Pécsi Napló, 1928. április (37. évfolyam, 77-103. szám)

1928-04-01 / 77. szám

XX­XVII. évfolyam 77. szám. Ejyves szám­ára 24 fillér. 1928. április 1. Vasárnap PÉCSI NAPLÓ fiessó­stöség és kiadóhivatalt Munkácsy Mihály-vo­lt, Kéziratokat nem adunk vissza. Ik­urfe­szteségi tel. 109. sz. — kiadóhivatal­ teli 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ* LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hőre 2*50 pengő, egy negyed évre 7*50 pengőn Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillért Működnek a kartellek... E lap Hasábjain ismételten találkoztak az olvasók elméleti fejtegetésekkel a kartel­­lekről. Talán fel is merült egyesekben az érzés, hogy helyi vonatkozások szemszögletéből tekintve, kissé messze fekvők e kérdések. E sorokkal azonban rá kell mutatnunk arra, hogy itt a közvetlen közelünkben is minő­­ élethalál harc folyik épen e téren. A szappanipar városunk egyik régi, virágzó ipara évtizedek óta. Ezt az ipar­ágat — értesülésünk szerint — ma létalap­jában támadja a kartell, mely mögött a négy leghatalmasabb szappangyár áll : a Schicht koncern, Albus, Flóra és a Meister féle szappangyárak. E nagykapitalisztikus alapokon nyugvó vállalatokkal szemben helyi iparunk eddig úgy tudott versenyezni, hogy olcsóbb, belföldi anyagok felhasználásával állított elő egész jó minőségű szappant, mely árban megfelelően olcsóbb lévén a nagy gyárak márka áruinál — igen keresett cikk volt. De a kartell, megszédülve saját minden­­hatóságától, nem tűri a versenytársat, aki áremelő politikáját esetleg befolyásolhatná, tehát elhatározza, hogy a kartellen kívüli termelőt kényszerül a csatlakozásra és ha ez nem sikerülne, tönkre teszi. Sajnos, amíg Magyarországon törvényt nem hoznak a kar­tellek szabályozására, addig módjában áll a kartellnek az ilyen elhatározását végre is hajtani. Nem kell egyebet tennie, mint e manőver idejére leszállítani az árakat azon a vidéken, mely a kérdéses vállalatok piaca. A pécsi helyi ipar által előállított áru értesülésünk szerint ca. 15%-kal volt átlag­ban olcsóbb a nagy gyárak márka árucikkei­nél, ez a különbözet biztosította rentabili­tását a nagyszerűen hirdetett, bevezetett és kitűnő eladási organizációval rendelkező versenytárssal szemben. Épen ezzel a külön­bözettel szállította most le a kartell az árait, de csak itt Baranya, Tolna és Somogy me­gyékben, mert ez most a hadszíntér ! Egyben azonban arról is gondoskodott, hogy ily olcsó áron ne lehessen vagyonszám rendelni az árut és azután elszállítani a harmadik megyébe, hol a normális magas árak vannak érvényben , mert ezen a harci­ áron csak egy bizonyos maximális, aránylag kis meny­­nyiséget adnak el egy-egy vevőnek. Ilyenformán a helyi iparos elveszti vevő­körét, mert ki fog tőlük vásárolni, ha ugyan­azért az árért kókusz- vagy pálmamagolaj­­ból készült pl. Schicht-féle szappant is vehet? Ennek az átmeneti olcsóbbodásnak persze csakhamar megint a fogyasztó issza meg a levét. Mert a manőver eredménye az, hogy egyedül a kartell marad a piacon. Vagy úgy, hogy elpusztítja a versenytársat, vagy pedig — és ez a gyakoribb eset — felszip­pantja azt, vagyis kényszeríti a csatlako­zásra. Ha aztán ily módon egyedül uralja a piacot, akkor a kartell nemcsak arra a magasabb szintre fogja az árat újból fel­emelni, amelyen