Pécsi Napló, 1931. szeptember (40. évfolyam, 196-220. szám)

1931-09-01 / 196. szám

XL fo­ly­am. 196. szám. Egyes szám ára 14 fillér. 1931. szeptember 1. Kedd­i 5ség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Serkeszt­őségi tel.: 21-09. Kiadóhivatali tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán­agy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér. — 16 oldalas 24 fillér Impozáns ünnepség kereté-­­ben vette használatba a vár­megye törvényhatósága új közgyűlési termét. A hősök emléktábláját Virág Ferenc megyéspüspök, a fel­­szabadulási emlékművet Benyovszky Móric gróf avatta, nagyhatású beszéddel Pécs, aug. 31. Hármas ünnepet ült ma Bá­rány avármegye törvényhatósága és vele a vár­megye közönsége. Ma került felavatásra az a közgyűlési terem, mely a törvényhatósági bizottság tagjainak, a hosszú évtizedes, mostoha elhelyezkedési lehe­tőség után végre éppen olyan tágas, mint díszes keretet nyújt életbevágóan fontos és nagy hord­erejű­­ ténykedésének. Ezzel az ünnepi aktussal kapcsolatban történt meg a törvényhatósági bi­zottság háborúban elesett tagjai emlékét örökítő A teremavató A teremavató díszközgyűlés 11 órára volt kitűzve. A hatalmas méretű, imponálóan díszes terem azonban már jóval előbb megtelt a meg­hívott előkelőségekkel és a törvényhatósági bi­zottság tagjaival, kik csaknem teljes számban megjelentek. A diszes közönség­ soraiban ott láttuk Virág Ferenc m­egyéspüspököt, Igaz Béla dr. prelátus­­kanonok, felsőházi tagot, Szilvek Alajos nagy­prépostot és a klérus számos tagját. A református egyház képviseletében Nyáry Pál esperes-lelkész, az ágostai evangélikus egyház részéről Geyer Zol­tán lelkész, az izr. egyház képviseletében Wallen­stein Zoltán dr. főrabbi volt jelen. A helyőrséget vitéz Koznovszky József al­­ábornagy, dandárparancsnok és Makkay Gyula édes, vezérkari főnök képviselték. A testvértörvényhatóságot és Pécs városa közönségét Nendtvich Andor dr. kir. tanácsos, pol­gármester és Makay István helyettes polgármester képviselték. A szomszédos Tolnavármegye kiküldötteként Szévald Oszkár alipán vett részt Baranya ünnep­ségén. Jelen voltak még : Bozóky Géza dr. egyetemi rektor, Fenyvessy Béla dr. egyetemi tanár, Visy László dr. ny. főispán, gr. Benyovszky Móric volt főispán, Nádossy Elek v. orsz. főkapitány, Kovács Zoltán min. tanácsos, Szabó József törvényszéki elnök, Nemes Vilmos korm­ányfőtanácsos, ka­­etarai elnök, Visnya Ernő kincstári főtanácsos, felsőházi tag, Urs Aladár dr. Máv. üzletvezető, Madarász István dr. közjegyző, felsőházi tag, B­apdr József dr. kir. főügyész, Berze Nagy János dr. kir. tanfelügyelő, vitéz Felszeghy János dr. ügyészségi elnök, v. Kovács Antal ny. tábornok, Bradl Ferenc postafőigazgató, Klem László csendőr­­ezredes, a kerület parancsnoka, Patacsi Dénes, Finita Ignác, Simon János, v. Keresztes-Fischer és dr. és Mihályi). Vilmos dr. országgyűlési képviselők, Zsolnay-Mattyasovszky Zsolt földbir­tokos, Biedermann Rezső báró földbirtokos, Bieder­­mann Imre báró orsz. képviselő, Mándy Sámuel felsőházi tag, Almássy István és Вату István ■siniszterl tanácsosok, Bartinay Ferenc és Kiss Lajos esperes-plébánosok, Lovács Pál, a Társadalom­biztosító ügyvezetője, Teleki Sándor szőlőnagy­­birtokos stb. márványtábla és a vármegye ősi székházának főbejáratánál, az ellenséges szerb megszállás alóli felszabadulás tíz éves fordulója alkalmából emelt oltárszerű mű leleplezése. A nagyszabású, hármas ünnepséget, melyről az alábbiakban számolunk be részletesen, vala­mennyi hitfelekezet templomában ünnepi isten­­tisztelet előzte meg, melyeken a vármegye tiszt­viselőivel, a törvényhatósági bizottság küldött­ségekkel képviseltette magát. díszközgyűlés. Díszes és előkelő hölgyközönség foglalta el a kényelmes karzatot. Ezek soraiban helyet fog­laltak vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügy­­miiniszter neje, Fischer Béláné, Visy Zoltánné, a tervező építész neje stb. Kevéssel 11 óra után megnyílt a közgyűlés funkcionáriusai számára szolgáló emelvény mö­götti ajtó s bejött két díszbe öltözött vármegyei hajdú, a vármegye ereklyéit képező régi lobogó­kat, zászlókat hozva, melyekkel az emelvény két sarkában állottak fel.Majd kevés vártatva, élén Fischer Béla alispánnal, bevonult a terembe a vár­megye tisztikara, utánuk a járások főszolgabirái és Mohács város polgármestere. A vendégsereg és a törvényhatósági bizottság tagjai felállással ,majd harsány éljenzéssel fo­gadta a bevonulókat. A tisztikar és közönség elhelyezkedése után Fischer Béla alispán emelkedett szólásra, meleg