Pécsi Napló, 1938. február (47. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

XLVII. évfolyam. 25 szám. ,az. Főjegyzői Hivatala Pécs Ara 121938. február 1. Kedd fill. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27.­ FÜGGET­ES POLITIKAI NAPILAP: Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. írta: Mü­ller Jenő. A kereskedőtársadalom érdeklődésé­nek központjában ez időszerint a kereske­dői képesítés kérdése áll. A kereskedelmi miniszter az ügy lényegére vonatkozó 16 kérdést adott fel leckéül az érdekképvise­leteknek, melyekre az adandó válaszok tulajdonképpen „népszavazás“ jellegével bírnak. A kérdés nem újkeletű, az ország na­gyobb városaiban tartott kongresszusok az év folyamán állandóan foglalkoztak a jövő kialakulásában kétségtelenül jelentős prob­lémával. Kereskedői egyesületek és testü­letek pártokra szakadva különböző szem­szögből vizsgálták és bírálták a képesítés gondolatát, a szaklapok hasábjain valósá­gos irodalma fejlődött. Megállapítható, hogy a képesítés két táborra osztotta a ke­reskedőtársadalmat. Vannak a gondolat­nak hívei, de tagadhatatlanul jóval több azok száma, akik élesen szembefordulva vele, elvetik a képesítés gondolatát. Bizo­nyos, hogy a képesítés híveinek és ellenzői­nek egyaránt érdemes, érdekes és tiszte­letreméltó érveik és indokaik vannak. Mindkét tábor megegyezik abban, hogy fokozott értelmiségű, tanultabb, képzet­tebb kereskedői tudják a hivatást úgy be­tölteni, hogy a megélhetési boldoguláson felül, tisztességet és megbecsülést szerez­zenek a szakmának. Véleményeltérések nélkül állapíthatjuk meg,hogy e cél elérésére prominens eszköz a kereskedelmi tanonc­­oktatás sürgős és alapos megreformálása. A tanonciskolák nívóját kell emelni, a tanerők kiváló pedagógusok legyenek, mo­dern oktatók, akik nem a sovány órabérért kényszerűségből adják az „órát“, hanem a hivatás lelkesedésétől áthatva, szakérte­lemmel, rátermettséggel és nagy türelem­mel neveljék a jövő kereskedőit. Az oktatást érdekessé kell tenni, szí­nesen és könnyen megérthetően tálalják az elméleti ismeretek alapjait. A helyes­írás, számolás, földrajz, egyszerű levelezés és könyvelés tanításán kívül társalgási és értelmi gyakorlatokkal kellene a tanon­­cok értelmét fejleszteni és köszörülni. Időnként maguk a magasabb képzettséggel bíró kereskedők tarthatnának gyakorlati tárgyakból — kalkuláció, áruismeretek, manipuláció, eladás művészete, csomagolá­sok módja stb. — népies és érdekes előadó magyarázatokat. Egészen bizonyos, hogy az ily irányú akció megadná a kereskedő­­tanoncoknak azt az alapot, amely alkal­mas fiatal segédkorában a további haladás és magasabb kiképzés lehetőségére. Ha pe­dig elrendelnék, hogy a tanonc előképzett­sége négy középiskola, vagy legalább is nyolc elemi iskola legyen, úgy kétségtelen, hogy elérnék azt a célt, hogy értelmes és képzett kereskedők szolgálnák a jövőben a magyar kereskedelem ügyét. A tanoncképzés helyes megvalósításá­val elérkeztünk ahhoz a tulajdonképpeni célhoz, mely célt a képesítés első és eredeti elgondolása szolgált. A kereskedőpályára készülő ifjúságot céltudatosan kiképezni, hogy a társadalomnak értékes tagjává váljék és az élet tülekedő versenyében­­ minél felkészültebben állja meg a helyét. Az eredeti helyes elgondolást helytelenül­­ építették tovább azok ,kik szívesen visz­nek politikumot a gazdasági kérdésekbe és így született meg a képesítés, majd a még haladóbbak ötletéből a szakmai képe­sítés kérdése. A kereskedői képesítés hívei három­évi tanonckodás után minimális ötévi se­­gédi gyakorlatot kívánnak, majd egy bi­zottság előtti sikeres vizsga után kapná meg a „jelölt“ azt a diplomát, melynek se­gítségével önállósíthatja magát. A radiká­lisabbak még alaposabban kívánják meg­építeni a kínai falat, követelvén a szakmai képesítést, mely kizárólag egy szakmára adná a képesítő diplomát. A fűszerkeres­kedő pl. nem árusíthatna szeget, ásót, vagy kapát. Vaskereskedő nem árusíthatna réz gálicát, raffiát, gépolajat vagy kötélárut A falusi vegyeskereskedés teljesen elveszí­tené életlehetőségét, szatócsok tízezerei pusztulnának el. Ezzel szemben a képesítés ellenzői csupán a tanoncoktatás reformját kívánva, nem zárják le a kereskedőpálya sorompóit azok előtt, kiket hajlamaik, megváltozott életviszonyaik, családi okaik, vagy más előre nem látott körülmények meglett