Százhalombattai Hírtükör, 1991 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 1. szám

M r- ^ * r-V A ft R r-'-f J í ■' " ' * ' ‘ * r SZAZHALOMBATTAI VÁROSI KÖZÉLETI LAP 1991. január 9. IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK SZERDÁN Igyekszem helytállni Újévi beszélgetés dr. Kovács László országgyűlési képviselővel- Az újesztendő, úgy hi­szem, mindenkit valami­féle számvetésre késztet. Mindenekelőtt megkér­dezném a képviselő urat, milyen tapasztalatokkal gazdagodva néz az újév elé?- Mindenképpen azt kell mondanom, a kemény megpró­báltatás időszaka volt számom­ra a mögöttem álló nyolc hó­nap. Tudtam, hogy óriási fele­lősséget vállaltam magamra, de arra mégsem számítottam, hogy ilyen nehézségekkel kell majd megküzdenem. Arra sem számí­tottam, hogy ennyire el fogok szakadni Százhalombattától, a választási kerületemtől és általá­ban a választópolgároktól. Par­lamenti munkám során az az ér­zésem, hogy valahonnan min­dig hiányzóm, és ez okozza szá­momra a legtöbb konfliktust. Az Országgyűlés plenáris ülésein való részvétel csak egy törtrésze a tulajdonképpeni mnkának, mondhatnám úgy, a jéghegy lát­ható része. A tulajdonképpeni megterhelést és gondokat nem csak a szakbizottságban folyó munka jelzi, hanem a munka- csoportokban és a frakcióban folyó állandó teendők. Ez napi 12-16 órás leterhelést jelent.- ön a Környezetvédel­mi Bizottságban vállalt szerepet. Milyen fontos és konkrét döntésekben, illetve azok előkészítésé­ben vett részt?- Bár bizottságunkra nagy felelősség nehezedik, munkánk nem olyan látványos, tekintve, hogy ritkán kérik az állásfoglalá­sunkat - legalábbis egyelőre. A környezetvédelmi munka két sí­kon folyik. Az első nagy vonula­tot - a parlamenti munkától füg­getlenül - azok a nagy, fő té­mák jelzik, amelyekkel foglal­koznunk kell. A másik fő vonulat az, hogy kapcsolódjunk egyik vagy másik törvényhez, ponto­sabban mi hívjuk fel a figyelmet a környezetvédelmi szempon­tokra. A nagy témák, amire ál­landóan visszatérünk, az új kör­nyezetvédelmi törvény koncep­ciójának a kidolgozása. Gondot okoz már a minisztérium felállá­sa is, mivel az országos tenden­cia az, hogy különváljon a ví­zügy a környezetvédelemtől. Magunk sem gondoltuk, hogy mekkora problémát okoz majd az egyes hatáskörök körülhatá­rolása és mennyi vitára adnak majd okot. A nagy és sokat vitatott, poli­tikai csatározásokra is okot adó téma a Bős-Nagymaros vízlép­cső megépítése. Ezt a kérdést állandóan felszínen tartjuk, és egy országgyűlési határozat-ter­vezettel is tisztázni szeretnénk ezt a kérdést, mivel kormányunk ökológiai szempontok miatt nem támogatja a vízlépcső épí­tését. A másik nagy téma az M O-ás autópálya megépítése. Tekint­ve, hogy ez az autópálya érinti Érdet és áttételesen Százhalom­battát én kaptam azt a megbí­zást, hogy összeszedjem ezzel kapcsolaiosan az összes infor­mációikat és elképzeléseket egy bizottsági állásfoglalás érdeké­ben. Közvetlenül fel kellett ven­nem a kapcsolatot a Környezet- védelmi- és a Közlekedésügyi Minisztériummal, az Autópálya Felügyelőséggel és az érintett önkormányzatokkal. Óriási küz­delem kezdődött, mert a pálya megépítésének körzetében la­kók ellenezték az építést. Én ki­álltam amellett, hogy az M O-ás szakaszt ne adják át a 6-os út elvezető szakaszának elkészülé­séig. A döntés végülis