Pécsi Napló, 1926. május (35. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

1926. 98. szám Egyes szem ára 3000 korona, Szombat, május 1. f­ékeszidaég és kiadóhivatal­­ Munkácsy Mihály ucca 10. n. Kéziratokat nem adunk vissza. lurkenstéségi telefon 103 sz. * Kiadóhivatal! telefon 27. t­. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetni árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra No609 korona, egy negyed évre 90.000 korona. Egyta szám­ára: 2000 korona 16 oldalas 3000 korona ------1.. . IJH«.---|_...... "L"_!------ÜÜLU.L!-----sasa Május elseje. Ünnepel az egész világ munkássága. Állnak a gépek és az ünnepes csendből ezer­nyi panasz, fohász furakodik a tavaszi ég felé. Ez a panasz, ez a sóhaj azonban nem­csak a munkásság keservét kiáltja, nemcsak a gyárak és műhelyek, nemcsak a bányák mélyéből tör fel. Ez a panasz a tizenötesz­tendős nyomorúságban szenvedő magyarok busongása. Ez a panasz nem a forrongó, osztályharcos nekidurálás, amely a régi május elsején kurjantgatott bőszeket az „elnyo­mók“ felé. Ez a panasz, amely a mai május elsején hallatszik, bábom és forradalmak üszkös sebétől fertőzött és Trianon felé kiált. A régi lobogós, piros-zászlós májusi ün­nepek helyett, elmélyedés és a komoly gon­dolkodás ünnepét kell ülnünk ma. A régi, gálánskodó felvonulások, divatjamúlt pará­dénak tűnnek fel ma. Négy nappal ezelőtt háromezer bányász indult el Salgótarjánból Budapestre. Ez a háromezer munkás gyalog indult el és nem a felvonulások frázisait kiáltozták, hanem csendes deputációval igye­keztek a miniszter elé, hogy orvoslást kér­jenek. Ez a le­csendesedett deputációzás áll szemben a régi harcos, követelések cégtáb­lája alatt összegyűlt felvonulókkal. Bizonyos, egyre nagyobbodnak a sebek és ajkunkon vonaglik a számonkérés, de nem találjuk a személyt, akit vádolnunk kell. Nem találhatjuk, mert a szenvedésünk magva tíz véres esztendő barrikádja mögött lapul. Hiába a főbiztos huszonharmadik jelentésének derűs és joviális optimizmusa, amely fanatikusan kedvezőnek látja a ma­gyar pénzügyi helyzetet. Hiába a jelentésben feltüntetett felesleg, mi érezzük, hogy a sebek nagyobbodnak. Érezzük a folyton rongyo­sodó ruhánkon, a soványabb kenyéren, amit a több robottal is nehezen tudunk megsze­rezni. Látjuk a munkanélküli tömegek foly­tonos szaporodásán, a lapok hasábjain, me­lyeken tizével, húszával kiált a halálba menekedettek tragikus légiója. Érezzük a magunk nyomorán, látjuk a mások tengő­­désén. És mégis, nincs ma miért összeverőd­nünk és testületileg kivonulni a rongyaink­kal, a sebeinkkel. Hiába volna a kiabálás, mert a torkunk gyenge ahhoz, hogy hangja a Csonkaország határain túlharsogjon. Pe­dig orvoslást csak úgy találnánk, ha odaát felfigyelnének a kitörő keserűségünkre, ha odaát meglátnák a rongyainkat, a sebeinket. Akik a magyar fórumon ülnek ma, nem le­hetnek orvosaink. Nehéz sors ma magyarnak lenni. És mégis vallani kell ezen a májusi elsején, hogy elsősorban azok vagyunk. Munkások, urak, jóllakottak és éhezők, vállaljuk a magyar­ságunk nagyszerű tragédiáját, keserves-bús mártiriumát és a halál keresztjének sötét árnyékában is végső lehelletünk ez a fana­tikus, gyönyörű vallomás. Ezt kell kidom­borítanunk az internacionalizmus mai ün­nepségén. Azt, hogy a