Százhalombattai Hírtükör, 2007 (20. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-12 / 1. szám

2. oldal Sok dilemmával kell szembenéznünk Folytatás az 1. oldalról A közintézmények működése, a vá­rosüzemeltetés jelentősen drágulni fog. Arra kell törekednünk, hogy ez ne járjon az önkormányzat által nyúj­tott ellátások, szolgáltatások romlásá­val. Meg kell őriznünk, sőt - ha lehet­séges - emelnünk kell ezeknek a szín­vonalát. Másrészt annak is meg kell találnunk a módját, hogy amennyire lehet, enyhítsük az arra rászorulók megélhetési gondjait. Fontosnak tartom, hogy felleljük azokat a pénzügyi forrásokat, ame­lyekkel a jelentősen megugró kiadások ellenére egyensúlyban tudjuk tartani a költségvetést. Ehhez olyan vállalkozá­sokat kell kitalálnunk és elindítanunk, amelyek üzleti hasznot eredményez­nek. Ebben építenünk kell a két nagy­­vállalattal meglévő együttműködé­sünkre. Az előző ciklushoz hasonlóan be kell vonnunk a vállalkozói tőkét a városfejlesztés és üzemeltetés bizo­nyos szegmenseibe, és talán az előző ciklushoz képest nagyobb mértékben kell törekednünk arra, hogy saját fej­lesztéseinkhez állami, illetve uniós tá­mogatásokat nyerjünk el. Összességé­ben nehéz év, igen nagy feladatok áll­nak előttünk, de úgy gondolom, nem lehetetlen a teljesítésük.­­ Néhány nap múlva közmeghallga­tást tart a 2007-es költségvetéssel kap­csolatban. A képviselő-testület már megalkotta a koncepcióját, mi az, amit a városlakóknak érdemes tudniuk er­ről? - Kiemelném, hogy a rászorulók tá­mogatására fordítandó keretet 50 mil­lióval megemeltük 2006-hoz képest. A közintézmények, beleértve a polgár­­mesteri hivatalt is az infláció mértéké­vel megnövelt önkormányzati támo­gatással tudnak majd gazdálkodni, va­gyis semelyik vállalt feladatunktól nem akarunk visszalépni, minden ed­digi lakossági szolgáltatás minőségét meg akarjuk tartani. Folytatni szeret­nénk a panelrekonstrukciós progra­mot, a 2006-os vagy annál nagyobb mértékű önkormányzati hozzájárulás mellett. Megőrizzük, sőt reálértéken növelni kívánjuk a lakáshoz jutás sok­féle helyi lehetőségét. Gondolok itt a helyi támogatásra, a munkáltatói köl­csönre, illetve a bérlakásépítésre is. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy az utóbbit még az idén el tudjuk indítani.­­ A választási programjának egyik legfontosabb eleme volt a helyi köz­üzemi díjak emelkedésének megállítá­sa. A legtöbb hazai nagyvárosban je­lentősen megemelkedtek az árak janu­ár 1-jétől. Százhalombattán mire szá­míthatunk?­­ Az energiaárak országos kiigazítá­sa következtében elkerülhetetlen volt, hogy az áremelést a helyi távfűtés díjá­ban is érvényesítsük. A képviselő-tes­tület azonban úgy döntött, hogy a kormány által a rászorulóknak biztosí­tott kompenzációt további helyi támo­gatással egészíti ki. Hogy mennyivel és milyen módon, arról az első negyedév végéig hozunk döntést. Legkésőbb er­re a határidőre szeretnénk kidolgozni azt a differenciált szociálpolitikai tá­mogatási rendszert, amely - esetleg visszamenőlegesen is - kompenzálná azoknak a kiadásait, akik saját erejük­ből nem képesek megoldani a megél­hetés gondjait, illetve nem jelent szá­mukra kielégítő megoldást az állami támogatási rendszer. Ez a tervünk a távfűtéssel, a többi közüzemi szolgáltatás - a víz, a csator­na, illetve szemétszállítás - hatósági áráról pedig úgy határoztunk, hogy amíg nem