Pécsi Napló, 1939. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
XLVII . évfimkönyv. Arat 0 fill. : 1939. január 1. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. évfordulón ismét lepergett egy esztendő s midőn ma, az éjszaka óráiban az új év iránti több-kevesebb reménykedéssel eltelve, búcsúzkodunk tőle, meg kell állapítanunk: a nemzet szempontjából 1938 többet hozott, mint amennyit legvérmesebb álmaink ígértek. Ma egy esztendeje, Szilveszter estjének játékos hangulatában egyéni és közóhajaink sorában sok minden szerepelhetett, aminek valóra válását az évfordulástól reméltük, vártuk. Lehet, ezek részben vagy egészben teljesedtek is. A magyar Felvidéknek az anyaországhoz való visszacsatolását azonban, bármenynyire is óhajtottuk, nem tartottuk és nem tarthattuk olyan közelfekvőnek, hogy a most letűnő év ajándékai közé mertük volna sorolni, mint olyan valamit, aminek bekövetkeztét bizonyosra vesszük. És az 1938 meghozta. Ezzel nem csak a trianoni béke fojtogató vasabroncsát törte ketté, hanem jelentős területgyarapodással gazdagította az országot és egymillió magyarral növelte annak népét. Ma, amikor mérleget készítünk a letűnt esztendőről, ne azt hiányoljuk, amivel egyénenként adósunk marad, hanem azt írjuk javára, amivel valamennyiünket magyarokat önbízóbbá, erősebbé, gazdagabbá és így végeredményben boldogabbá is tett. Boldogabbá tett, mint nemzetet s elvégre ez a fontos, mert a nemzeti közösség érdeke felette áll az egyéni érdekeken. Ha semmi mást nem kaptunk volna az elköszönő 1938-as esztendőtől, a Felvidékért hálásan gondolhatunk izgalomban telt napjaira, melyek fenyegető veszedelemmel telített felhőik eloszlásával meghagyták számunkra a békés tevékenység további lehetőségeit. Nincs tehát okunk és nincs jogunk az évtől való búcsúzkodás utolsó óráiban elfordulni a múltta lévő 6 esztendőtől és felcsigázott várakozással, követelő igényléssel az új év elé tárni karjainkat. Ezeket a karokat előbb a Gondviselés iránti hálaadó imádságra kell kulcsolnunk, megköszönve azt a legnagyobb jót, melyben a Szent István évben mint nemzetet részesített s aztán továbbra is imára kulcsolva tartva kezeinket, azt kell kérve könyörögnünk a népek, nemzetek sorsának örök intézőjétől, hogy 1938-ban nekünk megmutatkozott nagy jóságát tartsa meg részünkre az 1939. esztendőben is, arra a háromszázhatvanöt napos új időszakra, melynek teendői számunkra az ég csillagaival, a tenger vízcseppjeivel, a sivatag homokszemeivel egyenlően sokfélék és sokféleségükben egyformán olyan természetűek, amik csak becsületes szándékkal építhetők ki a nemzetközösség javára. Ehhez békés megértés kell egymásközött és a béke áldása az egész Földön. Ezt kérjük magunknak magyaroknak és akkor bízhatunk abban, hogy az 1939. év, a reánk virradó új esztendő, ha nem is hoz nemzetboldogító kedves meglepetést, meghozza annak a fokozott tevékenységnek lehetőségét, amit országépítő munkának tartunk és aminek sikere magában rejti a nemzetet alkotó egyedeknek is kedvezőbb és így több boldogságot nyújtó életlehetőségét.. Minden magyar közös újévi imádsága: „Jöjjön el a mi országank...!” Makay István polgármester újévi nyilatkozata BET''Pécs, dec. 31. Madách Imre örökértékű remeke: „Az ember tragédiája“ egyiptomi színére terelődött a szó, amikor az egyik december végi napon szemben ültünk a város első polgárával, Makay István polgármesterrel és megváltozott világfelfogásról és az új szellemi áramlatokról beszélgettünk. — Milliók egy miatt! — sikoltja a meggyötört, haldokló egyiptomi rabszolga a zsarnok arcába. Milliók egyért dolgoztak, küzdöttek és pusztultak el, anélkül, hogy életüknek a maguk szempontjából bármi egyéni értelme és értéke lett volna... — És ma? — Ma — válaszolja a felmerült