Pécsi Napló, 1935. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
ГМ. 117 f. 1 I ■■ап | Pécs szab. kir. város Тек. Főjegyzői hivatala Városháza Pécs ára 20 fill. 1935 december 1. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09 . Kiadóhivatali tel.: 20-27. Уинни даах^ыбшчя4тл<.нш.Л1»»«ымагмигп >j■ i FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP | Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 14 fill. , 16 oldalas 20 fill. Távoli gondok (W) Hónapok óta tart már az olaszabesszin háború, de a jelek szerint csak most kezdődik igazán. Ha Itália akciója, ne adj Isten, kudarcot vallana, beláthatatlan következményeket vonna maga után és bár elsősorban olasz ügy maradna, a magyar-osztrák orientáció is légüres térbe jutna általa. De ha, amit szívből kívánunk, teljes sikerrel zárulna is, akkor sem következnék utána teljes nyugalom. Mert az angol érdekek olyan állandó veszélyeztetésüket látnák benne, hogy ma még nem tudni, különösen Angliának már most is ellenséges magatartása mellett nem, hogy milyen akciókhoz folyamodnék a befejezett háború után. Mert, hogy tétlenül nem engedi magát kész helyzetek elé állítani, ha valami fontos érdeke kockán forog, azt Anglia már épp elégszer és épp elég erélyesen megmutatta. A közeljövő tehát tele van súlyos és veszélyes komplikációkkal. De tegyük fel, hogy ez a legakutabb kérdés az érdekek kényszerű összeegyeztetésével mégis simán megoldódik. Már t. i. annak idején. Európa, de az egész világ helyzete azonban ma olyan, mint egy százfejű hydra : ha egy fejét le is vágják, tíz női helyette. A háború utáni Európa bármelyik pontja már attól is fáj, ha ránéznek. A legtöbb veszélyt a németosztrák ügy rejti, mert hisz azzal senki sem áltathatja magát, hogy Hitler lemondott magában az Anschlussról. Most csak erőt gyűjt és taktikai megfontolásokból hallgat. Hogy ez a probléma valóságos naprendszere a komplikációknak, mely minden irányban bajt lövell, az nyilvánvaló. Túl messzire vezetne, minden lehetőségen végigmenni, mikor lépten-nyomon ég a talaj. És az orosz kérdés. A szovjet ma világvisonylatban is döntő erejű faktorrá nőtt, mialatt a kapitalista államok egymás haját tépték. Ma már a legfanatikusabb emigránsai sem merik remélni, hogy majd magától is dugába dől, mert hiszen minden elmúlt esztendő csak az ő malmára hajtotta a vizet. És ma már ott tart, hogy dacára belső bajainak, dacára annak, hogy nyugati határán éhes farkasszemet néz minden szomszédjával, Finn-, Észt-, Lett-, Lengyelországon át le egész Romániáig, jelentős partner a világpolitikában és még arra is van ideje, hogy Brazíliában is közben felverje kissé a port. Mert, hogy világhódító terveit Moszkva sem adta fel, erről sem szükséges vitatkozni. És a rengeteg kisebb horderejű ellentét , az olasz-jugoszláv feszültség, a ,,mare nostro”, Zára, Fiume és egyéb kérdések miatt, a lengyel-litván viszály Wilna kérdésében, a danzigi korridor és Memel ügye, ki győzné a rengeteg gyúlékony anyagot, melyekkel a mai Európa tele van! És főként, légióként a mi égbekiáltó megcsonkításunk, mely szintén sokkal több, mint egyedül a magyarság ügye, európai szemmel nézve is, melyre, a kisebbségi sérelmek komplexumával együtt, ezúttal bővebben nem térhetünk ki ! ? Hihetetlen, mennyi rövidlátással, menynyi mohó zsákmányéhséggel, mekkora könynyelműséggel erőszakolták össze a háború utáni Európa térképét. Hiszen a józan ész elemi törvényei ellen való, amit összefabrikáltak és ami azóta is egyre recsegropog és csikorog, mint a rosszul konstruált gép. Hiába mondta meg már Oxenstierna, hogy „parva sapientia regitur mundus”, azóta sem kormányozzák a világot több bölcseséggel. Hiszen most több a kis ország, több a vámhatár, többféle a pénz, több az ellentét, mint békében volt ? Hát miért volt akkor voltaképpen a háború ? Miért folyt annyi vér, mintha a mai Ausztria és Magyarország egész lakosságát mind egy szálig kiirtották volna ? Csak esztelen verekedés volt ? Hova vezet ez ? Az ázsiai csárdákban pedig sorakoznak a sárga legények, Amerika pedig már rég egységbe szervezkedett. Az egyetlen mentsvár Európa számára is az volna, hogy ne forgácsolja szét magát apró darabokra, ne önmagát tépje szét, hanem saját léte érdekében, pláne, ha továbbra is vezetni akar, tanúsítson legalább kifelé egységes szellemet, alakítson minél nagyobb hatalmi közületet, hogy súlya és ereje maradjon a