Pécsi Napló, 1939. augusztus (48. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

XLVIII. évfolyam, V3. szám, 1939. augusztus 1. KEDD tai Pécsett­in 12 m­. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. wmwtmmffimmmsmmzimmimeawwBmBaM FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. gyümölcs­fronton­ tíz nap óta háborúskodás folyik. Kifaka­­dások hallatszanak, hogy illetékes fakto­rok nem gondoskodtak eleve a szokatlanul bőséges baracktermés értékesítési lehető­ségéről és így a termelőket érzékeny anyagi károsodás éri. Arról is szó esett, mi lesz a Kecskemét és környékének még hetvenezer vagont kitevő, leszedetlen barackmennyiségével? A kérdésben nyilat­kozott a Külkereskedelmi Hivatal illetékes osztálya és a szabadkereskedelem tekinté­lyesebb képviselői. Most a földművelés­­ügyi miniszter is megszólalt és nyilatkoza­tában a szabadkereskedelemre hárít min­den felelősséget, mondva, hogy: amikor a külföldi értékesítést a kereskedő úgy tudja lebonyolítani, hogy semmi rizikója nincs, a szabadkereskedelemnek lenne kötelessé­ge a belföldi értékesítést helyesen meg­oldani. Mi a magunk­­részéről Teleki Mihály álláspontjára helyezkedünk. A barackexport eddigi statisztikájából ugyanis azt látjuk, hogy a gyümölcsértéke­sítésnek külföldi lehetősége kifogástalanul megszervezett, amit legfényesebben az bi­zonyít, hogy már eddig is, holott a barack­idénynek nincs vége, nem kevesebb, mint háromszor annyit szállítottunk ebből a specialitásunkból a határokon túl, mint bármely más esztendőben. Ahol az érté­kesítés körül hibákat tapasztaltunk, az a túlságosan bőséges baracktermés belső el­osztása. Ennek tudható be, hogy a barack ára az ország különböző részein kilónként 10 és 80 fillér között váltakozik a szerint, hol termett és hol nem termett. Erre azt mondják a kereskedők, ahol nem termett barack és mégis fogyasztani akarnak, adj­ák meg az árát. Ez azonban nem lehet állás­pont. A gyümölcs, különösen bő termés idején, a szegényebb néposztály ebédje, vacsorája. Hozzá kell tehát segíteni, hogy gyümölccsel való táplálkozási igényét ki­elégíthesse, ami a jelek szerint egyedül a belső fogyasztásra megmaradó mennyiség vidékenként történő arányos elosztásával oldható meg. Ebből a célból nem tartanók feleslegesnek a piac hivatalos szabályozá­sát, megfelelő elosztó intézkedésekkel. Előre tudjuk, hogy az elosztás kérdésében hivatalos belenyúlást sürgető felfogásunk felzúdulást kelthet a kereskedelem sza­badságának hívei körében, mégis szüksé­gesnek tartjuk azt, még­pedig egy maga­­sabbrendű szempontból. Magyarországon a gyümölcsfogyasztás átlagos évi fejkvótá­­­i egyesek szerint 8, mások szerint 15—26 kilogram. Ez az átlagos fejadag, amely egymagában is kevés, nem azt jelenti, hogy mindenkire 8—26 kiló gyümölcs jut, hiszen egyes vidékek még csak a színét sem lát­ják baracknak, almának, körtének. Ezeken a területeken a gyermekek úgy nőnek fel, hogy soha nem jutnak gyümölcshöz. Nél­külözni kénytelenek tehát a gyümölcsök vitamin tartalmát, ami igen hátrányosan befolyásolja fizikumunk fejlődését. Az Országos Magyar Gyermekvédő Egyesület azzal a kéréssel fordult elsősorban az egy­­kés és gyermektelen háztartásokhoz, hogy az idei bőséges gyümölcstermés idején gondoljanak arra a sok szegény gyermek­re, akinek a tél folyamán majd nem jut gyümölcs és ezért néhány üveg befőttet, azt, lekvárt vagy aszalt gyümölcsöt készít­tessenek ezek számára is. A „Gyümölcsöt a gyermekeknek“ akció ilyetén lebonyolí­tását túl kényelmetlennek és nehézkesnek tartjuk a mellett, hogy nem is nagyon bí­zunk sikerében. Minthogy azonban mind­annyiunk közös érdeke, a nemzet érdeke követeli, hogy gyermekifjúságunk minden tagja megkapja a szervezetének szükséges, vitamindús gyümölcsmennyiséget, a ter­mésmennyiség egyenletes elosztásában látjuk annak a lehetőségét, hogy a cukor és tej nélkül szűkölködő magyar gyermek­had olcsó pénzen legalább megfelelő