Százhalombattai Hírtükör, 1992 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-15 / 1. szám

2. oldal NYUGDÍJBA MENT DR. RÁTOSI ERNŐ - Szeretném, ha bevezetőként egyfajta pályaív felvázolására vál­lalkoznánk. Milyen vonzások, pél­dák hatására választotta a vegyi­part, ezen belül is az olajipart? - Gyerekkorom óta mérnök akartam lenni, azon vonzódásnak engedelmeskedve, amelyet az iz­galmas építmények jelentenek egy falusi kisfiú számára. A meghatá­rozó élményt azonban egyik osz­tálytársam vegyészmérnök édesapja jelentette, aki sokat és nagy szeretettel beszélt szakmájá­ról. Ez a világháború kellős köze­pén történt Sümegen, ahol gimnáziumba jártam, így kerültem a Veszprémi Egyetem vegyészmérnöki szakára. Az a zaklatott korszak az én éle­tembe is erősen beleszólt, nem kis kitérőt okozva. Villanyszerelőként dolgoztam a Hortobágy villa­mosításán, ahol fiatalon, elismert szakemberré váltam. Ez nagyon kemény edzőtábor volt számomra, amikor is megtanultam: minden megpróbáltatást el kell tudni visel­ni anélkül, hogy kétségbe esnénk, és föladnánk a küzdelmet. Nem sokkal azután, hogy visszakerül­tem az egyetemre bekapcsolódtam az olaj tanszék munkájába, ahol ki­váló szakemberek szerettették meg velem ezt a pályát - Hogyan került Százhalombat­tára? - Én Csepelről kerültem ide 1963-ban a Finomító építkezésé­nek kezdetén. Ez volt egyébként Komárom mellett az alapvető for­rása az itteni szakember gárda ki­alakításának. Kezdettől fogva a fejlesztésekkel foglalkoztam, így ezek elkötelezettjévé váltam. Máig meggyőződésem, hogy megfelelő működés csak folyamatos fejlesz­téssel érhető el. - Az Ön neve egy rendkívül sike­res korszakot fémjelez a DKV-nál. Hogyan értékeli ezt az időszakot, milyen mérleget készítene igazga­tói, vezérigazgatói működéséről? - Számomra az egyik legfonto­sabb alapelv az volt, hogy soha semmit nem szabad föladni. A má­sik, amiről már szó is esett, hogy szinte folyamatosan fejlesztettünk, és elképzeléseinket az élet is visszaigazolta. Rendkívül szeren­csésnek tartom magam abból a szempontból, hogy pályám kezde­tén olyan emberekkel dolgozhat­tam együtt, akiktől nagyon sokat tanultam. Ugyanakkor sikerült ki­alakítani egy igen színvonalas, "hajtós" munkatársi gárdát, olya­nokat, akiknek emberi tulajdonsá­gai is kiemelkedőek. Egy olyan csapatmunka eredménye jelent itt meg, amelyben jó volt dolgozni. - Megítélése szerint melyek pá­lyafutásának legsikeresebb állo­másai? - Az én számomra minden beru­házás örömöt adó sikert jelentett, mégis kiemelném azon fejlesztése­ket, amelyek eredményeként a ben­zinek ólomtartalma radikálisan csökkent, vagy ilyen a gázolajok kéntartalmának csökkentése is. Ezek a fejlesztések amellett, hogy színvonalas terméket eredményez­tek, jelentősen csökkentették ha­zánk környezetterhelését - ilyen hosszú vezetői pályafutás elképzelhetetlen kudarcok nélkül­­ beszélne ezekről is? - Nekem inkább átmeneti kudar­caim voltak, és szerencsére egy idő után ezek többnyire felszámolód­tak. Ha mégis ilyet keresek, talán azt mondhatnám, hogy nem sike­rült olyan finomítót kiépíteni, amely létszámban és szervezeté­ben is piacgazdasági szemléletű. Ennek persze igazából nem is volt meg a lehetősége. Remélem, hogy a gyökeres átalakulás, amely most az olajiparban végbemegy megte­remti ennek lehetőségét, és nem­zetközileg is versenyképessé válhatunk. Ez a korábbi túlburján­zó szervezettel elképzelhetetlen lenne. - Az átalakulás jelenleg kirajzo­lódó lépései eltérnek az Önök által képviselt megoldástól... - Kétféle átalakulási elképzelés alakult ki. Mi egy kétszintes szer­vezetben gondolkodtunk, a jelenle­gi megoldás jogilag egységes és a divíziók szintjén válik külön. Meg­győződésem, hogy a jelenleg kiala­kult szervezet a privatizáció során továbbfejleszthető a másik elkép­zelés irányába, míg fordítva ez ne­hezen képzelhető el, Így hát nem biztos, hogy ez a rosszabb megol­dás, bár fenntartom, hogy a mi el­képzelésünk szerinti a fejlettebb szervezet.