Pécsi Napló, 1936. december (45. évfolyam, 275-297. szám)

1936-12-01 / 275. szám

1936. december 1. Kedd KITi fofd­. *ZF Ve­ros Тек: Pécs ára ^ Mi Szerkesztőség és kiedóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel. : 21-09 — Kiadóhivatal! tel.: 20-27 I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP • Ibi . Előfizetési árak házhoz szállítva vagy pontÁs egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 60 f. Egyes szám­ára 12 fill. - 16 oldalas 20 fll. No Választás után írta : WALRBAGER HENRIK, nyug. s hon­­véd huszárezredes. November 28-án, a tisztújító városi közgyűlésen, mely helyettes polgármestert vá­lasztott, Sebestyén Lajos dr. három szava­zattal kisebbségben maradt. A városházán 25 év óta szolgálatát mindig becsületesen, törekvőn és kizárólag a város javára önfel­­áldozóan teljesített­ tisztviselőt a törvény­­hatósági bizottsági tagok mellőzték. A hosszú évtizedes önzetlen és önfel­áldozó munkában példásan elöljáró, pécsi származású hivatalnokot így jutalmazták meg. Győzött a korteskedés, elbukott az érdem, a szolgálati idő értéke, a kor szerint járó sorrend alapelve, a hű kötelességtelje­sítés elismerése. Midőn Sebestyén Lajos javára számí­tásba jövő voksok tulajdonosai tartózkod­tak a szavazástól, a tehetség, a sokeszten­dős szorgalom ebben a küzdelemben többé nem számíthattak. A jónak, a méltányos­nak, az igazságosságnak alul kellett marad­­niok. A törvény értelmében az ügy eme for­dulatába — bár erkölcsi keserűséggel — bele kell törődnünk, de jogunk van a vára­kozás ablakát kinyitni és üvegén keresztül figyelni azt a működést, melyet az új helyet­tes polgármestertől a pécsi közönség váro­sunk anyagi, szellemi és erkölcsi érdekében joggal elvár. Reméljük, hogy illusztris előde, Makay István, szombat óta Pécs szab. kir. város polgármestere, nyomdokain fog ha­ladni, kinek ajtaja mindenki számára min­denkoron nyitva volt, mindenkit szívesen, a hivatalos fensőbbség legcsekélyebb érezte­tése nélkül, egyformán résztvevően meg­hallgatott, ki minden ceremónia nélkül bár­kit maga elé bocsátott, mindig segített, együttérzett és elfogulatlanul tett, végzett és cselekedett. A nyugalom, a békesség és az össz­hang, melyek ezt a várost a Nendzvich­­éra folyamán több mint negyven éven át más városok fölé emelték, a társadalmi osztályok között ezen idő alatt gyökeret vert és meghonosodott csend, megértés, kölcsö­nös megbecsülés és felekezeti türelmesség ezentúl is lelki szüksége Pécs városának és polgárságának. Sebestyén Lajos dr. sze­mélyében mindeme lelki óhajainkat bizto­sítva láttuk. Most, hogy ezek a mélyen át­­érezett reményeink a választás porondján kielégítetlenek maradtak, az új helyettes­polgármesteren múlik, hogy ebbeli jogos polgári kívánságaink teljesüljenek. Ha így lesz, napirendre térünk a több­ség győzelmén. A szovjet haragszik a német-japán egyezményre Moszkva, nov. 30. Molotov a népbiztosok tanácsának elnöke a szovjetek nagygyűlésén igen heves szavakkal kelt ki a német-japán egyezmény ellen, majd támadta a fasziszta rendszert és Japán törekvéseit. A zsidó kérdésről megállapította, hogy a szovjet a legszigorúbban büntet minden anti­szemita mozgolódást. Aktív zsidóellenes moz­galmak vezetőit halállal büntetik. A Dunamedence békéjét hangsúlyozta a kormányzó és Miklós elnök pohár­­köszöntőjében Ausztria és Magyarország szorosan együttműködik Felejthetetlen pompával és lelkesedéssel fogadta Bécs a magyar államfőt Bécs, nov. 30. Amikor a kormányzó külön­­vonata befutott a bécsi pályaudvarra, a kürtök díszjelet fújtak, majd a zenekar a magyar Him­nuszt játszotta. A szalonkocsiból kiszálló Horthy kormányzót és feleségét először Miklas szövetségi elnök, az osztrák államfő és felesége köszöntötték. Egymásután léptek a kormányzó elé az üd­vözlésre megjelent osztrák méltóságok: Hülgerth altábornagy, alkancellár, az osztrák kormány összes tagjai, Schmidt külügyi államtitkár, Zehner tábornok, honvédelmi államtitkár, Schil­ovszky hadseregfelügyelő, Jansa altábornagy, vezérkari főnök, Ludwig és Hornbostel meghatalmazott mi­niszterek, Schmietz polgármester, Haselmayer ve­zérőrnagy, városparancsnok, Stockinger, a szövet­ségi vasutak elnöke. De ott voltak a magyar kö­vetség tagjai, a külföldi követek nagy része,­­ közöttük Salala olasz és Papén követ,­­ valamint a