Ezek az aggodalmak azonban alaptalanok. Ha a járási önkormányzatot nálunk helyesen, vagy mondjuk ki nyíltan: porosz mintára alkotják meg; egyálta­lán nem kell tartani attól, hogy a járási gyűlések a vármegyei közgyűlések je­lentőségét leszállíthatnák. Csak a hatás­köröket kell helyesen szétválasztani és a megyebizottságot modern alapon, de mindenesetre a történelmi múltra való tekintettel helyesen kell rekonstruálni s el fog oszlani minden olyan aggodalom, amely a járási gyűlésektől a vármegyei közgyűlések jelentőségét, vagy tekinté­lyét félti. Poroszországban a közigaz­gatás súlypontja valósággal a járásban van. Emellett azonban a provinciának is meg van a maga létjogosultsága és a munka- és hatáskör oly ügyesen van megosztva, hogy a járás és provincia működése harmonikusan egészítik ki egy­mást. Nálunk eddig járási önkormányzat nem volt és az­ önkormányzati igazgatás összes szálai a vármegyei gyűléseken folytak össze, ahol azután sokszor olya­nok döntöttek egy-egy járási, vagy köz­ségi ügyben, akik azt voltaképpen nem is ismerték és amelyhez voltaképpen semmi közük se volt. Ezt a visszásságot egyedül a járási önkormányzat lenne képes megszüntetni, természetes azonban, hogy a járási gyű­léseken kizárólag a járás területét érintő kérdéseket lenne szabad tárgyalni, vagy határozathozatal tárgyává tenni; kikap­csolandó lenne ellenben a járási bizott­ságok hatásköréből minden olyan ügy, vagy ténykedés, amely a járás határait meghaladó jelentőséggel bír. Ilyen módon a járás önkormányzati jogköre semmiféle vonatkozásban nem érinthetné a törvényhatósági bizottság hatáskörét, annak jogait nem szűkítené és jelentőségét nem szállítaná alá. A törvényhatósági bizottság maradna to­vábbra is a vármegye összlakosságának önkormányzati szerve ; intézkednék min­den olyan ügyben, mely a vármegyéket alkotó összes járások és községek lakos­ságát egyformán érdekli és lehetne va­­gyonfelügyeleti és egyéb tekintetből a törvényhatóság területén fekvő járások és községek fölebbviteli hatósága. Hogy tulajdonképpen mi lenne, vagy mi lehetne a járási önkormányzat lényege ? Erre is könnyű a feleletet megadni. A járási önkormányzat le­hetne : közvetlen vagyonfelügyeleti, vagy fölebbviteli hatóság a területén fekvő községek ügyeiben ; szövetségi szerve a járás területén fekvő községek­nek olyan intézmények létesítésére, il­ A nagymama meséiből. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Nagyon szépen tudott a nagymama mesélni. Mint kis gyermekeket meséi azért érdekeltek olyan nagyon, mert azok mindig a tényleg megtörtént dolgokat egy kedves öreg úri nő rózsás hangulatában tudták a fogékony gyermekszív érzelemvilágának át­adni. — Csibék ! — egy jó nap — egy szép mese — ez volt a jelszava hozzánk unokáihoz. Voltak leáz a nagymama régi almáriumában mindig olyan kedves apró holmik is, mint amelyekkel a nagymamák unokáiknak nem annyira a szellemi, mint inkább a gasztro­­nomikus érzelmeikre hatnak, de ezeket mi unokák csak úgy vettük a meséihez képest, mikép a jó ételhez szokás valami mellékest adni. Mint első éves katonai növendék a nagy vakációra hazaérkezvén , szüleimnek a beszámolandókról beszámolván, siettem át a nagymamához. Nagy volt az öröm. A nagymama föl­tette okuláriumát és végignézvén rajtam, ily szavakkal köszöntött: Azt látom, hogy­ nem valami jó koszton tartanak ott a kato­­náék konyháján, de ettől eltekintve veszem észre, hogy neked a gallérodon csak egy sárga stráfod van, pedig tudtommal a gene­rálisok gallérja egészen sárga. Belőled se lesz generális, de hát azért ülj le és most te fogsz nekem mesélni valamit Burkus országról. Hát én bizony nem sokat tudtam me­sélni a nagymamának Burkus országról, csak olyas valamit rebegtem, hogy a jö­vendőt illetőleg abban a generális h­argi irányában a nagymamának valószinüleg igaza lesz. Alig vártuk, hogy beesteledjen. Ott ül­tünk unokák a nagymama körül és ő me­sélte az ő kedves behízelgő hangján : Rákóczy fejedelemnek Vak Bottyán volt a legvitézebb generálisa. Azért nevezték Vak Bottyánnak, mert egy ütközetben az egyik szemét kilőtték és azóta a kilőtt jobb szeme fölött mindig fekete selyem kötést viselt. Ide hallgatsz te bagolyszemü ?, szólt hozzám a nagymama. Hallgatok a nagy­mama. Hát,tanultatok már valamit a nagy­ságos Rákóczy fejedelem hadjáratáról ? kér­dezte ő. Azt nem tanítják nagymama a katonai intézetekben. Na látod, szólt a nagymama, épen azért volt Vak Bottyán a legvitézebb generális Rákóczy hadvezérei között. Tehát midőn a nagyságos fejedelem kibontotta zászlóját a magyar szabadság­ért, Vak Bottyán generálist küldte el a Dunántúlra a nemzeti ellenállást szervezni. Az én nagyatyám, gyulai Gaál Kristóf, mesélte tovább a nagymama, aki akkor délceg férfi volt, a szomszéd birtokossal bocsári Svasics Gáborral az­ elsők között voltak, akik mint hadnagyok csatlakoztak vitézlő Vak Bottyán seregéhez. Mindjárt Tolnánál Vak Bottyánnak a Dunán való átkelésénél erős ütközetbe keveredtek a ku­rucok a császáriakkal. Ivatics hadnagy uram ifjú vitézségétől elragadtatva, belekevere­dett egy század vasas német közé, akik a fiatal kurucot addig vágták, szabdalták, míg mint élettelen holttest a lovak alá került. Vak Bottyán az ellenséget vissza­­ű­zvén, ütközet után a sebesültek és halottak eltakarítását rendelte el. Svasics hadnagy­ban a katonák még életet sejtvén, bevitték egy közeli lakba. Az ellenség üldözése után Gaál Kristóf is visszatérvén, megsebesült baj­társát kereste. A közeli lakba utasí­tották. Ott feküdt Svastics hadnagy uram egy pór ágyon eszméletlenül, tetőtől talpig vére­sen. Egy irgalmas nővér borogatta fájós sebeit. Bucsuzni jöttem — szólt jó vita Gaal uram. Ha az egek Ura, aki életet ad és életet elvesz, szólt az irgalmas nővér, nem segít rajta, akkor a hadnagy uram leszámolt ez életre. Gaál uram fájdalmát egy könnyet igye- Lapuaik mai száma 20 oldalra terjed

Next