­­ Milyen előnyöket, hátrányokat hozhat az átalakulás a Dunai Fino­mító dolgozói számára? - A Finomító szervezete átala­kul, feladatköre leszűkül, de nem fog meginogni. Két fő feladata lesz, jó minőségű terméket kell elő­állítani lehetőleg olcsón. A keres­kedelem, a fejlesztés a divízió szintjére helyeződik, így lehetőség van arra, hogy mindenki az alapve­tő feladataira koncentrálj­on. - Befejezésül ismét egy szemé­lyes kérdés: miért döntött úgy, hogy nyugdíjazását kéri? - A DKV-nál gyakorlattá vált, hogy azok a vezetők, akik elérték a korhatárt nyugdíjba mentek. Dön­tésemnél figyelembe vettem ezt az elvet is. Ugyanakkor azt gondo­lom, hogy egy alapvetően új szer­vezet kialakítását célszerű új embereknek végezni, akiket nem kötnek a korábbi beidegződések. Az olajipartól nem távolodom el, hiszen továbbra is tagja maradok a MOL Rt. igazgató tanácsának. Még nem eldöntött kérdés, hogy milyen konkrét feladataim lesznek az igazgatóságban, de vonzalmaim változatlanok a feldolgozás, a fej­lesztés kérdései iránt Meggyőző­désem, hogy jobban szolgálhatom az olajipar ügyét független nyugdí­jasként, mintha nap mint nap nyug­díjazásommal kellene számolnom. MAZUMEL­F. A százhalombattai önkormányzat környezetvédelmi koncepciója (Elfogadva a testület 1991. dec. 18.-i ülésén) 1. / A város levegője szennyezett Ennek elsősorban a MOL Rt és a Du­­namenti Hőerőmű Vállalat másodsor­ban a közlekedés az oka. Ezek mellett alárendelt jelentőségű egyéb okok és okozók is fellelhetők A helyzetet az teszi súlyossá, hogy sok egészségre káros anyag, együttes jelenlétével kell számolni. Ezért az egyes vegyületekre meghatározott határértékek betartása nem jelent megnyugtatást a városlakók részére. 2.­­ A környezetvédelem hatásköré­be tartozó egyéb szennyeződésekkel is számolni kell, így a víz, a talaj szen­nyezésével, a zajhatásokkal és a múze­­ális értékek tönkremenetelével. Ezek, bár a levegőszennyezettség mellett ki­sebb jelentőségűek ugyancsak befo­lyásolják a lakosság egészségi állapotát­­.­­ A környezetvédelem hatásköré­be tartozik a város rendje, tisztasága, a parkok és erdők helyzete. Ezek eseten­ként jobban irritálják a lakosságot, mint a valóban egészségkárosító anyagok je­­lenléte. 4. / A város a "12 piszkos város" egyike. Mi úgy látjuk, hogy ténylege­sen fennálló gondjaink ellenére méltat­lanul kerültünk ebbe a csoportba. Ennek ellenére a társaságból való kité­­pésre csak akkor teszünk javaslatot, ha egészségi helyzetünkben bizo­nyíthatóan javulás áll be. 5.­­ A jövőben elsősorban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szol­gálat, az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Statisztikai Hiva­tal, valamint a városi Egészségügyi In­tézmény vizsgálati adataira kívánunk támaszkodni, ezért elengedhetetlen, hogy ezektől az intézményektől rend­szeres és pontos adatszolgáltatást kap­junk. Ezeken túl továbbra is igényt tar­tunk azon szakemberek véleményére, akik már eddig is sokat tettek a város érdekében. A rendszeres vizsgálatok­nak az anyagi hátterét az önkormányzat biztosítja. 6.