Pécsi Napló, 1931. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

kesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy M. u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza,­esztőségi tel. 21-09. Kiadóhivatali tel. 20-27* független politikai napilap. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér, — 16 oldalas 24 fillér. Li­ f­t XL. évfolyam, 1. szám. Egyes szám ára 24 fillér. 1031 január . Csütörtök PÉCSI NAPLÓ Gondolatok az évforduló alkalmából. Irta : GÖBEL KÁROLY. Kant, a nagy német bölcselő szerint az idő csupán érzéki felfogásunk eredeti formája. Nem tapasztalat útján származik, hanem tisztán és kizárólag a szemlélet alapján. Ennek az elméletnek megfelelően az idő nem olyan valami, ami létezik, csupán mi fogunk fel mindent az idő formájában, mert az idő magunkra eszmélésünk, létezésünk és létünk tartalmának eredeti alakja. Mások ezzel szemben az időnek objektív valóságot tulajdonítanak. Szerintük az idő tényleg van és a legrégibb, ismeretlen korok­tól napjainkig terjedő történések sorrendjé­nek formája. Akárhogy fogjuk fel az időt, annyi bizo­nyos, hogy az a magunk, a bölcső és sír közé ékelt rövid élettartalmunkkal szemben az­­ az egyik véghetetlen valami, amelynek sem­­ kezdetéhez, sem végéhez nem férhet a leg­­­­filozófikusabb elme sem. Mindaz, amit ő végtelennel tehet, csupán annyi, hogy három főmomentumra osztja : múlt, jelen és jövőre. * Egyéni múltúnkat emlékezetünk révén és megélésünk alapján ismerjük. Nemzetünk és más népek múltjával a történelem barát­­koztat meg. Akár szép, élményekben gazdag, esemé­nyekben dicsőségteljes ez a múlt, egyaránt kevés hasznát vesszük, mert úgy a tapasz­talás, mint a történelem tanúsága szerint igen kevés az az egyén és nincs nemzet, amely a múlton okulva élné jelenét s építené ki jövőjét. Ez a megállapításunk úgy az emberöltőt, mint nemzetek életét felölelő, századokra, ezredekre terjedő múltra egyaránt szól. Ezért van az, hogy az alkalomszerűen a múltra néző történelmi visszapillantások minden eredménye néhány lelket cirógató, hangzatos frázisnál nem egyéb. Elhangzó szó, mely a semmibe hull s nyomában marad minden a régiben, így vagyunk a távolabbi múlttal. Ám a közelebbivel sem másként. Példa reá a Szilveszter éjszakája, melyen a mögötte lévő esztendőtől úgy fordul el mindenki, mint megunt emlékeitől. Kifosztottalak, megrövidültnek, becsa­pottnak hisszük magunkat, mert vágyaink, álmaink, reményeink csupán részben, vagy sehogy sem teljesültek. Ahelyett, hogy látó tekintettel mérnék fel a hát mögött maradó idő bármily silány eredményeit s azok elégtelenségéért önma­gunkban keresnők a hibát, az év minden keserűségéért egy éjszaka keresünk kár­pótlást. Hol itt a múltból való merítés, annak tapasztalatain történő okulás? * A jelen létezésünk egyetlen pozitívuma. Vagyunk. Nem csak azért, mert gondolko­zunk, hisz ez napjainkban ritka jelenség. Vagyunk. Annak ellenére, hogy nem gondol­kozunk, csupán gondjainkkal bíbelődünk. Igaz, erre maga a jelen, annak minden órája, perce kényszerí­. De ennek a kényszernek nem volna szabad annyira elhatalmasodnia, hogy teljes cselekvőképességünket kizárólag a jelenre, a mindenkori jelenre koncentrálja s a jelenné avanzsáló holnapra és holnap­utánokra mit se tartogasson. A jelennek önmagában nincs karaktere. Olyan, amilyen. Csak a múlthoz viszonyítva nyer jelleget. Lehet annál jobb, vagy rosszabb. Ma határozottan rosszabb. Olyan, ami­lyen sem a mi egyéni, sem a nemzet életében a legválságosabb időkben sem volt. Erről felesleges is beszélni. De talán nem hiábavaló megkérdezni, mi is történik egyén és nemzet részéről egyáltalán abban az irányban, hogy a holnap és holnaputánok ne legyenek mindenben egyezők a jelennel, a mával? * A ma fordulópont. Forgása a holnapba visz, mely, ha nagyon közeli is, de már jövő. A jövő, mely felé minden várakozással fordulunk, anélkül azonban, hogy a magunk részéről a puszta reménykedésen kívül mást is vinnénk eléje. Jó, hogy ez a jövő kegyes és gyengéd hozzánk. Hogy elburkoltan, titkokkal méhé­­ben közeleg, a közelebbi és távolabbi egy­aránt. Ebben magában mérhetetlen