Pécsi Napló, 1940. március (49. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. ) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP HaHMnBHBnBitMHHiBHH ( Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postra egy hónapra 2 P 50 f. egy negyedévre 7 P 58 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. jd a húsz esztendeje: 1920—1940 Jubileumot ül ma a magyar nemzet. Csendes, külsőségek nélküli jubileumot, mert így akarta, ezt a magyarság Atyja, aki a fényt és pompát nem találta a mai időkhöz alkalmasnak. A mai jubileumból, amely Horthy Miklós Kormányzó Urunk dicsőséges országlásának kétévtizedes fordulója, hiányozhat a fény és pompa, a külsőségek eme velejárói, de nem hiányzik a szív, a magyarság sok millióinak az a szíve, amely a húsz éves fordulón csordultig telt a nemzet hivatott vezére iránti hálával és szeretettel. Csendes ez a jubileum, mert így óhajtotta a legfőbb akarat, de csendessége mellett is forrón izzó, minthogy szeretetün hatalmas máglyájának tüze hatja át és teszi örömösen olyan lángpirossá, ami ma bevilágítja ennek az országnak minden térségeit és azon túl is a dicsőséges országlás fénykéréit veti a határokon át, ahol éppen annyira tisztelik és becsülik Magyarország kormányzóját, mint amennyi lelkes odaadó és áldozatos szeretettel övezi itthon alattvalóinak hűsége. Az isteni Gondviselés 1868-ban ajándékozta meg vele a magyar népet, lehet azért, mert sorsunk könyvében előre meg volt írva, jönnek idők, nagyon nehéz és nagyon súlyos idők, amikor a megpróbáltatott magyarságnak szüksége lesz reá és vele mindarra, amit az ő kivételesen nagy személyisége értékállóan megtestesít. Ma, amikor minden maradék és újrafeszülő erő összegyűjtésével — hála Istennek — már túljutottunk azon, amit számunkra a háborús összeomlás, a forradalmak szélsőséges kilengései és a trianoni kényszerbéke embertelen parancsai jelentettek, a visszatért önbizalom boldogító érzésével emeljük tekintetünket Horthy Miklósra, a Kormányzóra, ő volt az, aki zavarokon, vészeken, viharokon át, az országot dúló félgetegekben, a pusztulás orkánjában, a kitombolt gyűlölet felváltotta lethargiában egyedül állta azt az erős, férfias, szilárd, egészen magyar elhatározást, hogy mindenen felülkerekedve, mindennel szembeszállva, rendet teremtsen s ezzel elejét vegye a végromlásnak, egyben a nyugalom légkörével a romok feletti építőmunka számára a legfőbb feltételt megteremtse. Az ősi kenderesi nemesi kúriától az otrantói hőstett világtörténelmi jelentőségéig hosszú út vezetett. Ám a tenger változatos és szeszélyes világától Szegedig még hosszabb az út s ez egy nemzet megtaposott dicsőségén, sárbagázolt önérzetén keresztül vitt. Százszorosan hős lélek kellett ennek a második távolságnak a megjárásához. Horthy Miklósban megvolt ez a hősiesség, amit az ősi magyar nagyotakarás és a nemzet, az ország sorsának őszintén átérzett aggodalmas helyzete fűtött. Horthy Miklós a szegedi kormányban elvállalta a hadügyi tárcát s ezzel lehetőséget nyert a nemzeti hadsereg megszervezésére. Ha semmi mást nem művel, mint a fegyveres erőnek szándékosan és erőszakosan lezüllesztett fegyelmének a helyreállítását, ezzel is elévülhetetlenül írta nevét minden időkre a nemzet újabbkori történetének lapjaira. Horthy Miklós azonban további célokat tűzött maga elé és elgondolt útján bátor magyar lélekkel, hősi elszántsággal ment tovább. Az ő katonai és magyar erényein acélozódott sereggel, mint annak élén haladó fővezér 1919 november hó 16-án bevonult Budapestre, hogy aztán innét, az ország szívéből szabályozza a vidéken még mindig bomlott s rendellenességeket mutató vérkeringést. A hadsereg megteremtése, a fővárosba való bevonulás és az ország nyugalmának helyreállítása fényes katonai