­­ A vegyi elemzések (emissziós, emissziós adatok) begyűjtött adatait számítógépen tárolj­uk. Az adatbank fe­letti szakfelügyeletet a Hivatal Építési és Városgazdálkodási Iroda környezet­védelmi szakembere gyakorolja. Ugyancsak ő folytat hivatalos levele­zést és értesíti a bizottsági tagokat a beérkező környezetvédelmi tárgyú le­velekről. 7.­­ Támogatjuk a városi Egész­ségügyi Intézmény minden olyan tö­rekvését és elképzelését, amely a környezetszennyezéssel kapcsolatos betegségek megelőzésére, hatéko­nyabb kezelésére irányul. Egyetértünk és támogatjuk a légúti megbetegedés­ben szenvedő gyermekek külföldi üdültetését és gyógyítását­­.­­ Igen fontosnak tartjuk részben magának az önkormányzatnak, részben a lakosságnak a rendszeres tájékoz­tatását a város környezetvédelmi hely­zetéről. Ennek keretében az elemzé­sekről havonta, az egészségügyi hely­zetről évi egy alkalommal szándéko­zunk tájékoztatót tartani a Hírtükörben, illetve a Városi TV-ben. Kezdemé­nyezzük fórumok, kerekasztal-megbe­­szélések, konferenciák tartását, és esetenként ilyeneken előadásokkal mi magunk is részt kívánunk venni. 9.­­ A Környezetvédelmi Munkabi­zottság éves munkáját intézkedési terv alapján végzi. Ezt a tervet azonban csak irányvonalnak tartja. Amennyiben év közben fontos, a tervben szereplőnél fontosabb feladatok merülnek fel, azokkal kíván foglalkozni. 10.­­ A Környezetvédelmi Munka­­bizottság törekszik a nagyvállalatokkal való együttműködésre. Ilyen vonatko­zásban bizonyos koordináló szerepre is vállalkozik. Az a célunk, hogy a fej­lesztéseket illetően egységes álláspont alakuljon ki. Az iparűzési adó vissza­téríthető részére vonatkozó pályázati feladatokat szeretnénk a nagyvállala­tokkal közösen kialakítani. 11. / A Környezetvédelmi Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy min­den jelentősebb beruházásnál, ahol a környezetkárosítás szóbajön, már az e­­lőterv stádiumában véleményét kiala­kítsa és azt az illetékesek tudomására hozza. 12. / Nem szándékozunk a nagyvál­lalatok működését nehezíteni, de vitá­­gosan szeretnénk kijelenteni, hogy új üzemekhez, beruházásokhoz csak ak­kor járulunk hozzá, ha vele egyidőben a gyár egyéb üzemeinél csökkentik a károsanyag emissziót Mindenkinek tisztában kell azzal lenni, hogy a leve­gő, a víz és talajszennyezettséget csök­kenteni kell, és akár átmenetileg sem szabad növelni. E tekintetben népgaz­dasági érdeket sem tudunk elfogadni. 13.­­ Kiemelt fontosságúnak tartjuk az óvodákban, iskolákban a környezet­védelmi foglalkozásokat, azt a törek­vést, hogy a gyerekeket a természet szeretetére és megóvására neveljék. Támogatunk minden társadalmi szer­vezkedést, melynek célja a környezeti károsodás csökkentése. 14.­­A Környezetvédelmi Bizottság véleményt formál minden olyan kér­désben, mely akár közvetlenül, akár áttételesen kapcsolódik a környezetvé­delemhez. Ilyen terület pl. a városfej­lesztés, a közlekedés és a sport Dr. Nagypataki Gyula bizottsági elnök Alapítvány Az 1. sz. Általános Iskola nevelőtestülete és Szülői Mun­kaközössége létrehozta a "Gyermekekért" alapítványt. Az alapítvány célja az in­tézményben folyó idegen nyelv oktatás feltételeinek fej­lesztése, a nyelvgyakorlás le­hetőségeinek megteremtése, a számítástechnikai ismeretáta­dás lehetőségeinek bővítése. Az alapítvány támogatásá­nál számítunk vállalatok, in­tézmények, társaságok, egyéni vállalkozók és iskolánkba járó gyermekek szüleire. Számlaszámúnk: MNB 219-98045 782-9458 Az iskolavezetőség a szí­ves támogatását köszönettel fogadja. LAKÁSPRI­VATIZÁCIÓ Az ORIGO 1184 megvásá­rolható bérlakásából 1991 de­cember végéig 439 adásvételi szerződést írtak alá, és mintegy 120 visszajelzés érkezett. Az M­­­LAK 786 bérlakás vásárlását kí­nálja. Ezideig 200 adásvételi szerződés köttetett meg és kb. 300 visszajelzésről értesültünk. Mindkét szervezet február vé­gén, március elején szándékozik befejezni a lakásprivatizációt.