Pécsi Napló, 1915. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1915-01-01 / 1. szám

XXIV. évfolyam. Péntek, 1915 január 1. 1 (8011) fé­mkesztítség és kiadóhivatal. Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. '"'Jib Szerkesztőségi telefon 109.— Kiadóh­ivatali telefon 27./ .......... Felelős szerkesztőit mm •A— — LENKEI Ifc-H JÓS Előfizetési árak : Egész évre 24 kor. Fél évre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér . Nyilt-tér sora 60 fillér. A király hadiparancsa.­­ A hivatalos lap mai számának élén'^^, a következő Hadi- és hajóh­adparancs jelent meg: A múló évnek öt hónapja óta küzd a monarchia a reá és ha szövetségesére kényszerültt háborúban nagyszámú hatal­mas ellenségekkel. Visszapillantván Hadseregem és Ha­jóhadam állhatatos kitartására, öröm­teljes harckészségére és halált megvető vitézségére, a jövő hadiév kilátásai azon felemelő bizakodást nyújtják, hogy A­usztria és Magyarország harcos fiai, szárazföldön és tengeren, a legnehezebb megpróbáltatá­sokat is, amelyeket a háború katonai eré­nyeire ró, a haza javára becsülettel fogják viselni. Fájdalomteljes hálával emlékszem meg azok nagy számáról, kik életüket áldozták a véres küzdőtéren igaz ügyünkért; leg­melegebb elismeréssel üdvözlöm vitéz kato­náimat azon reményben, hogy Isten segít­ségével az uj év győzelemre fogja őket vezetni. 7 Kelt Bécsben, 1914. évi dec. 31-én. Ferencz József s. k. k miniszterelnök a harctéri helyzetről. Visy László dr. Pécs sz. kir. város és Szily Tamás Baranyavármegye főispánja ma este a következő táviratot kapták : A Krosnóig és Jaslóig előretolt jobb szárnyunk ellen, az ez által erősen fenye­getett orosz vezetőség tetemes túlerőt vont össze, amely elől csapataink, vesz­teségek nélkül, rendben Sáros­ és Zemplén vármegyék határszéléig vonultak vissza, ah­ol az ellenséget megállították és meg­várják az útban lévő erősítéseket. Ezek a mozdulatok a nagy orosz harctér ked­vezően fejlődő eseményeinek egyik moz­zanatát alkotják. Az oroszok ellentámadását minden más ponton nekik okozott nagy veszte­ségekkel vertük vissza. A mi Tomaszovtól keletre és észak­keletre folyó offenzívánk biztosan halad előre. Az uzsoki szorosból teljesen kiver­tük és galíciai területen nyomjuk tovább az ellenséget. Remélhetőleg mielőbb ki­verjük a Bereg- és Máramaros vármegyék északi harck­széléig visszanyomott ellenséges csapatokat is. Alapos a remény, hogy hazánk belse­jébe irányuló orosz offenzívától nem kell tartani. A déli harctéren a montenegróiak jelentéktelen és könnyen visszavert tá­madásaitól eltekintve, szünet állott be. Hazánk területén nincs ellenség. Csapa­taink kiegészítése és helyreállítása ked­vezően folyik. Tisza István gróf. _____ PécSi lgl&Jjff. 31. Mire megvívta­­ már a sTiffív ünnep­lős piros szám-­­ zik az évfordulót, az uj esztendő bek­özöntését, mely az átszenvedett korzal­mas idők után, bár­mily rejtélyes is a j­övő, melynek mé­lyébe szemünk b­e s­em lát, csak javu­lást hozhat a­­kis helyzetre, mert annyi anyagi és véráld­ozat után az öl­döklő háború bizvá­n­ meghozza a béke gyümölcseit. Si vis ,a cem, para bellum. Az ős­rómaiaknak is ez volt a jelszavuk s mi is ezzel a jelszóv­a indultunk a reánk kényszeritett harcba. Az orosz biroda­lom folytonosan intrikált, fente a vasút s lenn a Balkánon is folytonosan izgatta a szláv népeket ellenünk, hogy a neki alkalmasnak látszó pillanatban reánk törve megsemmisítsen bennünket. Meg­­kellett előznünk, mert az örökös fegy­­vercsörtetés moraja nemcsak nyugta­lanította kulturális munkánkat, de lehe­tetlenné tett mind a békés törekvést és fejlődést s más­ veszélyeztette határainkat. A jövő­­­kéje, a jövő biz­tonsága érdekében kellett a harci zászlót kibontanunk s a nagy leszámolás koc­káját