Pécsi Napló, 1926. augusztus (35. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

1926. 172. szem Egyes szem era 3000 korona. Vasárnap, augusztus 1. PÉCSI NAPLÓ r. s«fut6**g és kiadóhivatal­i MunttAcsyfiMih»i. ucca 10. ki. Kéziratokat nem adunk vissza. t*esxt6*égi telefon 108. кг, * Kiadóhivatali telefon 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy höre SO.SffS korona, egy negyed ívre 90.000 korona. Egyes szám ára: 2000 korona 16 oldalas 3000 korona A jövedelemadó módosítása. Pécs, 1926. júl. 31. A legutóbb közzétett 96.000 P. M. számú rendeletről, mely a már régebben törvényhozásilag elrendelt és már ismételten bejelentett adókulcs-mérséklések iránt intézkedik, — továbbá a közzé nem tett, hanem csak belszolgálatilag a pénzügy­igazgatóságokhoz és adóhivatalokhoz kiadott 95.800­ VI I. a. P. M. számú rendeletről, mely az önkezelésű­ nagyobb földbirtok megadóz­tatásának technikáját szabályozza, a sajtó legutóbb tájékoztató ismertetéseket közölt. Többek közt helyi laptársunk is jú­lius 24-iki számában. Ezen ismertetések — sugalmazottan-e vagy sem, nem tudjuk, de mindenesetre né­mileg elnagyoltan és elsietve­ — nagyrészt az ünnepi pohárköszöntők avagy az új hi­vatalfőnököket üdvözlő szónoklatok hang­nemében voltak írva és a kérdés beható ta­nulmányozásától felette távol estek. Tőlünk is messze esik a gondolat, hogy a közönséget az új intézkedések iránt ellen­szenvre vagy elégedetlenségre hangoljuk, s­­ellenkezőleg, minden erővel megszilárdítani kívánnók azt a valóságos történelmi nagy­ságú adózási készséget, melyet a lakosság az utolsó évek súlyos államgazdasági viszo­nyai közepette tanúsított és a mely Apponyi Albert grófot ama lendületes kifejezésre, ta­gadta, hogy a névtelen magyar adózónak szobrot illenék állitani. Mindenki, aki a hazát, ért kataklizma méreteit áttekinteni képes és aki úgy érez a haza iránt, mint ahogy érez­nie kötelessége, ezen adózási készségtől át van hatva. Azonban mi a magunk részéről nagy­korúnak véljük a magyar adózót és fölös­legesnek látjuk azt, hogy szép szavak ópiu­mával elkábitassék, ne pedig öntudatosan hozza meg áldozatait. Csak gyermekeket kell mesékkel és ígéretekkel rábírni arra, hogy az orvosságot bevegyék. Másrészt minden adózó község mellett is fenn kell tartania magának, főkép hozzá­értő érdekképviselete révén, azt a jogot, hogy a valóban szükséges adóteher arányos és méltányos elosztását ellenőrizze és hogy az adózási rendszer oda ne fajuljon, amit báró Eötvös József mond a XIX. század uralkodó eszméiben, hogy a kommunista állam szer­vezete minden forradalom mellőzésével, pusztán pénzügyi törvényhozási eszközökkel, tökéletesen megvalósítható. A nemcsak megengedett, de szükséges bírálat jogán azt véljük, hogy kötelességünk ismertetni dióhéjban annak a feliratnak tar­talmát, melyet a Baranyavármegyei Gazda­sági Egyesület a mai napon az illetékes szak­­miniszterekhez intéz és másolatokban az ér­dekképviseleti társ­szervezetekkel közöl. A felirathoz egy grafikon és három nagysza­bású táblázat van csatolva és nem minden­napi felkészültség és alaposság gyümölcse. Egyetemes és nem csak mezőgazdasági érdekű része a munkának az, mely a 96.000. sz. rendelettel, tehát az adókulcsok mérsék­lésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a mér­séklés a kis j­övedelmeknél nem számottevő, a közép­jövedelmeknél úgyszólván semmi és csak a nagy jövedelmeknél tekintélyes.