Pécsi Napló, 1941. április (50. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-01 / 74. szám
L. (ötvenedik) évfolyam, 74. szám. Ára i 2 АП 1941 április 1. К E D D MMimiiirimiiinmi— i ш Гек. Városi Anyakönyvi Hivatal Városháza I. emelet. ‘ Pécsett. és kistdóhivsUi: Munkácsy u. k. É Sí*iratok.i nem .dunk I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP W: 31-19 — Ki.dóhiT.uidi tel.: 21-22. |i......I Előfizetési szak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. Egymás megbecsülése Most, amikor nagy szelek bontogatják szárnyukat, amikor szerteszét a világban döntő események vetítenek árnyékot a horizontra, a békének boldog szigetén, amely neveztetik Magyarországnak, beszéljünk „másról“ szedjük elő a tarisznyából a kisjelentőségű dolgokat, az apróságokat, amelyekkel azokban az időkben játszadozott, pepecselt az ember, amikor még programon szerepelt a szép, a most annyira áhított unalom is. Ilyen például az a jelentéktelenség, amelyet ebben a két szóban jelölhetnénk meg: egymás megbecsülése. Ha alaposan utána gondolunk, talán nem is annyira jelentéktelen. Vagy talán csak lényegében az, de hatásában korántsem. Sok minden kiindulhat belőle, sok mindennek a mozgatója lehet. Biztosan nem tudjuk, hiszen elképzelésekre vagyunk utalva. Valljuk be, nem túlságosan becsüljük egymást. Nem vigyázunk embertársunk érzékenységére, nem tartjuk szem előtt embertársunk érdekeit, csak a magunkéval törődünk, holott az önzés csúf, animális vonás. Ne boncolgassuk most a nagy horderejű cselekedeteket, hiszen a kicsinyek is magukban hordják a probléma teljességét. Például nézzük meg, amikor a Széchenyi téren megálló villamosra feltörekszik tíz-tizenöt ember. Nem sok, nem tömeg ez, de éppen ebben a kis csoportban nyilvánul meg az igazi „letiprási“ hajlam. A „jótett helyébe jót várj“ — tanulságos mese, arról szól, hogy, aki felsegítette az öregasszony fejére a rőzseköteget, nagy jutalmat nyer. Az a baj, hogy a mai reális világban a mesék elveszítették hitelüket. Holott okos volna ma is elgondolkozni lényegükön, tanítási tendenciájukon. De ma jótett helyébe nem várnak jót, tehát adósak maradnak magával a cselekedettel is. Az öregasszonnyal, aki karján piacjárásának hatalmas kosarával szeretne ezen a délelőttön otthonába eljutni, nem törődik senki. Nem segítik fel a villamosra, nem adják fel neki hatalmas kosarát, sőt inkább ellökik őt a feljárótól, „aki bírjamarja“ elv alapján egy erős fiatalember lép fel helyette a hágcsóra, ki törődik egy gyenge öregasszonnyal, aki hiába hasonlít ahhoz a bizonyos régi, rőzsét cipelő társához. Bevezettek — a villamos után — egy vasúti kocsiba is, ahol egy ember két helyen terpeszkedik, a másik féllábon álldogál, elvezetlek egy bérházba, ahol az egyik lakás ajtaján félénken kopogtat a szomszéd: „Kérem halkabbra a rádiót, nagy beteg a fiam.“ Beteg? Menjen klinikára — gondolja a rádiózó és még szép tőle, hogy gorombábbat nem gondol. Humanista, nem kívánja embertársa halálát, egyelőre csak klinikára utalja és a divatos zeneszámot annál bömbölőbben „fogja“ valamelyik állomáson, elvégre ez az ő lakása, ő fizeti a bért, neki nem parancsol senki, nézd csak, ezt a szemtelenséget, éjfél felé bekopogtatni egy idegen lakás ajtaján! Kis dolgok méhükben hordják a döntően nagyok lényegét. Ami a kicsikben megnyilvánul: önzés, rosszakarat, lebecsülő, semmibe vevő gesztus, az uralja a nagy cselekedeteket is. Holott minden azon múlik, hogyan becsüljük meg egymást. Hogyan becsüljük a másik érzékenységét, mennyire értékeljük érdekeit, milyen mértékben segítenénk cepelni a piaci kosarat, vagy egyéb terhét, hogy juttatnánk neki helyet magunk mellett a padon, mivel enyhítenénk fájdalmát, betegéért való aggodalmát. A keserves élet paradicsomi lehetne, ha béketűrők, segíteni készek lennénk egymás iránt, ha nemcsak magunkra gondolnánk, hanem arra a másik szerencsétlenre is, aki éppen úgy viseli Isten képmására teremtettségének jeleit, mint mi, mint az „Én“, amely elbizakodott gőgjében csak letaposni, tülekedni, öklözni tud, a