Százhalombattai Hírtükör, 2002 (15. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-09 / 1. szám

2002. január 9. XV. évfolyam 1. szám S^-Q^CXa SZÁZHALOMBATTAI m ur - •• wirtukor VÁROSI KÖZÉLETI LAP Megjelenik minden második szerdán Ara: 19.- Ft G £ Évértékelés Vezér Mihály polgármesterrel Rajtunk is múlik A stratégiai jelentőségű területekre koncentráló mértéktartó fejlődés évének minősítette Vezér Mihály polgármester úr a mögöttünk ha­gyott esztendőt. Az önkormányzat megtanult sikeresen pályázni, túl­lépve a korábbi években érvényesülő „mindent saját erőnkből meg­valósítani” elven. A város célkitűzései közül előtérbe kerültek a meg­térülő beruházások. Százhalombatta jövőképéről elmondta, hogy a város szellemi tőkéjét kamatoztatva, az eddigi értékeket ápolva és to­vábbfejlesztve léphetünk tovább. - Hogyan jellemezné röviden az elmúlt esztendőt? - 2001 a mértéktartó fejlődés éve volt Százhalombatta számára: na­gyobb új beruházásokra nem köte­leztük el magunkat, de sikeresen ha­ladtunk előre korábban megkezdett, vagy régóta várt fejlesztéseinkben, beruházásainkban. Igyekeztünk a stratégiai jelentőségű területekre koncentrálni anyagi és szellemi erőnket. Jól halad a Városi Egész­ségügyi Intézmény felújítása, rég várt beruházásként pedig megvaló­sult az új ravatalozó. Évtizedes szü­net után újra lakások épülnek Száz­halombattán, amelyek révén idén szeptemberben több mint száz csa­lád jut otthonhoz. A lakótelepen élők örömére átadtuk a zajvédő falat. El­készült az Ipari Park belső közműve­sítése, adottságai alapján pedig az ország legígéretesebb ipari parkjai közé sorolták be, ennek révén igen kedvező pozíciókat nyertünk el a vál­lalkozások idetelepítése terén is. - Mit tart megőrzendő értéknek az önkormányzat tevékenységéből? - Megőrzendő az a rugalmasság, amely az első nehéz gazdasági évet övezte intézményi és hivatali szinten egyaránt. A szűkebb anyagi lehető­ségekhez igazodó szemléletváltás is megvalósult: megtanultunk jól és ha­tékonyan pályázni, és érdekeinket megfelelően érvényesíteni a külső források bevonása céljából. Túlha­ladtunk tehát azon a felfogáson, hogy mindent saját erőnkből (néha erőnk felett) valósítsunk meg. - Mit szeretne leginkább elfeledni? - Sokszor jó lenne meg nem tör­téntté tenni a képviselő-testület bel­ső viszálykodását, a méltatlan ösz­­szecsapásokat. Erre persze akara­tom ellenére sem sok jót ígér a vá­lasztások éve. Bízom azonban kép­viselőtársaim higgadtságában és jó­zan önmérsékletében. A szemlélet­­váltást biztosan elhozza majd a jövő, amely lehetővé teszi az optimális “el­távolodást” a pártpolitikától, és a vá­rosi érdekek mentén rendezi az erő­viszonyokat, közeledést hozva a képviselők között is. Jó lenne elfeledni a kábeltévé há­lózat építésének megtorpanását. A FiberNet szerződésszegése a testü­let fejére hullik vissza, hisz a lakos­ság az önkormányzaton kéri számon az elmaradást. Remélem, hogy a ko­rábbi patthelyzetből kilépünk, és ha­tékony segítséget tudunk adni ah­hoz, hogy a cég valóra váltsa ígére­teit. A testület egységes ebben a kér­désben. - Megfelelő keret-e a város gaz­dálkodásához a kétéves költségve­tés? - A kétéves költségvetés stabil és megfelelő fedezetet jelent elhatáro­zásainkhoz. Arra azonban szükség van, hogy mérsékeljük a tartalékok bevonását. Ez persze a megvalósí­tandó céloktól is függ, hisz például a lakásépítés, vagy az Ipari Park fej­lesztése “megtérülő” beruházások. Ezekre érdemes és kell is áldozni, hisz meghatározzák a város jövőjét, hozzájárulnak ahhoz, hogy talpon maradjunk.