Pécsi Napló, 1939. február (48. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

Ára 12 fill.1939. február 1. Szerda XLVIII. évfolyam. 2­1. szám. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27.T FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP• Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. waammmmKmmEmiBamsmBm HITLER vezér és kancellár feszült érdeklődéssel várt nagy beszéde elhangzott s nyomában világszerte kellemes csalódás támadt. A túlzott feszültség megenyhült, mert a be­széd nem követeléseket és fenyegetéseket tartalmazott, mint ahogy a nyugati demo­kráciák várták, hanem klasszikus hitvallás volt a béke további ápolása és megőrzése mellett. A német nép­ vezére hű maradt korábbi állásfoglalásához, melyben a béke mellé szegezte le magát és nyolcvanmilliós népét, amely kijelentése szerint semmi mást nem akar, mint zavartalanul dolgozni s munkája eredményeként megélni. Élni és élni között — el kell ismernünk — nagy különbség van s a német vezér és kancellár elismeri, hogy népe nehéz gazdasági viszo­nyok között él. Az ország túl népes volta és nyersanyag, hiánya hősi küzdelemmé teszi a németség életét s ez a hősi küzde­lem megértést követel azoknak a hatal­maknak részéről, akik állandóan békés szándékukat hangoztatják, de emellett görcsösen ragaszkodnak azokhoz a gyar­matbirtokokhoz, melyeket a békeszerző­dések kimondottan nem koboztak el Né-­­­­metországtól, csak mandatarius birtokok-­­ ként jutottak idegen kézre. Amíg ezek a gyarmati problémák nem nyernek becsü­letes rendezést, nincs és nem lehet teljes kiengesztelődés a volt háborús felek kö­zött, mert nem lehet, hogy négyszögkilo­méterenként 136 lélek küszködjön levegő­től elzárva, amíg a nyugati államok népes­sége hasonló területen ennek az emberlét­számnak tizedrészénél is kevesebb, a kedvezőbb életfeltételek minden adott­sága mellett. Hitler tegnap esti beszédében a béke mellett szögezte le magát. Ez a le­­szögezés azonban nem jelenti és nem jelentheti Németország számára a minden­áron való békét. A vezér és kancellár sza­vaiból kiérződik, hogy számít a demokrá­ciák emberséges megértésére. Az emelke­dett gondolkozásnak arra a színvonalára, melyet Anglia, Amerika és Franciaország soha nem szűnik meg vallani, ha általá­nos, nagy, emberi érdekekről van szó. És itt á­ltalános nagy, emberi érdekeknél k. .k Németország gyarmati kérdé­se e abba az emelkedett, megértő j . ..ozásba, melyről beszélünk. A né-­­­met gyarmatok sorsa előbb-utóbb olyan stádiumba jut, hogy kenyértörésre kerül a sor a régi tulajdonos és mostani birtok­lók között. Miért a dolgok háborúig való kiérését megvárni, amikor nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó területek nem hasznot­­­ hajtók a mandatáriusok számára, hanem csak kiadást, ráfizetést jelentenek részük­ről. Tisztán presztízs­kérdés volna Anglia és Franciaország részéről az ezekhez való görcsös ragaszkodás, avagy a saint-germai­­nei béke utolsó foszlányához kapcsolódó beteges szerelem, amely már csak arra jó, hogy a szertefoszlott illúziókat tartsa még mesterségesen életben?! Bárhogy legyen, úgy érezzük, Németország gyarmati igé­nyei kielégítést kell, hogy nyerjenek. Hit­lernek az a törekvése, hogy ezeket békés úton, a megértésre appellálva, érvekkel, a meggyőzés erejével verekedje ki, olyan tiszteletreméltó, hogy ez előtt meg kell hajolnia minden merev elzárkózásnak. És mi hisszük is, hogy így lesz. Chamberlain-­­ nek Hitler beszédét előző rádiószózata semmi alapot nem nyújt annak feltételezé­sére, hogy a nagy békeapostol „csak azért is“ világpolitikát folytasson. Viszont a né­met gyarmati igények napirenden tartása