Pécsi Napló, 1935. november (44. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

XLIV. évfolyamai kir. városa lek. Főjegyzői hivatala Pécs Ara 20 fill. 1935 november 3. Vasárnap PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09 . Kiadóhivatali tel.: 20-27.­­ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP | Előfizetési órák házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 t, egy negyedévre 7 P 50 t Egyes szám ára 14 fill.­­ 16 oldalas 20 fill Ázsia a belvárosban­­ (W) Ha egy tőlünk elszármazott pécsi­­ tüke hazajön és a városban szétnéz, alig I ismer rá. Szinte vadonatúj városrészek léte-­i sültek, a Széchenyi tér, a centrum, új, deko­ratív arcot kapott, az utcák, terek új jár­dákat kaptak, a városiasodás szemmel lát­ható, minden fejlődött, csinosodott, sőt a Mecsek is alaposan részt vett a fejlődésben, utak, szállók létesülnek, horribile dictu ! — még magaslati út is. Mindez mindenkit örömmel tölt el, ak­i városunk sorsát, életét szivén viseli. Örven­detes ez a fejlődés, mely azonban saját­ságosképpen erősen a perifériák felé toló­dott. Egyfelől a szigeti városrész, a másik részen az Irányi Dániel tér környéke élő példái a fejlődés erős tempójának, közben azonban a város szívében csodálatosképpen teljesen elhanyagolt városrészek maradtak. Egyenesen elképesztő, hogy mialatt a külső részeken szembeszökő a fejlődés, a város szívében micsoda ázsiai elmaradott­­ságú részek találhatók. Aki ebben kétel­kednék, annak egy sétát ajánlunk, például a Rákóczi út déli oldala és a Majláth utca között. Ha nem is szigorúan belvárosi utcák ezek, mégis a város közepéről van szó és egyenesen megdöbbentő, hogy pld. a fő­postától ötven méternyire micsoda leletekre lehet bukkanni. Valóságos romváros terül el, közvetlenül az utcafront mögött. Daga­­dúlt viskó részek, nyomortanyánál nyomo­rultabb odúk, omladozó, félig lebontott, délig lábon álló falak, múlt századba való cigányromantikára kiválóan alkalmas táj­kép tűnik a bámuló szem elé, amint akár­honnan betekint a Siklósi utca, Majláth utca és Rákóczi út övezte városrészbe. Hihetetlen, hogy a postapalota közvetlen szomszédságában, óriási kiterjedésű telkek terüljenek el, elmaradottan, kihasználat­lanul és mialatt az utcán, fényes kiraka­tok között villamos csilingel, a házfalak mögött, 10—20 méternyire elvadult giz-gaz, dudva nő, prérirészek terülnek el és, hogy a Ruysdael vagy Brueghel ecsetjére méltó falusi táj még teljesebb legyen, nem hiány­zik a trágyadomb sem. A város kellős köze­pén ! Az aztán már természetes, hogy ege­rek, de különösen patkányok valóságos el­­dorádót találtak ezen a vidéken, a renge­teg limlom, szemét és hulladék között, mely az elhanyagoltság és elvadultság szomorú képét mutatja, ugyanakkor, amikor a város többi része szemlátomást fejlődik és mikor mindent el akarunk követni az idegenforga­lom érdekében. Szerencse, hogy az idegen észrevétlen megy el e nevezetes vidék mel­lett. Ha meglátnák, azt kellene mondanunk, szándékosan hagytuk így ezt a részt, hogy megmutassuk, milyen volt Pécs a török hódoltság korában ! Ha ez a terület rendezve volna és tisz­tán tartva, még csak megjárná valahogy. Akkor legfeljebb hangosan árulkodnék gaz­dasági letörtségünkről, ami elvégre ma világ­­jelenség, de még akkor is lehangoló volna, hogy a város fejlődésének fókuszában ezek az értékes területek, akár a Mátyás király­telek kopár és sivár foltja, évtizedeken ke­resztül nem tudnak tőkét találni, mely életet teremtsen rajtuk. De, ha már így áll a dolog, mégsem lehet megvárni, míg az­­ ebben a vonatkozásban ólomlábú idő magá­tól érleli meg a viszonyokat, hogy szervesen beleállítsa ezt a vidéket a város vérkerin­gésé­be. Itt valamit tenni kell. Az az érzésünk, hogy a város vezetőségének figyelmét ez a környék valahogy elkerülte. Nem mulasz­tásra gondolunk, csak arra az ellentétre, hogy nem lehet helyes és nem természetes, hogy mialatt a mérnöki hivatal a külterü­leteken impozáns tempóban teremtett, az­alatt a belső részeken­ ilyen