Pécsi Napló, 1914. május (23. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-01 / 99. szám
XXIII. évfolyam Péntek 1914 május 1199 (7800) PÉCSI NAPLÓ —----------------------------------------------------------------------------------------------------------Szerkesztőségi és kiadóhivatal, Munkácsy Mihály u. 10. II Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. — Kiadóhivatali telefon 27. 1 Felelős szerkesztő LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Fél évrel2 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Május elseje. Pécs, április 30. —. A munkásság május elsei ünnepébe ragyogóbb fény derűje vegyül, mint a múltban, több melegség, több öröm hatja át milliók szívét,, mert a hosszan tartó szívós és lelkes küzdelem részben diadalmaskodott az új választói törvényben ; az alkotmány bástyáin kívül állók közül több százezren jutnak a szavazó urnákhoz, ami a tisztes magyar munkásosztály kívánalmainak megértését és méltánylását jelenti. Megelégedett szívvel és lélekkel, büszke önérzettel, vidáman ünnepelhetnek; a régi keserűség ürme nem rontja meg a testvériség szeretetével összecsengő poharaik tartalmát. A nagy közvélemény, a kormány és törvényhozás a népjogok kibővítésével honorálta a munkásság követelését, ha nem is egészben, mindenesetre oly tekintélyes mérvben, hogy a haladás, fejlődés kétségbevonhatatlan. Az általános, egyenlő és titkos választójog alapelveit törvénybe foglalták , most már a jövő feladatát képezi, hogy ez alapon a törvény kiegészítést nyerjen. A polgári társadalom, vagy ha úgy tetszik, a polgári állam soha se viseltetett ellenséges érzéssel a munkásság iránt, sőt mindenkor jóindulattal kísérte mozgalmait s a jogos törekvéseket méltányolta is. Csak akkor élesedett ki az ellentét, a mikor a munkásság szenvedélytől elragadtatva szertelenségbe csapott át s veszélyeztette az állam tekintélyét és méltóságát, veszélyeztette a személy- és vagyonbiztonságot, vagy egyáltalán a közrend, a béke, a nyugalom ellen vétett. Nem egy bérharc zajlott le az országban, amelyet a „burzsoák” a legőszintébb szimpátiával kísértek, sőt anyagi áldozatokat hoztak, gyűjtéseket rendeztek a sztrejkoló munkások segélyezésére. Nem mese ez, nem is álom , hiszen mindannyian emlékezhetünk, városunkban is volt rá eset. S bármikor igaz ügyért harcolnak a munkások, velük lesz a polgárság ; csak ne nyers erővel, erőszakkal, durvasággal, anarkiával akarják igazaikat kivívni, hanem a szív és ész tisztességes, becsületes fegyvereivel. Az utóbbi időkben, mintha a munkásság maga is megértette volna a polgári társadalom, illetve polgári állam fölfogását, érzésvilágát, gondolkodását, melyből ha fokozatosan és lassan is, de jótétemény és áldás fakad , hiszen az állam ereje, jóléte, üdve, boldogsága az ország népeinek együttérzésében, teljes összhangjában alakulhat csak ki s erre vallás, faj, osztálykülönbség, minden eltagoltság és különválás nélkül kell törekednünk. A minduntalan kitörő zavargások, véres tüntetések, tömeges bérharcok elültek, elcsendesedtek. A tajtékzó hullámok elsimultak s a tenger tükre sima. Mennyivel szebb, mennyivel fölségesebb igy ! Nyugodtan hordja vállán a hajókoloszusokat s apró bárkákat, melyeken folyik a munka, a békés munka, mely a mindennapi kenyeret biztosítja, mely maga az élet. Szép május virrad a magyar munkásságra, verőfényes, ragyogó szép május. Igazi ünnepnap, amelyen, nem tombol az emberben az állati szenvedély, nem szitkolózik, nem átkajódik az átlecseredett, a fölháborodott munkásság, mint a múlt nem egy „vörös május”-oa, amikor az ünneplők ünneprontókká váltak, amikor a májusi orgona- és gyöngyvirág helyett vérvirágok jelezték a munkásság urait. Igazi ünnep lesz a munkásság mostani világünnepnapja, amelyen testvéri kézszorítással tömörülve együtt ünnepel városunkban tízezer munkás, békében, tisztességes, művelt emberhez illő méltóságteljes magatartással, amint ez a munkásosztály fölvilágosodott tagjaihoz illő és való. Jól tudjuk, hogy az életben nincs megállás, az emberi törekvések, igények kielégimelyeket a teremtő Ceylon szigetére tett a paradicsomba. E földet egy keskeny sáv kötötte össze Indiával — a teremtő azonban megtiltotta, hogy e földsávra ne lépjenek, mert büntetés éri őket. Adima és Héva ősszüleink a kíváncsiságtól üldözve átlépték a tiltott földhatárt s mialatt India földjein tartózkodtak az elsülyedt s kirekesztvén őket és hazájukból is földönfutóvá téve őket. Itt áll tehát előttünk a paradicsom mondája — s az eredeti bűn keletkezése — más változatban. S hogy az özönvíz is nem a fantázia szüleménye, azt újabb geológiai kutatások igazolják, amennyiben Afrika északi partjától egészen Délamerikáig egy szárazföld húzódott, amely összekötötte e kis kontinenset. A régi görög iratok is megemlékeznek e földről, melyet