Pécsi Napló, 1931. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
kesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy M. u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza,esztőségi tel. 21-09. Kiadóhivatali tel. 20-27* független politikai napilap. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér, — 16 oldalas 24 fillér. Li ft XL. évfolyam, 1. szám. Egyes szám ára 24 fillér. 1031 január . Csütörtök PÉCSI NAPLÓ Gondolatok az évforduló alkalmából. Irta : GÖBEL KÁROLY. Kant, a nagy német bölcselő szerint az idő csupán érzéki felfogásunk eredeti formája. Nem tapasztalat útján származik, hanem tisztán és kizárólag a szemlélet alapján. Ennek az elméletnek megfelelően az idő nem olyan valami, ami létezik, csupán mi fogunk fel mindent az idő formájában, mert az idő magunkra eszmélésünk, létezésünk és létünk tartalmának eredeti alakja. Mások ezzel szemben az időnek objektív valóságot tulajdonítanak. Szerintük az idő tényleg van és a legrégibb, ismeretlen koroktól napjainkig terjedő történések sorrendjének formája. Akárhogy fogjuk fel az időt, annyi bizonyos, hogy az a magunk, a bölcső és sír közé ékelt rövid élettartalmunkkal szemben az az egyik véghetetlen valami, amelynek sem kezdetéhez, sem végéhez nem férhet a legfilozófikusabb elme sem. Mindaz, amit ő végtelennel tehet, csupán annyi, hogy három főmomentumra osztja : múlt, jelen és jövőre. * Egyéni múltúnkat emlékezetünk révén és megélésünk alapján ismerjük. Nemzetünk és más népek múltjával a történelem barátkoztat meg. Akár szép, élményekben gazdag, eseményekben dicsőségteljes ez a múlt, egyaránt kevés hasznát vesszük, mert úgy a tapasztalás, mint a történelem tanúsága szerint igen kevés az az egyén és nincs nemzet, amely a múlton okulva élné jelenét s építené ki jövőjét. Ez a megállapításunk úgy az emberöltőt, mint nemzetek életét felölelő, századokra, ezredekre terjedő múltra egyaránt szól. Ezért van az, hogy az alkalomszerűen a múltra néző történelmi visszapillantások minden eredménye néhány lelket cirógató, hangzatos frázisnál nem egyéb. Elhangzó szó, mely a semmibe hull s nyomában marad minden a régiben, így vagyunk a távolabbi múlttal. Ám a közelebbivel sem másként. Példa reá a Szilveszter éjszakája, melyen a mögötte lévő esztendőtől úgy fordul el mindenki, mint megunt emlékeitől. Kifosztottalak, megrövidültnek, becsapottnak hisszük magunkat, mert vágyaink, álmaink, reményeink csupán részben, vagy sehogy sem teljesültek. Ahelyett, hogy látó tekintettel mérnék fel a hát mögött maradó idő bármily silány eredményeit s azok elégtelenségéért önmagunkban keresnők a hibát, az év minden keserűségéért egy éjszaka keresünk kárpótlást. Hol itt a múltból való merítés, annak tapasztalatain történő okulás? * A jelen létezésünk egyetlen pozitívuma. Vagyunk. Nem csak azért, mert gondolkozunk, hisz ez napjainkban ritka jelenség. Vagyunk. Annak ellenére, hogy nem gondolkozunk, csupán gondjainkkal bíbelődünk. Igaz, erre maga a jelen, annak minden órája, perce kényszerí. De ennek a kényszernek nem volna szabad annyira elhatalmasodnia, hogy teljes cselekvőképességünket kizárólag a jelenre, a mindenkori jelenre koncentrálja s a jelenné avanzsáló holnapra és holnaputánokra mit se tartogasson. A jelennek önmagában nincs karaktere. Olyan, amilyen. Csak a múlthoz viszonyítva nyer jelleget. Lehet annál jobb, vagy rosszabb. Ma határozottan rosszabb. Olyan, amilyen sem a mi egyéni, sem a nemzet életében a legválságosabb időkben sem volt. Erről felesleges is beszélni. De talán nem hiábavaló megkérdezni, mi is történik egyén és nemzet részéről egyáltalán abban az irányban, hogy a holnap és holnaputánok ne legyenek mindenben egyezők a jelennel, a mával? * A ma fordulópont. Forgása a holnapba visz, mely, ha nagyon közeli is, de már jövő. A jövő, mely felé minden várakozással fordulunk, anélkül azonban, hogy a magunk részéről a puszta reménykedésen kívül mást is vinnénk eléje. Jó, hogy ez a jövő kegyes és gyengéd hozzánk. Hogy elburkoltan, titkokkal méhében közeleg, a közelebbi és távolabbi egyaránt. Ebben magában