Pécsi Napló, 1929. augusztus (38. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

XXXVIII. évfolyam 172. szám. Egyes szám ára 14 fillér. 1929 augusztus 1. Csütörtök PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109.­­ Kiadóhivatali telefon- 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. I!Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy абта 2­50 pengő, egy negyed­évre 7­50 pengő. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér A vörös augusztus 1. Az emberélet nem számít, ez volt mindig az orosz abszolút monarchiának a kormány­zati principiuma és az orosz cárizmus véres története azt bizonyítja, hogy ezt a tételt Moszkva mindig pontosan be tudta tartani. A hétéves háborúban, amelynek igen kevés köze volt az orosz muzsik boldogságához, több orosz katona pusztult el, mint osztrák és porosz együttvéve. Az eredmény nem maradt el, a hétéves háborúban megerősö­dött Oroszország diplomáciai presztizse. Eny­­nyit megért a sokszor tízezer orosz halott, amely elvérzett Szászország és Szilézia csata­mezőin. Az orosz cárizmus politikai elveit átvette az orosz szovjet és a szovjet abszolút hatalmú kényurai ugyanúgy mint a cárok, nem sokat törődnek az emberélettel. Ez azonban már nem az orosz népnek a bel­­ügye, mert az orosz imperialisztikus politika vörös reprezentánsai nemcsak orosz életek­kel játszanak, hanem a világ minden népé­nek az életét is bevonják kombinációikba. A berlini véres május az orosz hatalom érdekeit szolgálta és Berlin munkásnegyedei­ben azért haltak meg férfiak, asszonyok, gyerekek, hogy Moszkva igazolhassa azt a tételét, hogy a világforradalom nem aludt el. Ez üres teoretikus tétel és ennek a frázis­nak a kedvéért Moszkva könnyedén áldozta fel a berlini munkások, asszonyok, gyerme­kek életét. Most új piros dátumot akar beiktatni Moszkva a világ kalendáriumába. Valahol a komintern titkos tanácskozásain elhatároz­ták, hogy augusztus 1.-én az egész világon tüntetni kell a kommunizmus mellett és a Moszkvából kiadott parancs szerint ezeknek a tüntetéseknek mennél erősebbeknek kell lenniök, tehát a tüntetések előkészítőinek nem szabad egy kis vértől megijedniük. Moszkva ugyanis nem fél a vértől és nem ismer sajnálkozást. A világboldogító kommu­nista eszmék apostolai nem sajnálják azt az európai munkásságot, amelyet rohamcsapatul akarnak felhasználni. A moszkvai politika lassanként csődöt mondott Ázsiában, nem sikerült az a terve, hogy az ázsiai népek forradalmasításával kelet felé terjessze ki Oroszország hatalmát, tehát most nyugat felé fordul és újra megpróbálkozik Európa forradalmasításával. Hiába az, hogy az eu­rópai munkásság kifáradt a meddődés lehe­tetlen harcban, hiába az, hogy Európa kul­­túrnépeinek békességre és nyugalomra van szükségük, hogy a háború okozta pusztulá­sok után a tőke és a munka összeegyezteté­­s­ével, érdekeinek egy vonalba hozásával kell megteremteni a társadalmi békét, amelyen felépüljön a munkásnak a jobb sorsa. Moszkvának nem a munkás jobb sorsa és jobb megélhetése kell, hanem Oroszország hatalmi érdekeinek a kiépítése nyugaton. Ezért akar Moszkva augusztus elsejére véres tüntetéseket Európának minden országában, ezért indultak el az agitátorok, ezért kezd­ték meg a szovjet pénzzel való verbuválását, úgy, amint valaha a guruló cári rubel dolgo­zott az orosz imperializmusért. Európa rendőrségei résen voltak és min­den valószínűség szerint augusztus elseje nyugodtan fog elmúlni. Nagyobb vérpocsé­­kolás és nagyobb emberáldozatok nélkül. De a szovjet agitáció rohamának visszaverése máris sok áldozatot követelt a félrevezetett európai munkásság terhére. . A börtönök új­­ lakókat kapnak és sok fiatal élet megint kettétörik. A szovjet politikusait ez nem i­s érdekli. Pár emberélet csekélység.De annál jobban kell, hogy érdekelje az európai mun­kásságot ez a kudarcba fulladt roham és annak minden tanulsága. Fel kell nyílni a szemeknek és meg kell látni azt, hogy idegen érdekekért szenvednek mindazok a félre­vezetett szerencsétlenek, akik a leninizmusba merevedett marxista elvek hívei és akik a saját, a gyermekeik, a véreik érdekeit fel­áldozzák a messze­ szovjet bálványának. Még egy ilyen roham és Európa munkássága előtt mindörökre el kell bukni a szovjetpropagan­dának, amely teljesen eljátszotta minden hitelét. Juka-ügy szerdai tárgyalásán megkezdték a tanúkihallgatásokat. SNACKY SZERINT AZSAX PROVOKÁTOROK GYÁRTOTTÁK ELLENE, VALAMINT TÁRSAI ELLEN A BIZONYÍTÉKOKAT. — MIÉRT VOLT MACH SÁNDOR ESZTERGOMBAN . — TDK A CS­ALÁD­TAGJAI MINDIG MAGYARUL BESZÉLTEK — VALLJA AZ ELSŐ TANÚ. Pozsony, júl. 31. A Tuka-per mai tárgyalásán a bíróság folytatta Snacky kihallgatását. Snacky