Pécsi Napló, 1939. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

XLVII . évfi­mkönyv. Ara­­t 0 fill. : 1939. január 1. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. évfordulón ismét lepergett egy esztendő s midőn ma, az éjszaka óráiban az új év iránti több-kevesebb reménykedéssel eltelve, búcsúzkodunk tőle, meg kell állapítanunk: a nemzet szempontjából 1938 többet ho­zott, mint amennyit legvérmesebb álma­ink ígértek. Ma egy esztendeje, Szilveszter estjének játékos hangulatában egyéni és közóhajaink sorában sok minden szere­pelhetett, aminek valóra válását az évfor­dulástól reméltük, vártuk. Lehet, ezek részben vagy egészben teljesedtek is. A magyar Felvidéknek az anyaországhoz való visszacsatolását azonban, bármeny­nyire is óhajtottuk, nem tartottuk és nem tarthattuk olyan közelfekvőnek, hogy a most letűnő év ajándékai közé mertük volna sorolni, mint olyan valamit, aminek bekövetkeztét bizonyosra vesszük. És az 1938 meghozta. Ezzel nem csak a tria­noni béke fojtogató vasabroncsát törte ketté, hanem jelentős területgyarapodással gazdagította az országot és egymillió ma­gyarral növelte annak népét. Ma, amikor mérleget készítünk a letűnt esztendőről, ne azt hiányoljuk, amivel egyénenként adósunk marad, hanem azt írjuk javára, amivel valamennyiünket magyarokat ön­­bízóbbá, erősebbé, gazdagabbá és így végeredményben boldogabbá is­ tett. Bol­dogabbá tett, mint nemzetet s elvégre ez a fontos, mert a nemzeti közösség érdeke felette áll az egyéni érdekeken. Ha semmi mást nem kaptunk volna az elköszönő 1938-as esztendőtől, a Felvidékért hálá­san gondolhatunk izgalomban telt nap­jaira, melyek fenyegető veszedelemmel telített felhőik eloszlásával meghagyták számunkra a békés tevékenység további lehetőségeit. Nincs tehát okunk és nincs jogunk az évtől való búcsúzkodás utolsó óráiban elfordulni a múltta lévő 6­ esz­­tendőtől és felcsigázott várakozással, kö­vetelő igényléssel az új év elé tárni kar­jainkat. Ezeket a karokat előbb a Gond­viselés iránti hálaadó imádságra kell kul­csolnunk, megköszönve azt a legnagyobb jót, melyben a Szent István évben mint nemzetet részesített s aztán továbbra is imára kulcsolva tartva kezeinket, azt kell kérve könyörögnünk a népek, nemzetek sorsának örök intézőjétől, hogy 1938-ban nekünk megmutatkozott nagy jóságát tartsa meg részünkre az 1939. esztendő­ben is, arra a háromszázhatvanöt napos új időszakra, melynek teendői számunkra az ég csillagaival, a tenger vízcseppjeivel, a sivatag homokszemeivel egyenlően sok­félék és sokféleségükben egyformán olyan természetűek, amik csak becsületes szán­dékkal építhetők ki a nemzetközösség ja­vára. Ehhez békés megértés kell egymás­­között és a béke áldása az egész Földön. Ezt kérjük magunknak magyaroknak és akkor bízhatunk abban, hogy az 1939. év, a reánk virradó új esztendő, ha nem is hoz nemzet­boldogító kedves meglepetést, meghoz­za annak a fokozott tevékenységnek lehető­ségét, amit országépítő munkának tartunk és aminek sikere magában rejti a nem­zetet alkotó egyedeknek is kedvezőbb és így több boldogságot nyújtó életlehetősé­gét.­­. Minden magyar közös újévi imádsága: „Jöjjön el a mi országank...!” Makay István polgármester újévi nyilatkozata BET''Pécs, dec. 31. Madách Imre örökértékű remeke: „Az ember tragédiája“ egyiptomi színére terelődött a szó, amikor az egyik december végi napon szemben ültünk a vá­ros első polgárával, M­a­k­a­y István pol­gármesterrel és megváltozott világfelfogás­ról és az új szellemi áramlatokról beszél­gettünk. — Milliók egy miatt! — sikolt­ja a meg­gyötört, haldokló egyiptomi rabszolga a zsarnok arcába. Milliók egyért dolgoztak, küzdöttek és pusztultak el, anélkül, hogy életüknek a maguk szempontjából bármi egyéni értelme és értéke lett volna... — És ma? — Ma — válaszolja a felmerült kér­désre