Pécsi Napló, 1919. március (28. évfolyam, 47-60. szám)

1919-03-13 / 47. szám

XXVIli. évfolyam. Csütörtök, 1919. március 13. 47 (9343) f­ejtiHifiig is Kiadóhivatal: Munkácsy Mirs­ly­ u. 10. K­éziratok nem adatnak vissza. I:írk­:1­.í£Í£Í Itiefon 109.— Kiadóhivatali telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak. Egész évre 84 kor. Félévre 42 kor Negyedévre 21 korona. Egy hóra 7 korona. Egyes szám ára 30 filter. — Nyilt-tér sora 2 korona. A pécsi nagy sztrájk, Izécs, március 12.­­ Február hó 22-ikén tette le Pécs város és környékének munkás társa­dalma kenyérkereső eszközét és feb­ruár 22-ikén minden külön szervezés nélkül csatlakozott a munkások paszív rezisztenciájához kivétel nélkül az egész polgári társadalom és azóta, tizennyolc napon keresztül tartott a meztelen jog­nak, a fegyvertelen­­ nagyhatalomnak, a­­népnek, küzdelme ép annyi önfeláldo­zással, ép annyi törhetetlenséggel, a­mennyi méltósággal. Február 22-ikén délelőtt 9 órakor a­z összes pécsi és pécskörnyéki mun­kásság képviseletében negyvenhárom i­őből álló küldöttség ment fel a pa­­rancstroksághoz, hogy a munkásság 18 pontból álló memorandumát élőszóval is a parancsnok elé terjessze. A küldöttség szónoka a munkásság kivállalm­ait az egész küldöttség katonai kísérette­ a Frigyes laktanyába internáltatott , s a város parancsnokának rendeletére katonai vezetés alá helyezték az összes bánya,­­ohamközponti, vízvezetéki, vasúti és posta üzemeket, felfüggesztették a gyü­lekezési jogot s az utcai közlekedést tjszi 7 órától, reggel 6 óráig korlátozták. A munkásság a fenyegetésekkel é­r szemben is megtartotta higgadt komoly­ságát­­­ s minden rendzavarástól őriz­kedve megmaradt a passzív rezisztencia herén . A polgárság híven kitartott a munku­­kássággal. A nagy küzdelem további fázisa volt, hogy a munkásság és a polgári­­társadalom egyes képviselőit azok kö­zül, akik m­ár le voltak tartóztatva s­­azok közül, akiket időközben letartóz­tattak, túszokul Pécsről elvittek. A túsz­­ál elvittek voltak : Hajdu Gyula dr- és Noé János párttitkár a szociáldemokrata­ párt részéről, Makay István Pécs város tanácsnoka, Fischer Béla és Blaskovich Iván dr. vármegyei főjegyzők, Szabó József és Fábián Jenő postatanácsosok és Tarlós György dr. postatitkár. , A sztrájk további folyamán még­­Soós Nándor városi rendőrfőkapitány, Havas Kornél dr. államvasuti titkár, Kiss Ede és Alter László államvasúti hivatalnokok, Bauer János műhely­­munkás és Szabón István postaigaz­gató osztoztak hasonló sorsban. A történt letartóztatások sem tör­ték meg a munkásság ellenállását. Hogy a vasútüzem, ha korlátozva­­is, de némileg legalább lebonyolítható legyen, a város parancsnoksága a vasúti munkásokat ha lehetett le­tartóztatta s fegyver alatt késztette őket­­ a munkára, a munkásságnak azonban­­ csak nagyon kis töredékét lehetett meg-­­ kapni — a többi méltóságteljes nyuga- fi­­ommal maradt a passiv rezisztencia­­ álláspontján. Természetes, hogy a nagy forgalmi akadály a város élelmezésében is erő­sen éreztette hatását — a falusiak piacunkat nem látogathatták — s az élelmiszerüzletek nem szolgálhatták ki a közönséget — és a közönség szó nélkül alávetette magát a nélkülözé­seknek. A tej — a piaci áru nagyon hiányzott ugyan a város közönségének, különö­sen a tej a betegeknek, aggoknak és csecsemőknek, de a munkásság ellen­állását nem törte meg. A szerb hadicikkelyek közhírré tételével, a kaszinók, körök és egye­sületek helyiségeinek lezárásával sem változott a­ helyzet,, ,munkásság „és polgárság egyaránt rendületlenül kitar­tott — nem volt­ társadalmi réteg, amely provokált volna és nem volt társadalmi osztály, amely provokálható lett volna. A meztelen jogra támaszkodó pécsi társadalom egyedül a passiv ellenállás hatalmas fegyverével vívta tovább né­ma harcát­­­A sztrájk ideje alatt, bár a város közönsége künn­­járkált az utcákon, mégis olyan képet nyújtott a város, mintha megdermedt volna valami Jemne­k hiányzott az eleven élet lüktetése, a munka szívdobogása. A kávésok felszólítást kaptak, hogy üzleteiket deportálás, illetőleg internálás terhe mellett nyissák ki. Hiába