készül el a már említett he­lyi szociálpolitikai támogatási csomag, addig ezeken nem hajtunk végre eme­lést. Nehezen alakult ki ez az egyetértés, mivel a testület egyik része azt tartaná igazságosnak, ha valamilyen szinten érvényesítenénk az általános áremel­kedést, és csak a valóban rászorulók­nak biztosítanánk kompenzációt. A képviselők másik része viszont egyál­talán nem hajtana végre emelést. Az ő érvrendszerük gyengesége, hogy eb­ben az esetben olyanoknak is nyújta­nánk a közpénzből támogatást, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá. Az erénye viszont az, hogy így azokat a kertvárosi területeken élő battaiakat is támogatná valamilyen mértékben az önkormányzat, akik nem használják a távfűtést, így az ebben érvényesített kedvezmény nem érinti őket. Nem könnyű igazságosnak lenni, hiszen mi alapján állapítja meg az ön­­kormányzat, hogy ki a valóban rászo­ruló? Aki nem közalkalmazott, vagy állami foglalkoztatott, annak szinte le­hetetlen ellenőrizni a valós jövedel­mét, illetve vagyoni helyzetét. Ha mégis megpróbálkozna ezzel az ön­­kormányzat, az akkora apparátust és munkát igényelne, ami szinte már megkérdőjelezi, hogy érdemes-e egy­általán foglalkozni vele. Nyilvánvalóan sok dilemmával kell szembenéznie a testületnek, és ember­próbáló feladat lesz olyan megoldást találni, ami a szociális érzékenység és a valós egyéni teherviselés elvének is megfelel. Számos kérdésben kell még megegyeznünk, de abban egységesen gondolkodunk, hogy segíteni kell azo­kon, akik nem tudnak több munkával, többletjövedelem-szerzéssel védekezni a leszakadás ellen. Sokan vannak ilye­nek: betegek, idősek, átmenetileg vagy tartósan munkanélküliek. Na­gyon fontosnak tartom, hogy minden­ki megkapja az önkormányzat tervei­vel, döntéseivel kapcsolatos korrekt tájékoztatást, és minden lehetőséget megragadjunk a véleménykülönbsé­gek ütköztetésére, a konszenzus kere­sésére, hiszen, sajnos, sokak számára sorskérdésről van szó.­­ Ahogy ön is említette, számos nagyberuházás áthúzódott az előző vá­lasztási ciklusról. A BME, a sportcsar­nok, az uszoda felújítása, illetve a ter­málfúrás. Mi lesz ezeknek a sorsa? - Két csoportra osztanám ezeket. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket na­gyon alaposan, szakmai szempontok alapján körbe kell járnunk, és el kell döntenünk, hogy milyen tartalommal valósuljanak meg. Mert hogy szükség van rájuk, az nem kérdés. Ide tartozik minden, amit felsorolt, kivéve a ter­málfúrást. Persze ezzel kapcsolatban sem az a kérdés, hogy legyen-e. Ez - úgy gondolom - eldőlt. Nagyon érté­kes munkalátogatáson vettünk részt Veresegyházán hivatali szakemberek­kel és öt képviselőtársammal, ahol meggyőződtünk róla, hogy a termálvíz felkutatása és geotermikus hasznosítá­sa vitán felül értelmes beruházás. Ha 30 fokos, vagy akörüli hőmérsékletű vizet találunk Százhalombattán, akkor például ebből a forrásból megoldhat­juk az uszoda és a strand melegvízellá­tását, de ha 60 fokos, vagy annál me­legebb vizet lelünk, még ennél is tá­­gabb lehetőségek nyílnak a hasznosí­tásban. Ezzel fűthetnénk a közintéz­ményeket, vagy akár a lakótelepet, amire van már példa az országban, így optimális megoldást találnánk az ener­giaár-emelés miatti súlyos gondjainkra is. Abban viszont nem hiszek, hogy a hőforrást wellnessközpont vagy gyógyfürdő létrehozására is sikeresen hasznosíthatná az