Százhalombattai Hírtükör, 1991 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 1. szám
M r- ^ * r-V A ft R r-'-f J r ■' " ' * ' ‘ * r SZÁZHALOMBATTAI VÁROSI KÖZÉLETI LAP 1991. január 9. IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK SZERDÁN Igyekszem helytállni Újévi beszélgetés dr. Kovács László országgyűlési képviselővel - Az új esztendő, úgy hiszem, mindenkit valamiféle számvetésre késztet. Mindenekelőtt megkérdezném a képviselő urat, milyen tapasztalatokkal gazdagodva néz az újév elé? Mindenképpen azt kell mondanom, a kemény megpróbáltatás időszaka volt számomra a mögöttem álló nyolc hónap. Tudtam, hogy óriási felelősséget vállaltam magamra, de arra mégsem számítottam, hogy ilyen nehézségekkel kell majd megküzdenem. Arra sem számítottam, hogy ennyire el fogok szakadni Százhalombattától, a választási kerületemtől és általában a választópolgároktól. Parlamenti munkám során az az érzésem, hogy valahonnan mindig hiányzom, és ez okozza számomra a legtöbb konfliktust. Az Országgyűlés plenáris ülésein való részvétel csak egy törtrésze a tulajdonképpeni mnkának, mondhatnám úgy, a jéghegy látható része. A tulajdonképpeni megterhelést és gondokat nem csak a szakbizottságban folyó munka jelzi, hanem a munkacsoportokban és a frakcióban folyó állandó teendők. Ez napi 12-16 órás leterhelést jelent. - ön a Környezetvédelmi Bizottságban vállalt szerepet. Milyen fontos és konkrét döntésekben, illetve azok előkészítésében vett részt? Bár bizottságunkra nagy felelősség nehezedik, munkánk nem olyan látványos, tekintve, hogy ritkán kérik az állásfoglalásunkat - legalábbis egyelőre. A környezetvédelmi munka két síkon folyik. Az első nagy vonulatot - a parlamenti munkától függetlenül - azok a nagy, fő témák jelzik, amelyekkel foglalkoznunk kell. A másik fő vonulat az, hogy kapcsolódjunk egyik vagy másik törvényhez, pontosabban mi hívjuk fel a figyelmet a környezetvédelmi szempontokra. A nagy témák, amire állandóan visszatérünk, az új környezetvédelmi törvény koncepciójának a kidolgozása. Gondot okoz már a minisztérium felállása is, mivel az országos tendencia az, hogy különváljon a vízügy a környezetvédelemtől. Magunk sem gondoltuk, hogy mekkora problémát okoz majd az egyes hatáskörök körülhatárolása és mennyi vitára adnak majd okot. A nagy és sokat vitatott, politikai csatározásokra is okot adó téma a Bős-Nagymaros vízlépcső megépítése. Ezt a kérdést állandóan felszínen tartjuk, és egy országgyűlési határozat-tervezettel is tisztázni szeretnénk ezt a kérdést, mivel kormányunk ökológiai szempontok miatt nem támogatja a vízlépcső építését. A másik nagy téma az M 0-ás autópálya megépítése. Tekintve, hogy ez az autópálya érinti Érdet és áttételesen Százhalombattát én kaptam azt a megbízást, hogy összeszedjem ezzel kapcsolatosan az összes információikat és elképzeléseket egy bizottsági állásfoglalás érdekében. Közvetlenül fel kellett vennem a kapcsolatot a Környezetvédelmi és a Közlekedésügyi Minisztériummal, az Autópálya Felügyelőséggel és az érintett önkormányzatokkal. Óriási küzdelem kezdődött, mert a pálya megépítésének körzetében lakók ellenezték az építést. Én kiálltam amellett, hogy az M 0-ás szakaszt ne adják át a 6-os út elvezető szakaszának elkészüléséig. A döntés végülis kompromisszummal született meg, olyan módon, hogy előbbre hozták a 6-os út Érdet elkerülő szakaszának a megépítését. A döntésnek nyilván pénzügyi vonzata is van, tisztázandó még, hogy koncesszióval, külföldi tőkével, vagy más pénzalappal építik meg a kérdéses útszakaszt Százhalombatta vonatkozásában ez a pálya kettős jelentőséggel is bír, Érd előtt le lehet majd kanyarodni a Duna felé, és arra is ígéretet kaptunk, hogy 1992-ig megépítik a régóta várt 6-os és 70-es útelágazást Érd elkerülésével. Hadd mondjam el, egyéb parlamenti munkám mellett hónapokba teltek a viták és csatározások, amíg a kompromisszumos döntés megszületett. Nagy felelősséget éreztem ebben a kérdésben, egyrészt azért mert közvetlenül érinti választókerületemet másrészt pedig ebben a témában a bizottságon belül én voltam a problémafelvető. Képviselő úr, tudom, hogy ez ideig nem nyújtott be interpellációt semmilyen kérdésben, és legjobb tudomásom szerint a plenáris üléseken sem kért szót. Minek tulajdonítható ez a hallgatás? - Az M 0-ás útszakasz ügyében többen is interpellációra buzdítottak, de el kell mondanom, én általában ellenzem az interpellációt. Ezt általában írásban kérik, és az illetékes miniszter vagy támogatja vagy nem az indítványt, majd a szavazást követően mindenképpen lezárják az illető problémát. Én a bizottságban vagy munkacsoportban inkább a kérdés további feszegetésének híve vagyok. Inkább tovább feszítem a kérdést a végsőkig. Ez ideig valóban nem szólaltam fel plenárison, de szándékomban áll felszólalni és vitázni is az egészségügyi törvény általános vitáján, már csak azért is, mert orvos vagyok. Megkérdezném