Százhalombattai Hírtükör, 1988 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1988-09-28 / 1. szám
2. oldal Megkérdeztük SZEKERES JÓZSEF tanácselnököt néhány olyan ügyről, amely városunk lakóit foglalkoztatja — Várható-e valamilyen előrelépés a közeljövőben a közművesítés terén Dunafüreden és az Óvárosban? — A jelenlegi ötéves terv tanácsi koncepciója szem előtt tartja városunk egyes településrészei közötti különbségek kiegyenlítésének előmozdítását. Igaz, a közműrendszer fejlesztésének jelenlegi szakaszában ezek a munkálatok nem terjeszthetők ki az említett városrészekre, ám ez nem zárja ki a tervezés előkészítését. Szóba került a városközponthoz közelebb eső sportpálya térségében és a Tildy lakótelepen egy kombinált gravitációs csatornarendszer kiépítése. A másik alternatíva egy törpeszennyvíz-gyűjtő rendszer tervezése lenne. A vízügyiek a költségvetési tervezet kimunkálásán dolgoznak. Sok függ attól, hogy az érintett állampolgárok számára elfogadható lesz-e a költségek rájuk háruló terhe, így 1890 után sor kerülhet a kivitelezésre. Dunafüreden — mint ismeretes — elindult a szennyvíz-társulat szervezése. Ha ez sikerrel jár, és lesz fizetőképes igény, távlatibb tervben a gázbevezetés is napirendre kerülhet. A vízrendszer rekonstrukciója a befejezéshez közeledik. — Mikor fedik be az új uszodát? — A tervek elkészültek, a munkálatok elvégzéséhez 42 millió forintra lenne szükség. Pillanatnyilag azonban sem a tanács, sem a gazdasági szervek nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt az összeget előteremtsük, ám ez nem jelenti azt, hogy levettük volna napirendről a kérdést. Felfogásunk szerint a strand jelenlegi állapota csupán az egyik fejlesztési szakasz megvalósulása. Terveink szerint a nagy medence befedése a 90-es évei elején lesz megoldható. Mivel az idei nyári forgalom várakozáson felülinek bizonyult, a befedésig keresünk valamilyen pótmegoldást. Tervezzük, hogy folyosóval kössük össze a medencét a kiszolgáló részekkel, így késő ősszel és kora tavasszal használhatóvá tennénk az uszodát. — Mire használják a lakbéreket a városi költségvetésben? — A lakbérek közvetlenül nem a tanácshoz, hanem a kommunális költségvetési üzem lakóház kezelési vállalathoz folyik be, és ők is használják fel lakásfelújításokra. Hozzátenném, a lakbérekből befolyt összeg csak egy kisebb hányadát teszi ki a karbantartási és felújítási költségeknek. Ezek nagyobb részét központi költségvetési alapokból fedezik. Manapság a panell házak hőszigetelése a legfontosabb. — Miként áll a 4. számú általános iskola építése? — A munkálatok a jóváhagyott ütemterv szerint folynak. A kivitelező ez évben jelentős előrehaladást ért el, ami szerintünk garancia arra, hogy az iskola a megadott határidőre el is készültön. A város fölött szálló katonai repülők nem kevés bosszúságot okoznak a városlakóknak. Tette valamilyen lépéseket a tanács a zajszint csökkentéséért? — A közelmúltban két ízben is tárgyaltunk a tököli katonai egység parancsnokságával, és igen nagy készséget mutattak panaszaink orvoslására. Tapasztalataim szerint csökkent a repülések száma városunk fölött, és növekedett a repülési magasság. A parancsnokság nyitott a kérdés újbóli felülvizsgálására, amennyiben szükségesnek ítéljük. — Hogyan áll a gyepmesteri telep létrehozása? — Ez a létesítmény gyakorlatilag felépült, elsődleges feladata a talált és a kóbor állatok begyűjtése lesz majd. Ugyanitt kerül sor meghatározott időszakokban állatorvosi rendelésre is. — A lakóság úgy véli, hogy bár átadták az új postát, a kiszolgálás