önkormányzat. Hogy ez valójában illúzió, azt olyan települések példái támasztják alá, akiknél a költségvetést valósággal megroppantotta ez a hatalmas beruhá­zás, de közel sem hozott ezzel arányos hasznot. Azt hiszem, a képviselők többségét nyomasztotta és elriasztotta egy ilyen kockázatos és költséges vál­lalkozás lehetősége, ezért is döntöt­tünk elsőként a termálfúrás elhalasztá­sa mellett. A geotermikus hasznosítás viszont messze nem olyan kockázatos és nem is jár akkora invesztícióval, vagyis életszerűbb elképzelés, mint a gyógy­fürdő. Az első negyedév végéig készül el az erre vonatkozó megvalósítható­sági tanulmány. Bízom benne, hogy a megjelenő uniós fejlesztési pályázatok között találunk legalább egyet, amire benyújthatjuk ezt, és megfelelő érdek­érvényesítéssel kedvező elbírálást ér­hetünk el. Ez megsokszorozná a ter­málvízzel kapcsolatos lehetőségeinket.­­ A képviselő-testület ülésén elhang­zott, hogy januártól elindulnak az uni­ós pályázatok, amelyek révén soha nem látott fejlesztési támogatáshoz juthatnak a magyarországi települések. Jó lenne, ha addigra már kész, minden­ki számára elfogadható tervekkel ren­delkezne az önkormányzat. Önnek mi a véleménye erről? - Elméletben ez nagyon szép gondo­lat, és jó lenne, ha így lenne, de ehhez a miénknél sokkal kiszámíthatóbb vi­lágban kellene élnünk. Eddig minden egyes pályázati évben alapjaiban vál­toztatták meg a pályázati feltételeket, a támogatás intenzitását, az igényjogo­sultak körét és minden egyéb feltételt. Erre nem lehet felkészülni. A másik ta­pasztalatom az, hogy az utóbbi egy­két évben olyan szűken határozták meg a beadási határidőket, hogy való­ban szinte csak annak volt esélye, aki kész pályázattal rendelkezett. Ráadá­sul egy-egy építési terv, amely a pályá­zat elkészíttetéséhez nélkülözhetetlen, igen tetemes pénzbe - az építész kama­ra útmutatása szerint a bekerülési ösz­­szeg mintegy öt százalékába - kerül. Igaz, nemcsak ez sok, hanem az is, amit egy-egy sikeres pályázattal nyerni lehet. Azt hiszem, az egészséges kö­zépút az, ha hosszú távú városfejlesz­tési stratégiával rendelkezünk, mert könnyebb egy-egy meglévő tervet a már kiírt pályázathoz igazítani, mint a semmiből létrehozni egy újat.­­ Január 28-án ismét választást ren­deznek Százhalombattán, az egyes kör­zetben, aminek eredményeként egy újabb képviselővel egészül ki a testület. Mi a véleménye, mekkora jelentőséggel bír ez a választás az önkormányzat összetételét és jövőbeni hatékonyságát illetően?­­ Nagy a jelentősége azzal együtt, hogy a kialakult erőviszonyokat két­ségtelenül nem tudja átrendezni. A testület hatékonysága szempontjából azt tartanám a legszerencsésebbnek, ha az ÉSZKE jelöltje jutna be, mert ez­zel erősödne a pártoskodásoktól men­tes, csak lakossági elkötelezettséget vállaló, szakmai alapon politizáló vo­nal. Úgy gondolom, akik pártszerveze­tek képviselőiként politizálnak, azok az őket körülvevő világ jelenségeit bi­zonyos párt ideológiai alapon próbál­ják megérteni, és ezen a szemüvegen keresztül nézve igyekeznek a kihívá­sokra válaszokat találni. Mi civilek az ÉSZKÉ-ben politikai ideológiától mentesen, két egymással egyenértékű rendező elv szerint működünk. Az egyik a többségi érdek, a másik a rá­ció. Minden további fontos kérdés ezekből számunkra levezethető. Ter­mészetesen szükség van a pártokra, de egy Százhalombatta méretű közösség­ben