Pécsi Napló, 1932. február (41. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

XLI. évfolyam. 26. szám. Egyes szám ára 14 fillér. 1932 február 2. Kedd PÉCSI NAPLÓ Serkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatal! tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési órák házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 t, egy negyedévre 7 P 50 t. Egyes szám árai 14 fillér. — 16 oldalas 24 füles A hosszú út a leszerelési konferenciáig­ ­. Versaillestől Locarnoig. Genf, jan. 29. (A Pécsi Napló genfi tudósító­jától.) A február 2-án megnyíló leszerelési kon­ferenciáról, minden páthosz nélkül mondhatni, hogy egyedül áll a világtörténelemben. Ez az első eset, mióta az emberiség krónikáját írják, hogy nemzetközi alapon, zöld asztal mellett kísérelnek meg egy egyezményt teremteni a fegyverkezésekre vonatkozólag. Hogy ez a konferencia túlnő az úgynevezett szűkebb népszövetség keretein, arra nézve jel­lemző, hogy a 63 tagállamon kívül még részt vesz­­nek a konferencián Afganisztán, Brazília, Costa Rica, Egyiptom, Equador, Egyesült Államok, Hedras, Törökország és Szovjetoroszország, tehát összesen 73 állam.* Talán nem lesz felesleges röviden összefoglaló 12 év fáradságos, sokszor kigúnyolt, skepszissel körülvett munkáját, mely lépésről lépésre, erőt merítve a megismételt kudarcokból, vezetett addig a Konvenció tervezetig, amely a leszerelési kon­ferencia tárgyalásainak az alapját, a kiinduló­pontját fogja képezni. A fegyverkezésekre vonatkozó nemzetközi megállapodások eredete a Nemzetek Szövetsége egyezményokmányában (Pacte) található, amely­nek a 8-ik paragrafusa többek között a következő­ket tartalmazza: ,,A Nemzetek Szövetsége tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása követeli a nemzeti fegyver­kezéseknek a minimumra való redukálását, mely minimum összeegyeztethető a nemzeti biztonság­gal és a nemzetközi szerződések végrehajtásával”. Azonkívül, az összes párizskörnyéki béke­­szerződések is a következő rendelkezéseket tar­talmazzák (V. Rész, preambula): ,,Hogy minden nemzetre kiterjedő lefegy­verzés előkészítése lehetővé tétessék, Németország (ill. Magyarország, Ausztria, Bulgária és Török­ország) köteles az alant következő katonai, ten­gerészeti és léghajózási rendelkezéseket szigorúan betartani”. (Következnek a közismert korláto­zások.) A fentiekből világosan látható, hogy 1. hogy a béke fenntartása követeli a lefegy­verzést; 2. hogy a lefegyverzés előkészítése, megkez­dése és végrehajtása a Nemzetek Szövetsége tag­jaira nézve kötelező; 3. hogy a , „legyőzött” országok lefegyverzése csak az első lépés, a conditio sine qua non-ja volt az általános lefegyverzésnek, s miután ez az első lépés már 12 éve megtörtént, a békeszerződések betűje és szelleme értelmében, a további lépések­nek, a „győztes” államok lefegyverkezésének is szükségszerűen el kell következni, ha egyáltalán az adott szónak, ünnepies aláírásnak és nemzet­közi szerződéseknek még van morális értéke. Mindez pedig történt anno 1919-ben. És azóta? Az első pozitív, praktikus lépés ebben az irányban volt Lord Esher terve (1923), aki egy közös katonai mértékegységet ajánl, 30.000 embert, s ezen közös alap útján legyen megállapítva az egyes országokra jutó koefficiens. Ez a terv, amely a lefegyverzés politikai, pénzügyi és szociális ol­dalait figyelmen kívül hagyva, annak pusztán technikai részével foglalkozott, nem keltett vissz­hangot és hamarosan lekerült a napirendről. De a munka tovább folyt, most már szélesebb mederben és így született meg 1924-ben a genfi jegyzőkönyv (Proto­colle de Génévé), amely a tá­madó háborút törvényen kívül helyezi, behozza a kötelező döntőbíráskodást és a megtámadott félnek katonai, pénzügyi és gazdasági támogatást nyújt a támadóval szemben. Ez a jegyzőkönyv lehetővé tette volna — miután rendezte a lefegy­verzés politikai és morális részét (biztonság, segít­ség a megtámadottnak) — a lefegyverzés tech­nikai megoldását, de ezúttal Anglia nem volt hajlandó a jegyzőkönyvet ratifikálni, melynek kölcsönös, kötelező segítségnyújtást kimondó klauzulái belevonhatták volna a Domíniumokat egy esetleges új európai háborúba és az angol világ­­birodalom tagjai erre az eshetőségre semmi körül­mények között nem voltak kaphatók. Íme tehát már másodszor hiúsult meg, nem a megoldása, de csupán egy megoldás előkészítése, annak a problémának, annak az ünnepélyes foga­dalomnak, amely a Nemzetek Szövetségére