­­ Tekintsük át az elmúlt év esemé­nyeit! Mit hozott a 2001. év az okta­tás és a kultúra, az egészségügyi és a szociális ellátás területén?­­ Ezeken a területeken is a fejlő­dés volt a jellemző. Ha az esemé­nyek alatt a rendezvényeket értjük, akkor mindenképp előrelépésről szá­molhatok be. Nagy örömünkre egyre nagyobb városi és külső érdeklődés övezi kulturális és szórakoztató ren­dezvényeinket. Végre “kicsaltuk” az embereket ezekre az eseményekre, a jövőben pedig e téren is meg kell szolgálnunk érdeklődésüket és bizal­mukat. Az egészségügyben jelentős elő­relépést hozott az elmúlt év, hiszen százhetvenmillió forintból elkészült az “A" épületszárny felújítása. Jelen­tős állomása volt ez az idén augusz­tusban záruló teljes épület-felújítási projektnek, amely egy több ezer négyzetméteres modern rendelőin­tézetet ad a városnak. Az új röntgen géppark üzembe helyezése is az el­múlt év eredményei közé tartozik. Szociális ellátásokra mintegy két­százmillió forintot fordítottunk, meg­tartva ezzel a korábbi, igen magas szintet. Városunk szociális tekintet­ben is az országos átlagot meghala­dó biztonságot tud nyújtani az átme­netileg nehéz helyzetbe került csalá­doknak, a nyugdíjasoknak és a sé­rülteknek. Új távlatokat nyitna a vá­ros szociális ellátásaiban egy idősek otthona, amelyre vonatkozóan tavaly több megbeszélést is folytattam. Konkrétumokkal még nem tudok szolgálni, de a felmerült többféle megvalósítási lehetőséget önmagá­ban is örvendetesnek tartom. - Milyennek tartja a közbiztonsá­got? - Nem érzek nagy problémákat e téren. Úgy gondolom, városunknak nincs szégyellnivalója, a megye, vagy a szomszédos, főváros közeli településekhez viszonyítva még min­dig a legbiztonságosabb városok kö­zé tartozik. Örömteli, hogy megszü­letett a közbiztonsági koncepció, és felmerült a térfelügyeleti rendszer ki­építésének lehetősége is. Ez utóbbi témában a testület a részletek és a lehetőségek ismeretében fog dönte­ni. Pontos adatokkal még nem szol­gálhatok a 2001 évi bűnözési muta­tókról, hiszen a rendőrség az év első felében tárja az önkormányzat elé az erről készített beszámolót.­­ Mit hozott az elmúlt év a város sportéletében? Folytatás a 2. oldalon ek­ QO-K/v­ cy^ Kol L gyűjtemény ■s vu, v­i­n­j HELYTARTÍMB ITI A tartalomból készül a Viktória Terv Képviselői mérleg Mit vár Ön az új évtől? Vízkereszt és farsang Százhalombattai kutyabarátok A Bizalom zarándokába Január 1-jén utazott haza az a 60 ezer keresztény fiatal, akik Európa 26 országából érkeztek december 27-28-án Budapestre, hogy imád­kozással, csendes meditációval, énekléssel és beszélgetéssel Jé­zus Krisztus evangéliumában ke­ressenek választ kérdéseikre. Korábbi lapszámunkban már be­számoltunk arról, hogy a II. világ­háború idején a franciaországi Taize községben élő Roger testvér menekülteket, főként zsidókat búj­tatott, majd 1949-től évről évre meghirdette a kiengesztelődést, amelyet Európa nagyobb városai­ban rendeztek. Budapest már 1991-ben is színhelye volt a közös imádságnak, a „Bizalom zarándok­újának”. Mivel a főváros befogadó képes­sége szűknek bizonyult a közös áhítatra, a környékbeli plébániák és egyházközösségek segítségé­vel sikerült a fiatalok jó részét el­szállásolni. Városunk is kitett ma­gáért, 60 családnál, és számos közintézményben mintegy 500 fia­talt láttak vendégül négy éjszakára a százhalombattaiak. A fiatalok reggelente a Szent István temp­lomban közös imán vettek részt, december 