talán a civilek elfogulatlanabbul tudnak irányítani. A civil jelenlét erő­sítését általában is fontosnak tartom. A kiegyensúlyozó jelenlétünknek is betudható, hogy reményteli a képvise­lő-testületen belüli munkamorál, az egymáshoz való viszony. Bár vannak vitáink, időnként erős érzelmi fűtött­séggel, ennek ellenére még senki nem ment el odáig, hogy megsértsen máso­kat. Természetesen ez nem csak a civi­lek jelenlétén múlik, hanem azon is, hogy a meghatározó személyek velem együtt úgy gondolják, hogy nem má­sokat kell legyőzni, hanem elsősorban a saját hibáinkat. Ha ehhez tudjuk ma­gunkat tartani, akkor Százhalombatta és vele együtt mindannyian nyerni fo­gunk. Czifrik SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Premier plán - Kalácska Mónika Az asszony, aki az „eget tartja" A “szerencse” és a “véletlen” nem szerepel a szótárában. Meggyőződése, hogy mindennek oka van, még akkor is, ha éppen nem értjük, mi miért történik. Abban pedig erősen hisz, hogy őt a gondviselés a tenyerén hordozza, mert Kalácska Mónika elégedett az életével. 1984 júniusában költöztek Százha­lombattára, férje az akkori DKV-ban kapott munkát. Gyermekeik már ide születtek, itt nevelték fel őket, itt van az otthonuk, szeretik ezt a várost. Kalácska Mónika Vámosmikolán töl­tötte gyermekéveit. Édesanyja peda­gógus, édesapja vezető könyvelő volt az erdészetnél. A valódi hivatásuknak azt tartották, hogy felneveljék nyolc gyermeküket. - A testvéreim között a hetedik voltam a sorban - meséli -, a legidő­sebb és köztem tizennégy év korkü­lönbség van. Nagyon szép gyermek­korom volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben, igaz, beosztással éltünk. A szüleim dolgoztak, ezért mindnyá­junknak megvolt a maga helye és sze­repe a családban. Nem mondom, hogy egyáltalán nem voltak nehézsé­geink, de véleményem szerint a mai gyerekeknek sokkal nehezebb az éle­tük. Nagyon sajnálom, amikor azt lá­tom, hogy minden idejüket az utcán töltik, és nem értem, hogy miért nem szeretnek otthon lenni. - Három gyermekük van. Az előbbi megállapítása rájuk is vonatkozik? - Egyszer a lányom azt mondta: számomra a családi életünk példamu­tató, jól érzem magam ebben a kö­zegben. De amint kilépünk az ajtón, egy másik világban találjuk magun­kat, nagy a disszonancia, mások az értékek, mások az elvárások. Ez így is van, nagyon sok a kísértés és könnyű úszni az árral. Ezért is fontos, hogy a család erős legyen. Mi itthon min­dent megbeszélünk, nincsenek tabu­témák, és nagyon örülök annak, hogy a gyerekeim mindig találtak olyan barátokat, akik elfogadták őket és kitartottak mellettük. Hiszem azt, hogy magvetők vagyunk, és minden elvetett jó szó és szeretet világba szökken gyermekeink lelkében. De ha nem vetünk, miben reménykedhe­tünk? - Fontos szerepet tölt be életükben a vallás? - Igen, központi kérdés, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan erről len­ne szó nálunk. Nemcsak beszélni kell erről az életvitelről, hanem mindin­kább úgy élni, hogy mások észre­ve­gyék, hová tartozunk, merre tartunk. Nem találkoztam ellenséggel, sem rosszakaróval, munkahelyeimen olyannak fogadtak el, amilyen va­gyok és vállalásaimban mindig akad­tak segítőim. Persze nem célom, hogy mindig és mindenkivel elfogadtassam magam, mert úgy gondolom, ha oly­kor becsukódik is néhány ajtó, kinyí­lik egy-két ablak. - A többség számára a vallásgya­korlás abból áll, hogy néha elmegy a templomba. Ön ennél többet vállal, miért? - Hat évig tanítottam hittant, és nagyon szívesen csináltam. 