színvonala nem javult. — A kedzeti időszakra ez részben igaznak mondható. Csakhogy a postai munkának van egy láthatatlan része is, ami a kiszolgáló asztalok mögött folyik. Ezen a téren jelentős javulás következett be. A lakosok által észlelt problémák csak a nyári szabadságok időszakára voltak jellemzőek, a kiszolgálás színvonala most már a kívánalmak szintjén áll. — Lesz-e áruház Százhalombattán? — Az új áruház építése olyan tetemes pénzügyi beruházást igényel, hogy jelen pillanatban még távlati terveink között sem szerepelhet. Sz. J. Hatásfok és környezetvédelem - Beszélgetés Tóth Istvánnal, a Dunamenti Hőerőmű vezérigazgatójával - Ismeretes, hogy a Dunamenti Hőerőműben jelentős kapacitásbővítésre és korszerűsítésre kerül sor 1993-ig. Arról is sokan hallottak talán, hogy a fejlesztést a Siemens-KWU és a Borsig nyugatnémet cégekkel együttműködve hajtják végre. Ám ez az együttműködés — meglátásunk szerint — tartalmaz majd néhány különleges, a közvéleményt is érdeklő elemet. Tóth István vezérigazgató szeptember első felében érkezett haza az NSZK-ból, tőle érdeklődtünk a kapacitásbővítés részletei felől. — Talán röviden tisztáznunk kellene mindenek előtt, milyen okok tették szükségessé a küszöbön álló kapacitásbővítést? — Az okok mind országos, mind vállalati viszonylatban sokrétűek, de talán kezdjük a lényegesebbel, az országos megfontolással. A 90-es években a termelő ágazatok, de a magánháztartások is több elektromos energiát igényelnek majd mint ma. Ismeretes, hogy A Paksi Atomerőmű új kapacitásai csak a 90-es évek második felében kezdenek majd termelni. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy energiakorlátozásokat foganatosítson, ezért merült fel már évekkel ezelőtt egy gyorsan végrehajtható bővítés kérdése a hosszútávú erőműfejlesztési program keretében. — Miért esett a választás éppen a százhalombattai erőmű bővítésére? — A választási vállalatunk speciális szerepe, de negyedszázados munkánk eredményei is indokolják. Mi nem csak villamos energiát termelünk, hanem hőenergiát is szolgáltatunk a szomszédos Dunai Kőolajipari Vállalatnak, jelenleg mintegy 300 tonna, 17 bar nyomású gőzt óránként, ami működésük technológiai feltétele. (A függőség kölcsönös, mi gudront és más fűtőolajakat kapunk tőlük, amelyeket — éppúgy, mint a földgázt — alapenergiaként használunk). Mint említettem, az első blokkok negyedszázada kezdtek termelni, és persze a kornak megfelelő technikai színvonalat képviselték. Ám ezek a berendezések nem csak fizikai értelemben koptak, hanem erkölcsi kopásuk is érthetően bekövetkezett, és emellett környezeti hatásuk sincs a kor kívánalmainak szintjén. A négy blokk elodázhatatlan rekonstrukciójának idejére elengedhetetlen újabb kapacitások biztosítása, hiszen ha valamilyen ok miatt zavar áll be a biztonságos gőzszolgáltatásban, ez beláthatatlan károkat okozhat a kőolajfeldolgozás folyamatában. Előnyös feltételeket jelent nálunk a meglevő infrastruktúra és az a körülmény, hogy nem kell új kiszolgáló egységeket létesíteni. A bővítéssel egybekötött korszerűsítés minőségi ugrást is eredményez, pontosabban a jelenlegi hatásfok megkétszerezését. — Miben állna pontosan ez a bővítés? — Két, egyenként 140 MW teljesítményű gázturbina üzembehelyezéséről lenne szó. A turbinák kipufogó gázai egy hőhasznosító kazánba kerülnek. Az itt előállított gőz egy része a kőolajfinomítóhoz kerülne, másrészt üzemeltethet egy körülbelül 100 MW teljesítményű gőzturbinát is. A berendezések jó részét nyugatnémet cégek szállítják, mégis a magyar szellemi tőke