Pécsi Napló, 1941. április (50. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

L. (ötvenedik) évfolyam, 74. szám. Ára i 2 АП 1941 április 1. К E D D MMimiiirimiiinmi— i ш Гек. Városi Anyakönyvi Hivatal Városháza I. emelet. ‘ Pécsett. és kistdóhivsUi: Munkácsy u. k­. É Sí*iratok.i nem .dunk I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP W­: 31-19 — Ki.dóhiT.uidi tel.: 21-22. |i......I Előfizetési szak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. Egymás megbecsülése Most, amikor nagy szelek bontogatják szárnyukat, amikor szerteszét a világban döntő események vetítenek árnyékot a horizontra, a békének boldog szigetén, amely neveztetik Magyarországnak, be­széljünk „másról“ szedjük elő a tarisz­nyából a kisjelentőségű dolgokat, az apró­ságokat, amelyekkel azokban az időkben játszadozott, pepecselt az ember, amikor még programon szerepelt a szép, a most annyira áhított unalom is. Ilyen például az a jelentéktelenség, amelyet ebben a két szóban jelölhetnénk meg: egymás megbecsülése. Ha alaposan utána gondolunk, talán nem is annyira jelentéktelen. Vagy talán csak lényegében az, de hatásában koránt­sem. Sok minden kiindulhat belőle, sok mindennek a mozgatója lehet. Biztosan nem tudjuk, hiszen elképzelésekre va­gyunk utalva. Valljuk be, nem túlságosan becsüljük egymást. Nem vigyázunk embertársunk érzékenységére, nem tartjuk szem előtt embertársunk érdekeit, csak a magunké­val törődünk, holott az önzés csúf, animális vonás. Ne boncolgassuk most a nagy hord­erejű cselekedeteket, hiszen a kicsinyek is magukban hordják a probléma teljessé­gét. Például nézzük meg, amikor a Szé­chenyi téren megálló villamosra feltörek­­szik tíz-tizenöt ember. Nem sok, nem tö­meg ez, de éppen ebben a kis csoportban nyilvánul meg az igazi „letiprási“ hajlam. A „jótett helyébe jót várj“ — tanulságos mese, arról szól, hogy, aki felsegítette az öregasszony fejére a rőzseköteget, nagy jutalmat nyer. Az a baj, hogy a mai reális világban a mesék elveszítették hitelüket. Holott okos volna ma is elgondolkozni lényegükön, tanítási tendenciájukon. De ma jótett helyébe nem várnak jót, tehát adósak maradnak magával a cselekedettel is. Az öregasszonnyal, aki karján piac­járásának hatalmas kosarával szeretne ezen a délelőttön otthonába eljutni,­­ nem tö­rődik senki. Nem segítik fel a villamosra, nem adják fel neki hatalmas kosarát, sőt inkább ellökik őt a feljárótól, „aki bírja­­marja“ elv alapján egy erős fiatalember lép fel helyette a hágcsóra, ki törődik egy gyenge öregasszonnyal, aki hiába hasonlít ahhoz a bizonyos régi, rőzsét cipelő tár­sához. Bevezettek — a villamos után — egy vasúti kocsiba is, ahol egy ember két he­lyen terpeszkedik, a másik féllábon álldo­gál, elvezetlek egy bérházba, ahol az egyik lakás ajtaján félénken kopogtat a szom­széd: „Kérem halkabbra a rádiót, nagy be­teg a fiam.“ Beteg? Menjen klinikára — gondolja a rádiózó és még szép tőle, hogy gorombábbat nem gondol. Humanista, nem kívánja embertársa halálát, egyelőre csak klinikára utalja és a divatos zeneszámot annál bömbölőbben „fogja“ valamelyik ál­lomáson, elvégre ez az ő lakása, ő fizeti a bért, neki nem parancsol senki, nézd csak, ezt a szemtelenséget, éjfél felé bekopog­tatni egy idegen lakás ajtaján! Kis dolgok méhükben hordják a dön­tően nagyok lényegét. Ami a kicsikben megnyilvánul: önzés, rosszakarat, lebe­csülő, semmibe vevő gesztus, az uralja a nagy cselekedeteket is. Holott minden azon múlik, hogyan becsüljük meg egy­mást. Hogyan becsüljük a másik érzékeny­ségét, mennyire értékeljük érdekeit, milyen mértékben segítenénk cepelni a piaci ko­sarat, vagy egyéb terhét, hogy juttatnánk neki helyet magunk mellett a padon, mivel enyhítenénk fájdalmát, betegéért való aggodalmát. A keserves élet paradicsomi lehetne, ha béketűrők, segíteni készek len­nénk egymás iránt, ha nemcsak magunkra gondolnánk, hanem arra a másik szeren­csétlenre is, aki éppen úgy viseli Isten kép­mására teremtettségének jeleit, mint mi, mint az „Én“, amely elbizakodott gőgjében csak letaposni, tülekedni, öklözni tud, a maga