kompro­misszummal született meg, olyan módon, hogy előbbre hozták a 6-os út Érdet elkerülő szakaszának a megépítését. A döntésnek nyilván pénzügyi vonzata is van, tisztázandó még, hogy koncesszióval, kül­földi tőkével, vagy más pénza­lappal építik meg a kérdéses út­szakaszt Százhalombatta vonatkozá­sában ez a pálya kettős jelentő­séggel is bír, Érd előtt le lehet majd kanyarodni a Duna felé, és arra is ígéretet kaptunk, hogy 1992-ig megépítik a régóta várt 6-os és 70-es útelágazást Érd el­kerülésével. Hadd mondjam el, egyéb parlamenti munkám mel­lett hónapokba teltek a viták és csatározások, amíg a kompro­misszumos döntés megszüle­tett. Nagy felelősséget éreztem ebben a kérdésben, egyrészt azért mert közvetlenül érinti vá­lasztókerületemet másrészt pe­dig ebben a témában a bizottsá­gon belül én voltam a probléma­felvető.- Képviselő úr, tudom, hogy ez ideig nem nyúj­tott be interpellációt sem­milyen kérdésben, és leg­jobb tudomásom szerint a plenáris üléseken sem kért szót. Minek tulajdo­nítható ez a hallgatás?- Az M O-ás útszakasz ügyé­ben többen is interpellációra buzdítottak, de el kell monda­nom, én általában ellenzem az interpellációt. Ezt általában írás­ban kérik, és az illetékes minisz­ter vagy támogatja vagy nem az indítványt, majd a szavazást kö­vetően mindenképpen lezárják az illető problémát. Én a bizott­ságban vagy munkacsoportban inkább a kérdés további fesze- getésének híve vagyok. Inkább tovább feszítem a kérdést a vég­sőkig. Ez ideig valóban nem szólal­tam fel plenárison, de szándé­komban áll felszólalni és vitázni is az egészségügyi törvény álta­lános vitáján, már csak azért is, mert orvos vagyok.- Megkérdezném képvi­selő úr, hogyan értékeli eddigi munkáját az Or­szággyűlésben?- Általában elégedetlen va­gyok mindazok ellenére, hogy tevékenységem mutató száma szerint 96,4 százalékban mérhe­tő. Ezt a teljesítményt egy bo­nyolult számításban mérik, ami­ben benne van a plenárison va­ló szavazástól a munkacsopor­tokban való részvételig. Elége­detlen vagyok, mert az első hó­napokban az Országgyűlés sem működött igazán jól. Túl sok volt a hangzatos szónoklat, és kevesebb az érdemi munka. De ez várható is volt egészen a helyhatósági választásokig. Most viszont már egyre több ta­nújelét láthatom az együttgon­dolkodásnak a kormánykoalíci­óban és az ellenzékben is.- Milyen elképzelések­kel indul Ön az új eszten­dőben?- Kezdetben elkeserített a parlamenti munka az említett okok miatt. Most már sokkal bi­zakodóbb vagyok, mert az or­szág szekere jó irányba indult. Elkezdődött a privatizáció, a külföldi tőke is megmozdult, és növekedett a külföldi aktívu­munk. Bár még mindig 10-15 törvény létrehozása áll döntés előtt, úgy gondolom, március - áprilisig a munka nehezén túl le­szünk, mindazok ellenére, hogy társadalmunkban növekedni fognak a szociális feszültségek. Én ezt vállaltam, és a követ­kező választásokig igyekszem majd becsülettel helytállni. Több ízben is mondottam, profi politi­kus soha nem leszek, de a vá­lasztóim bizalma arra késztet, hogy helytálljak, mert érzem, hogy az emberek bíznak ben­nem. Lejegyezte: Szaniszló József ’91 Január A relmsi székesegyház főbejáratának szegleté­ben áll egy titokzatos mosolyé angyalt ábrázoló szobor. Évszázadokkal ezelőtt került oda. ügy em­lítik, hogy a relmsi angyal az alődtemplombol