Pécsi Napló, 1936. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

ára 12 1936 február 1. Szombat­on­­. PÉCSI NAPLÓ szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Saark. tel.i 21-09 - Kiadóhivatal! tel.i 20-27. шпшвншпавваяяваиаишнвв1I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 !| Egyes szám ára 14 fill. 16 oldalas, 20 Miig Bethlen István gróf nagy beszéd­ben bírálta, majd elfogadta a hit­­bizományi törvényjavaslatot Budapest, jan. 31. A képviselőház ülését négy óra után néhány perccel nyitotta meg Sztra­­nyavszky Sándor elnök. Bemutatta Csongrád vár­megye átiratát, amelyben a lakosság megsegíté­sét kérte. Áttették a kérvényi bizottsághoz. Áttértek ezután a hitbizományi javaslat tár­gyalására. Nagy érdeklődés közepette Bethlen István gróf emelkedett szólásra. Először a minisz­terelnöknek azzal a kijelentésével foglalkozott, hogy a miniszterelnöksége alatt a háta mögött álló párt gáncsolta el a reformokat. A leghatáro­zottabban szembeszállt ezzel az állítással.­­ Azóta - mondotta - a miniszterelnök időszerűtlennek jelentette ki a reformprogramjá­ból a legfontosabb pontot, a titkos választójogot és reformelgondolásának középpontjába a föld­birtokreformot és az azzal összefüggő egyes re­formokat állította. Ma előttünk van a földbirtok­politikai reformok trilógiájának első felvonása. Azt kell mondanom, hogy egészen szerény, szürke alkotás, amely azokat az utasításokat követi, amelyeket annak idején én adtam ki az igazság­ügyminisztérium tör­­vényelőkészítő osztályának, hogy megszer­kesszék a hitbizományi reformot. A miniszterelnök úr beszédéből, amelyben elis­merte, hogy a hitbizományi reform tervezetét az én poros aktáim közül szedte ki, de amelyben ugyanakkor gúnyosan mutatott rá, hogy nem sokat ér az a reform, amely a fiókban marad,­­ azt vettem ki, hogy nem a reform tartalma jegyzi a nagy reformkorszakot, hanem az a tény, hogy egyáltalán napirendre került. Lehet, hogy ebben rendes viszonyok között van némi igazság, csak éppen ebben az esetben nem igaz, mert ezt a kérdést nem a miniszterelnök úr hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amely a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el. Hogy azután a megvalósítás elhalasztódott, en­nek oka a bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válság volt. Azóta javultak a viszonyok, ma sem tudjuk azonban, hogy milyen mennyiségű föld mozdul meg a hitbizományi reform során és nem lehetünk biztosak abban sem, hogy a rendel­kezésre álló pénz elegendő lesz-e. Ennek folytán nagy tisztelettel adózom a miniszterelnök úr bátorságának, hogy ezt a javaslatot mégis elővette. Igaz, hogy ez a bámulatoi­ kissé megtorpan a 19-ik szakasz olvasásakor, amelyből kitűnik, hogy a hit­bizományi föld az eredeti javaslat szerint 12 évig még az új birtokos kezén marad, bár igaz, hogy ezt a határidőt a bizottsági tárgyalás során 6 évre szállították le. Nyugodtan a tárgyilagos közvéle­mény megítélésére bízom, hogy melyik eljárás a helyes, amely nem nyúl a reformhoz míg a fel­tételei nincsenek meg, vagy pedig az-e, amely ha nem biztos a végrehajtásban, gondoskodik, hogy időszerűsége egy későbbi nemzedékre ma­radjon. (Taps a baloldalon.) Bethlen nem politikai bizalomból szavazza meg a javaslatot­ ­ Ha ennek ellenére kész vagyok a javas­­­­latot megszavazni, annak valóban nem politikai bizalom az oka, ellenkezőleg egyfelől bizonyítékát kívánom szolgáltatni szavazatom­mal, hogy sohasem állott meg az a tétel, ame­lyet a miniszterelnök úr fölállított, hogy tudni­illik nagy reformjait a háta mögött álló párt, vagy pedig annak tagjai, akikhez magamat is bátor vagyok sorolni, készültek elgáncsolni. De egy másik okból is megszavazom a javaslatot és ez a fontosabb. Sohasem volt nagyobb érdek, mint ma, hogy a birtokpolitikai kérdéseket kiemeljük a párt­­politikai ellentétekből, amelyek ezeket a kér­déseket csak megronthatják és helytelen irányba terelik. (Nagy taps a jobboldalon és középen, néhány ellenzéki képviselő is tapsol.) Miért vesztettük el Erdélyt?