maga jussáért. (—) A német és olasz állampolgárok elhagyták Jugoszláviát A olasz sajtó a jugoszláviai eseményekről A horvátok és szerbek között még nincs megegyezés A német sajtó figyelemmel kíséri az eseményeket Budapest, március 31. (MTI) Az olasz sajtó egyre élesebb hangon foglalkozik a jugoszláviai eseménnyel. Ezek magyarázata egyrészt a megújult német- és olaszellenes tüntetésekben, másodsorban abban a tényben keresendő, hogy, mint a Telegrapho berlini tudósítója jelenti, német illetékes körökben megerősítették, hogy a német fővárosban mindezideig semmiféle jugoszláv közlés nem érkezett arról, hogy a jugoszláv kormány elismeri, vagy megtagadja a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozást. Budapest, március 31. (MTI) Zágrábban továbbra is teljes a nyugalom. A birodalmi németek második különvonata hétfőn délben hagyta el Belgrádot. A birodalmi állampolgárok elszállítása zavartalanul folyik. Kosutics, a horvát parasztpárt helyettese vezetője, Macsek megbízásából hétfőn reggel I Belgrádba érkezett, hogy folytassa a horvát I bán által megkezdett tárgyalásokat a horvátok és szerbek további együttműködésének lehetőségeiről. Macseket kedd reggelre várják Belgrádba. A jugoszláv fővárosból vasárnap 1100 német birodalmi polgár hazautazott. Elutazott az olasz kolónia is. Heeren belgrádi német követ vasárnap mintegy két óra hosszat tanácskozott Nincsics külügyminiszterrel. Hír szerint német részről semmiféle újabb követelést nem támasztottak Jugoszláviával szemben. A német álláspont az, hogy egyelőre megvárják a kormánynyilatkozat megérkezését. A jelek szerint a helyzet legkorábban a hét közepére alakul ki. A jugoszláviai német kisebbség első menekült csoportja Temesvárra érkezett. A menekültek elmondották, hogy Jugoszláviában üldözik a németeket. Akik németül beszélnek, tettleg bántalmazzák. Az egész országból hasonló jelentések érkeztek. Egy angol hírügynökség belgrádi jelentése szerint, a hétfőre virradó éjszaka újabb jugoszláv korosztályt fegyverbe hívtak. Andrics berlini jugoszláv követ jelentéstételre Belgrádba érkezett. Belgrád, március 31. (MTI) A németek Horvátországot is elhagyják. Az utolsó szállítóvonat hétfőn délben fél 1 órakor indult el Belgrádból. Belgrád, március 31. (MTI) A Szerbia minden részéből hazainduló német telepesek utolsó különvonata hétfőn éjjel hagyja el Belgrádot. (MTI) Zágráb, március 31. (MTI) A londoni rádió által terjesztett hírek, amelyek szerint Macsek dr. máris elhatározta, hogy belép a kormányba, nem felel meg a tényeknek. Az erre vonatkozó tárgyalások még mindig folynak. Subasics horvát bán hétfőn délelőtt fogadta Nedeljkovics tábornok, hadseregparancsnokot és hosszabb megbeszélést folytatott vele. Később Macsek dr., a horvát parasztpárt vezére , és a vasárnap Zágrábba érkezett Ander kereskedelmi és iparügyi miniszter hosszú tanácskozást folytatott Subasics bánnal a báni palotában. Minthogy a tárgyalásokról nem adtak ki közleményt, a közvélemény találgatásokra van utalva. Hétfőn az a hír járt Belgrádban, hogy tervbe vették a horvát képviselők egybehívását hogy tájékoztassák őket a vita alatt álló legfontosabb kérdésekről és hozzá tudjanak ezekhez szólni. (MTI) Berlin, március 31. (MTI) Illetékes helyen kijelentették, hogy a belgrádi német követ a legutóbbi időben sűrű összeköttetésben áll a jugoszláv kormánnyal. Belgrád, március 31. (MTI) A Wilhelm Strassen rámutatnak arra, hogy a szövetségben álló délkeleteurópai államokban a jugoszláviai események hasonló visszhangot keltettek, mint magában a birodalomban. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy egyes államok az események hatása alatt elővigyázatossági rendszabályokat voltak kénytelenek életbeléptetni. Berlin, március 31. (MTI) A Wilhelm Strasse szószólója kijelentette, hogy a birodalmi kormány birtokában van a jugoszláv kormány egy külpolitikai vonatkozású megnyilatkozásának, de abban nincs szó a háromhatalmi egyezményről. A nyilatkozat tartalma és körülményei tekintetében a legnagyobb tartózkodást tanúsítják.