ma­radt meg, ami 400 táján épülhetett. Derű, bizako­dás bujkál az arcán, s kacér mosolyán ezerhatszáz év óta. Tőlünk nyugatra a hétköznap forgatagában ma is látni ilyen ieányarcokat. Nálunk meg a szo­morúság, a méla keserűség. „Munkálkodó légy, ne panaszkodó!” Int Katona József a múlt századból. A panasz mint az ár, álla­mig ér, akár országunkról, akár helyi dolgainkról essék szó. Egy éve költő barátom a januári hajnali derengés­ben kifakadva körbe mutatott. „Nézd milyen roppant szorgalmas a roppant gerincűek hada. Azt hiszik, egy év múlva tapsolhatunk, a mutatvány sikerült, betor­násztuk magunkat Európába”. Mit mondjak én bíz­tam abban, hogy nem csupán Európa lábmosó helye leszünk. Nem a menekülők hídja, hanem a szabad embereké. A szabad eszmék, áruk, technológiák, kultúrák úgy áramlanak át rajtunk, hogy abból szel­lemi gazdagság születik. A nagy találkozások, a sok­színű országos és helyi szellemi élet nem csupán tűri, de segíti a megszólalást a párbeszédet. Biztatóként ekkor írtam noteszomba Németh László 1948-ban írt sorait: „Ha a legnagyobb lehetőség mellé szegődünk bábául - vagy ahogy Ady mondana: Ha ott ülünk Isten Jobbján - maga a feladat segít és véd minket”. A közelmúltra gondolva most tépkedném az avult jegyzetlapot.- De hiszen van kenyerünk, vannak jelképeink, van új alkotmányunk, európai alaptörvényeink, be­indult, ha vontatottan is a tulajdon reformja. A két választással lezajlott a politikai rendszerváltás. Főitekintek, s fejünk fölött keselyűként kering a tönk szélén álló gazdaság vészmadara. Le-lecsapva lesz áremelés, munkanélküliség, hajléktalanság, nél­külözés. „Munkáfcodó légy, ne panaszkodó!” Tennénk a dolgunkat, vállalnánk az áldozatot, a kényszerű szűkösséget, ha látható lenne hol, ho­gyan van értelme, s vége. Akkor talán egy villanás­ra lenne angyali mosoly is leánygyermekünk arcán, ha szembenéz a januári széllel. Takács Péter Százhalombatta Város Önkormányzata pályázatot hirdet a Városi TV Stúdió főszerkesztői állásának betöltésére. A pályázat feltételei:- 1 vagy 2 éves szakmai tanfolyam elvégzése,- film- Illetve vldeofilmkósz'tésben szerzett legalább 2 éves gyakorlat- középszintű vagy azt meghaladó Iskolai végzettség, ál­talános műveltség,- tájékozottság az országos és helyi politikai életben, a helyi viszonyok Ismerete. A pályázat tartalmazza a pályázó:- szakmai életrajzát,- a stúdióval kapcsolatos szakmai és gazdasági elképze­léseit,- jövedelmi igényének megjelölését. A pályázatok beküldési határideje: Az országos és helyi lapokban való legutolsó közzétételét követő 1 hónap A pályázatok beküldése után azok elbírálására minimum 1 hónap eltelte után kerül sor. Az 1 hónap alatt a pályázó- részletesen dolgozza ki a stúdió szakmai és gazdasági irányítására vonatkozó terveit.- mutasson be pályamunkákat a Városi TV műsorában. A pályázatok beküldésének címe: Polgármesteri Hivatal 2440 Százhalombatta, Május 1 tér 3. A Városi TV Stúdió megbízott főszerkesztője biztosítson műsoridőt a pályázók pályamunkáinak bemutatására. A mű­soridőt úgy kell meghatározni, hogy az ne essen egybe az országosan legnagyobb nézettségű műsorok (pl. tv-híradó) sugárzásával, és lehetőleg a késő délutáni órákban kerüljön sor a pályamunkák sugárzására, amikor a város lakóinak többsége már otthon van.

Next

/
Thumbnails
Contents