megcsúfolt ország megszabadult határain kínai falat von a nemzetiességünk elpusztíthatatlansága. Ez a fal a mi utolsó bástyánk. Ez a fal, amelyen örökké lengeni fog a háromszinű lobogó és hiába vörösödik ma a világban szerte a munkááok zászlaja, a trikolort mi egy napra sem engedjük oda érte. .. Mozgalom Pécs iparának megmentése érdekében. Meg kell menteni határvárosainkat. — Az Ipartestület rendkívüli közgyűlési határozatának végrehajtása. A „­Magyar­­Kereskedők kapja április 14-iki száma fenti címen és „Pécs akciója a város jövő­jéért” alcímmel cikket közöl, melyben a trianoni béke folytán határszélre került városok iparának és kereskedelmének megmentése érdekében sürget kormányintézkedéseket. Cikkében Pécsre vonat­kozólag a következőket mondja : „Határvárosaink között különösen nehéz helyzete van Pécsnek, amely nagy jövőre hivatott s amelynek kitűnő polgármestere Nendtvich Ander erős kézzel igyekszik a város jogos érdekeit meg­védeni és kívánságait megvalósítani. Pécs nagy­­multú bőr-, pezsgő-, szappan- és kerámiás ipara elvesztette természetes fogyasztóközönségét, nem tudja a Jugoszláviával való gazdasági összekötte­tést fenntartani, úgy, hogy üzemei egymásután állnak le, vagy­ redukálják munkáslétszámukat, kereskedői pedig képtelenek üzleti egyensúlyukat megóvni. A város közönsége mozgalmat kezdett avég­­ből, hogy a kormánynál megfelelő formában érvényesítsék exisztenciális követeléseiket és joggal remélik, hogy az egész magyar gazdasági közvélemény mögéjük áll abban a harcban, amely Pécs város életéért és jövőjéért indítanak.” A „JM­agyar Pénzügy” április 28-iki száma pedig arról ír „Mentsük meg határvárosaink” fő- és „Pécs akciója kezdi meg az önvédelmi harcot” al­cím alatt, hogy „...Megírtuk, hogy Pécs városa akciót tervez avégből, hogy ezt a fontos problé­mát (ipar az és kereskedelem megmentése) dűlőre juttassa és most ebben az ügyben Pécs város vezetősége már a legközelebbi napok során demon­strációra készül...” A magyar határvárosok, így a már egyetemi székhellyé avanzsált Pécs megmentése nagy fon­tosságú érdeke az egész országnak. Pécs városának ipara és kereskedelme elvesztette főpiacát Dél­­baranya és Horvát-Szlavonország elvesztésével. Pécsnek nem egy iparága, így a vasöntőipar, bőr­ipar, szabóipar igen jelentős tért birt az elszakított területeken. Pécsnek speciálisan fejlett ipara új orientációra kényszerült a trianoni béke életbe­léptekor. Sajna, elzárkózottságunk­, kormányunk meddő közgazdasági politikája legkevésbé sem segítette elő az új piacok megszerzését. Sőt. Az át­meneti állapotba kényszerített iparra a szükséges köztámogatás helyett csak súlyos terheket rakott, mik a válságot csak fokozták. Így jutott mai álla­potába Pécs ipara, melynek katasztrófális állapo­tára helyesen mutatnak reá a hivatkozott lapok és sürgetnek mentőakciót. A mentőakció sürgős ! Sajna a közölt városi meg­mozdulásról, tervekről Pécsett nagyon kevesek, tán maga az érintett városi vezetőség sem tud. A mentési akció utolsó, 24-ik órájába jutottunk. Ezt bizonyítja országos lapok megmozdulása, en­nek sürgősségét dokumentálja a Pécsi Ipartestület április 22-iki rendkívüli közgyűlése, melyen Má­ra­vics Andor indítványára elhatározta az iparos­ság, hogy a pécsi építőipar sürgős megindítására