mérhetetlen jóság van. A rossz mából egy fátyolba burkolt holnapra kacsinthatunk s az 1930 minden nyomorúságán át az ismeretlen 1931-be léphetünk, melytől mindazt várhatjuk, remélhetjük, mivel a múltba hulló esztendő adósunk maradt. ^ * Nem szándékunk örömet rontani, mosolyt torzítani, reménységeket hervasztani. De emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy nem vagyunk a sors kegyeltjei, csak mostohái. S ezért az új évtizedbe guruló új esztendőtől sincs igen sok reményleni valónk, ha ezen a szép és örök érzésen kívül mást nem viszünk az évforduló elé. A közmondás azt tartja: Segíts magadon és az Isten is megsegít ! Próbáljuk ezt a szállóigét valóra váltani. Nagy akarással, közös erővel, egymást jóban megértéssel s egymás iránti több, kíméletes, cselekvő szeretettel induljunk a holnapnak. Ha a most magában árválkodó reménységen kívül mindezek útikészségünkben lesznek, akkor — ne kételkedjünk benne, — az Örökkévaló is egyengetni fogja nemzeti és egyéni vándorlásunk 1931-be vezető és oda a mai magyar terhek, magyar fájdalmak, magyar panaszok és magyar szenvedések nélkül történő szerencsés megérkezésünket. „Trianon évtizede után a reményévtizede következett el“ — üzeni Rothermere lord. Magyarország külföldi barátainak száma növekvőben van. — Tizenkét millió magyar sietteti a mai, kiáltó igazságtalanságok orvoslását. Budapest, dec. 31. (MTI.) Lord Rothermere felkérte a Magyar Revíziós Ligát a következő üzenet tolmácsolására: — A magyar nemzetnek! Szomorúsággal és csalódással teljes év zárult le a magyarság számára a tegnapi nappal. Ez volt a trianoni évtized. Ma új évtized korszaka kezdődött, a remény évtizedéé. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az az évtized, melynek napjaira a világ ma rálépett, meghozza a magyar igazság elismerését. Nem is igen merik kétségbe vonni, hogy a jog a magyarság oldalán van. Ma a helyzet az, hogy három és fél millió myisjyar kénytelen akarata ellenére idegen uralom alatt sínylidni, hogy Európa nyugtalanság-okozói közé soroztassék. Abban a pillanatban, amikor visszaadják akét szülőhazájuknak, a világ békés tényezői lesznek a nemzetek szövetségében. Magyarország barátainak száma a külföldön növekvőben van, nemcsak Mussolini, akivel sok biztató megbeszélésem volt Magyarország jövőjéről, hanem más államok befolyásos államférfiai teljesen megegyeznek abban, hogy a Magyarországra rárótt békefeltételeket készek alapos revízió alá venni. Arra buzdítok minden magyart, hogy ne lankadjon egy pillanatig sem és méltósággal, de határozottan tárják bajaikat a világ elé. Az igazság nagyon gyakran ólomlábakon jár. 12 millió magyar sietteti a mai kiáltó igazságtalanságok orvoslását. Nem lehet bizonyosabb politikai jóslásokba bocsátkozni, de hiszem, hogy egy évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja három és fél millió, idegen uralom alatt szenvedő fiát, azzal a területtel együtt, amelyet benépesítettek. Rothermere. Lapunk mai száma 20 oldal. Joffre marsall halálküzdelme, Táris, dec. 31. (MTI.) Joffre marsall halálküzdelme még mindig tart. A ma reggel kiadott orvosi jelentés szerint a beteg éjszakája általában nyugodtan telt el, de lélegzetvétele némelykor aggasztó módon megszakadt. A marsall megőrizte öntudatát, de szemmel láthatóan gyengült, érvelése gyorsul, visszerében pedig csökken a nyomás. Reggel a beteg kevés cukros vizet ivott. Elsőnek Fábry ezredes látogatta meg, aki távozásakor a következőket mondotta : — Az ötnapos haláltusa kimerítette a marsallt, azt hiszem most már itt a vég. Csodálatos, hogy milyen szivósággal viaskodik a halállal. Néha-néha most is magához tér és ilyenkor teljesen eszméletnél van. Később Barthou hadügyminisztert engedték a betegágyhoz. Távozásakor ő is megerősítette, hogy a marsall ereje tegnap óta rendkívüli módon megfogyott. A klinikára százával érkeznek a táviratok, Amerikából is sokan érdeklődnek a marsall állapotáról. Kilenc óra tájban megkezdődött a látogatók felvonulása. Az épület előtt nagy tömeg álldogál, amely a szitáló eső ellenére is rendületlenül kitart.