1999 óta teljes munkaidőben dolgozom, nem vállalhattam tovább a hitoktatást. Számomra a legfontosabb a család, a róluk való gondoskodás állapotbeli kötelességem. Az egyházközségben gyakran bíznak rám feladatokat, na­gyon nehezen mondok nemet, de né­ha előfordul. Szeretem az otthono­mat. Jó érezni, hogy a családomnak szüksége van rám, nem azért, hogy állandóan fogjam a kezüket, de más­képp érzik magukat, ha valahol a la­kásban jelen vagyok. A férjem na­gyon sokat dolgozik, kevés időt tud itthon tölteni, ezért is tartom fontos­nak, hogy hazatértekor családi meleg várja, így vagyunk képesek ketten tartani az eget családunk fölött. - Ennek ellenére aktív az egyház­­községben, szerepet vállal a progra­mok szervezésében és lebonyolításá­ban... - Voltam egyházképviseleti tag is, de túlságosan megterhelőnek éreztem és lemondtam róla. Nem szabad ka­paszkodni a pozíciókba, nem kudarc az, ha kicsit félre tudunk állni. A lehe­tőségek behatároltak, engedni kell, hogy mások is hozzáférjenek. Amikor adnak valamilyen feladatot, úgy foga­dom el, hogy tudom, komoly tartozá­saim vannak a jóisten felé és így is tör­­leszthetek. Őszintén hiszek benne, hogy én csak egy láncszem vagyok, de ha valahová beilleszt a sorsom, az nem véletlen. Ott a helyem, ott a fel­adatom, és amit elvállalok, az egészen biztosan engem is előbbre visz. Nem várhatjuk azt, hogy minden tökéletes legyen körülöttünk, de ha egy órában csak egyetlen perc van, amiből épít­kezni lehet, az már ajándék. Semmit sem kapunk ingyen, és azt is vallom, hogy a magunk útját kell járni, de mindent meg kell tennünk annak ér­dekében, hogy jobbá tegyük magunk és mások életét. - Vannak-e tervei? - Soha nem voltak nagy álmaim és terveim. A mindennapokban kell úgy megállni a helyem, hogy az jó legyen a családomnak, utána pedig a tágabb környezetemnek is. Ha tudok tenni valakiért valamit, azt jó szívvel te­szem, de a fő feladatom, hogy meleg otthont biztosítsak az enyémek szá­mára. Nem olyan otthont, ahol tilalmiak között érzik magukat. Édes­apám azt mondta, a gyerekeket óvni kell, de ha eljön az ideje, engedjük el őket, mert ha így teszünk, akkor visz­­szatérnek. - A testvéreivel milyen a kapcsola­ta? - A testvéreimmel és a családjaik­kal szeretjük, tiszteljük és megértjük egymást. Fontosak vagyunk egymás számára. Édesapám sajnos már nem él, de édesanyám igen. Tizennégy éve otthagyta vidéki otthonát és ideköl­tözött Százhalombattára. Nagyon fél­tünk tőle, hogy megviseli a változás, de megtalálta a helyét. Ő az egyik példaképem, nagyszerű édesanya és barát, aki óriási feladatot vállalt és azt örömmel teljesítette. Azt szokta mondani, hogy tizenhat gyereke van, mert mindannyiunk házastársát is gyerekeként fogadta el. Huszonkét unokája, hét dédunokája aranyozza be napjait. - Kire gondolt, kiről szóljon legkö­zelebb a Premier plán? - Sok nagyszerű embert ismerek, ezért nehéz a választás. Gubodi Margit nénit javaslom, akit a város­ban sokan ismernek, hiszen ő az egyik kántor. A közeli ismerősei Margit anyónak nevezik, mert aho­gyan él, ahogyan közeledik az embe­rekhez, példa értékű. Szeretném, ha minél többen megismernék, mert az élettörténete, a személyisége mások számára is iránymutató lehet. Pável Melinda

Next