Pécsi Napló, 1935. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

ГМ. 117 f. 1 I ■■ап | Pécs szab. kir. város Тек. Főjegyzői hivatala Városháza Pécs ára 20 fill. 1935 december 1. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09 . Kiadóhivatali tel.: 20-27. Уинни даах^ыбшчя4тл<.нш.Л1»»«ымагмигп >j■ i FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP | Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 14 fill. , 16 oldalas 20 fill. Távoli gondok (W) Hónapok óta tart már az olasz­­abesszin háború, de a jelek szerint csak most kezdődik igazán. Ha Itália akciója, ne­ adj Isten, kudarcot vallana, belátha­tatlan következményeket vonna maga után és bár elsősorban olasz ügy maradna, a magyar-osztrák orientáció is légüres térbe jutna általa. De ha, amit szívből kívánunk, teljes sikerrel zárulna is, akkor sem követ­keznék utána teljes nyugalom. Mert az angol érdekek olyan állandó veszélyezteté­süket látnák benne, hogy ma még nem tudni, különösen Angliának már most is ellenséges magatartása mellett nem, hogy milyen akciókhoz folyamodnék a befejezett háború után. Mert, hogy tétlenül nem engedi magát kész helyzetek elé állítani, ha valami fontos érdeke kockán forog, azt Anglia már épp elégszer és épp elég eré­lyesen megmutatta. A közel­jövő tehát tele van súlyos és veszélyes komplikációkkal. De tegyük fel, hogy ez a legakutabb kérdés az érdekek kényszerű összeegyeztetésével mégis simán megoldódik. Már t. i. annak idején. Európa, de az egész világ helyzete azonban ma olyan, mint egy százfejű hydra : ha egy fejét le is vágják, tíz női helyette. A háború utáni Európa bármelyik pontja már attól is fáj, ha ránéznek. A legtöbb veszélyt a német­osztrák ügy rejti, mert hisz azzal senki sem áltathatja magát, hogy Hitler lemondott magában az Anschlussról. Most csak erőt gyűjt és taktikai megfontolásokból hallgat. Hogy ez a probléma valóságos naprend­szere a komplikációknak, mely minden irány­ban bajt lövell, az nyilvánvaló. Túl messzire vezetne, minden lehetőségen végigmenni, mikor lépten-nyomon ég a talaj. És az orosz kérdés. A szovjet ma világ­­vis­onylatban is döntő erejű faktorrá nőtt, mialatt a kapitalista államok egymás haját tépték. Ma már a legfanatikusabb emigránsai sem merik remélni, hogy majd magától is dugába dől, mert hiszen minden elmúlt esztendő csak az ő malmára hajtotta a vizet. És ma már ott tart, hogy dacára belső bajainak, dacára annak, hogy nyugati hatá­rán éhes farkasszemet néz minden szom­szédjával, Finn-, Észt-, Lett-, Lengyelorszá­gon át le egész Romániáig, jelentős partner a világpolitikában és még arra is van ideje, hogy Brazíliában is közben felverje kissé a port. Mert, hogy világhódító terveit Moszk­va sem adta fel, erről sem szükséges vitat­kozni. És a rengeteg kisebb horderejű ellen­tét , az olasz-jugoszláv feszültség, a ,,mare nostro”, Zára, Fiume és egyéb kérdések miatt, a lengyel-litván viszály Wilna kérdésében, a danzigi korridor és Memel ügye, ki győzné a rengeteg gyúlékony anyagot, melyekkel a mai Európa tele van! És főként, légióként a mi égbekiáltó megcsonkításunk, mely szin­tén sokkal több, mint egyedül a magyarság ügye, európai szemmel nézve is, melyre, a kisebbségi sérelmek komplexumával együtt, ezúttal bővebben nem térhetünk ki ! ? Hihetetlen, mennyi rövidlátással, meny­nyi mohó zsákmányéhséggel, mekkora köny­­nyelműséggel erőszakolták össze a háború utáni Európa térképét. Hiszen a józan ész elemi törvényei ellen való, amit összefab­rikáltak és ami azóta is egyre recseg­ropog és csikorog, mint a rosszul konstruált gép. Hiába mondta meg már Oxenstierna, hogy „parva sapientia regitur mundus”, azóta sem kormányozzák a világot több bölcseséggel. Hiszen most több a kis ország, több a vámhatár, többféle a pénz, több az ellentét, mint békében volt ? Hát miért volt akkor voltaképpen a háború ? Miért folyt annyi vér, mintha a mai Ausztria és Magyarország egész lakosságát mind egy szálig kiirtották volna ? Csak esztelen vere­kedés volt ? Hova vezet ez ? Az ázsiai csárdákban pedig sorakoznak a sárga legé­nyek, Amerika pedig már rég egységbe szervezkedett. Az egyetlen mentsvár Európa számára is az volna, hogy ne forgácsolja szét magát apró darabokra, ne önmagát tépje szét, hanem saját léte érdekében, pláne, ha továbbra is vezetni akar, tanú­sítson legalább kifelé egységes szellemet, alakítson minél nagyobb hatalmi közületet, hogy súlya és ereje maradjon a többi