Agglomeráció, 2005 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám
m Vágó Csaba: 2004-ben Budaörsön látványos városfejlesztést indított el a város önkormányzata. Szlogenünk: „ A város élni kezd”. 3. oldal Réthelyi József: A Budapesti Közlekedési Szövetség létrejöttével az utazók kedvezményes budapesti belső bérletet fognak kapni. 3. oldal Pásztor Zoltán: Az autópálya díjak emelését két komponens határozza meg, egyrészt a hat százalékos éves infláció, másrészt az úthálózat hosszának kilenc százalékos bővülése. 3. oldal Dr. Boros Andrea: Sokkal nehezebb jó, minden igényt kielégítő ingatlan adásvételi szerződést írni, mint ahogyan azt sokan gondolják! 4. oldal Makray Katalin: Egész életemben respektálták azt és tiszteltek azért, hogy valamikor jó sportoló voltam. 14. odai Gróh László: A minőségi könyvkiadás, az irodalom, a tudomány művelése nem anyagi kérdés. 9. oldal 1 Lipták László: Gödöllőnek hosszú távú településfejlesztési koncepcióra lenne szüksége, amely körültekintően mérlegeli a település történeti adottságait, lehetőségeit illetve a fejlődési lehetséges irányait, 4. oldal Duma Viktor: A gödöllői elkerülő út beruházása során elsődleges fontosságú a 3- as utat és az M3-as autópályát összekötő szakasz építése, mely 2006-ban kezdődik. 6. oldal Malatinszky Ákos: Statisztikai tény, hogy napjainkban - országos szinten - a fővárosi agglomeráció zöldterületei fogyatkoznak leggyorsabban. 1. oldal HITELES KÖZÉLETI, GAZDASÁGI LAP Mindenféle rendű és rangú rendőr ismerősöm van. Akárhol és akármilyen beosztásban szolgálnak, meg vagyok győződve a tisztességükről, szakmaszeretetükről. Ellenben úgy tapasztalom, elfogytak a rendőrviccek. Nem tudom, mi az oka. Nincs és kész. Ez azt jelenti, hogy a nép már nem viccel a rendőrökkel. Azaz, nem teszi nevetség tárgyává sem a rendőrt, sem munkáját. Gondolom, ugyanez a felismerés vette alá a magyar törvényhozásban is részt vevőket, hogy élére álljanak a rendőrök nevetségessé tételének. Gondolok itt a „petárdatörvény” néven elhíresült kormánydöntésre. Záhonytól Hegyeshalomig, Aggtelektől Barcsig tapasztalhattuk, hogy mit jelent az, hogy az év utolsó napján este hattól reggel hatig szabad tűzijátékozni, petárdázni. Nem vagyok híve ennek, de elfogadom, egyszer egy évben had legyen! Nem is ez a baj! A baj az, hogy este hat előtt (hetekig!) és reggel hat után (hetekig!) a rendőrök dolgává teszik, tették volna a petárdázók, tűzijátékozók lefülelését, megbüntetését. Itt és most képzeljük el a kisvárosra jutó négy rendőrjárőrt és a két rendőrautót, akik észt veszejtő sebességgel rohannak az egyik vélt tűzfészektől a másik vélt tűzfészekig, majd vissza és tova és újra, ahol is aztán beleröhögnek az arcukba: „de biztos úr, pont nálunk? Hogy gondolja?” El is jutottunk az újkori rendőrviccig, vagy az előző történik vagy a vétlen igen nagy többség gondolja azt, érzi úgy, hogy „na, a rendőrök megint nem képesek csinálni semmit!” 2005. január elsején 0. óra 02. perctől 01. óra 30. percig - égi fények és hangok sugallatára - kitaláltam a tuti megoldást: hozzon a Parlament (lásd még Törvényhozás!), olyan törvényt, mely szerint nyilvánosan politizálni csak négyévente lehet, nagyvonalú leszek - harminc napon keresztül, a parlamenti választás napját megelőzően és persze másnap reggel hatig! Ebben a pillanatban megszabadulna az ország négy év felesleges - politikai -tűzijátéktól, petárdadurrogtatástól. Tényleg! Mi van, a négy évekig tartó petárdafüst és tűzijáték-vakítás mögött? Mit kellene csinálni, a harminc napos nyilvános politizálás előtt és után? Dolgozni. Dr. Gallyas Igor Rendőr kontra politikus Fogyatkozó zöldterületek az agglomerációban Statisztikai tény, hogy napjainkban - országos szinten - a fővárosi agglomeráció zöldterületei fogyatkoznak leggyorsabban. Ennek oka az, hogy az agglomeráció önkormányzatai a települési közszolgáltatások fenntartását illetve finanszírozását az ipari és kereskedelmi beruházások ösztönzésével - azaz általában a mezőgazdasági területek belterületbe vonásával és értékesítésével- próbálják meg biztosítani, sokszor indokolatlanul, kizárólag rövid távú érdekeik szem előtt tartásával. A földet csak egyszer lehet eladni, s a túlterhelt környezet ártalmait az ott élőknek évtizedekig viselniük kell! Az 1990-es évek területrendezési törvénye túlságosan is megengedően szabályozta a zöldterületek beépítését. A balatoni, valamint a budapesti és pest megyei zöldterületeket a helyi önkormányzatok tömegesen minősítették át építési területté. E két kiemelt régió gondjai hamar ráirányították a figyelmet az említett szabályozás hiányosságaira. Azóta már megszületett a Balaton rendezési terve, ezzel szemben a budapesti agglomerációs törvényt a mai napig nem fogadták el. Az agglomerációban napjainkra már csak néhány településen maradtak nagyobb összefüggő erdők és természetes mezők, de ezek többségében is elkezdték az átminősítéseket, félve a készülő területrendezési törvény szigorától. 2001-ben több környezetvédelmi szervezet is kezdeményezte az átsorolásokat átmenetileg - az agglomerációs területrendezési törvény megszületéséig - megtiltó moratórium bevezetését, ezt a javaslatot azonban a parlament nem támogatta. Közismert tény, hogy települési környezetünk állapotában hosszú távon javulást csak a lakosság meggyőzésével, a legfiatalabb korban kezdődő szemléletformálással, a környezettudatos életvitel folyamatos népszerűsítésével lehet elérni. A civil szervezetek, lakossági csoportosulások - jó esetben - pályázatokból képesek szervezni programjaikat, hiszen a települési önkormányzatok csak igen csekély összeggel járulnak hozzá e szervezetek fenntartásához. Véleményünk szerint a települési és szellemi környezetszennyezést egyaránt okozó ipari és kereskedelmi egységek letelepítéséből származó bevételek meghatározott részét, az ezen létesítmények által okozott károkat megelőzni, illetve helyreállítani törekvő civil szervezetek támogatására kellene fordítaniuk az önkormányzatoknak. Malatinszky Ákos A szerző környezetgazdálkodási agrármérnök, a GATE Zöld Klub Egyesület elnöke