jussáért. (—) A német és olasz állampolgárok elhagyták Jugoszláviát A olasz sajtó a jugoszláviai eseményekről A horvátok és szerbek között még nincs megegyezés A német sajtó figyelemmel kíséri az eseményeket Budapest, március 31. (MTI) Az olasz sajtó­ egyre élesebb hangon foglalkozik a jugoszláviai eseménnyel. Ezek magyarázata egyrészt a meg­újult német- és olaszellenes tüntetésekben, má­sodsorban abban a tényben keresendő, hogy, mint a Telegrapho berlini tudósítója jelenti, német illetékes körökben megerősítették, hogy a német fővárosban mindezideig semmiféle jugoszláv közlés nem érkezett arról, hogy a jugoszláv kormány elismeri, vagy megtagadja a háromhatalmi egyezményhez történt csatla­kozást. Budapest, március 31. (MTI) Zágrábban továbbra is teljes a nyugalom. A birodalmi né­metek második különvonata hétfőn délben hagyta el Belgrádot. A birodalmi állampolgárok elszállítása zavartalanul folyik. Kosutics, a horvát parasztpárt helyettes­e vezetője, Macsek megbízásából hétfőn reggel I Belgrádba érkezett, hogy folytassa a horvát I bán által megkezdett tárgyalásokat a horvátok­­ és szerbek további együttműködésének lehető­ségeiről. Macseket kedd reggelre várják Belgrád­ba. A jugoszláv fővárosból vasárnap 1100 né­met birodalmi polgár hazautazott. Elutazott az olasz kolónia is. Heeren belgrádi német követ vasárnap mintegy két óra hosszat tanácskozott Nincsics külügyminiszterrel. Hír szerint német részről semmiféle újabb követelést nem támasz­tottak Jugoszláviával szemben. A német álláspont az, hogy egyelőre meg­várják a kormány­nyilatkozat megérkezé­sét. A jelek szerint a helyzet legkorábban a hét közepére alakul ki. A jugoszláviai német kisebbség első mene­kült csoportja Temesvárra érkezett. A mene­kültek elmondották, hogy Jugoszláviában üldözik a németeket. Akik németül beszélnek, tettleg bántalmazzák. Az egész országból hasonló jelentések érkez­tek. Egy angol hírügynökség belgrádi jelentése szerint, a hétfőre virradó éjszaka újabb jugo­szláv korosztályt fegyverbe hívtak. Andrics berlini jugoszláv követ jelentés­­tételre Belgrádba érkezett. Belgrád, március 31. (MTI) A németek Horvátországot is elhagyják. Az utolsó szállító­vonat hétfőn délben fél 1 órakor indult el Belgrádból. Belgrád, március 31. (MTI) A Szerbia min­den részéből hazainduló német telepesek utol­só különvonata hétfőn éjjel hagyja el Belgrá­dot. (MTI) Zágráb, március 31. (MTI) A londoni rádió által terjesztett hírek, amelyek szerint Macsek dr. máris elhatározta, hogy belép a kormányba, nem felel meg a tényeknek. Az erre vonatkozó tárgyalások még mindig folynak. Subasics horvát bán hétfőn délelőtt fogadta Nedeljkovics tábornok, hadseregparancsnokot és hosszabb megbeszélést folytatott vele. Ké­sőbb Macsek dr., a horvát parasztpárt vezére , és a vasárnap Zágrábba érkezett Ander keres­kedelmi és iparügyi miniszter hosszú tanácsko­zást folytatott Subasics bánnal a báni palotá­ban. Minthogy a tárgyalásokról nem adtak ki közleményt, a közvélemény találgatásokra van utalva. Hétfőn az a hír járt Belgrádban, hogy tervbe vették a horvát képviselők egybehívását hogy tájékoztassák őket a vita alatt álló leg­fontosabb kérdésekről és hozzá tudjanak ezek­hez szólni. (MTI) Berlin, március 31. (MTI) Illetékes helyen kijelentették, hogy a belgrádi német követ a legutóbbi időben sűrű összeköttetésben áll a jugoszláv kormánnyal. Belgrád, március 31. (MTI) A Wilhelm Strassen rámutatnak arra, hogy a szövetségben álló délkeleteurópai államokban a jugoszláviai események hasonló visszhangot keltettek, mint magában a birodalomban. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy egyes államok az események hatása alatt elővigyázatossági rend­szabályokat voltak kénytelenek életbeléptetni. Berlin, március 31. (MTI) A Wilhelm Strasse szószólója kijelentette, hogy a birodal­mi kormány birtokában van a jugoszláv kor­mány egy külpolitikai vonatkozású megnyilat­kozásának, de abban nincs szó a háromhatalmi egyezményről. A nyilatkozat tartalma és körül­ményei tekintetében a legnagyobb tartózkodást tanúsítják.

Next