­­ Tényleg, ha a kulcsokat tüzetesen megtekint­jük, megállapíthatjuk, hogy a 30.000 koronás jövedelem a régi kulccsal fizetett 2.500 korona adót, az új kulccsal pedig fizet 2400 koronát,­­ ellenben a 200.000 koronás jövedelem a régi kulccsal 80.000, az új kulccsal 45.000 koronát fizet. Kéri az Egyesület, hogy a progresszió a kis és különösen a közép­jöve­delmek nagyobb kímélésével alakítassék át. Csak mezőgazdasági érdekli a feliratnak ama része, amely a 95.800 sz. rendelettel vagyis a földbirtok jövedelembecslésével foglalkozik. Történeti tényekkel bizonyítja, hogy az indokolás kiinduló pontja megtévesztő, mert amikor azt állítja, hogy az idei jöve­delembecslést a tavalyihoz képest lényegesen emelni kellett azért, mert ez egy termés­katasztrófára volt alapítva, akkor megfeled­kezik arról, hogy a tavalyi szabvány az 1924- beli terméskatasztrófával, nemcsak hogy nem számolt, hanem ellenkezőleg a megelőző évi, egy nagyon jó termésre felépített sémát mintegy 25 százalékkal még meg is emelte. Helyes megítélést csak akkor lehet végezni, ha az idei becslési szabványt a két év előtti becslési szabvánnyal mérjük össze. Ezen elv szerint kidolgoz 59 birtoktípusból egy táb­lázatot, még­pedig úgy, hogy az összeállítás minden célzatosság nélkül, a miniszteri ta­bella nyomán történt és megállapítja, hogy ezen 59 birtoktípus átlagában a holdankénti adóteher 1924-ben volt 2,17 K, 1926-ban pedig lesz 4 , és így az adóteher emelkedik 84%-kal. Szétválasztja ezután ezen 59 birtokot három kategóriára akként, hogy az egyik csoportba tartozik 25 birtok, melyeknek területe 100 és 500 hold közé esik, a máso­dikba 19 birtok, melyeknek területe 501 és 2000 hold közé esik, a harmadikba 15 birtok, melyeknek területe 2001—30.000 hold. Az első csoportban az adóteher holdanként 1.36 koronáról 2.30 koronára, tehát 69 %-kal, a második csoportban az adóteher 1.78 ko­ronáról 3.44 koronára, tehát 93 %-kal, a harmadik csoportban az adóteher 4.06 koro­náról 7.55 koronára, tehát 86 %-kal emel­kedik. Sérelmezi a felirat továbbá azt, hogy a kulcsok emelkedése a birtokterületek csök­kenése irányában nem felel meg azon üzem­­tani tapasztalatnak, mely szerint az üzem­költségek a kisüzemtől a középüzemig sok­kal erősebben csökkennek, mint a közép­üzemtől a nagyüzemig, úgy hogy a skála ezen értelemben a középnagyságú üzemekre nézve aránytalanul terhes és ezt ugyancsak­­ számadatokkal igazolja. Legsúlyosabb sérelemnek minősíti a fel­irat azt, hogy a skála degressziója a katasz­teri tiszta jövedelmek azaz más szóval a talajminőség csökkenése irányában a szak­szerűtlenségig elhibázott, különösen az egé­szen silány talajminőségek szintjén. Igen érdekes e tekintetben az a számadat, hogy például egy 1000 holdas birtok, melynek kataszteri tiszta jövedelme 3 korona, mely tehát már a teljes sterilitás határvonalán áll, a tabella szerint 1440 korona adót fizet, azaz a becsjövedelem 48%-át, ellenben ha annak kát. tiszta jövedelme 25 korona, tehát a ter­mékenység csúcspontján van, akkor adója 4300 korona, tehát a becsjövedelem 17%-a, holott — úgymond — az arány csaknem megfordítva volna helyes, mert a jó földet nem lehet eléggé magasan, a