Pécsi Napló, 1943. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

LII. évfolyam. 1. szám. ÁRA: 12 KILL. DDJ. január l. r t .N •«.. tek. Városi Anyaköny V­árosháza I. emelet. NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21­00. — Kiadóhivatali tel.: 20.-27 Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 3­1’ 20 f, egy negyedévre 0 , 60 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 12 oldalas 20 fillér. ORSZÁGOS GYŰJTÉS A HONVÉDCSALÁDOKÉRT Kormányzó Urunk hitvesének a magyar társadalomhoz Az új esztendő első napján a Főméltó­ságú Asszony kérő szóval fordul a magyar társadalomhoz. A szózat komor figyelmez­tetés: ettől a harctól függ minden. Adja­tok tehát, mert az áldozat most nem a szív jóságának bizonyítéka, de a végső győzelem záloga. Az adakozás pecsételi meg a külső és belső front teljes egységét. Enélkül nincs győzelem. Most adni köte­lesség. Adni ma, holnap, holnapután, adni mindaddig,­­am­eddig az orosz sivatagban érettünk vérző honvédek­.A zászlóikon a győzelem babérkoszorújával haza nem ér­keznek, hogy ebben a most még komor, de ígéretes esztendőben felnyissák Ma­gyarország egy új és boldogabb korsza­kának kapuját. A Főméltóságú Asszony kiáltványa így hangzik: Az áldozat és a kötelesség jogán hívok mindet, igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a Világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de min­den megpróbáltatás ellenére­­is a nemzet örök­kévalóságában hívő harcosa a népek sorsát el­döntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalom­ban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül akik nekünk e legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt amelyet hordozunk: meglátogatott bennünket­­ .Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azo­kat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyó­gyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzá­intézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azok­nak a bánatát és gondját, akik hozzátartozó­­j­­ukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen­­ kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület­­ mezején? Levetted-e a gondot azoknak a vál­láról, akiknek családfői most is odakünn har­colnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, be­­­­csülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem né­mán cselekedetekkel. Amikor ez év augusztusában azzal a kérés­sel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még töb­bet, még bensőségesebbet kérek: a hadbavonul­­tak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 1- től­­február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradot­tainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősei­től ezreket és százakat, a szegényeb­­bektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőnk ha­táráig kérjük a társadalom támogatását. Gon­doljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb , kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással­­ áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fenmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon­­ mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belü­l gondoskodik a harctéren lévők itthon­marad­ottaira. De ez még nem elég! Szükséges hogy maga a társadalom vegyen részt az ál­dozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően II.V S­­-JÜWK­­len eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás több, mint emberi együttérzés megmutatása ! Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes ré­sze családját és azt a nagy közösséget, amely­nek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldoza­tkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istá­poló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is moz­gósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amely­nek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1142 december hó 31. napján. tjíAPTP'V IAAJ AC V> jf? Magyar páncélosgyűlölei? a Hannát Berlin, december 31. (MTI) A Berliner Lokalanzeiger ,,Magyar páncélos győzelem a Donnál" címmel harctéri jelentést közöl a ma­gyar csapatok heves elhárító harcairól. A je­lentés ismerteti a magyar gyalogsági csapatok, vadászrepülők eredményes küzdelmeit és meg­állapítja, hogy Don nyugati partján nincs ellenség, mert a magyar katonák ott vitézül állják az őrséget. Részletes német jelentés a keleti és déli harctér eseményeiről Berlin, december 31. (MTI) A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának, s A véderő főparancsnoksága közli: A Terek mellett és a Don vidékén kemény harcokban ellenséges támadásokat vertünk vissza, a szovjet csapatok véres veszteségeket szenvedtek és ismét sok­­páncélost vesztettek. A német ellentámadás újabb teret nyert. Több helységet rohammal elfoglaltunk. A légihad­erő kötelékei hatásosan avatkoztak be az el­keseredett földi harcokba. Ezekben a harcokban december 29-én és 30-án a keleti arcvonal déli részében ösz­­szesen 51 szovjet páncélos harcikocsit sem­­ris­sítettek meg a repülők szom­batalálatai. Szállító repülőgépkötelékek ellátták az előretolt erőcsoportokat. A Don-arcvonalon folyó eddigi súlyos harcokban a ,,Nagy Németország e gra­­ri­ hadosztály egyik páncélos százada különö­sen­ kitüntette magát. A középső arcvonalon sz­erdatlan rohammal rohamosztagaink sok ellenséges kiserődöt robbantottak szét. Az előretolt Velikie Luki támaszpont ellen a szov­jet támadóoszlopok minden oldalról rohamot indítottak. A védekezők megrendíthetetlen magatar­tásán az ellenség minden támadása súlyos veszteség közepette összeomlott. Az Ilmen-tótól délkeletre az ellenség megismé­telte eredmény­telen támadásait, bár kisebb, erőkkel, mint előző napokban. A volhhovi arcvonalon az ellenség helyi jellegű támadásait részben már a készenléti ál­lásokban szétvertük. Német vadászok decem­b­er 30-án a keleti arcvonal északi szakaszán számbeli fölényben lévő ellenséggel vívott har­cokban 45 szovjet repülőgépet lőttek le. Ebben az eredményben az egyik vadászcsoport 32 légigyőzelmével részesedett. A december 2- én és 30-án lezajlott heves légiharcokban az ellenség összesen 117 repülőgépet vesztett. A jegestengeri arc­vonalon folytatták a Kandalakia elleni légitámadásokat és pályaud­vari berendezésekben további rombolásokat okoztunk. Zuhanó harci repülőgépek a Kol­i öböltől nyugatra szovjet csapatgy­ü­lekezéseket ugrasztottak szét. A murmans­zki kikötő terü­letét is támadások érték éjjel-nappal. Líbiában kölcsönös rohamosztagvállalkozá­­sok voltak. Német zuhanó harci repülőkből és könnyű harci repülők­ álló kötelékek telita­lálatokat értek el ellenséges gépesített oszlo­pokban. Több páncélos felderítő kocsi és gép­kocsi pusztult el. Tuniszban megélénkült a tüzérségi harc. Az ellenséget kiűztük néhány állásából. Gyors német harci repülők egy ellenséges lé

Next