Pécsi Napló, 1928. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1928-11-03 / 258. szám

XX­XVII. évfolyam 258. »*»»». Ejjvís'­si szám ér» *14- fillér» 1926 november 3. Szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratodat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési órak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­50 pengő, egy negyed évre 7*50 pengő. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Nevelés takarékosságra. Aki kereskedő a kereskedés tudományá­ból, mondhatnék művészetéből, csak annyit tud, hogy kereskedni annyi, mint olcsón venni és drágán eladni, az már eljegyezte magát Krida kisasszonnyal. Aki tanítómester a takarékosságra nevelést annyira leegyszerű­síti, hogy a kérdést elintézettnek véli, ha el­mondogatja, hogy szükségtelen dolgokra ne adjatok pénzt, hogy rakjátok a filléreket egy­más mellé és ha szépen összegyűltek, tegyétek a takarékba, hasonlóképen eljegyzést tartott a teljes sikertelenséggel. Ugyanilyen az ered­ményük a szokványos „erkölcsképző“ me­séknek, csekély leleményességgel kifundált „történet“-eknek a takarékos Jancsiról és a tékozló Palkóról. Ezek a pedagógiai mütyür­kék senki emberfián nem változtatnak egy hajszálnyit, nem érnek egy izgalmas kiáltást. Aki tanítómester tehát a takarékosságra nevelésben csak némi sikert is akar biztosí­tani, a kérdést egész komolyságában fogja fel, átgondolja a probléma minden vonat­kozását és ok és célszerű cselekvéssel, nem tovatűnő üres szóval törekszik a sikerre. A takarékosság köre nem olyan szűk, aminőnek első pillanatban látszik. Takaré­koskodni lehet és kell : az idővel, a ruházattal, munkaeszközökkel (a gyermeknél a tanulás eszközei) és utolsó soron a pénzzel, hisz a gyermeknek alig van pénze, ellenben ideje, ruhája, munkaeszköze minden tanulónak van. Az „idő“ nem „pénz“. Több annál : élet. S aki az idejét jól használja, azaz beosztással és a munkaidejét koncentrált energiával használja ki, az tovább élt, mert többet produkált. Ne essünk tévedésbe: nem a munkaidő terjedelme, hanem az intenzív, kedvvel és teljes erővel való kihasználása a lényeg. Erre kell neveleni (azaz szoktatni, mert a nevelés , szoktatás) úgy az iskolában, mint a családban a gyermeket. Az idővel való takarékosság összefügg a rendre való szokta­tással. A rend megkönnyíti az idő jobb ki­használását, a rendetlenség idő és energia­­veszteség. A keresgélés időveszteség és az energiát károsító dolog. A figyelemnek a végzendő munkára koncentrálása még a fel­nőttnek is nehéz dolog, annál inkább a gyer­meknek. Ugyanazért az u. n. „házi feladatok“ csak akkor adhatók, ha az iskola rávezetéssel és lelkiismeretes segítéssel és ellenőrzéssel már rászoktatta a gyermeket a tőle várható koncentrációra. A ruhával sok pazarlás történik már a gyermekkorban. Nem a lukszusra gondolunk. Ez, ha van, csak kivételesen van. S ha van, nem írható a gyermek rovására. Ellenben a gyermek hibája, ha ruháját meg nem becsüli, tépi, piszkítja, nem gondozza. E tekintetben pazarló lehet a szegény gyermek is, amint­hogy igen sok esetben az is. Minden iskolában fogasok vannak (ha nincsenek, legyenek !) a gyermekek ruháinak elhelyezésére. Minden gyermeknek külön­­külön számozott fogasa, amelyen ruháit az osztálybalépés előtt rendben