Pécsi Napló, 1915. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1915-01-01 / 1. szám

XXIV. évfolyam. Péntek, 1915 január 1. 1 (8011) fémkesztítség és kiadóhivatal. Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. '"'Jib Szerkesztőségi telefon 109.— Kiadóhivatali telefon 27./ .......... Felelős szerkesztőit mm •A— — LENKEI Ifc-H JÓS Előfizetési árak : Egész évre 24 kor. Fél évre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér . Nyilt-tér sora 60 fillér. A király hadiparancsa. A hivatalos lap mai számának élén'^^, a következő Hadi- és hajóhadparancs jelent meg: A múló évnek öt hónapja óta küzd a monarchia a reá és ha szövetségesére kényszerültt háborúban nagyszámú hatalmas ellenségekkel. Visszapillantván Hadseregem és Hajóhadam állhatatos kitartására, örömteljes harckészségére és halált megvető vitézségére, a jövő hadiév kilátásai azon felemelő bizakodást nyújtják, hogy Ausztria és Magyarország harcos fiai, szárazföldön és tengeren, a legnehezebb megpróbáltatásokat is, amelyeket a háború katonai erényeire ró, a haza javára becsülettel fogják viselni. Fájdalomteljes hálával emlékszem meg azok nagy számáról, kik életüket áldozták a véres küzdőtéren igaz ügyünkért; legmelegebb elismeréssel üdvözlöm vitéz katonáimat azon reményben, hogy Isten segítségével az uj év győzelemre fogja őket vezetni. 7 Kelt Bécsben, 1914. évi dec. 31-én. Ferencz József s. k. k miniszterelnök a harctéri helyzetről. Visy László dr. Pécs sz. kir. város és Szily Tamás Baranyavármegye főispánja ma este a következő táviratot kapták : A Krosnóig és Jaslóig előretolt jobb szárnyunk ellen, az ez által erősen fenyegetett orosz vezetőség tetemes túlerőt vont össze, amely elől csapataink, veszteségek nélkül, rendben Sáros és Zemplén vármegyék határszéléig vonultak vissza, ahol az ellenséget megállították és megvárják az útban lévő erősítéseket. Ezek a mozdulatok a nagy orosz harctér kedvezően fejlődő eseményeinek egyik mozzanatát alkotják. Az oroszok ellentámadását minden más ponton nekik okozott nagy veszteségekkel vertük vissza. A mi Tomaszovtól keletre és északkeletre folyó offenzívánk biztosan halad előre. Az uzsoki szorosból teljesen kivertük és galíciai területen nyomjuk tovább az ellenséget. Remélhetőleg mielőbb kiverjük a Bereg- és Máramaros vármegyék északi harckszéléig visszanyomott ellenséges csapatokat is. Alapos a remény, hogy hazánk belsejébe irányuló orosz offenzívától nem kell tartani. A déli harctéren a montenegróiak jelentéktelen és könnyen visszavert támadásaitól eltekintve, szünet állott be. Hazánk területén nincs ellenség. Csapataink kiegészítése és helyreállítása kedvezően folyik. Tisza István gróf. _____ PécSi lgl&Jjff. 31. Mire megvívta már a sTiffív ünneplős piros szám- zik az évfordulót, az uj esztendő beközöntését, mely az átszenvedett korzalmas idők után, bármily rejtélyes is a jövő, melynek mélyébe szemünk be sem lát, csak javulást hozhat akis helyzetre, mert annyi anyagi és véráldozat után az öldöklő háború bizván meghozza a béke gyümölcseit. Si vis ,a cem, para bellum. Az ősrómaiaknak is ez volt a jelszavuk s mi is ezzel a jelszóva indultunk a reánk kényszeritett harcba. Az orosz birodalom folytonosan intrikált, fente a vasút s lenn a Balkánon is folytonosan izgatta a szláv népeket ellenünk, hogy a neki alkalmasnak látszó pillanatban reánk törve megsemmisítsen bennünket. Megkellett előznünk, mert az örökös fegyvercsörtetés moraja nemcsak nyugtalanította kulturális munkánkat, de lehetetlenné tett mind a békés törekvést és fejlődést s más veszélyeztette határainkat. A jövőkéje, a jövő biztonsága érdekében kellett a harci zászlót kibontanunk s a nagy leszámolás kockáját