­­ o­­­f - SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR Praktikák nélkül Beszélgetés Cseh Bélával - Milyen sikerek és ku­darcok ér­ték Önt képviselői munkájában az el­múlt esztendőben? - Azt hiszem, egy évforduló kap­csán nem igazán illő kudarcokról be­szélni, másrészt én eredendően eredménycentrikus ember vagyok. Egy döntés a testületben - akármilyen nehezen is születik meg mindenkép­pen eredménynek minősül -, ha azt a célt szolgálja, amit magunk elé tűz­tünk. Eredményként könyvelem el azt, hogy a város tavalyi pénzügyi gazdálkodása kiegyensúlyozott volt. Ezt úgy sikerült megvalósítanunk, hogy az ellátás és szolgáltatás szín­vonala nem romlott. Megtörtént a vá­ros intézményeinek önállósítása, kialakultak az önkormányzati hivatal és a testület szervezetei, a szerveze­tek munkamódszerei és az egymás közötti feladatmegosztás. Rendező­dött néhány olyan neuralgikus kér­dés, mint az urbáriumi telkek, a "Z" programban épülő lakások és az ön­­kormányzati lakások értékesítése, megtörtént a Kommunális Költség­­vetési Üzem átszervezése. Elmozdu­lás történt a halmok szabadtéri múzeumnak szánt részének kisajátí­tásában. Biztatóan épültek a város hazai és külföldi kapcsolatai. - Munkahelyén, a MOL RT.-ben a feldolgozási divízió marketing igaz­gatója lett. A megnövekedett felada­tok mellett el tudja-e látni képviselői feladatkörét, ha igen, milyen jövőbe­ni célokat tűzött maga elé? - Meglehetősen szerteágazó, ko­moly megterhelést vállaltam, de re­mélem el tudom látni a korábbi megbízatásomat legalább olyan szin­ten, mint eddig. A céljaimról: elengedhetetlen, hogy 1992-ben a képviselő-testület célirányosan, együttműködve, a vá­ros érdekét szolgálóan működjön, olyan politikai praktikáktól mente­sen, amelyek a Polgármester úr fára­dozásaival ellentétben az összhang megzavarására irányulnak. Jó példa erre a decemberi utolsó ülésen lezaj­lott gyermeteg vita az ülésrend körül. Remélem, hogy sikerül tovább ja­vítanunk a város egészségügyi és ok­tatási, nevelési színvonalán, nyilvánvalóan a megfelelő pénzügyi háttér biztosításával. Eredménye­sebbnek kell lennünk a szociális gon­­doskodás kiterjesztésében és szervezettebbé tételében. Nehezen tudok megszabadulni attól a szemé­lyes élménytől, amit a néhányunk 13 havi képviselői­lletményéből létre­hozo­tt Szegfű Alapítv­ányból jutta­to­tt szerény szociális támogatások kará­csony előtti kézbesítésekor szerez­tem, újra rá kellett döbbennem arra, hogy ebben a környezete által gaz­dagnak mondott városban milyen so­kan élnek a létminimum határán. Nem csak az eddigi szakmám mi­att, de én fejlesztés­párti vagyok. Re­mélem, hogy a pénzügyi gazdál­kodás terén városunk a várhatóan egy milliárd forintot elérő éves bevé­teléből nagyobb hányadot fog fej­lesztésre és beruházásra fordítani, így szeretném, ha felépülne egy vá­roshoz méltó bevásárló központ az itt élő vállalkozók számára is kulturált, anyagilag kedvező körülményeket biztosítva. Szükség van egy igazán városias bevezető útra a vasútállo­más előtti csomóponttal és autóbusz váróval. Remélem, hogy több jut az Óváros közműhálózatára, és ki tud­nánk alakítani egy olyan közművesí­tett ipari zónát a város területén, ahová a munkát kereső battaiak szá­mára munkahelyeket kínáló vállal­kozásokat tudunk majd csalogatni és letelepíteni. Szaniszló József

Next