30-án és január 1-jén pedig ökumenikus istentisztelet színhelye volt a főtéri templom. Sz.J. Szerb karácsony Szeretet és önzetlenség „Mindennek megszabott ideje van... megvan az ideje a szüle­tésnek, és megvan az ideje a meghalásnak...megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek... megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek... megvan az ideje a szeretetnek, és meg­van az ideje a gyűlöletnek...” (Préd. 3.1-8) Szerényen, csendben, szinte észrevétlenül eljött közénk az Is­ten, hasonlóvá vált hozzánk, el­vegyült közöttünk, és az „üzenet idejét” hozta el nekünk. A betlehe­mi éjszaka üzenete: az isten em­berré lett, hogy felvezesse az em­bert a mennybe, és megistenítse őt. Ám az „üzenet idejével” gyak­ran másféle idők szegülnek szembe. A huszadik század, kü­lönösen a második fele, a „sírás ideje” volt­­ démoni ideológiák, diktatúrák, erőszak, pusztítás, rabság és száműzetés ideje, a kereszténység megcsúfolásá­nak, az Egyház üldözésének ide­je. Magányban, hangtalanul száll­tak fohászaink az Istenhez, hogy Ő maga vessen véget a „sírás idejének”. S az Úr meghallgatta imádságainkat. Szeretnénk szi­lárdan hinni, hogy végleg mögöt­tünk van ez a szomorú időszak, és hogy az új évezred kezdete népünk és egyházunk számára az „építés, az öröm és a szeretet idejének” kezdetét jelenti. Ezt az időt mindannyiunknak komolyan kell vennünk - hiszen közös há­zunkat építjük, imádkozzunk az istengyermekhez, nyissa meg szemünket, és adja meg nekünk, hogy mindig meglássuk „Krisztus legkisebb testvéreit”, akik a leg­különbözőbb okok miatt a segít­ségünkre szorulnak, akikkel nap mint nap szembetalálkozunk, ta­lán éppen abban a percben, ami­kor a legnagyobb szükségük van támogatásra, kedves szóra, vagy egy pohár hideg vízre, amely által mi megigazulunk! Az Evangéliu­mok nem véletlenül jegyeztek fel oly sok történetet a vakok meg­­gyógyításáról. Ezek a csodák az ember látásának jelentőségét hangsúlyozzák „aki látta a test­vérét, az látta az Istent”. Ne felejt­sük el, hogy a „Krisztus legkisebb testvéreivel” szemben tanúsított magatartásunk fogja meghatá­rozni megigazulásunkat vagy el­­ítéltetésünket az Úr ítéletének napján (Mt.25,40) Az emberek egymás közötti viszonyának alapját ebbe a parancsolatba fog­lalta az Úr. „Szeresd felebaráto­dat, mint önmagadat.” Aranyszá­jú Szent János pedig ezt mondja „ a te érdeked a felebarátod érde­kében rejlik”. A keresztény em­bernek mindig a szeretet és az önzetlenség elve szerint, nem a maga hasznát keresve kell csele­kednie. Ez különösen fontos ak­kor, amikor valaki vezető szere­pet tölt be a társadalmi élet bár­mely területén. Vajon mi késztette az Istent ar­ra, hogy emberré legyen - kérdez­hetjük most, amikor megtestesü­lésének csodáját ünnepeljük. Va­lamilyen szükségszerűség, vagy kizárólag az emberek iránti sze­retet? Egyházunk kétezer éves tanítása szerint az Isten Fiát egyedül tökéletes, áldozatos sze­­retete indította arra, hogy az Atyától, akiben az Élet teljessége van, eljöjjön közénk a világba, íme az önzetlenség tökéletes pél­dája! Imádkozzunk az újszülött Is­tengyermekhez, hogy az elkövet­kező időben megújulhassanak és megszilárdulhassanak az alapve­tő keresztény emberi értékek, és az Egyház is betölthesse azt a szerepét, amelyet évszázadokon keresztül betöltött nemzetünk­ben. Ezekkel a gondolatokkal im­már kétezredik éve hódolva az Is­tengyermek előtt, köszöntünk mindenkit! Krisztus megszületett, való­ban megszületett! Bozsity Jován plébános

Next