ázsiai tégla­dzsungel felejtődhetett itt. Ezt akartuk csak szóvátenni és reméljük, hogy az illetékesek meg fogják találni a módját a szükséges intézkedésnek. November 28-án a megtorló Olaszország Róma, nov. 2. Rómában nem keltett külö­nösebb izgalmat az a Geniből érkező h­ír, hogy a megtorló rendszabályok ügyében kiküldött bi­zottság november 18-ában állapította meg az intéz­kedések életbeléptetésének napját. Olaszország - hangsúlyozzák Rómában - tel­Páris, nov. 2. A párisi sajtó megállapítja, hogy a genfi helyzetben egyelőre nincs változás. A 18-as bizottság Jugoszlávia javaslatára elha­tározta, hogy november 18-án lépteti életbe az Olaszország elleni megtorló rendszabályokat, lépnek életbe rendszabályok ellen­ ­es elismeréssel adózik Laval igyekezetének, amely­­lyel azt akarta elérni, hogy békés úton oldják meg a fennálló nehézségeket. Olaszország azonban a megtorló rendszabályok elleni ellenállást minden irányban, tehát Franciaországgal szemben is egyenlően fogja kifejteni. Ezek szerint tehát Olasz­ország Franciaországból sem hoz be árukat, kü­lönösen pedig elkerüli a luxuscikkek behozatalát. Laval, Eden és Hoare genfi megbeszélései még jobban megerősítették az angol-francia együtt­működést. Az a vélemény alakult ki, hogy ezidő­­szerint semminemű alap nincs az Olaszországgal való tárgyalásra. Ezzel szemben Genfben és Lon­donban úgy tudják, hogy az angol-olasz viszony újabb feszültségére lehet számítani. Laval ugyanis­­ közölte Aloisi báróval, hogy Anglia visszaút sim­í­totta Mussolini legújabb javaslatát. Olaszország teljes erejével küzd a megtorló rendszabályok ellen Anglia visszautasította Mussolini javaslatát Lávai folytatja munkásságát­ a béke érdekében Páris, nov. 2. Laval miniszterelnök az össze-­­ egyeztető bizottság genfi ülésén a következő nyi­­­ latkozatot tette: - Franciaország alkalmazkodni fog azok-­­ hoz az előírásokhoz, amelyeket az itt képviselt kor-­­­mányok közösen elhatároztak. Azon a napon azon­­­­ban, amelyen nagyfontosságú határozatot hoz­tunk ,rá kell mutatnom arra, hogy a lehető leggyorsabban meg kell keresnünk a viszály békés elintézését. A francia és az angol kormány egyetért abban, hogy együttműködésük ezen a téren is érvénye­süljön. Ez a kötelesség különösen parancsoló erő­vel háramlik Franciaországra, amely ez év január 7-én barátsági szerződést írt alá Olaszországgal. Éppen ezért erngedhetetlen szívóssággal folytatni szándékozom mindazoknak a tényezőknek a ke­resését, amelyek az esetleges tárgyalás alapjául szolgálhatnak. Genf, nov. 2. A megtorló rendszabályok ügyé­ben kiküldött albizottság elnöke közli, hogy a hitelzárlatot már 39 kormány végrehajtotta és ezenkívül 43 kormány készségét nyilvánította abban a tekintetben, hogy alkalmazza a beviteli és kiviteli megtorló intézkedéseket Olaszország ellen. Gibraltár nemzetköziségét kéri Olaszország Páris, nov. 2. Az Echo de Paris londoni tu­dósítója szerint a december 2-án összeülő ten­gerészeti értekezleten a Földközi-tenger szabályozásának nagy hord­erejű kérdését fogják megvitatni. Jó forrásból eredő hírek szerint Olaszország kérni fogja, hogy Gibraltárt nyilvánítsák nemzetközinek. Nehéz vitákra van kilátás. Hír szerint a görög kormánnyal is tárgyalások folynak az iránt, hogy az angol hajóraj adott esetekben bizonyos görög támpontokat igénybe vehessen. Anglia másfelől meg akarja erősíteni kelet- földközi tengeri állomásait. Málta fegyver- és hajógyárait fokozatosan Hai­fába és Alexandriába teszik át, Ciprusz szigetén megerősített támpontot létesítenek. A békés megoldás lehetősége Genf, nov. 2. Hoare angol külügyminiszter és Aloisi báró olasz kiküldött ma délelőtti meg­beszélésén Hoare hangsúlyozta, hogy kormánya továbbra is örömmel fogadná a békés megegyezés létrejöttét, de csak olyan megoldásról lehet szó, amelyhez a négus is önként hozzájárul és amely nem a Népszövetségen kívül jött létre. A meg­beszélés során nem alakultak ki újabb javaslatok, vagy indítványok. Lapunk mai száma a mellékletekkel 20 oldal.

Next