világ­rész egyre fenyegetőbb feltörésével szem­ben. Ezt a törekvést sokan érzik és pro­pagálják többféle néven is, de legvilágo­sabban gróf Coudenhove-Calergi fogalmazta a maga Pán-Európa mozgalmában. A baj csak az, hogy az állandó fegyverzereiben nem igen hallani a hangját és ő maga is túl­ságosan ideális eszközöket vett igénybe. Akár az eszme másik barátja, Hubermann Bronislav, a hegedűs. Kicsit komikus : toll és hegedű a tankok és bombák világa ellen. Persze, hogy erősebb a kard, mint a toll. A mát nem így divat meggyőzni, a saját érdekeiről sem , hanem testét szuronnyal, lelkét korbáccsal, ez ma ig­y használatos és kitűnőnek bizonyult recept. Calergi a Páneurópa mozgalommal, mint egy Dio­­genes-lámpással a kezében, egy darabig bo­torkált a dübörögve gyakorlatozó tankok között, aztán megértette az időket és rezig­­náltan visszavonult. Hubermann is elhall­gatott, elértette, amit pedig a politikusok nem is mondtak neki: suszter maradt a kaptafádnál. Eszméknek ma kevés a poron­don a keresnivalója, janicsárszellem vezeti ma a világot, nem pedig apostolok, így aztán megy tovább Európa sötét jövője felé, miközben minden országát tel­jesen lekötjék házi bajai. De épp így elfog­lalja az egyes embert, az állampolgárt egyéni életének ezernyi gondja, parányi „autarkiá­­jának” rengeteg nehézsége. Ennek a kor­nak a bajban ez még szerencséje. Mert mint a fogfájás esetleg más komolyabb, de tá­volabbi bajról eltereli a figyelmet, úgy a magánélet ezernyi napi gondja-baja úgy leköti, hogy a holnap veszélyeivel nem ér rá törődni. Apropos ! Van elég szene télire? ! A belügyminiszter megreformálja a rendőri szolgálatot és az ügyintézést Budapest, nov. 30. A belügyminiszter különös­­ gondot kíván fordítani arra, hogy a rendőri ügy-­­­intézés, a rendőri szolgálat ellátása minél magasabb színvonalú, egyöntetű irányú és a haladó élet követelményeinek megfelelő legyen. Ennek a célnak elérésére többek között megkívánja azt is, hogy a rendőrtiszti­kar tagjai ne állandóan egy helyhez kötve teljesítsék szolgálatukat, hanem mód adassék arra, hogy a budapesti tisztikar tagjai a vidéken, a vidéki tisztikar tagjai pedig a nagyobb városokban és Budapesten teljesíthessék egyidejűleg szolgálatukat, tágíthassák ismereteik körét és a helyi viszonyok szerint specializálódó különleges rendőri ügyintézéseket is elsajátíthassák. Ezeket az intenciókat kívánja szolgálni a belügyminiszter­nek legutóbb kiadott az a rendelkezése, amely a Budapesten és vidéken szolgálatot teljesítő fiata­labb rendőrtisztek szolgálati helyének fokozatos cserélését akarja előmozdítani. A belügyminiszternek e legújabb intézkedése foly­tatólagos láncszeme azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a rendőrség erkölcsi nevelése, a rendőr­tisztikar jogi tudásának emelése, a rendőrtisztvi­selők nyelvtudása fokozásának és modern nyelvek elsajátításának előmozdítása, az idegenforgalom szempontjából nagy jelen­tőségű határszéli rendőri szolgálatoknak kiváló tisztekkel való ellátása érdekében már eddig tett. főispánoknak küldendők az inségakciókra szánt adományok Budapest, nov. 30. Az inségakcióknak, így­­ elsősorban a kormányzó úr felesége ,méltósága mozgalmának is a célja, hogy a segélyezésre szo­rulók mennél gyorsabban részesülhessenek támo­gatásban. Ez pedig csak akkor valósítható meg, ha a helyi ínségesek segélyezésére szánt adományok közvetlenül jutnak a segélyezésre hivatott helyi szervhez. A főméltóságú asszony ezért úgy rendelkezett, hogy a vidéken az adományokat minden esetben az illetékes törvényhatóság főispánjának kell­­ küldeni, aki az adományoknak az ínségesek között leendő szétosztásáról, ebből a célból részére alakított bizottság útján gondoskodik. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a fő­méltóságú asszony mozgalma lebonyolításának így bevált és egyedül helyes módját a vidéki adózók egy része nem ismeri és a helyi ínségesek számára szánt adományait a központi kezelőségnek küldi Budapestre. Ez a körülmény a helyi ínségesek minél szélesebb körű megsegítését célzó törekvést hiúsítja meg, mert az adományok nem jutnak a felhasználásukra jogosult helyi szervhez, hanem Budapesten és a környéken osztatnak szét. A belügyminiszter ez alkalommal is hangsúlyozza, hogy a főméltóságú asszony mozgalmának ideje alatt a kiadott rendelet értelmében más célra nem engedélyezhető adománygyűjtés. Lapunk mai шша a mellékletekkel 20 oldal.

Next