ko­rukban irányítanak a kereskedői pályára. A kereskedő boldogulásának valószínű­ségét nem a képesítés, hanem a képesség, nem a szabadosság, hanem a szabadság biztosítja. A kereskedelemnek a szabadság az éltető eleme. A szombathelyi nagygyűlésen H­a 11 . Aurél dr. kereskedelemügyi államtitkár hirdette az igazságot, hogy a kereskedelem hivatását csak úgy tudja betölteni, ha sza­bad mozgása van. Már­pedig, ha mi keres­kedők azon utódaink előtt járjuk le a so­rompót, kik felnőtt korukban éreznek hi­­vatottságot a pálya iránt, feladjuk a keres­kedelem szabadságának elvét és mi ma­gunk szankcionáljuk a kötöttséget. Ha a tételes törvények rendelik el a képesítést,­­ úgy ma még nem tudhatjuk, hogy a végre­­­­hajtási utasítások mely újabb tilalomfák­kal és akadályokkal sújtják a későbbi kar­társainkat. Képesítés nélküli szabad keres­kedelemben fejlődtek és lettek Hanza vá­rosok, a nagy nyugati államok kereske­delme, a londoni City, Amerika csodála­tosan lüktető gazdasági élete. Nem kérték ott és soha eszükbe sem jutna kérni senki­nek az inasi és segédi bizonyítványt. Üz­letalapítás előtt nem kellett és sohasem fog kelleni szakvizsgát tenni. Tehetség,öt­let, szorgalom és tőke az egyedüli ajánló­levél az iparengedély elnyeréséhez. A te­hetséges és rátermett boldogul és csatát nyer, az alkamatlan elvész és elhull, mint a férges gyümölcs. A képesítéshez kötött­ség nem államérdek, nem közérdek és nem magánérdek. Általános nemzeti érdek, hogy mindenki, aki akar és tud az egye­düli és egyetlen szabadpályán találja meg a boldogulás lehetőségét. A vásárló kö­zönség érdekei sem a képesítést, hanem csupán azt kívánják, hogy előzékeny mo­dorú, udvarias kereskedők szolidan, be­csületesen szolgálják ki. Az ezerszemű Cé­zár, a vásárló közönség feladata a szelek­ció. A tisztességes és jó árut szolgáló ke­reskedőt képesíti, a rosszmodorú és selej­tes portékát rásózó boltost elbuktatja. A ma egyik súlyos problémája a fő­iskolát végzett ifjúság elhelyezése. Akik előtt nem nyílnak meg a hivatalok ajtajai, akik nem helyezkedhetnek el intellektuális pályákon, tudják meg, hogy szabad pálya a mai kereskedelem, egyedüli céhlevele a tehetség, szorgalom és becsületesség. Jöj­jenek tehát közénk, hozzák el magasabb tudásukat, ifjúságuk lángoló lelkesedését, izmaik nagyszerű rugalmasságát. Dolgoz­zanak velünk vállvetve és lobogtassuk együtt magasan a nemzeti zászlót, amelyen ott ékeskedik a jelszó: „Szabad hazában — szabad kereskedelem.“ „Képesítés - képesség“Hollandia örömmámorban: leánya született Juliannának Hága, jan. 31. Ma reggel tíz óra előtt egy perccel 51 ágyúlövés adta hírül a hetek óta izga­lomban élő Hollandia lakosságának, hogy Julianna trónörökösnő a soestdijki kas­télyban leánygyermeknek adott életet. Már tegnap este villámgyorsan terjedt el a hír az egész országban, hogy Julianna trónörökös­nő mellé a késő délutáni órákban a második orvost rendelték, mert az előjelek azt mutat­ták, hogy már nincsen messze a szülés órája. A két orvos az egész éjszakát Julianna mellett töltötte, a kis jövevényt azonban csak az esti órákra várták. A kastély körül az ágyú­ütegeket készenlétbe helyezték, hogy 101, vagy 51 lövéssel adják tudtára Hollandiának, hogy fia, vagy leánya született-e Juliannának. Ma délelőtt 9 óra 59 perckor végre meg­történt a várva-várt esemény, Julianna egészséges leánygyermeket szült és ezzel Hollandia trónját Julianna király­nő után ismét nő fogja elfoglalni. Hollandia extatikus örömmámorban vette tudomásul a trónörökösnő gyermekének szüle­tését. Az összes holland városokban megszűnt a munka, hogy ezzel a szünettel ünnepeljék meg a nagy nemzeti eseményt. A hágai nagytemplom híres harangtornyá­nak harangjai negyedórán át szüntelen kongás­­sal hirdették az új királyi sarj megszületését. A harangtorony feladására egymásután kondul­­tak meg a holland főváros templomainak ösz­­szes haragjai. Ünnepnap lesz még a holnapi nap is. Valamennyi laktanyára és a városok minden középületére felvonják a zászlót és azokat csak holnap este vonják be. Az újszülött hercegnő a királyi rendelke­zés értelmében a következő címet viseli: Orániai-Nassau és Lippe-Biesterfeld hercegnője. Ha Julianna trónörökösnő a jövőben esetleg fiúgyermeknek adna életet, a fiú kerülne trónra, mert a trónöröklés sorrendjében a fiúivadékok­nak elsőbbségi joguk van.

Next