Atlantis néven ismerünk. De nemcsak a geológiai viszonyok igazolják e föld létezését, de a történelmi adatok is, amennyiben Schlimann a híres Trója kutató számos adatot gyűjtött együvé e föld történetére, mit most fia fog tudományosan feldolgozva közreadni. Amennyi eddig is ismeretes lett ezen adatokból, úgy kitűnik, hogy Atlantis egy oly magas műveltségű nép hazája volt, amely a jelen kultúráját is jóval túlszárnyalta. Ó Egyptom, úgyszinte az Inkák birodalma Amerikában innen kapta műveltségét. Hogy példát hozzak fel tudásukról, legyen elegendő ezt az egyet ide iktatnom. Mést soha se nyerhetnek, minden megvalósult vágy nyomában újabb vágyak kelnek szárnyra s még messze vagyunk attól, hogy azt mondhatnók, hogy a munkásosztály jogosult követelményei mind teljesültek, de azt is tudjuk és tudnia kell minden józanul gondolkodó elmének, hogy az ország politikai és gazdasági viszonyaihoz alkalmazkodva csak a lehetőség határai között mozoghatunk s türelemmel kell bevárnunk az idők folyását, mely meghozza, megvalósítja mind ama nagy és nemes célokat, amelyeket az emberi jogok harcában küzdők zászlaikra ittak. Rövid két évtized alatt a munkás intézmények sorában számos oly alkotás létesült, mely munkásaink erkölcsi és anyagi helyzetét a régi viszonyokhoz képest hatványozott mértékben megjavította s egyaránt folyik a munka, melynek az a célja, hogy minden hiányt pótoljon, minden sérelmet orvosoljon s minden nyitott sebet, mely fáj és éget, begyógyítson. Akkor lesz majd csak igazi ünnep május elseje, amikor zokszó, panasz és följajdulás egy munkás ajkáról sem hangzik el; a mikor nem lesz különbség a társadalom egy osztálya között sem, a mikor az összes válaszfalak ledőlnek s testvéri egyetértésben mindannyian együtt ünnepelünk, mint valmikor régen, a mikor május elsején az egész ország a tavasz ébredésének, a virág fakadásának napját ünnepelte. Szentesített törvények. Folyó évi április 30-án megjelent az „Országos Törvénytár” (Corpus Juris) 11-ik száma a következő tartalommal: XX. tc. Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés becikkelyezéséről. XXI. tc. A Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés becikkelyezéséről. Schlimann Cicero sujeténi ásatások alkalmával egy díszes vázát talált égetett, a majolikához hasonló anyagból, mely véletlenségből eltörött s ekkor egy fémlemez került elő belőle. Ékírással ez állt rajta: „Ajándék Chronostól, Atlantis királyától”, a lemez maga pedig aluminium réz és platina ötvözete. Schlimannak több ily edénye is van, melyek ehez hsonlók. Mily technikai ismerettel kellett tehát ennek a népnek bírni, mely az alumíniumot elő birta állítani, mihez nagy feszültségű villamos áram szükségeltetik és hogy tudta e fémeket összeötvözni, holott a platina csak a villamos iv, avagy a burgáz lángjában olvad meg. De maguk az egyptomi gúlák is pontos méreteikkel nem temetkező helyek, amint eddig hitték, hanem e nép csillagdái voltak. Atlantis elsülyedése a tengerbe lehet csak az özönvíz előtt, amelyről a biblia megemlékezik — történvén ez jóval történelmi időnk előtt — ismét kevesebb lesz egy mondával, eggyel több rideg valóság. De nemcsak itt, hanem a Csendes óceán szigetein is lassan reábukkanunk az emberi műveltség oly emlékeire, mely az ottan élők magas műveltségére és hatalmas technikai tudásukra enged következtetni. Kik voltak e népek, honnan jöttek, hová tűntek, feleletet adni nem tudunk. Ha ezeket a történelmi adatokat szemléljük, önkéntelenül arra kell gondolni, nincs-e az emberi Felribbentett fátyol. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — Honnan jövünk s hová megyünk, e kérdés az, mely a gondolkozó emberiség elméjét izgatja évezredek óta. A vallás volna tehát az, a melynek felvilágosítást kellene adni, de ez is egyebet mint reményt egy szebb jövőben, nem képes nyújtani. A kutató emberi elmét ez nem elégíti ki, tovább és tovább kutat a múltban s hol már a történelem lapjai megszűnnek, ott a geológia és antropológia veszi át a munkát. E lázas kutatások egymás után tárják fel azokat a rejtélyeket, amelyek azelőtt a mondák hazájába iktattunk. Ezek az ősmondák, amelyek minden vallásban megvannak, érdekes képet nyújtanak arról, hogy valaha egy közös bölcsőből indultak ki az emberiség ősei. Így a paradicsom története, amely az ótestamentum bevezetését képezi — a szanszkrit népek őstörténetében is benne van. Az ősi tibeti irodalom, mely a Védák szent könyveibe van lefektetve, gyönyörű hasonlattal tárja elénk Ádám és Éva őstörténetét. Körösi Csoma Sándornak köszönhetjük, hogy ma ezeket ismerjük. Az ő hangja szorgalma nélkülözéseket nem ismerve gyűjtötte együvé a tibeti ősnyelv szótárát s több mint 40 ezer szóból áll ez a nyelvkincs. E szerint az ősszülők neve Adima és Héva. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.