rossz földet pedig nem lehet eléggé alacsonyan becsülni. Sérelmesnek mondja a felirat továbbá a rendelet ama részét, mely az elemi károk mérlegelésének szabályait tárgyalja. A ren­delet értelmében ugyanis elemi kár címén a sémaszerű jövedelemből annyi hold után kell egyharmad, kétharmad vagy három­harmad részt levonni, mint a­mennyi hold után a földadóból egyharmad, kétharmad vagy háromharmad íratott elemi kár cí­mén le. A felirat szerint ez a módszer azért nem helytálló, mert a divó gyakorlat szerint az elemi károknak csak egy elenyésző hányada jut földadóleírásokban kifejezésre, amennyi­ben az ily ügyekben előírt eljárás felette nehézkes és rendszerint alaki okokból ered­ménytelen. De még sokkal sérelmesebb az a beállí­tás, hogy a bruttó hozamban beállott egy­harmad pusztulás a tiszta jövedelemnek csak egyharmad részét emésztené föl, két-­­ harmad pusztulás pedig csak kétharmad­a tiszta jövedelmét. Kevés gondolkodás kell­­ annak felismeréséhez, hogy a termés egy­­harmadának elpusztulása legalább is 60— 70 %-kal csökkenti a tiszta jövedelmet és hogy a termés kétharmad részének elpusztulása mellett tiszta jövedelemről már egyáltalá­ban szó nem lehet. Sérelmezi végül a felirat azt, hogy a törvénynek és minden eddigi rendeletnek, így a most kiadott rendeletnek is amaz alap­vető intézkedését, hogy a szabványok sze­rinti megadóztatás csak kisegítő segédeszköz, ellenben a­hol a valóságos jövedelem szám­vitelileg megállapítható, az adóalap minden­esetre ez, a gyakorlatban alig jut érvényre. Azóta sem javult ez irányban a helyzet, hogy Vargha államtitkár e tárgyban az OMGE idei ülésén megnyugtató kijelenté­seket tett. Kéri a felirat, hogy történjék gon­doskodás az irányban, miszerint az alsó pénzügyi hatóságok a törvény ezen rendel­kezését komolyabban és őszintébben kezel­jék. A gyakorlat t. i. az, hogy mindenütt, hol a tényleges eredmény a szabványon alul marad, a közegek a legformalisztikusabb ürügyek kihasználásával oda iparkodnak, hogy a vizsgálat nemlegesen legyen minő­síthető és ekként az adózó a szabvány sze­rinti megadóztatás igája alá legyen szorítható. A felirat nemcsak negációkat és meddő bírálatot tartalmaz, hanem előterjeszt egy­úttal egy pozitívumot is és pedig egy szab­ványtáblázatot, mely magának a miniszteri táblázatnak legfelső sarktételéből indul ki és csak a területcsökkenések szerinti pro­gressziót valamint a talajminőségek szerinti degressziót dolgozza át azon elvek szerint, melyeket fentebb részletesen körülírtunk. Érdelődtünk az Egyesület adóügyek­ben működő szakemberénél, ki a feliratnak is szerzője, hogy a rendeletnek már megindult végrehajtása a gyakorlatban miként fest. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a pécsi igazgatóság területén a hatáskör korláto­zottsága mellett lehetséges belátás és mér­séklet tapasztalható, ellenben más igazga­tóságok területén a végrehajtás annyira rideg és kíméletlen, hogy a közönséggel való megértő megállapodásokra kevés kilátás van. Lapunk mai száma 16 oldal. CSEH KOMMUNISTÁK TÜNTETTEK RÁKOSI ÉRDEKÉBEN. Prága, júl. 31. A prágai tőzsdén a kommunisták tiltakozó gyűlést rendeztek a budapesti Rákosi per alkalmából. A gyűlés után az internacionálét énekelték. Éljen Rákosi kiáltásokkal. A rendőrség­nek nem volt alkalma beavatkozásra.

Next