­ ­ Engedjék meg, hogy személyes momen­tumot is vigyek a kérdésbe. Még a háború előtt Erdélyben lándzsát törtem a telepítés mellett magyar érdekből, hogy az Erdélyben sűrűn el­adásra kerülő nagy­birtok magyar kézen marad­jon. Matolcsy Mátyás képviselőtársam felolvasott itt egy levelet, amely szerint Erdélyt azért vesztettük volna el, mert nem hajtottunk végre idejében földosztást. Bármennyire is elismerem jóhiszeműségét, azt kell mondanom, hogy ebben szemernyi igazság sincs. (Úgy van! Úgy van! Taps és helyeslés a jobb­oldalon.) Erdélyben a nagybirtok a mezőgazda­ságilag megművelhető földnek csak mintegy 8 -9 százaléka volt. Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy ezt a 8 százalékos birtokot hagytuk elporlódni a román parasztság javára és nem a magyaréra. (Taps és helyeslés.) - Foglalkoztam birtokpolitikai kérdésekkel a háború után is. Hiszen mint miniszterelnök Nagyatádi Szabó Istvánnal én hajtottam végre azt a földreformot, amelyet ma olyan vígan és könnyűszerrel gáncsolnak és bírálnak. Igen tisz­telt túloldal, ez a reform nagy forradalmi hullám levezetését jelentette és ha nem történt volna meg, a túl­oldal képviselői nem ülhetnének olyan nyugod­tan, mint ma. Kétségtelen, hogy a hitbizományi reform felveti a birtokpolitikai kérdések egész tömegét. Nem is lehet a reformmal kiszakítva foglalkozni és csak ha az egyéb téren mutatkozó irányzatokat látjuk, akkor tudunk ítéletet mondani. Azt hiszem az országnak joga van felvilágosí­tást kérni a kormánytól és a kormánynak kötelessége, különösen akkor, amikor ilyen életbevágó ügyről van szó, felvilágosítást adni. A hitbizományi intézményt két szempontból le­het bírálni. Általánosságban abból, hogy olyan-e, amely beleillik a magyar korba és amely így egy­általán fenntartható-e, másodsorban abból a szem­pontból, hogy a jelenlegi birtokviszonyok között előnyös, vagy hátrányos-e, milyen mértékben szüntethető meg, vagy milyen mértékben tar­tandó meg. Kétségtelen, hogy a nagy liberális korszak nagy államférfiai Deák, Széchenyi és Kossuth nem helyezkedhettek más álláspontra, mint hogy a hitbizományt el kell törölni, mert a kor felfogása ezt követelte. Ma azonban azt kell mondani, hogy ez a korszak egyoldalú volt, amikor a gazdasági életet teljesen a szabad verseny alapjára állította és egyedül a gazdasági osztályzást tette a kiválasztás alap­jává. Bár igaz és kétségtelen, hogy ez egyike a legfontosabb momentumoknak, de igen nagy sze­rep jut más ideális erényeknek is, amilyen a hő­siesség, bátorság és más erények, amelyekre egy nemzetnek szüksége van. (Taps és helyeslés a jobboldalon.) A földbirtok szabadsága helyre­állításának következményei­ ­ Meg kell állapítanom, hogy a földbirtok szabadságának korlátlan helyreállítása bizonyos hátrányokat jelentett, ezután indult meg a föld­birtokok elporlása, ami magyar szempontból pó­tolhatatlan veszteséget jelent (helyeslés a jobb­oldalon) mindaddig, amíg nincsenek vagyonilag független más keresztény intelligens rétegek (nagy taps és helyeslés a kormánypárton, keresztény­­párton és független kisgazdapárton), amelyek őket a vezetésben az országpolitikában helyet­tesítik. A korlátlan felszabadítás végeredményben szülő oka volt a földnélküli proletariátus meg­születésének is. Beszéde további részében Bethlen István gróf kijelentette, hogy az erőszakos földosztástól tar­tózkodni kell. Meg kell változtatni az adózást és szűkíteni kell az agrárollót. A javaslatot elfogadja. (Taps.) Németh Vilmos ezután a javaslat ellen és Rajniss Ferenc mellette szólalt fel. Ülés vége 8 órakor. FOLYÓ ÜGYEKET TÁRGYALT A MINISZTER­TANÁCS. Budapest, jan. 31. A kormány tagjai ma dél­előtt 9 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök el­­nöklésével minisztertanácsra ültek össze. A mi­nisztertanácson a hivatalos kiküldetésben távol­levő Kánya Kálmán külügyminisztert Apor Gábor báró, a külügyminiszter állandó helyettese, a betegsége miatt akadályozott Hóman Bálint val­lás- és közoktatásügyi minisztert pedig Tasnády- Nagy András vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumi államtitkár képviselte. A minisztertanács folyó ügyekkel foglalkozott és délután 2 órakor ért véget. AZ ELSŐ TITKOS TANÁCS, London, jan. 31. Will. Edgiard trónralépése után a titkos tanács ma tartotta első ülését, ame­lyen a király elnökölt.

Next