Kartali Kisbíró, 1992 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1992-01-17 / 1. szám

Meglehetősen vegyes érzelmekkel, előítéletekkel köszöntöttük újév napján családunkat, barátainkat, ismerőseinket a szokásos három szóval. Az új esztendő küszöbén ama nehéz feladatot kaptam a szerkesztőségtől, hogy az újság hasábjain köszöntsem Önöket. Nehéz feladat, mert manapság boldogságot kíván­ni - tudom, hogy sok családban csak áhított vágy marad - nehéz, majdnemhogy irónikus egyesek szá­mára. „Boldogság”, „Szeretet”, „Áldásos új esztendők ’ csodálatos, lelket erősítő kívánságok, amit csak kí­vánni kevés, tenni kell érte, meg kell élni! Ha szegényen is, de szeretettel töltekező családi körben várjuk Advent titkot rejtő ünnepét, majd Karácsony szent estéjét. Az ünnep felöltözteti bensőnket, meghittségével mérlegelésre, majd építkező töltekedésre ad lehető­séget. Az óév utolsó napja olyan, mint a hétvégék va­sárnap estéje. Az elmúló, ünnepbe öltözött napokból átvetkőzünk a monoton ismétlődő hétköznapok rapszódiájába, mintha semmi sem történt volna. De történt! - hiszen ott volt az ünnep ! Pénzzel szerető, költségvetéshiányos, munkanél­­külis, szociális segélyes, inflálódó, igazságtételes jö­vőre ébredő ünnepünk. Átélésére az ünnepek megélt szeretete adhat csak elegendő erőt. Nehéz törvényekkel közelít az új év. Egyre szű­külő pénztárcából, egyre feszültebb környezetben kell józanul, türelmesnek maradnunk, előrelátóan döntenünk. Nem nyugodhatunk bele a közönybe, az elkesere­dettségbe! Egyre figyelmesebben kell felfedeznünk a hét­köznapok kis ünnepét, és igyekezni megosztani azt a körülöttünk élőkkel. A csökkenő jólét lelki nagy­ságunkban kell, hogy pótlódjék, amit türelmes jóin­dulattal lehet kinyilvánítanunk egymásnak. Nosztalgiával gondolok és vágyom a gyermekkori karácsonyok és szilveszterek „ezüstpapírdiós”, „üreskalácsos” estéire, mert ha egyszerűek is, de tiszták és boldogok voltak. Ezek az esték varázsolták bennünk szeretetté a türelmetlenséget, megértéssé a haragot, mely le­­fegyverzi a legrosszabb embert is. Kívánom minden kedves kartali ember számára, hogy az év minden napján tudja fölidézni ezt a boldogságot családja körében. Tegye gazdaggá legalább lélekben, szeretőben azt a kis közösséget, melynek sokaságán múlik a közö­ség boldogsága, jövőbeni boldogulása. Ennek jegyében kívánok Önöknek áldásos, békés, boldog új esztendőt! Urbán Imre polgármester Ára: 5,- Ft m. évfolyam 1. szám Kartali Érdekvédelmi Kör lapja 1992. január 17.

Next