bensőséggel, mély megindultsággal a következő­ket mondva: — Templomból jövünk, ahol imádkoztunk. — Imádkoztunk, mint ahogy Istenhez kell fordulnia mindenkinek nagy időkre visszatekintve és nagy időkbe való induláskor. — Nagy időkbe visszatekintve, hősi halott­jaink néma arca fogad bennünket és állunk előt­tük — a megszállás alóli szabadulás 10 éves for­dulóján — mi is némán, mert nem tudunk számot adni róla, hová lett az ország, amiért ők meghaltak. Bűntudattal állunk velük szemben, — mert érezzük, hogy nincs más mentségünk, csak a hosszú háborúban való kifáradás, mely lehetővé tette, hogy a nyugatról betört világboldogító őrület kezünkből kicsavarhassa a fegyvert. Azóta, hogy itt állunk összezsúfolva ebben a kis, csonka országban, tudjuk, hogy mekkorát vétkeztünk és hogy vétkünk jóvátételének mekkora köte­lességei állanak előttünk. — Ezek a kötelességek — fájdalom — ma megsokszorozódtak. — Ma a magyar égbolt alján nem délibábok ringatóznak, a marokszedik, kövekötő­k és szüretelek ajkáról nem nóták fakadnak, — kemény, kíméletlen napok virradtak ránk. Történelmi dimenziókban kibontakozva áll előttünk a világnyomor, amelynek közepette vergődik a mi csöpp országunk. — Nincs közöttünk senki, aki ne érezné, hogy újból nagy idők viharába kerültünk. És nem szabad, hogy a viharban bárki is közülünk a fejét veszítse. — Az ország történelme túl van az ezredéven. Voltak nagyobb viharok is,­­ kiállottuk. De tétlenül nem állhatunk egy pillanatig sem. Össze kell fognunk valamennyiünknek, szár­mazásra, nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül. Ha szegények voltunk eddig, hozzá kell szoknunk a még nagyobb szegény­séghez, a nagyobb önzetlenséghez, a nagyobb áldozatkészséghez és ha lesznek, akik nem szoknak hozzá, le kell térnünk a kényelmes országainkról és az önzők vetésén átgázolva, bekerített rétjeiket letaposva, toronyiránt kell sietnünk a legszentebb cél felé, az ország meg­mentésére. Ezekkel a gondolatokkal eltelve üdvözlöm a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottságot, amely­nek e teremben a mai nappal meginduló hazafias munkájára az Úristen áldását kérem. És amidőn üdvözlöm az egyház, katonaság, hatóságok és testületek képviselőit, az egyéb igen tisztelt és szívesen látott vendégeinket, akiknek azért, hogy ünnepi ülésünkön megjelenve, bennünket meg­tiszteltek és rokonszenvüket ezzel is kimutatni szívesek voltak. Törvényhatóságunk nevében mé­lyen érzett köszönetünket nyilvánítom, rendkí­vüli ülésünket ezennel megnyitom. A lelkes tetszéssel fogadott szívből fakadt és szíveket érintő megnyitó után Öllé István tb. vármegyei főjegyző­ a vármegye új közgyűlési termének elkészültéről, a hősi halált halt törvény­­hatósági bizottsági tagok emlékének megörökí­téséről, valamint az ellenséges megszállás alóli felszabadulás tizedik évfordulójának emlékeze­tére készült emléktábla elhelyezéséről szóló, al­­ispáni jelentést ismertette, meleg elismerés hang­ján emlékezve meg Visy Zoltán pécsi műépítészről és Lakatos Artur budapesti iparművész tanárról, akiknek tervei szerint a munkálatok készültek, úgy azok pécsi, budapesti és mohácsi kivitelezőiről, külön kiemelve a nemrég elhunyt Kajály Mihály építési vállalkozót, aki a gondviselés rendelése szerint már nem élhette meg nagy ambícióval végzett munkája szép befejezését. Az új közgyűlési terem haszná­latba vétele a kegyelet és hála jegyében történt. A jelentés a továbbiakban a közgyűlési terem használatba vételéről így emlékezik meg: •­ E nehéz időkben nem hangos ünnepségre jöttünk össze. De még­sem tudtunk szótlanul el­haladni az ellenséges megszállás alól történt föl­szabadulásunk 10-ik évfordulója mellett. A megszállás cítomoiu három éve ugyanis súlyos rac ment­ókat hagyott ránk és kell, hogy « mementólt nemcsak mi elöltünk, akik kez­dünk már felejteni, de késő nemzedékek előtt is időnként megelevenedjenek. Egyben szent kötelességként éreztük, hogy a törvényhatósági bizottság hősi halottjainak drága emlékét megörökítve, velünk szemben hálás ke­gyeletünket ünnepélyes keretek között rójjuk le és hogy rájuk emlékezve tanulságokat vonjunk le fenséges áldozathozatalukból.­­ Úgy a 10 éves forduló megülésére, mint a kegyelet adójának lerovására új közgyűlési ter­münk első használatba vételét kívántuk felhasz­nálni , mely házavatásunk a vármegyei öreg székház építésének kétszáz éves fordulójára esik. Ez ősi székház építésének ideje is olyan,amelyben — különösen a mai súlyos időkben —■ érdemes egy pillanatra visszatekinteni. A jelentés ezután a székház történetével fog.

Next