volt mindez, a közönség, amely a munkássággal egynek vallotta magát, nem látogatta a helyiségeket. A kereskedők. A kereskedők nem­­voltak megszervezve a sztrájkra. Szombaton a kora délelőtti óráko­­­ban mégis sorba egymás után zárultak be az üzletek. Amint a forgalmasabb utcákon híre futott a sztrájk kitörésének, minden előze­­tes összebeszélés nélkül, mégis teljes egy­­i öntetűséggel álltak az üzlettulajdonosok a­­ sztrájkoló munkástömegek mellé, gyönyörű példáját adva ezzel a szolidaritásnak. A szerb parancsnokság mindent meg­kísérelt, hogy a kereskedőket szeparálja a sztráj­ko­lóktól. Az első lépés volt az a prok­lamáció, amelyben megparancsolta a keres­kedőknek, hogy nyissák fel üzleteiket. Aki nem nyit fel így szólt a proklamáció , az büntetésből később sem nyithatja fel üzletét. Semmi hatás. Azután a parancsnok­ság a rendőrség útján előállíttatta a keres­kedelmi és iparkamara vezetőségét. Rajtuk keresztül akart hatni a kereskedőkre Az újabb proklamáció meg is jelent a Wéber- I gyógyszertár üvegfalán, azonban minden ha­­j­tás nélkül. Az üzletek továbbra is zárva 1 .maradtak. Néhány nap múlva a szerb parancsnok­ság kás módon próbálkozott. Eddig az élelmiszer üzletek nyitva voltak. A szerb parancsnokság azonban elrendelte bezárásu­kat. Sőt a piaci árusokat is hazazavarták. A vámoknál pedig katonaság állta el az utat és a falusiakat, akik élelmiszerekkel megrakodva tartottak a piacra, visszazavar­ták. Éhséggel akarták letörni a sztrájkot. Az utolsó fázis tegnap délután játszó­dott le, amikor katonai járőrök járták be a város üzletnegyedeit és erőszakkal nyitották fel az üzleteket. Ekkor azonban már folyt a tárgyalás, amely meghozta a döntést. Ma reggelre azután felnyíltak az összes üzletek. A sztrájk befejezése. A munkásságot ismételten felhívták a munka megkezdésére, de a munkásság csíki- bizalmi férfiai útján volt­ hajlandó tárgyalá­sokba bocsátkozni, s a munkásság bizalmi embere dr. Hajdú Gyula Slavon Mitk­roccában volt a többi túszokkal internálva. Közben a bányatelepeken összegyűjtve volt tartalék szénkészlet is erősen fogyott, úgy hogy a város villamos világítását is kor­látozni kellett esti 6 órától esti 10 óráig, amiről a válmost­elep kötivetta gépírása a hirdetmény útján értesítette a város közönségét. A folyton feszültebb hangulatot egy­­szerre valami nagy megkönnyebbülés váltotta fel; hire járt, hogy a munkásság bizalmi férfia Hajdu Gyula dr. Belgrádból érkezett sür­­gönyi rendeletre Slavon Mitrovicából nyírt paranccsal hazabüktetett s már Pécsett is van. A hír igaznak bizonyért, mert Hajdu­­ Gyula dr. ügyyéd­ tegnapelőtt tényleg meg­érkezett s a tárgyalásokat rögtön meg is kezdette, úgy a szakszervezetekkel mint a parancsnoksággal. A tárgyalásokon Colabanti­cs lovas­sági ezredes, Obradovics Mihalyke, a szerb kereskedelmi minisztérium államtitkára és Hajdú Gyula dr. a pécsi szociáldemokrata párt megbízottja vettek részt. A tárgyalások tegnap késő délutánig tartottak, s eredményeiket még tegnap este kiszedett plakátok adták tudtul a nagyközön­ségnek és a munkásságnak. Ezzel a sztrájk véget ért. Azt, ami fái­t volt, ami szomorú volt, ami ellentéteket kelthet, ami a megértést aka­dályozná — azt most ne érintsük. A munkásság, a polgársággal karöltve megvívta a nehéz, fegyvertelen harcát, mely ha még nem is teljes eredményt tüntet fel, mindenesetre kilátással kecsegtet, hogy munkaerőben és áldozatkészségben páratlanul álló küzdelmünk m­egtermi azokat a gyümöl­csöket, melyeket tőle várunk. A m­u­nkaszünet befejezéséről a szociáldemokrata párt vezetősége a követ­kező falragaszokon tájékoztatta kedden késő este a közönséget: Pécs lakásaihoz! Munkások! Polgárok! Elvtársak! Február 22-én sztrájba léptetek azért, hogy gazdasági nyomoz­ásigtokon segítsetek ! A sztrájk váratlanul robbant ki, mert az­­ elégedetlenség általános volt. Ennek dacára vezetőségünket letartóztatták, előadott kiván­­s­­águnkat nem hallgatták meg. Majd három hét példátlanul önfeláldozó, tökéletes szoli­­­­daritás után a parancsnokság tárgyalásokba­­ bocsátkozott és ezek eredménye gjwH*áa*t 1 elrendelte,­ hogy.

Next