ténykedések volta. Mögöttük azonban az országépítő államférfiú kiváló adottságai is meghúzódtak. A béke és nyugalom megteremtésével ezek kerültek előtérbe, sőt fölénybe s valóságos újjáalkotó, teremtő erővel bonlakoztak ki. Végeredményükben ezek az emberi kiválóságok, ez az államférfii rátermettség, ennél több, elhivatottság alapították újra szilárd bázison az országot, rakták le fejlődésének alapjait. A nemzet hálás volt az új honalapításért és ma húsz éve, 1920 március elsején a nemzetgyűlés által maga fölé emelte azt a férfiút, aki a hazáért legtöbbet tett. A nemzet osztatlan bizalma és soha el nem múló hálája az ország kormányzójává választotta nagybányai vitéz Horthy Miklóst. Azóta húsz esztendő telt el, sokszor nehéz körülmények közt, félelmetes helyzetekben, válságos időszakokban. Mindezeken keresztül Horthy Miklós nyugodt férfiassága, tisztánlátása, elmélyült emberi bölcsesége vezette keresztül a nemzetet. Mindaz, amit ma látunk, egy más világ számunkra, mint az 1918—20-as évek képe. Béke, nyugalom, rend honol az országban s termelő munka folyik határoktól a határokig. Területben gyarapodva, erőnkben megnövekedve, jólétben gazdagodva, a külföld által megbecsülve és értékelve éljük azt a nemzeti igaz életet, amelynek alapfeltételeit a béke, rend és nyugalom megteremtésével Horthy Miklós Kormányzó Úr ajándékozta a magyar nemzetnek. Termelő munkánk az ipari műhelyekben, gyárakban és a magyar földeken mind lendületesebb ütemben folyik s ez adja életfeltételét annak a kereskedelemnek, mely már a határokon túlra is megtalálta útját. És mindez együttvéve, adja a folyton javuló gazdasági alapját annak az értékes kultúrmunkának, amely két évtized alatt általános műveltség, ezenfelül tudomány, irodalom és művészet terén részünkre a Nyugat kapujában elismert és méltányolt kultúrfölényünket biztosította. Példa nélküli a világ nemzeteinek történetében az a hősi küzdelem, amit két évtizede megvívtunk. Ebben a küzdelemben Horthy Miklós Magyarország Kormányzója volt a vezérlő akarat. Ő volt reményünk, bizodalmunk, erőnk és kitartásunk, aki egész emberi nagyságával és államfői hivatottságával mindenben példaadón elől járt. Az ő hite és akarata, mint a Nap éltető ereje sugározta be népét és országát s tette az új életre bizakodóvá és dolgozóvá. A csaták hőse a békés államfenntartó tevékenység, a bölcs kormányzás hőse lett, az az egyetlen szilárd pontja a magyar életnek, amely körül ez az élet nemcsak újból megindult, hanem aránylagosan rövid idő alatt csodálatos életképességének ezer és ezer beszédes jelét adta. A benne lakó, ősi magyar erő, kiapadhatatlan forrásként táplálta és táplálja ma is megfiatalodott nemzeti életünket és azt a jövőt, amelyben való megingathatatlan erős hite most már édes mindannyiunké, akik benne a magyar fajnak nagyszerű kivirágzását tiszteljük, csodáljuk, szeretjük és becsüljük. Tűzoszlopa volt a nemzetnek az összeomlás sötét éjszakájában s hogy kivezette népét a pusztulás és romlás pusztaságából, most glóriás ragyogású üstököse, melynek fénycsóvája abba a jövőbe szikrázza világosságát és ragyogását, aminek alanyait egy újabb ezredévre az Ő erős akarata rakta le a legbölcsebb elgondolással. Szeretet, hála és hódolat övezi fenkölt alakját az országgyarapító nagy kormányzónak, akinek dicsőséges országlása huszadik évfordulóján a nemzet egyeteme azzal a hőfohásszal fordul a magyarok Istenéhez, hogy Horthy Miklóst, Magyarország Kormányzó Urát éltesse soká velünk, nekünk, értünk, azért a népért és azért az országért, amely benne új honalapítóját becsüli, új életének hősét és éltető szellemét szereti. Isten áldása kísérje nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország Kormányzó Urának további dicsőséges országlását. ]