teljesen valótlannak jelentette ki azt az állítást, hogy a Rodobrana Magyarországról pénzt kapott volna. A mozgalmat tót magánemberek pénzel­ték, nevüket azonban nem hajlandó közölni, mert becsületszóval kötelezte magát, hogy nem árulja el őket. Az állítólagos bécsi kémirodáról és a Rodobrana katonai szervezetéről, valamint forra­dalmi tevékenységéről nincs tudomása. Nem volt semmiféle kapcsolata a Rodobranának a magyar revíziós mozgalommal sem. Kijelentette Snacky azután, hogy az őt és társait vádló bizonyítéko­kat ázsán provokatőrök gyártották. Ezután Mach Sándor kihallgatását kezdték meg. Mach tiltakozott az ellene emelt vádak ellen. Mint a Slovak munkatársa is állandóan a magya­rok ellen küzdött, a tót nemzeti öntudat fel­­ébresztése érdekében harcolt és részt vett a Ro­dobrana megszervezésében is. Tukát nem tar­totta alkalmasnak arra, hogy a Rodobrana veze­tője legyen, mert Tuka nagyon higgadt volt. Mach elmondotta ezután, hogy mindig Juriga szavaihoz tartotta magát, aki kiadta a jelszót: Ki a csehekkel a Felvidékről ! A vádlott tagadta azt, hogy a Rodobrana katonai szervezet lett volna. Nem tudott semmit a földalatti szervezkedésről és a leghatározottab­ban kijelenti, hogy a Rodobranának nem volt kémirodája és Magyarországgal semmiféle össze­köttetésben nem állt. A Rodobrana főleg­ a kom­­muninták ellen küzdött. Az elnök kérdésére Mach kijelenti, hogy volt egyszer Esztergomban, de nem azért, hogy a leventeintézményt tanulmányozza, hanem, hogy beszerezzen néhány, számára szükséges igazol­ványt. Esztergomban a levente­plakátok felkel­tették figyelmét és visszaérkezése után Pozsony­ban éles cikket írt a leventeintézmény ellen. Ki­jelentette ezután a vádlott, hogy a tót nép nincs megelégedve a tartományi autonómiával, hanem teljes autonómiát követel. A Rodobranának az volt a terve, hogy uralomrajutás esetén a meg­bízhatatlan tisztviselőket nyugdíjba küldje és helyükbe a tótságnak most elégedetlen embereit helyezze. Mach kihallgatása egy órakor ért véget és ezután a bíróság áttért a tanúkihallgatásokra. Első tanú Schwartz Albert csendőrhadnagy. Elmondta, hogy felkereste őt Sido rendőrkapitány és közölte vele, hogy magasrangú tót politikusok megbízást kaptak csendőrség szervezésére. Sido Schwartzot is meg akarta nyerni, a tanú azonban jelentést tett a felsőbb hatóságokhoz. Tukát nem ismerte személyesen, családját ellenben igen. Tuka családja magyar és egymás között mindig magya­rul beszélnek. Baranyavármegye igazolóválasztmányának ülése. Pécs, júl. 31. Vármegyénk igazoló választmá­nya dr. Madarász István felsőházi tag elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen elintézte a leg­utóbbi ülésén összeállított és közszemlére tett névjegyzékek ellen beérkezett felszólalásokat. A legtöbb adófizetők listája ellen benyújtott fölszólalások következtében Dokuba Adolfot a jegyzékbe fölvette, herceg Esterházy Pált, mert még nem 30 éves és Dezső Rezső pécsi lakost, mert nem tudta magyar állampolgárságát igazolni, törölte. Gróf Draskovich Ivánt, aki szintén nem tudta magyar állampolgárságát igazolni, nem vette föl. A­ntal Jenő és Vida Jenő, adójuknak kétszeres Ittr- I számítása alapján a névjegyzékben előbbre jutt­­ottak.­­ Végül az ekként megüresedett két helyre Horváth János mohácsi és Schweiger József sellyei lakosok vétettek föl a virilisták jegyzékébe. A törvényhatósági választók névjegyzéke ellen csak Tóth Kálmán és Tóth Kálmánné adtak be kihagyatásuk miatt fölszólalást, de a bizottság elutasította azokat, mert panasztók 6 évi pécsi lakást igazoltak, de Pécs város területe más törvényhatóság, mint a vármegyei. Az ekként kijavított névjegyzékek ismét közszemlére tétettek. " A nagykövetek tanácsa adott engedélyt Magyarországnak két páncélautó vásárlására. Budapest, júl. 31. A Bécsben megjelenő „Der Abend“ című lap Magyarországba irányuló fegy­vercsempészéről vél tudni azzal kapcsolatban, hogy Ausztrián keresztül két páncélautomobilt szállítottak Magyarországra. Az Abend állítá­sával szemben illetékes helyen a következő fel­világosítást adták : A nagykövetek tanácsa 1927. évben általános engedélyt adott bizonyos feltéte­lek betartása mellett páncélautók beszerzésére. 1928 július 29-én külön is engedélyt adott Magyar­országnak, hogy az államrendőrség részére két pán­célautót rendelhet meg. A megrendelés Angliában eszközöltetett, ahonnan a Schenker cég Német­országon és Ausztrián keresztül szállította Ma­gyarországra. A szállítmány átvételére a német és osztrák kormánytól a magyar kormány enge­délyt kért és úgy az engedélyt, mint az Ausztriá­ban ezenkívül még szükséges fegyverkisérő iga­zolványt az illetékes hatóságoktól megkapta.

Next