Pécsi Napló, 1928. június (37. évfolyam, 132-155. szám)
1928-06-01 / 132. szám
XXXVII. évfolyam 132. szám Egyen számára 14 fillér. 1928. junius 1. Péntek PÉCSI NAPLÓ SsaikMxiftsés in siadefcrtstx!: Munkácsy Mihály.u II. Késiratokat nem adunk vissza. SMfkMzt&ségi te!. 109, sx. — Kir.dóbivalsli teli 27» sí. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐ3ZES£ESZTŐt LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy bóra 2*10 pengő, egy negyed évre 7*50 pengő. Egyes szám ára 14 fillér, 16 oldalas 24 fillért A költségvetés és az állami feladatok írta : Bod János dr. maga, kir. pénzügyminiszter. Budapest, május 31. Az állami költségvetés emelkedésének kérdésében nagy félreértésekkel találkozunk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy »az a költségvetés, amellyel mi, a szanálás idején, megindultunk, tulajdonképen nem volt megfelelő. Én ezt mondtam már négy évvel ezelőtt is. Lehetetlen lett volna olyan költségvetést fentartani, amelyben a tisztviselők, illetményeiknek még 36%-át sem kapták meg. És ha veszem a koronaértékben való változást és azt is hozzáadom, akkor nem tudom, hogy az emelkedés tulajdonképen hol mutatkozik oly éles formában, mint ahogy némelyek látják. De a költségvetések nem csak nálunk emelkednek, emelkednek azok mindenütt! Anglia költségvetése 1913-ban 197 millió font volt, 1927—28-ban 833 millió font. Németországé 1913-ban 3 milliárd volt, 1928-ban 9 milliárd márka. Franciaországé 5 milliárd frankról felemelkedett 41 milliárd frankra. Olaszországé 2 milliárd líráról 21 milliárd lírára. Ha akárki átszámítja ezeket az adatokat, látni fogja, hogy milyen óriási eltolódás történt az utóbbi évtized alatt a költségvetésekben. De vegyünk olyan államokat, amelyek a háborúban nem vettek részt : Hollandia költségvetése 1913-ban 231 millió hollandi forint volt, ma 821 millió hollandi forint. Svájc költségvetése 1913-ban 106 millió svájci frank volt, ma 32 millió svájci frank. A mi 1913-iki költségvetésünk kiadásai 2490 millió pengőt tettek ki, amivel szembeállítva az 1928—29. évi költségvetésnek 1358 millió pengős kiadását, megállapíthatjuk, hogy a háború előtti költségvetésnek határozottan messze alatta maradtunk. Hogy a költségvetések emelkedtek és emelkednek, ennek tulajdonképpen az a magyarázata, hogy az állam feladatai, az azelőttiekhez képest, jelentékeny változást mutatnak. Nem szólva arról, hogy a háborús terhek és a háború nyomán járó kiadások is természetszerűleg, emelőleg hatnak az egyes költségvetésekre. Hiszen Angliában csak az adósságok törlesztésére, ma a háború előttinek háromszorosát veszik fel. De a demokratikus fejlődésnek is egészen természetes folyománya az, hogy azok a problémák, amelyek az állami élet szempontjából ezelőtt nem igen jelentkeztek, ma megvalósításukat követelik az államtól. Ilyenek a szociálisproblémák és a kulturális problémák, de ott van maga a gazdasági élet is, amely ezelőtt alapjában véve, irtózott az állami beavatkozástól és nem szívesen látta az állami támogatást, ma ez is rá van szorulva az állam támogatására. Olyan erős ma a kapcsolat az állam és az egyéb társadalmi funkciók között, amilyenre alig volt példa. Bármennyire vitatjuk is tehát, hogy ezeknek el kellene távolodniuk egymástól, végeredményében a kérdéseket, e kapcsolat mellőzésével, nem lehet megoldani. Néhány adatot idézek Németországra vonatkozólag, hogy lássuk, miképen változott meg az állami funkciók jellege. Közoktatásügyre Németország 1913—14. évben fejenként 19 márkát költött, ma 33 márkát költ. A népjóléti kérdésekre — ebben különösen a közegészségügy játszik nagy szerepet — 1913—14-ben fejenként 10 márkát költött, ma pedig 46 márkát költ. A gazdasági életet érintő kiadásokból fejenként 1913 — 14-ben 10 márka esett, ma 18 márka jut. Akármelyik állam költségvetését vegyük elő, ugyanazt a helyzetet látjuk. Ezek a problémák mindenütt parancsolóan követelik a megoldást. Ha a mi költségvetésünket nézzük ezekből a szempontokból, azt látjuk, hogy mi is minden erőfeszítéssel megkíséreltük ezeknek a kérdéseknek megoldását. A mi költségvetésünknek az a nagy hiánya, hogy sajnos, nem jut annyi ezeknek a kérdéseknek megoldására, mint amennyi a fejlettebb államokban jut. Hiszen senki sem mondhatja, hogy Németország a gyengébb kultúrájú államok sorába tartozik és mégis Németországnak ma, a kultúra emelése érdekében háromszor annyit kell költenie, mint költött azelőtt. De mi történjék nálunk, ahol tulajdonképen még az elemi kultúrának a kérdései sincsenek megoldva, az elemi kultúráé, Budapest, máj. 31. A képviselőház mai ülésén az elnök bemutatta Esmond Harmsworth levelét, amelyben köszönetet mond a képviselőházban vele szemben tanúsított magatartásért. Temesváry Imre előadó felolvasta a pénzügyi bizottság jelentését az appropriációs javaslat 14. paragrafusának 2. és 6. bekezdése között felmerült ellentét kiküszöböléséről. A bizottság indítványozta, hogy a 6. bekezdés mósodítására vegyék a javaslatba, hogy az arra