elhelyezni köte­les. Az odadobott ruhadarab leesik, az utána jövők rá­taposnak. Ha mindenki tudja, hol az ő ruhája, könnyebben, gyorsabban történik távozáskor az öltözködés. Az osztálybeli nagyobb, fejlettebb tanulók segítenek fejlet­lenebb s még ügyetlenebb társaiknak az öltözködésben. A „Graf Zeppelin“ csütörtökön hajnal­ban megérkezett Friedrichshafenbe. Friedrichshafen, nov. 1. A Graf Zeppelin csü­törtök reggel 7 óra 10 perckor kikötött a fried­­richshafeni repülőtéren. Az óriási léghajó szerdán este hét óra huszonöt perckor a Lire torkolatánál érte el az európai kontinenst és hét óra 43-kor Nantes fölött elhaladva a Loire völgyében folytatta útját. Kilenc óra 20-kor Tours felett haladt a Zeppelin, 11 órakor elérte Orleanst, amely 100 kilométerre van Páristól keletre. Eckener először azt tervezte, hogy Páris felett is elrepül, de a nagy kerülő miatt lemondott tervéről s továbbrepült kelet-délkeleti irányban. A léghajó csütörtökön hajnali két órakor hagyta el a francia területet Belfort és Basel kö­zött. Eckener ezután minimálisra csökkentette a léghajó sebességét, mert csak reggel akart Fried­­richshafenbe érni. Hajnali öt órakor ért a gép a repülőtér fölé, Eckener azonban nem szállt le, hanem tovább repült a Bodeni-tó irányában, majd hat órakor­­visszatért ,de még ekkor sem volt elég világos és újból elrepült a léghajó. Körülbelül háromnegyed óra múlva tért vissza és ekkor Eckener kiadta a parancsot, a leszállásra. Hét óra négy perckor kezdték a léghajó lerög­­zítését és hét óra után tíz perccel a Graf Zeppelin földet ért. A repülőtéren óriási tömeg várta egész éjszaka a Graf Zeppelint és Németországban millió és millió ember hallgatta rádión a jelentéseket. Az egész ország örömmámorral fogadta a hírt, hogy a Zeppelin útja sikerült, Friedrichshafenben pedig a tömeg a Zeppelin potyautasát, Clarence Terhunet ünnepelte annyira, hogy el kellett bujtatni, nehogy még agyonnyomják. A Graf Zeppelin hetven óra alatt tette meg a hatezerötszáz kilométeres utat s bár állandóan viharokkal kellett megküzdenie, a gép ezúttal nem szenvedett sérülést. Mindamellett Eckener kijelentette, hogy a jövőben a léghajók számára sokkal erősebb motort kell készíteni, mert a jelenlegi motor nem tudott megbirkózni a nyolcvan kilométeres sebességgel haladó ellen­széllel. Páris, okt. 31. A Havas irodának jelentik Toursból : Ma este 8 óra 20 perckor a Graf Zeppelin léghajó nagy ívben körülrepülte a várost. A léghajó alig 200 méter magasságban tartózkodott, úgy hogy a lakosság jól hallhatta a motorok berregését és láthatta a kivilágított gondolákat. Friedrichshofen, nov. 1. (Wolff.) A Graf, Zep­pelin 71 órai út után 7 óra 8 perckor simán leszállt. A tömeg áttörte a rendőrkordont, a zene felharsain, az emberek szüntelenül kiáltották : Hurráh ! és a Deutschland dalt énekelték. Washington, okt. 31. (Wolff.) A Graf Zeppelin 49745 levelet és 51938 levelezőlapot szállított. Friedrichshafen, nov. 1. Dr. Eckener a léghajó elhagyása után beszélgetett a Wolff-iroda külön tudósítójával, akinek ezeket mondotta : — Utunk utolsó része sűrű ködön át vezetett, úgy hogy a hajózás nem volt valami könnyű, ennél­fogva egész éjszaka le sem hunytuk a szemünket. A sürü köddel magyarázható, hogy a szárazföldről többször kértünk