kérdésre a polgármester — mindenkinek a közösségért kell élnie; a ma emberének feladata, hogy az erkölcsi, szellemi és gazdasági javakból minél többet juttasson másoknak. Ma mindenkinek kötelessége és érdeke is egyúttal, hogy másokra is gondoljon ... megszűnt az egyén elkülönülésének lehetősége és megengedhetősége és a társadalom atomizálásának lehetősége. A ma embere az élet valamennyi viszonylatában érzi és szem előtt tartja, hogy egy nagy, egyetemleges közösség tagja és az egyén értékét és jelentőségét éppen az dönti el és szabja meg, hogy a közös társadalomszervező és nemzetépítő munkából és szolgálatból hogyan, milyen irányban és mekkora odaadással vállal részt. .. . — Az egyén önmagában való jelentősége kétségkívül csökkent napjainkban; elvitazhatatlan viszont, hogy a hagyományokat, a világszemléletet és az életberendezkedést átformáló mai mozgalmakat egyének ihletettsége indította meg és fejlesztette az egész világot újrarendező áramlatokká ... Akik azonban ma ezeknek az élén állanak, akiket a nép soraiból maga fölé emelt, bármilyen néven ünnepük is őket, tudatában vannak annak, hogy az általános szabály alól ők sem fevételek. A nép követi őket, mert meg van győződve arról, hogy ők viszont érte, a közösségért munkálkodnak. Mindenki mindenkiért, milliók milliókért, mindenki a közösségért. És ebben a mindent egybefoglaló kötelékben a legfőbb törvény: a haza üdve. — ... Mindenkinek a közért kell dolgoznia — ez az az elv, amit különösen nekünk magyaroknak, akik a különböző politikai és világszemléleti áramlatok ütközőpontjában élünk, kell követnünk. Az egyetemleges célok szolgálatában valamennyiünknek, minden becsületes magyar embernek egy táborban a helye... hiszen nekünk magyaroknak, csonkaország lakóinak nemes, szent és közös a hivatásunk. — Szent István soha el nem halványodó útmutatásai, tanításai és elvei alapján munkálkodni az integer és boldogabb Nagy-Magyarország helyreállításán ... — Itt válik a közösség egységes javának szolgálatába állított életünk kihangsúlyozottan magyar nemzeti célkitűzéssé, egy szebb, boldogabb jövendő megindítójává. * — ... És most, az újév küszöbén mit is mondhatnék, mit is kívánhatnék most: tegyünk le és felejtsünk el mindent, ami szembeállítja a magyart a magyarral, mert csak ez esetben teljesül be hamarosan mindnyájunk közös vágya: „Jöjjön el a mi országunk...!“ — Ezt kívánja az egész magyar közösség! Ezt kívánom én is mindenkinek a javára, aki magyar szívvel, magyar szóval köszönti az új esztendőt...! (K. J.) Lapunk mai száma 20 oldal / MUSSOLINI 8 pontban foglalta össze követeléseit London, dec. 31. A Daily Mail római levelezője úgy értesül, hogy Mussolini az angol miniszterek római látogatása során a spanyol kérdés elintézését szorgalmazza a következő alapon: 1. Hadviselőjogok megadása Franconak. 2. Biztosítékok arra nézve, hogy sem Franciaország, sem más hatalom nem segíti Barcelonát. 3. Fegyverszünet ama biztosíték alapján, hogy sem bolsevista, sem szélsőséges szocialista kormányt nem ismernek el a Földközi tenger spanyol partvidékén. 4. Olaszország hazaszállítja még Spanyolországban maradt 15.000 légionáriusát. Franciaországgal szemben Mussolini a következő követeléseket fogja Chamberlainnel közölni: 1. A tuniszi olaszok polgári jogállásának szabályozása. 2. Szabad körzet Dsibutiban. 3. Rendelkezés az Addisz-Abeba—Dsibuti vasútvonal etiópiai szakaszával. 4. Részvétel a Szuezi csatorna igazgatásában. Mussolini nem fogja Chamberlaint közvetítésre kérni és rábízza, hogy a neki legjobbnak látszó barátságos tanácsokat adja Párisban. A Daily Express szerint Chamberlain a pápával főkép a menekültek problémájáról fog tanácskozni, minthogy a Szentatya különönösen érdeklődik a németországi menekültek sorsa iránt.