még nem olyan világuralmi törekvések, amelyekkel szemben a demokráciákat egy­másnak adott szavuk felvonulásra köte­lezné. Az atmoszféra tehát egyelőre tiszta. Sőt Hitler beszéde után tisztább, mint előzőleg pár nappal volt. Ez a tiszta és viszonylagosan nyugodt légkör a lehető legalkalmasabb volna Németország részére egy olyan ajánlattételre, amely a nyolcvan milliós németség igényeivel találkozik. S ha igazán őszinte az a szándék, amelyet Chamberlain Angliának Németországgal kapcsolatos együttműködéséről hangoztat, ő, az esernyős békeapostol hivatott az erre vonatkozó ajánlatot megtenni. A sok be­széd, rádiónyilatkozat, békeszózat után ez lenne az egyedül kézzelfogható valami, aminek nemcsak Németország, hanemm az egész világ hinni tudna s ami a maga nagy­­szerűségével még azzal a feltételezhető eredménnyel is járulna, hogy a nemes gesz­tuson indulva, más, kisebb államok is fel­számolnák a nagy háborúból visszamaradt tartozásaikat.­­. 4P „Hitler béketörekvésekről tett tanúbizonyságot” — mondotta Chamberlain London, jan. 31. Karácsony óta az angol képviselőház ma tartotta első ülését. • Henderson kérdést intézett Cham­berlain miniszterelnökhöz, Hitler Beszé­dével kapcsolatosan. A miniszterelnök válaszá­ban üdvözölte Hitler beszédének azt a részét, amelyben Anglia és Németország kölcsönös együttműködéséről szólt.­­ Olaszországi útjával kapcsolatban kijelen­tette Chamberlain, hogy Mussolini békét akar, hajlandó és tud is cselekedni a béke érdeké­ben. Az ellentétek miatt, amelyek fennállanak a totális és demokratikus államok között, nem lehetett konkrét eredményt várni a római út­tól, de arra jó volt, hogy a helyzetet világo­sabbá tette. — Francia­ és Olaszország között — mon­dotta — a spanyol kérdés az akadály és a há­ború befejezése előtt közeledésről szó sem le­het. A zsidókérdést nemzetközileg kell meg­oldani, általános vonatkozásaiban. Anglia Csehország határait csak úgy ga­rantálhatja, ha: Ismeri Cseh-Szlovákia belső alkot­mányát; 2. Ha Csehországot semlegessé nyilvá­nítják, 3. Ha a cseh határokat a helyszínen megvonják. Beszéde további során kitért arra, hogy a spanyol ügy már nem fenyeget európai háború­­­­val. — Hitler beszéde — fejezte be — nem kel­­­ tette azt a benyomást, mintha újabb válságba­n akarná dönteni Európát. Egyenesen a békére­­ való törekvésekről tett tanúságot. . Olasz lap a rutén kérdésről Róma, jan. 31. A „Voce d’Italia“ részletes jelentésben számol be a rutén kérdés újabb alakulásáról és a ruszinföldi magyar kisebbség helyzetéről és ezzel kapcsolatban a következő­ket írja: — Amikor Csehország kérdését megoldot­ták, úgy látszott, hogy minden igazságtalan­ságot és visszaélést megszüntettek. Ez azonban nem így történt. Új ellentét me­rült fel, amelyet úgy szoktak nevezni, hogy ukrán­ kérdés. A lap ezután részletesen ismerteti a ruszin kor­mány eljárását a magyar kisebbségekkel szem­ben és hangoztatja, hogy a magyar közvélemény nem tűrheti, hogy egy kis tartományi miniszter nagyzási hó­bortja miatt magyar fajtestvéreit ilyen sú­lyos sérelmek érjék. Munkács, január 31. Szolyváról érkezett menekültek elbeszélése szerint a szolyvai cseh­­ukrán bíróság egy rádió-előfizetőt kéthavi fog­házra ítélt, mert a budapesti rádió adásait hall­gatta. Munkács, január 31. Szolyván tegnap a csehek és ukránok között véres összetűzés volt.­­ A február 12-iki ruszinszkói választásra Szoly­­­­ván külön ruszin listát akart benyújtani Hrabár Sándor, a párt megbízottja. A bizottság előbb­­ nagyobb összegű óvadékot kért, amikor ennek­­ letétele megtörtént, Hrabárt Husztra utasítot­­­­ták, ahol letartóztatták és súlyosan bántalmaz­­t­ták.

Next