helyzetjelentést. Ennek az óceáni útnak eredményeként megállapíthatjuk, hogy ren­des óceáni forgalom lehetőségéről bizonyságot adtunk. Az Amerikába való átkelésnél mutatkozó akadá­lyok természetesen súlyos helyzetbe hozták a veze­tőket, de éppen az a körülmény, hogy idegen segít­ség nélkül folytathattuk utunkat és repülés köz­ben végre tudtunk hajtani komoly javításokat, nyújtotta legfőbb biztosítékot a hajó biztonsága mellett. Az egész után semmiféle zavar sem volt a gépekkel. Berlin, nov. 1. (Wolff.) A Graf Zeppelin utasai elragadtatással beszélnek úti benyomásaikról. Az egyetlen női utas kijelentette,hogy utazását éppen­séggel nem tekinti hőstettnek, mert minden elkép­zelhető kényelme meg­volt. (MTI.) Berlin, okt. 31. C Wolff.) Clarence Terhune, a Graf Zeppelin ingyen utasa már több szerződtetési ajánlatot kapott, így többek között az egyik aacheni árucégtől és a hamburgi Hagenbeck Károly cégtől. Berlin, nov. 1. (Wolff.) Graf Zeppelin meg­érkezésekor nagy ujjongással üdvözölték a léghajó ingyenutasát, Terhunet az amerikai konzul és a rendőrfőnök elé vezették, akik kivallatták. A fiatalember a Wolff-iroda külön tudósítójának el­mondotta,hogy a léghajón kapott enni-inni, de alaposan befogták munkára.­­Már két órával az el­indulás után előmászott búvóhelyéről. Eckener dr. csak mosolygott, amikor eléje vezették. Aludni ott feküdt le, ahol éppen hely volt. Megérkezése után az újságírók és fényképészek mind őt keres­ték. Nem akar hosszabb ideig Németországban maradt­ és azt reméli, hogy hamarosan visszatér­het Amerikába. Az óraközi szünetekben a tanító a gyer­mekek között van, hogy a testmozgás (akár társasjáték, akár szabad mozgás) ruhát tépő hancúrozássá ne fajuljon. A ruházat körében folyó takarékossági nevelés (szoktatás) a fentebb elmondottakkal még nincs befejezve. Közvetlenül a tanítás megkezdése előtt tisztasági szemle történik. A piszkos, rendetlen, vagy szakított ruhá­zatú tanuló a többiek távozása után ott marad (a nyilvános megszégyenítés kárának elkerülése miatt) ; a tanító megállapítja (jó­indulatú és gyöngéd kikérdezéssel) a hiány okát s megszüntetésére a szükségeseket meg­teszi. Nem büntetéssel, hanem segítéssel. Ha a szülői házban a hiba, érintkezést keres (haladéktalanul !) a szülői házzal, ha a szülői házban olyan nehézségek vannak, amelyek szinte legyőzhetetlenek, segít maga. A na­gyobb, kézimunkázó leánykák megfoltozzák kis rongyos társuk ruhácskáját, felvarrják a hiányzó gombot stb. Míg ez a munka tart, az iskola tartalékruhájába öltözködnek a megsegítettek. Ilyen tartalék-ruhatár létesí­tése városokban alig okoz nehézséget. A takarékosságra nevelésnek még tá­­gabb a tere s még nagyobb a szüksége a „taneszközök“ kímélésében, gondozásában. Évenként igen nagy pénzérték vész kárba a könyvek, irkák stb. széttépése, „elviselése“ s elkallódása által. Ez a veszteség igen súlyo­san érinti elsősorban a többségben levő sze­gény gyermekek szüleit, akikre különben az iskoláztatási költségnek még a minimuma is sok. Szoktatni kell a gyermeket munkaesz­közeinek megbecsülésére, épségben, tisztán és rendbentartására. Nem könnyű dolog, de igen hálás feladat. Az I. elemi osztályos gyermekek eszközei az iskolában tartandók s csak akkor lesznek Lapunk mai száma 10 oldal.

Next