Pécsi Napló, 1931. szeptember (40. évfolyam, 196-220. szám)
1931-09-01 / 196. szám
XL folyam. 196. szám. Egyes szám ára 14 fillér. 1931. szeptember 1. Keddi 5ség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Serkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatali tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postánagy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér. — 16 oldalas 24 fillér Impozáns ünnepség kereté-ben vette használatba a vármegye törvényhatósága új közgyűlési termét. A hősök emléktábláját Virág Ferenc megyéspüspök, a felszabadulási emlékművet Benyovszky Móric gróf avatta, nagyhatású beszéddel Pécs, aug. 31. Hármas ünnepet ült ma Bárány avármegye törvényhatósága és vele a vármegye közönsége. Ma került felavatásra az a közgyűlési terem, mely a törvényhatósági bizottság tagjainak, a hosszú évtizedes, mostoha elhelyezkedési lehetőség után végre éppen olyan tágas, mint díszes keretet nyújt életbevágóan fontos és nagy horderejű ténykedésének. Ezzel az ünnepi aktussal kapcsolatban történt meg a törvényhatósági bizottság háborúban elesett tagjai emlékét örökítő A teremavató A teremavató díszközgyűlés 11 órára volt kitűzve. A hatalmas méretű, imponálóan díszes terem azonban már jóval előbb megtelt a meghívott előkelőségekkel és a törvényhatósági bizottság tagjaival, kik csaknem teljes számban megjelentek. A diszes közönség soraiban ott láttuk Virág Ferenc megyéspüspököt, Igaz Béla dr. prelátuskanonok, felsőházi tagot, Szilvek Alajos nagyprépostot és a klérus számos tagját. A református egyház képviseletében Nyáry Pál esperes-lelkész, az ágostai evangélikus egyház részéről Geyer Zoltán lelkész, az izr. egyház képviseletében Wallenstein Zoltán dr. főrabbi volt jelen. A helyőrséget vitéz Koznovszky József alábornagy, dandárparancsnok és Makkay Gyula édes, vezérkari főnök képviselték. A testvértörvényhatóságot és Pécs városa közönségét Nendtvich Andor dr. kir. tanácsos, polgármester és Makay István helyettes polgármester képviselték. A szomszédos Tolnavármegye kiküldötteként Szévald Oszkár alipán vett részt Baranya ünnepségén. Jelen voltak még : Bozóky Géza dr. egyetemi rektor, Fenyvessy Béla dr. egyetemi tanár, Visy László dr. ny. főispán, gr. Benyovszky Móric volt főispán, Nádossy Elek v. orsz. főkapitány, Kovács Zoltán min. tanácsos, Szabó József törvényszéki elnök, Nemes Vilmos kormányfőtanácsos, kaetarai elnök, Visnya Ernő kincstári főtanácsos, felsőházi tag, Urs Aladár dr. Máv. üzletvezető, Madarász István dr. közjegyző, felsőházi tag, Bapdr József dr. kir. főügyész, Berze Nagy János dr. kir. tanfelügyelő, vitéz Felszeghy János dr. ügyészségi elnök, v. Kovács Antal ny. tábornok, Bradl Ferenc postafőigazgató, Klem László csendőrezredes, a kerület parancsnoka, Patacsi Dénes, Finita Ignác, Simon János, v. Keresztes-Fischer és dr. és Mihályi). Vilmos dr. országgyűlési képviselők, Zsolnay-Mattyasovszky Zsolt földbirtokos, Biedermann Rezső báró földbirtokos, Biedermann Imre báró orsz. képviselő, Mándy Sámuel felsőházi tag, Almássy István és Вату István ■siniszterl tanácsosok, Bartinay Ferenc és Kiss Lajos esperes-plébánosok, Lovács Pál, a Társadalombiztosító ügyvezetője, Teleki Sándor szőlőnagybirtokos stb. márványtábla és a vármegye ősi székházának főbejáratánál, az ellenséges szerb megszállás alóli felszabadulás tíz éves fordulója alkalmából emelt oltárszerű mű leleplezése. A nagyszabású, hármas ünnepséget, melyről az alábbiakban számolunk be részletesen, valamennyi hitfelekezet templomában ünnepi istentisztelet előzte meg, melyeken a vármegye tisztviselőivel, a törvényhatósági bizottság küldöttségekkel képviseltette magát. díszközgyűlés. Díszes és előkelő hölgyközönség foglalta el a kényelmes karzatot. Ezek soraiban helyet foglaltak vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügymiiniszter neje, Fischer Béláné, Visy Zoltánné, a tervező építész neje stb. Kevéssel 11 óra után megnyílt a közgyűlés funkcionáriusai számára szolgáló emelvény mögötti ajtó s bejött két díszbe öltözött vármegyei hajdú, a vármegye ereklyéit képező régi lobogókat, zászlókat hozva, melyekkel az emelvény két sarkában állottak fel.Majd kevés vártatva, élén Fischer Béla alispánnal, bevonult a terembe a vármegye tisztikara, utánuk a járások főszolgabirái és Mohács város polgármestere. A vendégsereg és a törvényhatósági bizottság tagjai felállással ,majd harsány éljenzéssel fogadta a bevonulókat. A tisztikar és közönség elhelyezkedése után Fischer Béla alispán emelkedett szólásra, meleg