képviselő úr, hogyan értékeli eddigi munkáját az Országgyűlésben? Általában elégedetlen vagyok mindazok ellenére, hogy tevékenységem mutató száma szerint 96,4 százalékban mérhető. Ezt a teljesítményt egy bonyolult számításban mérik, amiben benne van a plenárison való szavazástól a munkacsoportokban való részvételig. Elégedetlen vagyok, mert az első hónapokban az Országgyűlés sem működött igazán jól. Túl sok volt a hangzatos szónoklat, és kevesebb az érdemi munka. De ez várható is volt egészen a helyhatósági választásokig. Most viszont már egyre több tanújelét láthatom az együttgondolkodásnak a kormánykoalícióban és az ellenzékben is. - Milyen elképzelésekkel indul Ön az új esztendőben? - Kezdetben elkeserített a parlamenti munka az említett okok miatt. Most már sokkal bizakodóbb vagyok, mert az ország szekere jó irányba indult. Elkezdődött a privatizáció, a külföldi tőke is megmozdult, és növekedett a külföldi aktívumunk. Bár még mindig 10-15 törvény létrehozása áll döntés előtt, úgy gondolom, március - áprilisig a munka nehezén túl leszünk, mindazok ellenére, hogy társadalmunkban növekedni fognak a szociális feszültségek. Én ezt vállaltam, és a következő választásokig igyekszem majd becsülettel helytállni. Több ízben is mondottam, profi politikus soha nem leszek, de a választóim bizalma arra késztet, hogy helytálljak, mert érzem, hogy az emberek bíznak bennem. Lejegyezte: Szaniszló József ’91 Január A relmsi székesegyház főbejáratának szegletében áll egy titokzatos mosolyó angyalt ábrázoló szobor. Évszázadokkal ezelőtt került oda, úgy említik, hogy a relmsi angyal az alődtemplomból maradt meg, ami 400 táján épülhetett. Derű, bizakodás bujkál az arcán, s kacér mosolyán ezerhatszáz év óta. Tőlünk nyugatra a hétköznap forgatagában ma is látni ilyen leányarcokat. Nálunk meg a szomorúság, a méla keserűség. „Munkálkodó légy, ne panaszkodó!” Int Katona József a múlt századból. A panasz mint az ár, államig ér, akár országunkról, akár helyi dolgainkról essék szó. Egy éve költő barátom a januári hajnali derengésben kifakadva körbe mutatott. „Nézd milyen roppant szorgalmas a roppant gerincűek hada. Azt hiszik, egy év múlva tapsolhatunk, a mutatvány sikerült, betornásztuk magunkat Európába”. Mit mondjak én bíztam abban, hogy nem csupán Európa lábmosó helye leszünk. Nem a menekülők hídja, hanem a szabad embereké. A szabad eszmék, áruk, technológiák, kultúrák úgy áramlanak át rajtunk, hogy abból szellemi gazdagság születik. A nagy találkozások, a sokszínű országos és helyi szellemi élet nem csupán tűri, de segíti a megszólalást a párbeszédet. Biztatóként ekkor írtam noteszámba Németh László 1948-ban írt sorait: „Ha a legnagyobb lehetőség mellé szegődünk bábául - vagy ahogy Ady mondaná: Ha ott ülünk Isten Jobbján - maga a feladat segít és véd minket”. A közelmúltra gondolva most tépkedném az avult jegyzetlapot. De hiszen van kenyerünk, vannak jelképeink, van új alkotmányunk, európai alaptörvényeink, beindult, ha vontatottan is a tulajdon reformja. A két választással lezajlott a politikai rendszerváltás. Föltekintek, s fejünk fölött keselyűként kering a tönk szélén álló gazdaság vészmadara. Le-lecsapva lesz áremelés, munkanélküliség, hajléktalanság, nélkülözés. „Munkálkodó légy, ne panaszkodó!” Tennénk a dolgunkat, vállalnánk az áldozatot, a kényszerű szűkösséget, ha látható lenne hol, hogyan van értelme, s vége. Akkor talán egy villanásra lenne angyali mosoly is leánygyermekünk arcán, ha szembenéz a januári széllel. Takács Péter Százhalombatta Város Önkormányzata pályázatot hirdet a Városi TV Stúdió főszerkesztői állásának betöltésére. A pályázat feltételei: - 1 vagy 2 éves szakmai tanfolyam elvégzése, - film- illetve videofilmkészítésben szerzett legalább 2 éves gyakorlat - középszintű vagy azt meghaladó iskolai végzettség, általános műveltség, - tájékozottság az országos és helyi politikai életben, a helyi viszonyok ismerete. A pályázat tartalmazza a pályázó: - szakmai életrajzát, - a stúdióval kapcsolatos szakmai és gazdasági elképzeléseit, - jövedelmi igényének megjelölését. A pályázatok beküldési határideje: Az országos és helyi lapokban való legutolsó közzétételét követő 1 hónap A pályázatok beküldése után azok elbírálására minimum 1 hónap eltelte után kerül sor. Az 1 hónap alatt a pályázó részletesen dolgozza ki a stúdió szakmai és gazdasági irányítására vonatkozó terveit. - mutasson be pályamunkákat a Városi TV műsorában. A pályázatok beküldésének címe: Polgármesteri Hivatal 2440 Százhalombatta, Május 1 tér 3. A Városi TV Stúdió megbízott főszerkesztője biztosítson műsoridőt a pályázók pályamunkáinak bemutatására. A műsoridőt úgy kell meghatározni, hogy az ne essen egybe az országosan legnagyobb nézettségű műsorok (pl. tv-híradó) sugárzásával, és lehetőleg a késő délutáni órákban kerüljön sor a pályamunkák sugárzására, amikor a város lakóinak többsége már otthon van.