meny­­nyiségű gyümölcshöz jusson, még­pedig annak friss, nyers és így hatékonyabb álla­potban, a gyümölcsszüret idejében. A gyü­mölcstermés belső fogyasztásra szánt mennyiségének megfelelő elosztásával nem fordulhatna elő vidékenként 800—1000 százalékos árkülönbözet, hanem egy olyan mérsékelt középár alakulna ki, amely mellett a legszerényebb viszonyok között élő szülők is kielégíthetnék gyermekeik gyümölcsszükségletét. És nem kételkedünk benne, hogy ezt készségesen meg is ten­­­­nék, különösen akkor, ha a gyümölcs­fogyasztásnak a fejlődő szervezetre gya­­­­korolt jótékony hatásáról kellő propagan­da útján megfelelő tájékoztatást nyerné­nek. A hadsereg tagjai a legrövidebb időn belül naponta félkiló gyümölcsöt fognak kapni. Ez azon kívül, hogy nagyban hozzá­járul a belső fogyasztás fokozásához, fel­tétlenül honvédségünk fizikai kondíciójára is a legjobb hatással lesz. A jelen katonáin­­túl gondoljunk az eljövendő idők azon hadfiaira is, akik ma még pendelyben, vagy kurta bugyogóban élik ígéretes életüket és ösztönösen sóvárogják azt a gyümölcsöt, mely számukra szüleik lapos erszényéhez mért magas áránál fogva elérhetetlen.­­ Chamberlain bejelentette, hogy egyidejűleg katonai és politikai megbeszélések folynak Moszkvában London, július 31. Az angol alsóház hét­fői ülésén Chamberlain miniszterelnök több képviselő kérdésére a következőket jelen­tette ki: " A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumában elő­nyös volna haladéktalanul katonai megbeszélé­seket is folytatni. Az angol és francia kormány ehhez hozzájárult, ennélfogva intézkedések tör­téntek, hogy angol és francia katonai képvise­lők küldessenek ki Moszkvába. Az a szándékunk, hogy a katonai megbe­szélésekkel párhuzamosan folytatjuk a po­litikai tárgyalásokat is. Anglia visszautasítja a japán gazdasági követeléseket Elmaradt a hétfőre összehívott tokiói megbeszélés London, július 31. Az angol-japán feszült­ség a hétfői lapok véleménye szerint az eddiginél is nagyobb mértékben kiéle­ződött. A Daily Telegraph szerint, a tokiói angol nagy­követnek a japán álláspont megmerevedése folytán kellett kormányától új utasításokat kérnie. A Daily Telegraph diplomáciai szer­kesztője hangoztatja, hogy Anglia semmiképpen sem teljesítheti a ja­pán követeléseket, mert hiszen Japán most már nemcsak az kö­veteli, hogy Anglia ne támogassa a kínai valu­tát, hanem azt is akarja, hogy Anglia támo­gassa a japánok által bevezetett valutát. Tokió, július 31. A tokiói idő szerint hét­főn reggel 9 órára kitűzött japán-angol érte­kezlet, amely a tiencini kérdés megtárgyalására ült volna össze, nagy meglepetésre elmaradt. Politikai körökben azon a véleményen vannak, hogy Anglia az amerikai-japán kereskedelmi szerződésnek Washington részéről történt fel­mondása óta lényegesen tartózkodóbb, másrészt pedig különösen a valutakérdés kö­vetkeztében váratlanul komoly nehézségek mu­tatkoztak Tiencin gazdasági helyzetében. * Tokió, július 31. A külügyminisztérium közlése szerint a hétfőre kitűzött gazdasági al­bizottság ülését keddre halasztották. AZ ANGOLELLENES BIZOTTSÁG FENYEGETÉSE Tokió, július 31. A japánok által megszállt Santung tartomány fővárosában, Csinafuban székelő angolellenes bizottság a városban lakó angol állampolgárokhoz levelet intézett, amely­ben azt­ írja nekik, hogy augusztus 10-étől kezdve nem vállal felelősséget az angolok nyu­galmáért. Ha az angolok továbbra is támogat­ják Csangkajseket, akkor inkább menjenek Csangkaisek Kínájába. KINA SANGHAIBAN KATONÁKAT TOBOROZ Sanghai július 31. A japán hadsereg képvi­selője közölte, hogy a csungkingi kormány Sanghaiban küldött toborzók útján katonákat toboroz a tízezrekre menő kínai munkanélkü­liek közül. Egyidejűleg kínai agitátorok is ér­keztek Hongkongból, hogy a megszállt terüle­teken élő kínai lakosságot Japán ellen izgas­sák. Mindkét szervezet a külföldi engedményes területen rendezte be központját.

Next