elvetnünk. Bízva a magunk s hatalmas szövetségesünk fejében, öt hónapon át szakadatlanul tartó irtó háborúban küzdünk elleneinkkel szemben s testvérünk, a török is mellénk állott szent háborújával, hogy az ádáz hatalmak mindenhatóságát letörni segítse. A mérkőzés még egyre tart s döntő eredményt egyik harctéren sem értünk el, de már megállapítható, hogy ellenségeink nagy garral legyőzhetetlennek hirdetett ereje hanyatlóban van s utolsó erőfeszítés minden újabb támadásuk, a mellyel ellenünk törnek. A most folyó világháború nem területek foglalásában, nem térhódításokban fog kimerülni, hanem a fegyveres erő elernyedésében, a tarcképesség megszűnésében, melynek feltűnő jelenségei már az orosz s francia táborban hetek óta észlelhetők. Hol az orosz birodalomban, hol Franciaországban, hol meg Angliában tör ki az elkeseredettség a háború ellen s a mikor a hangulat már izzóvá válik, a kormányhatalom a terrorizmus eszközeivel igyekszik a lázongókat elhallgattatni. Nálunk s szövetségesünknél oly lelkes a harci kedv, mintha csak ma kezdtük volna a háborút. A sok veszteség, a nagy gyász, mely az irtó háború természetes következményeképpen szaggatta meg lelkeinket, mély fájdalmat borított a nemzetre; de azért nem csüggedünk, nem aggódunk hazánk jövő sorsa fölött, mert erős a hit és bizalom bennünk, hogy ha még tovább is tart az öldöklő háború : győzni fogunk s az uj év meghozza országunk népei számára az áldásos békét, melynek hajnalán uj élet ébred, egy szebb, jobb jövő virrad reánk. Az elmúlt esztendő véghetetlen szomorúságával, mérhetetlen gyászával, megrenditőleg hatott lelkeinkre. Ezeréves fönnállásunk számtalan csapása, a Horváthyak lázadása, a tatárjárás, a törökdúlás nem volt borzasztóbb a most dúló világháború pusztításainál, mely százezrek vérét, életét vette áldozatul s milliárdokat kitévő nemzeti vagyont semmisített meg; de ha a győzelem biztató reménységével tekintünk az új év derengő fénye felé: a vigasztalás, a megnyugvás kiengesztelő sugarait látjuk a sötét felhők közül kicsillanni, mert az elkövetkező béke mindenért kárpótolni fogja ezt a mi szegény nemzetünket, amely most újra keservesen megbűnhődte a múltat s jövendőt. Keservesen, de hősiesen és dicsőségesen szenvedjük át a megpróbáltatások idejét. A magyar hősi, hősi nagy nevéhez méltóan állotta meg a világháborúban helyét s meglehetünk róla győződve, hogy a háborúnak vissza lévő részét is becsülettel, vitézül fogja állani s fölemelt fővel fog a békekötés után a harcmezőkről családi tűzhelyeihez visszatérni, hogy cserkoszorukból s örökzöld babérból vetett ágyán pihenje ki a nehéz harcok fáradalmait. Az uj év fölkelő napja ugyan még véres harcok mezején hinti szét sugarait, de már nem sokáig fog küzdeni a vészterhes sötét felhők tömegével, mert az ellenség ereje fogy, a gyilkos fegyverek lehullanak s a béke kék ege a látóhatáron derengeni kezd. A történelem fóliánsain világraszóló nagy események leírását fogja olvasni az utókor s az 1915-ös évszám nagy jelentőségű lesz a magyarok második ezeréves fönnállásának históriájában. Ha állami létünk fejlődésére, kulturális haladásunkra nézve el is vész a nevezetes nagy eszetendő, mert hiszen egy öldöklő háború után közvetlenül semmi föllendülés se várható , ez az év hozza meg azt a békét, a melynek jegyében megszületik az uj Magyarország, a mely majd lesz, a melynek nemzedéke megsiratja, meggyászolja az elesett hősöket s áldva dicső emléküket: a világ egyik első nagy és boldog álamává emeli a békés munka erejével hazánkat, szent István sok századokon át viharbanrészben megingatott, de mindig épségben megmaradt birodalmát. Mi, akik ismerjük az oszág múlt Lapunk mai száma 16 oldalra terjedt