komoly akciót kezd. A mozgalomhoz csatlakozott immáron a pécsi gyáripar s konkrét kívánsága az, hogy megsürgeti és perfektuálni kéri a kormány­nak ama kötelező ígéretét, mely szerint a kormány 1922. évben a pozsonyi Erzsébet tudományegye­temnek Pécsre való áthelyezésekor kötelező ígé­retet tett arra, hogy az egyetem céljaira igénybe­vett összes volt városi és állami épületeket 1926. év végéig pótolni fogja. Igy­ pótlandó volna többek között a főreáliskola, kereskedelmi iskola, szegény­ház, tornacsarnok, elemi iskola stb. Ezen építke­zéseknek a legsürgősebb keresztülvitele átmenetileg megmentené ezen legősibb magyar várost, míg időközben új piacok megteremtéséről Pécs ipará­nak is okvetlenül gondoskodnia kell. Pécs ipara megkezdi városa megmentése iránti akciót. Az erre vonatkozó lépések folyamatban vannak s azokról legközelebbi számunkban már be is számolhatunk. Kérnünk kell azonban min­denki segítségét és támogatását ahhoz, hogy Pécs város ipara, kereskedelme megmentessék, mert sajno, az utolsó pontnál állunk, honnan csak a végső kétségbeesés és teljes összeomlás fenyeget felénk. (..) Gajda tábornok diktatúrát készít elő Csehszlovákiában A L‘ÉRE NOUVELLE SZENZÁCIÓS CIKKE A­ CSEN­ KÖZÁLLAPOTOKRÓL. Páris, április. (A Pécsi Napló párisi tudósító­jától.) A radikális szocialisták reggeli lapja, a L‘ére Nouvelle, amely az ominózus frankbotrány alkal­mával, a Kuotidien­nel együtt a legélesebb had­járatot kezdte meg a magyar kormány ellen, mind a mai napig a Benes-féle politika zászlóhordozója volt. Annál meglepőbb tehát, hogy a cseh állam­eszme, a cseh egység propagálója, hirtelen szembe­fordul eddigi politikájával, s a cseh közállapotok­ról olyan kritikát ír, amely a legkedvezőtlenebb színben tünteti fel a fiatal köztársaság állítólagos belső egységét. A L'ére Nouvelle legújabb száma az első ha­sábon „Ismét egy diktatúra fenyeget“ címen cik­ket közölt a prágai külön tudósítója tollából. Ez a cikk annyira érdekes, hogy alább egész terjedel­mében közreadjuk : — Massaryk elnök — írja a lap — váratlanul megváltoztatta eddigi programmját, s az idei sze­zont nem Olaszországban tölti, hanem otthon. — Van is okarti nyugtalanságra. — Köztudomású, hogy a cseh kormány poli­tikai struktúrája a legutóbbi időben komoly vál­tozáson ment át. A régi cseh koalícióból csak Benes maradt meg, s a kormány mai összeállítása elég ingatag alapokon nyugszik. A szlovákok, akiket eddig kizártak a hatalomból, ma nem hajlandók résztvenni abban, csak honfitársaik sorsának meg­javítása árán. Próbáltak tárgyalni a német kisebb­ségekkel is, általában a mai cseh politikát a nem­zetiségekkel való együttműködés keresése jellemzi.­­ Vannak azonban Csehországban olyan ele­mek, akik az igazság és a jog érvényesülését meg­akarják akadályozni. Gajda tábornok államcsínyt készít elő, diktatúrát akar a régi elnök, Kramatz és Striberny képviselő részvételével. — Gaida tábornok a háború előtt droguista segéd volt. Előbb káplárja az osztrák hadseregnek, majd később háborús érdemeiért őrmesterré lép­tették elő. Mint orosz fogoly fontos szerepet ját­szott a hírhedt cseh légióban. Később Kolcsak alatt megszervezte a légió árulását, mely az admi­rálist a bolvesikiek, s az ellenforradalmi pénztárt Lapunk mai száma a melléklettel 20 oldal.

Next