részvételéről beszélnek. Miért? — Ezúttal nemcsak konvertibilis valutával fizetünk nyugati partnereinknek, hanem magyar termékekkel is, például a Ganz-Electric cégtől generátorokat vásárolnak cserében. Ugyanakkor a fejlesztésben a nyugatnémet cégek kooperálnak majd a Ganz-Danubius és a Láng Gépgyár szakembereivel. Amennyiben ez az együttműködés eredményesnek bizonyul, az említett magyar vállalatok partnerek lehetnek más országokban sorra kerülő beruházásokban is. Ugyanakkor az első négy blokk korszerűsítési programjának egy jelentős, megmaradó részét is végre kell hajtanunk a következő években, a bővítéssel párhuzamosan. Munkatársaim nevében is mondhatom, nagyon jó érzés egy ilyen szakmailag is szép program részesének lenni. A Nyuganémetországi útja során meglátogatott, a bővítésben részt vevő cégeknél járva, milyen benyomásokat szerzett? — A cégek legmagasabb szintű vezetői megkülönböztetett figyelembe részesítettek, és ez — úgy érzem — elsősorban országunknak szólt. Azt éreztem belőle, hogy ezek a nagynevű, patinás vállalatok komoly partnernek tekintenek minket, lehetőségeket látnak a velünk való hatékony együttműködésben, amely távlatokat nyithat a KGST többi tagországa felé is. Utam során azt próbáltam feltérképezni, mire kell felkészülnünk a legkorszerűbb, valóban csúcstechnika üzemeltetésében és karbantartásában, ebben pedig minden részletkérdésben segítségemre voltak. Most az következik, hogy ottani tapasztalataim nyomán megválogassuk a megfelelő szakembergárdát, az NSZK-ba küldjük a kulcsembereket, hogy ki-ki a saját szakterületén tanulmányozza a részletkérdéseket. — Beszélgetésünk során többször szó esett a környezeti hatásokról Milyen tapasztalatokat szerzett ezen a téren? — Tapasztalnom kellett, hogy a környezetvédelem kérdése szerves egységet alkot a technológia kidolgozásával már a tervezés legkezdetibb stádiumában is. Ahhoz, hogy az élvonalhoz zárkózhassunk, nekünk is hasonlóképpen kell gondolkoznunk. Eddig is nagy gondot fordítottunk a környezetvédelemre, ám a kapacitásbővítés és korszerűsítés során ezen a téren is minőségi ugrást kell elérnünk. Az új gázturbinákban biztosított lesz a tökéletes égés, elsősorban a legoptimálisabb gáz-levegő keverék biztosításával. A négy régebbi blokk korszerűsítésével, a hatásfok növelésével egyenlő súllyal esik latba a kedvezőtlen környezeti hatások kiküszöbölése. Felelősséggel állíthatom, 1993-ra, a bővítés befejezéséig a hőerőmű levegőszenynyező hatása elenyésző lesz. Szaniszló József Fejlesztés és környezetvédelem: elválaszthatatlan Szép István felvétele SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Minden körülmény között helyt kell állni Az 1988-as évben mindenképpen rendhagyó és emlékezetes marad Tóth Mihály alezredesnek a Fegyveres Erők Napja. Szokásos ünnepdíszben sorakozik a százhalombattai tűzoltó egység, ám ezúttal különleges parancs kerül felolvasásra: több mint három évtizedes becsülettel töltött szolgálat után nyugállományba vonul az egység parancsnoka, Tóth Mihály alezredes. Ahogy mondani szokás, az első kapavágástól, 1964-től teljesített szolgálatot az épülő-alakuló ipari létesítményeknél és a körülöttük terebélyesedő városban — akkor még szolgálatvezető parancsnokként, alhadnagyi rendfokozatban. Nehéz munkával töltött évek gyümölcse a megszolgált nyugalom. Ha különleges foglalkozásokról beszélünk — amilyen a tűzoltóskodás is lenne — hajlamosak vagyunk arra, hogy rendkívüli embereknek képzeljük e mesterségek gyakorlóit, rendhagyónak véljük életútjukat a pályaválasztástól kezdve. Nos, hadd mondjuk el, Tóth Mihály nem tűzoltónak készült, szorító családi körülmények indították erre a pályára, no meg a véletlen. A Dunántúli Kutató-Fúró Vállalatnál kezdett dolgozni, ez a munkakör pedig állandó helyváltoztatással járt együtt. Hamar megunta az örök vándorlást, szeretett volna letelepedni és családot alapítani. Muraszemenyén ajánlotta egy ismerőse, el tudná helyezni a tűzoltóknál. 