rászoruló hadikölcsöntulajdonosok 5000 korona névértékű hadikölcsöntulajdonában állami támogatásban részesüljenek. A ház a módosítást elfogadta. Vass József népjóléti miniszt közölte, hogy a kormány erről később rendeletet fog kiadni. Ezután az appropriációs javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta a Ház, majd áttért az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot Fite Arthur előadó ismertette. Hivatkozott arra, hogy a javaslat a magyar szociálpolitika terén hatalmas újítást teremtett. Határozati javaslatot terjesztett be, amelyben kérte, hogy a mezőgazdasági munkásság kötelező biztosításáról legkésőbb a tárgyalás alatt levő javaslat hatályba léptétől számított egy éven belül nyújtson be a kormány törvényjavaslatot. Sokan követelték az öregségi biztosítás korhatárának leszállítását. Sajnos, ezt keresztülvinni nem lehet, mert még nálunk sokkal gazdagabb országok sem voltak képesek a korhatár leszállítására. Ez a hozzájárulás oly nagymérvű emelését tenné szükségessé, hogy ezt elviselni nem tudnák az érdekeltek. A törvényjavaslatot az a magas etikai gondolat szülte, amely szerint a munkásság elvárhatja, hogy emberi méltóságának megfelelő elbánásban részesüljön. A törvény kétségtelenül áldozatokat követel a társadalomtól és államtól egyaránt. Ezeket azonban meg kell hozni, mert a közös áldozathozatal és közös magyar sors átérzése, az az erő, amely legjobban összeforrasztja az egymással szembenálló társadalmi rétegeket egységes nemzetté. Kéri a javaslat elfogadását. (Hosszantartó taps.) Kelly Anna : Történeti visszapillantást vet az öregség, rokkantság, valamint özvegységi és árvaság elleni biztosítás gondolatának fejlődésére, ki- emelve, hogy ezt a gondolatot a szociáldemokrata , amelyen át pedig tulajdonképen az egész társadalom erősödik, amely termeli azokat az erőket, amelyek azután a közép és magasabb kultúrában óriási előnyt jelenthetnek a nemzetre nézve. Csak természetes, hogy nekünk itt-ott, talán látszólag, többet kell ezekre a kérdésekre költenünk. Ha már — kényszerhelyzetünkben — belső biztonságot ellátó haderőt sem tudunk tartani, akkor örüljünk annak, hogy legalább a kulturális és gazdasági életünk erősítésére tudtunk költeni. Költségvetésünkben tehát igenis van emelkedés, amint hogy emelkedés volt már az előző években is, sajnos azonban, ennek tetemes része alapjában véve az illetményekre esik, az illetmények fokozását azonban minden oldalról követelték. A kormány az adminisztráció egyszerűsítésére törekszik, ebben az irányban meg is tesz mindent, amit lehet, de azzal legyünk tisztában, hogy a kérdés máról-holnapra nem oldható úgy meg, hogy ennek következtében a terhek is eltűnjenek, munkásmozgalom vetette fel és az küzdött érte mindaddig, míg az törvényhozó gondolattá érlelődött. A törvényjavaslat azonban igen messze áll a társadalombiztosításnak attól az ideáltípusától, amelyet a szociáldemokrata mozgalom gondolatban megalkotott. A törvényjavaslat a terhek tekintetében a nagyipar védelme jegyében született meg. Vass József : Hát ezt maga sem hiszi el ! Kétly Anna : Aggodalommal tölti el a tartalékok felhasználásának a javaslatban meghatározott módja, mert fél, hogy ennek következményeképpen a társadalombiztosítás ügye teljesen az állam, illetve a kormányok kezébe siklik át, viszont semmi garancia sincs arra, hogy valamely kormány esetleg nem szünteti meg a járadékok fizetését, hogy ha pénzügyi nehézségek közé jut. Egyébként követeli, hogy terjesszék fel a biztosítást a mezőgazdasági munkásokra is. Reméli, hogy a kormány nem fog késlekedni ezzel a törvényjavaslattal sem. Jánossy Gábor : Jönni fog, mert jönni kell ! Kétly Anna : Örömmel tölti el az, hogy a javaslat a legtöbb biztosításra kötelezett kategóriánál a kényszer álláspontjára helyezkedett, de hibáztatja, hogy minden mulasztás nem a munkaadó, hanem a biztosítottak rovására esik. Nem elégítik ki a háztartási alkalmazottak biztosítása körüli rendelkezések sem. Téves az a látszat, mintha a javaslat nagy szociális haladás lenne. Ezután szünetet kér az elnöktől, aki az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet leteltével Kétly Anna a népbetegségekről beszélt, a vérbaj és a tüdővész leküzdésével foglalkozott. Fontos feladatnak tartaná azt, hogy ha a munkahelyeket is felülbírálnák egészségügyi szempontból és itt az iparügyi felügyelőségnek jutna az ellenőrzés tekintetében igen fontos szerep. Szükségesnek tartaná éppen azért, hogy az iparfelügyeletet a népjóléti miniszter fenhatósága alá helyeznék. Ezután a családellátás és a magánalkalmazottak biztosításának problémájával foglalkozik. Az öregségi biztosítás korhatára férfiaknál is túlmagas, de még ennél nagyobb a nőkre nézve, mert hiszen a nők 60 éves koruktól kezdve munkaképességüket elvesztik. Kéri, hogy legalább a nők korhatárát 60 évre szállítsák le. Helytelen a járadékra való igénynek öngyilkosság, vagy börtön törvényjavaslat az özvegység és rokkantság esetére való biztosítás tárgyában.