többi világrész egyre fenyegetőbb feltörésével szemben. Ezt a törekvést sokan érzik és propagálják többféle néven is, de legvilágosabban gróf Coudenhove-Calergi fogalmazta a maga Pán-Európa mozgalmában. A baj csak az, hogy az állandó fegyverzereiben nem igen hallani a hangját és ő maga is túlságosan ideális eszközöket vett igénybe. Akár az eszme másik barátja, Hubermann Bronislav, a hegedűs. Kicsit komikus : toll és hegedű a tankok és bombák világa ellen. Persze, hogy erősebb a kard, mint a toll. A mát nem így divat meggyőzni, a saját érdekeiről sem , hanem testét szuronnyal, lelkét korbáccsal, ez ma igy használatos és kitűnőnek bizonyult recept. Calergi a Páneurópa mozgalommal, mint egy Diogenes-lámpással a kezében, egy darabig botorkált a dübörögve gyakorlatozó tankok között, aztán megértette az időket és rezignáltan visszavonult. Hubermann is elhallgatott, elértette, amit pedig a politikusok nem is mondtak neki: suszter maradt a kaptafádnál. Eszméknek ma kevés a porondon a keresnivalója, janicsárszellem vezeti ma a világot, nem pedig apostolok, így aztán megy tovább Európa sötét jövője felé, miközben minden országát teljesen lekötjék házi bajai. De épp így elfoglalja az egyes embert, az állampolgárt egyéni életének ezernyi gondja, parányi „autarkiájának” rengeteg nehézsége. Ennek a kornak a bajban ez még szerencséje. Mert mint a fogfájás esetleg más komolyabb, de távolabbi bajról eltereli a figyelmet, úgy a magánélet ezernyi napi gondja-baja úgy leköti, hogy a holnap veszélyeivel nem ér rá törődni. Apropos ! Van elég szene télire? ! A belügyminiszter megreformálja a rendőri szolgálatot és az ügyintézést Budapest, nov. 30. A belügyminiszter különös gondot kíván fordítani arra, hogy a rendőri ügy-intézés, a rendőri szolgálat ellátása minél magasabb színvonalú, egyöntetű irányú és a haladó élet követelményeinek megfelelő legyen. Ennek a célnak elérésére többek között megkívánja azt is, hogy a rendőrtisztikar tagjai ne állandóan egy helyhez kötve teljesítsék szolgálatukat, hanem mód adassék arra, hogy a budapesti tisztikar tagjai a vidéken, a vidéki tisztikar tagjai pedig a nagyobb városokban és Budapesten teljesíthessék egyidejűleg szolgálatukat, tágíthassák ismereteik körét és a helyi viszonyok szerint specializálódó különleges rendőri ügyintézéseket is elsajátíthassák. Ezeket az intenciókat kívánja szolgálni a belügyminiszternek legutóbb kiadott az a rendelkezése, amely a Budapesten és vidéken szolgálatot teljesítő fiatalabb rendőrtisztek szolgálati helyének fokozatos cserélését akarja előmozdítani. A belügyminiszternek e legújabb intézkedése folytatólagos láncszeme azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a rendőrség erkölcsi nevelése, a rendőrtisztikar jogi tudásának emelése, a rendőrtisztviselők nyelvtudása fokozásának és modern nyelvek elsajátításának előmozdítása, az idegenforgalom szempontjából nagy jelentőségű határszéli rendőri szolgálatoknak kiváló tisztekkel való ellátása érdekében már eddig tett. főispánoknak küldendők az inségakciókra szánt adományok Budapest, nov. 30. Az inségakcióknak, így elsősorban a kormányzó úr felesége ,méltósága mozgalmának is a célja, hogy a segélyezésre szorulók mennél gyorsabban részesülhessenek támogatásban. Ez pedig csak akkor valósítható meg, ha a helyi ínségesek segélyezésére szánt adományok közvetlenül jutnak a segélyezésre hivatott helyi szervhez. A főméltóságú asszony ezért úgy rendelkezett, hogy a vidéken az adományokat minden esetben az illetékes törvényhatóság főispánjának kell küldeni, aki az adományoknak az ínségesek között leendő szétosztásáról, ebből a célból részére alakított bizottság útján gondoskodik. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a főméltóságú asszony mozgalma lebonyolításának így bevált és egyedül helyes módját a vidéki adózók egy része nem ismeri és a helyi ínségesek számára szánt adományait a központi kezelőségnek küldi Budapestre. Ez a körülmény a helyi ínségesek minél szélesebb körű megsegítését célzó törekvést hiúsítja meg, mert az adományok nem jutnak a felhasználásukra jogosult helyi szervhez, hanem Budapesten és a környéken osztatnak szét. A belügyminiszter ez alkalommal is hangsúlyozza, hogy a főméltóságú asszony mozgalmának ideje alatt a kiadott rendelet értelmében más célra nem engedélyezhető adománygyűjtés. Lapunk mai шша a mellékletekkel 20 oldal.