elvetnünk. Bízva a magunk s ha­talmas szövetségesünk fejében, öt hó­napon át szakadatlanul tartó irtó hábo­rúban küzdünk elleneinkkel szemben s testvérünk, a török is mellénk állott szent háborújával, hogy az ádáz hatal­mak mindenhatóságát letörni segítse. A mérkőzés még egyre tart s döntő eredményt egyik harctéren sem értünk el, de már megállapítható, hogy ellen­ségeink nagy garral legyőzhetetlennek hirdetett ereje hanyatlóban van s utolsó erőfeszítés minden újabb támadásuk, a mellyel ellenünk törnek. A most folyó világháború nem terü­letek foglalásában, nem térhódításokban fog kimerülni, hanem a fegyveres erő elernyedésében, a tarcképesség meg­szűnésében, melynek feltűnő jelenségei már az orosz s francia táborban hetek óta észlelhetők. Hol az orosz birodalom­ban, hol Franciaországban, hol meg Angliában tör ki az­ elkeseredettség a háború ellen s a mikor a hangulat már izzóvá válik, a kormányhatalom a ter­rorizmus eszközeivel igyekszik a lázon­gókat elhallgattatni. Nálunk s szövet­ségesünknél oly lelkes a harci kedv, mint­ha csak ma kezdtük volna a háborút. A sok veszteség, a nagy gyász, mely az irtó háború természetes következménye­képpen szaggatta meg lelkeinket, mély fájdalmat borított a nemzetre; de azért nem csüggedünk, nem aggódunk hazánk jövő sorsa fölött, mert erős a hit és bi­zalom bennünk, hogy ha még tovább is tart az öldöklő háború : győzni fogunk s az uj év meghozza országunk népei számára az áldásos békét, melynek haj­nalán uj élet ébred, egy szebb, jobb jövő virrad reánk. Az elmúlt esztendő véghetetlen szomorúságával, mérhetetlen gyászával, megrenditőleg hatott lelkeinkre. Ezer­éves fönnállásunk számtalan csapása, a Horváthyak lázadása, a tatárjárás, a törökdúlás nem volt borzasztóbb a most dúló világháború pusztításainál, mely százezrek vérét, életét vette áldo­zatul s milliárdokat kitévő nemzeti va­gyont semmisített meg; de ha a győ­zelem biztató reménységével tekintünk az új év derengő fénye felé: a vigasztalás, a megnyugvás kiengesztelő sugarait lát­juk a sötét felhők közül kicsillanni, mert az elkövetkező béke mindenért kárpó­tolni fogja ezt a mi szegény nemzetün­ket, a­mely most újra keservesen meg­­bű­nhődte a múltat s jövendőt. Keservesen, de hősiesen és dicső­ségesen szenvedjük át a megpróbálta­tások idejét. A magyar hősi, hősi nagy nevéhez méltóan állotta meg a világ­háborúban helyét s meglehetünk róla győződve, hogy a háborúnak vissza lévő részét is becsülettel, vitézül fogja állani s fölemelt fővel fog a békekötés után a harcmezőkről családi tűzhelyeihez visszatérni, hogy cserkoszorukból s örök­zöld babérból vetett ágyán pihenje ki a nehéz harcok fáradalmait. Az uj év fölkelő napja ugyan még véres harcok mezején hinti szét sugarait, de már nem sokáig fog küzdeni a vészterhes sötét felhők tömegével, mert az ellenség ereje fogy, a gyilkos fegyverek lehullanak s a béke kék ege a látóhatáron derengeni kezd. A történelem fóliánsain világra­szóló nagy események leírását fogja ol­vasni az utókor s az 1915-ös évszám nagy jelentőségű lesz a magyarok má­sodik ezeréves fönnállásának históriá­jában. Ha állami létünk fejlődésére, kulturális haladásunkra nézve el is vész a nevezetes nagy eszetendő, mert hiszen egy öldöklő háború után közvetlenül semmi föllendülés se várható , ez az év hozza meg azt a békét, a melynek jegyé­ben megszületik az uj Magyarország, a mely majd lesz, a melynek nemzedéke megsiratja, meggyászolja az elesett hő­söket s áldva dicső emléküket: a világ egyik első nagy és boldog álamává emeli a békés munka erejével hazánkat, szent István sok századokon át viharban­­részben megingatott, de mindig épségben megmaradt birodalmát. Mi, a­kik ismerjük az oszág múlt Lapunk mai száma 16 oldalra terjedt

Next