Agglomeráció, 2005 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám

HITELES KÖZÉLETI, GAZDASÁGI LAP Rendőr kontra politikus Lipták László: Gödöllőnek hosszú távú település- fejlesztési koncepcióra lenne szük­sége, amely körültekintően mérle­geli a település történeti adottsá­gait, lehetőségeit illetve a fejlődési lehetséges irányait, 4. oldal Duma Viktor: A gödöllői elkerülő út beruházása során elsődleges fontosságú a 3- as utat és az M3-as autópályát összekötő szakasz építése, mely 2006-ban kezdődik. 6. oidai Malatinszky Ákos: Statisztikai tény, hogy napjainkban - országos szinten - a fővárosi agg­lomeráció zöldterületei fogyatkoz­nak leggyorsabban. 1. oldal Mindenféle rendű és rangú rendőr is­merősöm van. Akárhol és akármilyen beosztásban szolgálnak, meg va­gyok győződve a tisztességükről, szakmaszeretetükről. Ellenben úgy tapasztalom, elfogytak a rendőrviccek. Nem tudom, mi az oka. Nincs és kész. Ez azt jelenti, hogy a nép már nem viccel a rendőrökkel. Azaz, nem teszi nevetség tárgyává sem a rendőrt, sem munkáját. Gondolom, ugyanez a felismerés vette a rá a magyar törvényhozás­ban is részt vevőket, hogy élére állja­nak a rendőrök nevetségessé tételé­nek. Gondolok itt a „petárdatörvény” néven elhíresült kormánydöntésre. Záhonytól Hegyeshalomig, Aggte­lektől Barcsig tapasztalhattuk, hogy mit jelent az, hogy az év utolsó nap­ján este hattól reggel hatig szabad tűzijátékozni, petárdázni. Nem vagyok híve ennek, de elfoga­dom, egyszer egy évben had le­gyen! Nem is ez a baj! A baj az, hogy este hat előtt (hete­kig!) és reggel hat után (hetekig!) a rendőrök dolgává teszik, - tették vol­na - a petárdázók, tűzijátékozók lefü­lelését, megbüntetését. Itt és most képzeljük el a kisvárosra jutó négy rendőrjárőrt és a két rend­őrautót, akik észt veszejtő sebes­séggel rohannak az egyik vélt tűzfé­szektől a másik vélt tűzfészekig, majd vissza és tova és újra, ahol is aztán beleröhögnek az arcukba: „de biztos úr, pont nálunk? Hogy gon­dolja?” El is jutottunk az újkori rendőrviccig: vagy az előző történik vagy a vétlen - igen nagy többség gondolja azt, érzi úgy, hogy „na, a rendőrök megint nem képesek csinálni semmit!” 2005. január elsején 0. óra 02. perc­től 01. óra 30. percig - égi fények és hangok sugallatára - kitaláltam a tuti megoldást: hozzon a Parlament (lásd még Törvényhozás!), olyan tör­vényt, mely szerint nyilvánosan poli­tizálni csak négyévente lehet, - nagyvonalú leszek - harminc napon keresztül, a parlamenti választás napját megelőzően és persze más­nap reggel hatig! Ebben a pillanatban megszabadulna az ország négy év felesleges - politi­kai -tűzijátéktól, petárdadurrogtatás- tól. Tényleg! Mi van, a négy évekig tartó petárdafüst és tűzijáték-vakítás mö­gött? Mit kellene csinálni, a harminc napos nyilvános politizálás előtt és után? Dolgozni. Dr. Gallyas Igor Vágó Csaba: 2004-ben Budaörsön látványos vá­rosfejlesztést indított el a város ön- kormányzata. Szlogenünk: „ A vá­ros élni kezd”. 3. oldal Kéthelyi József: A Budapesti Közlekedési Szövet­ség létrejöttével az utazók kedvez­ményes budapesti belső bérletet lógnak kapni. 3. oidai Pásztor Zoltán: Az autópálya díjak emelését két komponens határozza meg, egy­részt a hat százalékos éves inflá- ció, másrészt az úthálózat hosszá­nak kilenc százalékos bővülése. 3. oldal Dr. Boros Andrea: Sokkal nehezebb jó, minden igényt kielégítő ingatlan adásvételi szer­ződést írni, mint ahogyan azt sokan gondolják! 4. oidai Makray Katalin: Egész életemben respektálták azt és tiszteltek azért, hogy valamikor jó sportoló voltam. 14. owai Grób László: A minőségi könyvkiadás, az iroda­lom, a tudomány művelése nem anyagi kérdés. 9. oldat 1 Fogyatkozó zöldterületek az agglomerációban Statisztikai tény, hogy napjainkban - országos szinten - a fővárosi agglo­meráció zöldterületei fogyatkoznak leggyorsabban. Ennek oka az, hogy az agglomerá­ció önkormányzatai a települési köz­szolgáltatások fenntartását illetve fi­nanszírozását az ipari és kereske­delmi beruházások ösztönzésével - azaz általában a mezőgazdasági te­rületek belterületbe vonásával és ér­tékesítésével- próbálják meg bizto­sítani, sokszor indokolatlanul, kizá­rólag rövid távú érdekeik szem előtt tartásával. A földet csak egyszer lehet eladni, s a túlterhelt környezet ártalmait az ott élőknek évtizedekig viselniük kell! Az 1990-es évek területrendezési törvénye túlságosan is megenge- dően szabályozta a zöldterületek beépítését. A balatoni, valamint a budapesti és pest megyei zöldte­rületeket a helyi önkormányzatok tömegesen minősítették át építési területté. E két kiemelt régió gond­jai hamar ráirányították a figyelmet az említett szabályozás hiányossá­gaira. Azóta már megszületett a Balaton rendezési terve, ezzel szemben a budapesti agglomerá­ciós törvényt a mai napig nem fo­gadták el. Az agglomerációban napjainkra már csak néhány településen maradtak nagyobb összefüggő erdők és ter­mészetes mezők, de ezek többségé­ben is elkezdték az átminősítéseket, félve a készülő területrendezési tör­vény szigorától. 2001-ben több kör­nyezetvédelmi szervezet is kezde­ményezte az átsorolásokat átmeneti­leg - az agglomerációs területrende­zési törvény megszületéséig - meg­tiltó moratórium bevezetését, ezt a javaslatot azonban a parlament nem támogatta. Közismert tény, hogy települési kör­nyezetünk állapotában hosszú tá­von javulást csak a lakosság meg­győzésével, a legfiatalabb korban kezdődő szemléletformálással, a környezettudatos életvitel folyama­tos népszerűsítésével lehet elérni. A civil szervezetek, lakossági cso­portosulások - jó esetben - pályá­zatokból képesek szervezni prog­ramjaikat, hiszen a települési ön- kormányzatok csak igen csekély összeggel járulnak hozzá e szerve­zetek fenntartásához. Véleményünk szerint a települési és szellemi kör­nyezetszennyezést egyaránt okozó ipari és kereskedelmi egységek le­telepítéséből származó bevételek meghatározott részét, az ezen léte­sítmények által okozott károkat megelőzni, illetve helyreállítani tö­rekvő civil szervezetek támogatásá­ra kellene fordítaniuk az önkor­mányzatoknak. Malatinszky Ákos A szerző környezetgazdálkodási agrármérnök, a GATE Zöld Klub Egyesület elnöke m

Next

/
Thumbnails
Contents