bensőséggel, mély megindultsággal a következőket mondva: — Templomból jövünk, ahol imádkoztunk. — Imádkoztunk, mint ahogy Istenhez kell fordulnia mindenkinek nagy időkre visszatekintve és nagy időkbe való induláskor. — Nagy időkbe visszatekintve, hősi halottjaink néma arca fogad bennünket és állunk előttük — a megszállás alóli szabadulás 10 éves fordulóján — mi is némán, mert nem tudunk számot adni róla, hová lett az ország, amiért ők meghaltak. Bűntudattal állunk velük szemben, — mert érezzük, hogy nincs más mentségünk, csak a hosszú háborúban való kifáradás, mely lehetővé tette, hogy a nyugatról betört világboldogító őrület kezünkből kicsavarhassa a fegyvert. Azóta, hogy itt állunk összezsúfolva ebben a kis, csonka országban, tudjuk, hogy mekkorát vétkeztünk és hogy vétkünk jóvátételének mekkora kötelességei állanak előttünk. — Ezek a kötelességek — fájdalom — ma megsokszorozódtak. — Ma a magyar égbolt alján nem délibábok ringatóznak, a marokszedik, kövekötők és szüretelek ajkáról nem nóták fakadnak, — kemény, kíméletlen napok virradtak ránk. Történelmi dimenziókban kibontakozva áll előttünk a világnyomor, amelynek közepette vergődik a mi csöpp országunk. — Nincs közöttünk senki, aki ne érezné, hogy újból nagy idők viharába kerültünk. És nem szabad, hogy a viharban bárki is közülünk a fejét veszítse. — Az ország történelme túl van az ezredéven. Voltak nagyobb viharok is, kiállottuk. De tétlenül nem állhatunk egy pillanatig sem. Össze kell fognunk valamennyiünknek, származásra, nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül. Ha szegények voltunk eddig, hozzá kell szoknunk a még nagyobb szegénységhez, a nagyobb önzetlenséghez, a nagyobb áldozatkészséghez és ha lesznek, akik nem szoknak hozzá, le kell térnünk a kényelmes országainkról és az önzők vetésén átgázolva, bekerített rétjeiket letaposva, toronyiránt kell sietnünk a legszentebb cél felé, az ország megmentésére. Ezekkel a gondolatokkal eltelve üdvözlöm a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottságot, amelynek e teremben a mai nappal meginduló hazafias munkájára az Úristen áldását kérem. És amidőn üdvözlöm az egyház, katonaság, hatóságok és testületek képviselőit, az egyéb igen tisztelt és szívesen látott vendégeinket, akiknek azért, hogy ünnepi ülésünkön megjelenve, bennünket megtiszteltek és rokonszenvüket ezzel is kimutatni szívesek voltak. Törvényhatóságunk nevében mélyen érzett köszönetünket nyilvánítom, rendkívüli ülésünket ezennel megnyitom. A lelkes tetszéssel fogadott szívből fakadt és szíveket érintő megnyitó után Öllé István tb. vármegyei főjegyző a vármegye új közgyűlési termének elkészültéről, a hősi halált halt törvényhatósági bizottsági tagok emlékének megörökítéséről, valamint az ellenséges megszállás alóli felszabadulás tizedik évfordulójának emlékezetére készült emléktábla elhelyezéséről szóló, alispáni jelentést ismertette, meleg elismerés hangján emlékezve meg Visy Zoltán pécsi műépítészről és Lakatos Artur budapesti iparművész tanárról, akiknek tervei szerint a munkálatok készültek, úgy azok pécsi, budapesti és mohácsi kivitelezőiről, külön kiemelve a nemrég elhunyt Kajály Mihály építési vállalkozót, aki a gondviselés rendelése szerint már nem élhette meg nagy ambícióval végzett munkája szép befejezését. Az új közgyűlési terem használatba vétele a kegyelet és hála jegyében történt. A jelentés a továbbiakban a közgyűlési terem használatba vételéről így emlékezik meg: • E nehéz időkben nem hangos ünnepségre jöttünk össze. De mégsem tudtunk szótlanul elhaladni az ellenséges megszállás alól történt fölszabadulásunk 10-ik évfordulója mellett. A megszállás cítomoiu három éve ugyanis súlyos rac mentókat hagyott ránk és kell, hogy « mementólt nemcsak mi elöltünk, akik kezdünk már felejteni, de késő nemzedékek előtt is időnként megelevenedjenek. Egyben szent kötelességként éreztük, hogy a törvényhatósági bizottság hősi halottjainak drága emlékét megörökítve, velünk szemben hálás kegyeletünket ünnepélyes keretek között rójjuk le és hogy rájuk emlékezve tanulságokat vonjunk le fenséges áldozathozatalukból. Úgy a 10 éves forduló megülésére, mint a kegyelet adójának lerovására új közgyűlési termünk első használatba vételét kívántuk felhasználni , mely házavatásunk a vármegyei öreg székház építésének kétszáz éves fordulójára esik. Ez ősi székház építésének ideje is olyan,amelyben — különösen a mai súlyos időkben —■ érdemes egy pillanatra visszatekinteni. A jelentés ezután a székház történetével fog.