pályaudvar előtti térségen óriási tömegben a bécsi magyarok, a „Theresianum“ növendékeinek egyenruhás csapata, a Collegium Hungaricum diákjai, a „Pazmaneum" reverendás kispapjai, a magyar munkások, az összes magyar egyesületek, szervezetek, amelyeknek tagjai nagy lelkesedéssel hatalmas Hien-h­adarsal köszöntötték a kormány­zót. Amerre a magyar államfő Miklas elnökkel, nyomukban a kísérettel és a két kormány tagjai­val autón elhaladt, a Gürtelen, Prinz Eugen után, Schwarzenberg téren és Ringstrassen át egész az­­Imperial­-szállóig, valósággal elborította a házakat a magyar és osztrák zászlók színzuhataga. Az útvonalon a bécsi helyőrség csapatai álltak acél sorfalként. Az ,,Imperial“-szálló fogadóter­mében búcsúzott el Miklós elnök és felesége a kormányzói pártól, majd néhány perc múlva Schuschnigg kancellár és Schmidt államtitkár tet­tek ülőnek tisztelgő látogatást díszlakosztályuk­­ban, amely előtt a testőrség állt őrt, ezüstzsinóros díszegyenruhában. Délelőtt háromnegyed tizenegykor a kormány­zói pár Huber kabinetirodai főnök kíséretében a Ballhaus-térre hajtatott, ahol meglátogatták Mik­lós elnököt és feleségét. A 3. és 5. gyalogezred csapatai álltak sorfalat, míg a kancellári palota előtt a testőrség díszszázada állt, tisztelegve és a Himnusszal fogadva a kormányzót. A kormányzó Miklas elnöknél rövid időt töltött, majd Schusch­nigg kancellár látogatását adta vissza, mialatt a kormányzó neje a minoriták templomába ment, ahol csendes misét hallgatott. A kormányzó a hősi emlékműnél és Ferenc József koporsójánál Déltájban érkezett a kormányzó a Hősök Emlékművéhez, Rudnay követ és Veress ezredes, katonai attasé kíséretében. A kormányzó fogadta a díszzászlóalj parancsnokának jelentkezését és ellépett az arcvonal előtt, majd felhaladt a lép­csőkön az emlékműhöz, amelyet régi formaruhá­jukban tengerésztisztek álltak körül... A kormányzó meghatottan üdvözölte egykori bajtársait, majd az emlékmű elé lépett és letette arra hatalmas babérkoszorúját, amelynek ez a felírása: ,,Mit unwandelbarer Pietät der Reischs­­verweser von Ungarn...“ ,,El nem múló kegyelet­tel Magyarország kormányzója...“ Horthy Miklós most a Hofburgon át a Micha­­eler-templomba ment, ahol megkoszorúzta a ten­gerészek emlékművét. Innen a kormányzó a kapucinusok templo­mához hajtatott. A kiséret visszahúzódott, min­denki érezte, hogy Horthy Miklóst, aki évtizedek múltán most tisztelgő látogatást tesz a nagy ki­rálynál, akinek személyét annyi ideig szolgálta, illik egyedül hagyni... Amint a kormányzó Urban kapucinus atya vezetésével éppen távozni készült, megpillantotta Károly király gyászdrapériával bevont mellszob­rát, amely előtt két gyertya égett és koszorúk feküdtek. A kormányzó elvált kíséretétől és né­hány pillanatra magába mélyedve, egyedül állott a szobor előtt. A kapucinusok klastromából visszatért az „Imperial"-ba, ahol Miklas elnök és felesége há­romnegyed egykor viszonozták látogatását. Fél kettőkor Miklas elnök és neje a szövetségi kan­cellária termében villásreggelit adott, amelyen r­észt vett a kormányzó és felesége, a kíséret tagjai, a magyar miniszterek, az osztrák kormány tagjai és a legfőbb állami méltóságok. Barátságos beszélgetés egy régi tengerésszel A kormányzói pár délután fél ötkor meglá­togatta a Schwarzenberg téren lévő Tiszti Kaszi­nót, amelynek kapujában Perter báró ellentenger­nagy, Dittrich és Simonitz sorhajókapitányok üdvözölték a magas vendégeket a régi tengerészek szövetsége nevében, majd a mögöttük felsorakozó egykori teng­erésztisztekkel együtt fölkísérték a kormányzói párt a nagyterembe. Itt várakoztak rájuk az Ausztriában élő összes egykori tengerész­tisztek. Külön csoportban álltak a „Habsburg", a „Novara", a „Prinz Eugen“ és a „Viribus Uni­tis" egykori tisztjei, akik a kormányzóval együtt vagy a legendás hírű Novara cirkálón a kormányzó parancsnoksága alatt szolgáltak. A kormányzó nemcsak volt tiszttársai mindegyikét ismerte meg az első pillanatban, de meglátta a hátsó so­rokban szerényen meghúzódó kiencvenhárom­­éves Schnadel tengerészt is, aki a lissai ütközetnek egyetlen életben lévő résztvevője és akivel per­cekig barátságosan elbeszélgetett. Ott voltak külön csoportban azok a hölgyek,­­ tengerésztisztek feleségei,­­ akik Horthy Miklós és felesége baráti és bajtársi köréhez tart

Next