a polgármester — mindenkinek a kö­zösségért kell élnie; a ma emberének fel­adata, hogy az erkölcsi, szellemi és gazda­sági javakból minél többet juttasson má­soknak. Ma mindenkinek kötelessége és érdeke is egyúttal, hogy másokra is gon­doljon ... megszűnt az egyén elkülönülé­sének lehetősége és megengedhetősége és a társadalom atomizálásának lehetősége. A ma embere az élet valamennyi viszony­latában érzi és szem előtt tartja, hogy egy nagy, egyetemleges közösség tagja és az egyén értékét és jelentőségét éppen az dönti el és szabja meg, hogy a közös tár­sadalomszervező és nemzetépítő munká­ból és szolgálatból hogyan, milyen irány­ban és mekkora odaadással vállal részt. .. . — Az egyén önmagában való jelentő­sége kétségkívül csökkent napjainkban; el­­vitazhatatlan viszont, hogy a hagyományo­kat, a világszemléletet és az életberendez­kedést átformáló mai mozgalmakat egyé­nek ihletettsége indította meg és fejlesz­tette az egész világot újrarendező áramla­tokká ... Akik azonban ma ezeknek az élén állanak, akiket a nép soraiból maga fölé emelt, bármilyen néven ünnepük is őket, tudatában vannak annak, hogy az ál­talános szabály alól ők sem fevételek. A nép követi őket, mert meg van győződve arról, hogy ők viszont érte, a közösségért munkálkodnak. Mindenki mindenkiért, milliók milliókért, mindenki a közösségért. És ebben a mindent egybefoglaló kötelék­ben a legfőbb törvény: a haza üdve. — ... Mindenkinek a közért kell dol­goznia — ez az az elv, amit különösen ne­künk magyaroknak, akik a különböző po­litikai és világszemléleti áramlatok ütköző­pontjában élünk, kell követnünk. Az egye­temleges célok szolgálatában valamennyi­ünknek, minden becsületes magyar ember­nek egy táborban a helye... hiszen nekünk magyaroknak, csonkaország lakóinak ne­mes, szent és közös a hivatásunk. — Szent István soha el nem halvá­nyodó útmutatásai, tanításai és elvei alapján munkálkodni az integer és bol­dogabb Nagy-Magyarország helyre­­állításán ... — Itt válik a közösség egységes javá­nak szolgálatába állított életünk kihangsú­­lyozottan magyar nemzeti célkitűzéssé, egy szebb, boldogabb jövendő megindítójává. * — ... És most, az újév küszöbén mit is mondhatnék, mit is kívánhatnék most: tegyünk le és felejtsünk el mindent, ami szembeállítja a magyart a magyarral, mert csak ez esetben teljesül be hamarosan mindnyájunk közös vágya: „Jöjjön el a mi országunk...!“ — Ezt kívánja az egész magyar közös­ség! Ezt kívánom én is mindenkinek a ja­vára, aki magyar szívvel, magyar szóval köszönti az új esztendőt...! (K. J.) Lapunk mai száma 20 oldal /­ MUSSOLINI 8 pontban foglalta össze követeléseit London, dec. 31. A Daily Mail római levelezője úgy értesül, hogy Mussolini az angol miniszterek római látogatása során a spanyol kérdés elintézését szorgalmazza a következő alapon: 1. Hadviselőjogok megadása Franconak. 2. Biztosítékok arra nézve, hogy sem Fran­ciaország, sem más hatalom nem segíti Barcelo­nát. 3. Fegyverszünet ama biztosíték alapján, hogy sem bolsevista, sem szélsőséges szocialista kormányt nem ismernek el a Földközi tenger spanyol partvidékén. 4. Olaszország hazaszállítja még Spanyol­­országban maradt 15.000 légionáriusát. Franciaországgal szemben Mussolini a következő követeléseket fogja Chamberlain­nel közölni: 1. A tuniszi olaszok polgári jogállásának szabályozása. 2. Szabad körzet Dsibutiban. 3. Rendelkezés az Addisz-Abeba—Dsibuti vasútvonal etiópiai szakaszával. 4. Részvétel a Szuezi csatorna igazgatásá­ban. Mussolini nem fogja Chamberlaint közve­títésre kérni és rábízza, hogy a neki legjobb­­­­nak látszó barátságos tanácsokat adja Párisban. A Daily Express szerint Chamberlain a pápával főkép a menekültek problémájáról­­ fog tanácskozni, minthogy a Szentatya külön­ö­nösen érdeklődik a németországi menekültek sorsa iránt.

Next