jóság van. A rossz mából egy fátyolba burkolt hol­napra kacsinthatunk s az 1930 minden nyo­morúságán át az ismeretlen 1931-be léphe­tünk, melytől mindazt várhatjuk, remélhet­­j­ük, mivel a múltba hulló esztendő adósunk maradt. ^ * Nem szándékunk örömet rontani, mo­solyt torzítani, reménységeket hervasztani. De emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy nem vagyunk a sors kegyeltjei, csak mostohái. S ezért az új évtizedbe guruló új esztendőtől sincs igen sok reményleni valónk, ha ezen a szép és örök érzésen kívül mást nem viszünk az évforduló elé. A közmondás azt tartja: Segíts maga­don és az Isten is megsegít ! Próbáljuk ezt a szállóigét valóra vál­tani. Nagy akarással, közös erővel, egymást jóban megértéssel s egymás iránti több, kí­méletes, cselekvő szeretettel induljunk a holnapnak. Ha a most magában árválkodó remény­ségen kívül mindezek útikészségünkben lesz­nek, akkor — ne kételkedjünk benne, — az Örökkévaló is egyengetni fogja nemzeti és egyéni vándorlásunk 1931-be vezető és oda a mai magyar terhek, magyar fájdalmak, magyar panaszok és magyar szenvedések nélkül történő szerencsés megérkezésünket. „Trianon évtizede után a remény­évtizede következett el“ — üzeni Rothermere lord. Magyarország külföldi barátainak száma növekvőben van. — Tizenkét millió magyar sietteti a mai, kiáltó igazságtalanságok orvoslását. Budapest, dec. 31. (MTI.) Lord Rothermere felkérte a Magyar Revíziós Ligát a következő üzenet tolmácsolására: — A magyar nemzetnek! Szomorúsággal és csalódással teljes év zárult le a magyarság szá­mára a tegnapi nappal. Ez volt a trianoni évtized. Ma új évtized korszaka kezdődött, a remény év­tizedéé. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az az évtized, melynek napjaira a világ ma rálépett, meghozza a magyar igazság elismerését. Nem is igen merik kétségbe vonni, hogy a jog a magyarság ol­dalán van. Ma a helyzet az, hogy három és fél millió myisjyar kénytelen akarata ellenére idegen uralom alatt sínyli­dni, hogy Európa nyug­­talanság-okozói közé soroztassék. Abban a pillanatban, amikor visszaadják a­két szülő­hazájuknak, a világ békés tényezői lesznek a nemzetek szövetségében. Magyarország barátainak száma a külföldön nö­vekvőben van, nem­csak Mussolini, akivel sok biztató meg­beszélésem volt Magyarország jövőjéről, ha­nem más államok befolyásos államférfiai tel­jesen megegyeznek abban, hogy a Magyaror­szágra rárótt békefeltételeket készek alapos revízió alá venni. Arra buzdítok minden magyart, hogy ne lankad­jon egy pillanatig sem és méltósággal, de határo­zottan tárják bajaikat a világ elé. Az igazság na­gyon gyakran ólomlábakon jár. 12 millió magyar sietteti a mai kiáltó igazságtalanságok orvoslását. Nem lehet bizonyosabb politikai jóslásokba bo­csátkozni, de hiszem, hogy egy évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja három és fél millió, idegen uralom alatt szenvedő fiát, azzal a terü­lettel együtt, amelyet benépesítettek. Rothermere. Lapunk mai száma 20 oldal. Joffre marsall halálküzdelme, Táris, dec. 31. (MTI.) Joffre marsall halál­­küzdelme még mindig tart. A ma reggel kiadott orvosi jelentés szerint a beteg éjszakája általá­ban nyugodtan telt el, de lélegzetvétele némelykor aggasztó módon megszakadt. A marsall megőrizte öntudatát, de szemmel láthatóan gyengült, érvelése gyorsul, visszerében pedig csökken a nyomás. Reggel a beteg kevés cukros vizet ivott. Elsőnek Fábry ezredes látogatta meg, aki távozásakor a következőket mondotta : — Az ötnapos haláltusa kimerítette a marsallt, azt hiszem most már itt a vég. Csodálatos, hogy milyen szivósággal vias­kodik a halállal. Néha-néha most is magához tér és ilyenkor teljesen eszméletnél van. Később Bar­­thou hadügyminisztert engedték a betegágyhoz. Távozásakor ő is megerősítette, hogy­ a marsall ereje tegnap óta rendkívüli módon megfogyott. A klinikára százával érkeznek a táviratok, Ame­rikából is sokan érdeklődnek a marsall állapotáról. Kilenc óra tájban megkezdődött a látogatók fel­vonulása. Az épület előtt nagy tömeg álldogál, amely a szitáló eső ellenére is rendületlenül kitart.

Next