az ország többi részében ezidő szerint is van, hanem belátása szerinti magas árra. Ennyi a tényállás. Most felvetődik a kérdés : hát nincs törvényes eszköz az ilyen verseny ellen való védekezésre ? Sajnos, amíg a parlamentben csak néhány bátor szónok elvétve meri megpendíteni a kérdést és konkrét javaslatok helyett a sérelm­ek felparlaszolására szorítkozik, addig nem lehet a kartell ellen védekezni. De vessünk egy pillantást a külföldi törvényhozásokra és nyomban látjuk, hogy a fentebb leírt eljá­rással szemben az ottani törvények minő megtorló lépésekre adnak módot. Az Északamerikai Egyesült Államokban az 1913. évből származó u. n. Clayton tör­vény tiltja a „Price discrimination”­, vagyis az oly előnyárak nyújtását, melyek mono­pólium elérését célozzák. Eszerint tilos az olyan megkülönböztetett olcsóbb ár, melyet a mi esetünkben a szappankartell Baranya, Tolna, Somogy megyékben szab, mert annak célja az itteni versenytársak tönkretétele. Az ilyen eljárás által sújtott vállalkozó tény­leges kárának háromszorosát követelheti. Ezenfelül a monopolisztikus alakulatok ellen­őrzésére hivatott „Federal trade commis­sion” az ilyen visszaéléseket elkövető trösztöt vagy kartellt fel is oszlathatja. Németországban sem lenne ilyen machi­nációkkal szemben tehetetlen a kartellen­­kívüli termelő. Bár az 1923. évben kiadott­­ birodalmi kartellrendelet semmiképen sem­­ kielégítő és annak továbbfejlesztésére vonatk­­­kozólag az egyes parlamenti pártok hatai- , más tervezeteket dolgoztak ki, de még a jelen formájában is módot nyújt a rendelet 1­4. szakasza arra, hogy a kartell által jogos érdekeiben sértett fél a birodalmi gazdasági miniszterhez folyamodjék és kérje a kartell feloszlatását és ezt a miniszter, ha a kartell eljárását közérdekbe és a közgazdaság álta­lános érdekeibe ütközőnek találja, ki is mondhatja. Legmodernebb és legtökéletesebb kartell­­törvényt Norvégiában hoztak 1926-ban. E törvény egyik fejezetének címe : „...Indo­kolatlan ármegkülönböztetés.” A rendelkezés annyira idevág esetünkre, hogy szó szerint idézem a vonatkozó szakaszt : „23. §. A kartelltanács megtilthatja a vállalkozónak, hogy az egyes vevői és az egyes kerületek között az ár vagy eladási feltételekre vonatkozólag különbséget tegyen, ha a tanács úgy találja, hogy az ily meg­különböztetés a szabad versenyt méltány­talanul megakadályozza, vagy nehezíti és a megkülönböztetés oka nem a szállítási költ­ségekben rejlik.”... Csakhogy ez, sajnos, Norvégiában van így és nem nálunk. Addig, amíg nálunk is törvényt nem hoznak. b Írhatnak az újságok, szónokolhatnak a parlamentben, a kartell nyugodtan folytathatja a maga politikáját, melynek nyomában exisztenciák veszélyeztetése és árdrágulás jár ! Kelemen Sándor dr. A pécsi népoktatás erőteljes lendülete. A pécsi állami elemi iskolák gondnoksága folyó hó 28-án nagy érdeklődést tanúsító gyűlést tartott, amelynek lefolyásáról lapunk f. hó 29-iki számában hoztunk tudósítást, amelyben kilátásba helyeztük Szieberth Róbert felügyelő-igazgatónak az állami iskolák fejlődéséről írott s felolvasott jelentésének közreadását. ígéretünket Íme be­váltjuk a nagyérdekű jelentésnek némi rövidítés­sel való közzétételével. A figyelmes átolvasás bárkit is meggyőz arról, hogy az a kultúrfölény, melyről annyi sok szó