mindent jelent, életet vagy elmúlást. A háború utáni évek közül talán az 1925-ös­­ esztendő volt az, amikor újra kezdtek hinni és re­mélni az emberek: aláírták a locarnói szerződést, mely biztosítja a területi status quo-t Francia­­ország és Németország, Belgium és Németország között, behozza a kötelező döntőbíráskodást Né­metország, Lengyelország és Csehszlovákia között. Ez a szerződés olyan kedvező és optimista at­moszférát teremtett, hogy a Nemzetek Szövetsége tanácsa még ugyanabban a hónapban életre hívta a Leszerelési Konferencia Előkészítő Bizottságát, amelynek ülésein már a tagállamokon kívül az Egyesült Államok, Szovjetoroszország és Török­ország delegátusai is részt vettek. Ez a bizottság 5 évi munka után jutott el addig az eredményig, hogy a Tanács elé terjeszthetett egy konvenció tervezetet, melynek alapján a Tanács 1931 januári ülésszakában összehívta a Nemzetközi Leszerelési Konferenciát Genfbe, s annak elnökéül Arthur Hendersont, a volt angol külügyminisztert válasz­totta meg. Böhm Elemér. * * A japánok állandó ágyú- és gépfegyvertűz alatt tartják Sanghait. Megtörtént az első összecsapás az amerikai és japán csapatok között. Lordon, f­ebr. 1. Kétnapos véres harcok után Sanghaiban és környékén vasárnap semmivel sem csökkent a háborús veszedelem, sőt növekedett. A helyzet bonyolultabbá vált és a japán csapatok a vasárnapi pihenőt, úgy látszik, arra használták fel, hogy pozícióikat megerősítsék és azzal az ürüggyel, hogy az idegen városrészeket az oda beszivárgott kínai katonaságtól megtisztítják több helyen behatoltak a nemzetközi telepekre és megtörtént az első összeütközés az amerikai és a japán fegyveres erő között. A csaknem porrá égetett Lapej városrész a japá­nok kezében van, a városrész kikötőjét viszont még mindig a kínaiak tartják megszállva. Sanghai a tenger felől teljesen, a szárazföldi részen pedig két oldalról el van zárva a kül­világtól. Az idegen lakosság, különösen az amerikaiak körében a japán túlkapások ellen az elkeseredés óráról-órára nő. A japán csapatok a konzuli kar tiltakozása ellenére megszállották a Vang-Pu kínai városrészt és a nemzeti koncessziók egy részét is, ahol a postapalota és az amerikaiak egyik leg­nagyobb áruháza, az Astor Building áll. A késő esti órákban amerikai járőrök el akarták űzni a japán őrséget, amely amerikai területre hatolt be, összecsapásra került a sor, amelybe később a kínaiak is bavatkoztak. Számos gránát amerikai területen robbant fel. A japánok ebben a rövid harcban súlyos vesztesé­geket szenvedtek. Az amerikai városrészbe vezető útvonalakon japán rendőrök helyezkedtek el és mindenkit feltartóztattak, aki az idegen város­részhez közeledett. Az amerikai konzulátus ten­gerészkatonákat küldött ki ellenük, akik 27 japán katonai rendőrt elfogtak és lefegyvereztek. Ez volt az első komolyabb összetűzés amerikai és japán erők között. Az angol helyőrséggel is összeütköztek a japá­nok , akik­ az angol telep határán beásták magu­kat. Angol önkéntesek egy szakasza vonult ki ellenük és elűzte a japán őrséget. Japán gépfegyvertű­zzel vég­ződtek a vasárnapi tárgyalások A szórványos, de szakadatlanul tartó harcok közepette újból megindultak az angol és amerikai konzul vezetésével az angol konzulátus épületében a tárgyalások, hogy a két harcoló fél között a további vérontás elkerülése végett hosszabb fegy­verszünetet hozzanak létre. A tárgyaláson Siosara japán tengernagy és a kínai főparancsnok szemé­lyesen vettek részt. Három teljes óra hosszat tar­tottak a tárgyalások, anélkül, hogy eredményre vezettek volna. Mialatt a béket­árgyalások folytak, egy japán hadihajó gépfegyvert­ü­zet zúdított Sanghaira, állítólag frak­kt­rőrökre lövöldöztek. A fegyver­­szünet halvány reménye is szétoszlott, amikor néhány órai csend után újból heves harcok törtek ki a város északi negyedében. Szakadatlanul ro­pognak a puskák és a gépfegyverek. A hétfői nap folyamán ismét megkezdték a béketárgyalásokat. Tokió, febr. 1. Az amerikai nagykövet a mai napon újból felkeresi az új japán külügyminisztert , hogy módot adjon azoknak a félreértéseknek az eloszlatására, amelyek a sanglaj­-i helyzetről támadtak. A külügyminisztériumban kijelentik, hogy Japán a helyzetet teljesen átértve, megelége­déssel fogadja azt a hírt, hogy Amerika erősítéseket küld Sanghaiba. A külügyminisztérium legalább egy hadosztályt küldött volna ugyane célból Sang­­hiba, ha nem tartott volna attól, hogy külföldön

Next