1955. február 18-án került állományba Bázakeretytyén beosztott beosztott tűzoltóként tizedesi rendfokozatban. Hamar megkedvelte a kemény, katonás életmódot, s bár időközben talált volna más, kényelmesebb munkát is, örökre elkötelezte magát ezen a nehéz férfias, teljes embert kívánó pályán. Az 1960-as évfordulópont életében. Úgy érzi, immár többre is képes, tiszti iskolába jelentkezik. 1962-ben előadó Zalaegerszegen, majd egységparancsnok Lovásziban. Itt éli át először a parancsnok vállára nehezedő felelősséget. Történt, hogy egyszerre három parasztporta tetejére futott fel a vörös kakas. Mire egységével a helyszínre ért, már lángokban állottak a gazdasági épületek is. A pánikba esett emberek valamelyest megnyugszanak ilyenkor: megjöttek a tűzoltók, tudják ők mit kell tenni! A tűzoltó sok mindent tud, csakugyan, azt is például, hogy nem képes csodákra. Ha nincs oltóvíz a közelben, szinte tehetetlenül áll, míg a kocsik — isten tudja hol — újra megszívják magukat vízzel. Ám a lelemény és a bátorság sok mindent pótolhat. Tóth Mihály — akkor még alhadnagy — egységével megfékezte a pusztító tüzet, mentette amit lehetett. Százhalombattán már keményebb feladatok elébe kellett néznie: a két nagyvállalatnál, bármelyiknél egyetlen apró figyelmetlenség, percnyi késekedés sok milliós károkban, emberéletekben mérhető csak. A kezdeti években temérdek vitát folytatott a tervezőkkel és üzemeltetőkkel egyaránt. Menet közben kellett tanulni technológiát, kitapogatni a két üzemóriás érzékeny pontjait. Újra és újra ismételni, a gyakorta közönyös illetékesnek , hogy a tűzvédelemben a legfontosabb a megelőzés. Szomorú esetekből kellett tanulniuk az egymásra utaltságot. 1967. augusztus 30- án tűzvész az Erőműnél. A sűrű, mérgező füstben vízhiány nehezítette az oltást. Néhány év múltán — Tóth Mihály ekkor már parancsnok helyettes — a kőolajfinomítók kénytelenek keserű tapasztalatokat levonni a megelőző intézkedések és a technológiai újítások bevezésének elmulasztásából. Az ÁV - 2 üzemegység emlékezetes tüze talán elkerülhető lett volna. Ma már temérdek intézkedés és milliós beruházás könnyíti a tűzoltók munkáját a kezdeti korszakhoz mérten. A DHV-nál füstérzékelőket és habelárasztó berendezéseket szereltek a veszélyeztetett helyekre. A DKV- nál érzékeny berendezések jelzik a gázszivárgásokat, a desztilláló tornyoknál egyetlen perc alatt üzembe lehet helyezni az „esőztetőt”. A példákat még sorolhatnánk, ám ami közös: szinte valamennyi biztonsági berendezés magán viseli Tóth Mihály ügyszeretetét, ötletességét és temérdek tapasztalatát. Elégedett-e most nyugállományba vonulásakor? Örök emberi választ ad: a munkánkban elégedettek soha nem lehetünk. Bosszantja, hogy filléres alkatrészek hiányában milliós értékű berendezések válnak hasznavehetetlenné. Rosszul esett, valahányszor a fölöttes szervek máshová vezényelték a legjobb tisztjeit. Pedig tudhatja bárki, nem könnyű hétköznapi emberből éber, tettrekész tűzoltót nevelni. És nehéz, nagyon nehéz olyan új munkatársakat találni, akik bizonnyal helytállnak majd. Mit adhatna így át az utódnak? Az intelmet, hogy minden körülmények között helyt kell állni...! -6-