esik napjainkban, nem szófia­beszéd, hanem élő valóság. ” A jelentés : „Pécs szab. kir. város népoktatása a felsza­badulást követő 6 év alatt olyan nagyarányú és nagyvonalú fejlődést mutat, aminkre nincs példa az előző idők évtizedeiben, sőt évszázadaiban sem. A béke években az elemi iskolák látogatására kötelezett gyermekeket 6 iskolaépület fogadta be : a belvárosi fiú és leány, a szigeti külvárosi isk., az Ágoston-téri, Sörház- és Felsővámház­­utcai iskola 56, nagyrészt zsúfolt tanteremmel és részben váltakozó tanítással. A város perifériájának nagyarányú fejlődé­sével a belterületeken épült iskolaházaktól 1—2 km-nyi távolságra lakó gyermekek száma olyan nagyra nőtt, pontos iskolalátogatásuk oly nehéz­ségekbe ütközött, hogy szükségképen életre kí­vánkozott a decentralizáció elvének valóra vál­tásával az épületeknek olyan mértékben való szaporítása, hogy a gyermekek lakásaik közelé­ben találják meg szellemi kultúrájuk hajlékát. Még gróf Klebelsberg Kunó kultusz-államtit­kársága idejében, az ő irányítása mellett elkészült a fejlesztési terv, amely szerint a perifériákon 4, a belterületen 1 iskolaépület emelése vézetett programmba, tehát a régi épületeknek meg­kétszerezése. A háború és a hosszantartó megszállás nem­csak a nagyszabású terv megvalósítását tette lehetetlenné, hanem még a régi iskolaépületek­ből is kiszorított bennünket. Minő nehézségek­kel kellett megküzdenünk, hogy a népoktatás* * a kétszeresen hosszú évek alatt fentarthassuk­ az oktatás folytonosságát, bár hiányosan és szegényesen is biztosíthassuk, ezt nem részle­tezem, hiszen a tekintetes Gondnokság, mint szemtanú és mint cselekvő segítőtárs ismeri ezek­nek a nehéz időknek viszontagságos történetét. De 1921-ben reánk ragyogott a felszabadulás napja s azóta az épitési program két harmad­részben immár örvendetes valóság. Megépült a belterületen az Irányi Dániel-téri iskola 12 tan­teremmel. Ezidőszerint még mint internátus az egyetem céljait szolgálja. Reméljük, sőt már tudjuk is, hogy a szóban levő épület rövidesen visszaadatik eredeti rendeltetésének és a szom­szédos iskolák tantermeiben részben megszűnik a nevelési szempontból annyira hátrányos vál­takozó tanítás. , A város keleti szélén megépült a gyárvárosi és Ullmann-telepi iskola, az előbbi 5, az utóbbi 3 tanteremmel. Ezek az új iskolák kettős cél elérését biztosítják: először tehermentesítik az Ágoston-téri és Felsővámház-utcai iskolákat, má­sodszor az újabban keletkezett, új városrészekben élő gyermekek iskolalátogatását megkönnyítik, a pontosságot biztosítják. Hogy milyen égető szükséget pótolnak ezek az új iskolák, bizony­ság erre az a körülmény, hogy a gyárvárosi iskola már­is szűk, kibővítése, vagy egy távolabbi alkalmas helyen új kültelki iskola építésének szüksége már is mutatkozik. A szigeti külvárosi iskolát a szőlőhegyekben létesített 2 tantermes új iskola (a város nyugati és északnyugati külterülete) tehermentesíti és egyben könnyen megközelíthető szellemi otthont ad azoknak a szétszórtan lakó gyermekeknek, akik 3—5 kilométeres távolságról, úttalan uta­kon a belterületen levő iskolának rendes és pon­tos látogatói nem lehetnek. Ennek az iskolának szerencsés elhelyezése lehetővé fogja tenni, hogy alkalmas és bőséges telken megvalósítsuk az Lapunk mai száma 20 oldal

Next