Százhalombattai Hírtükör, 2007 (20. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-12 / 1. szám
2. oldal Sok dilemmával kell szembenéznünk Folytatás az 1. oldalról A közintézmények működése, a városüzemeltetés jelentősen drágulni fog. Arra kell törekednünk, hogy ez ne járjon az önkormányzat által nyújtott ellátások, szolgáltatások romlásával. Meg kell őriznünk, sőt - ha lehetséges - emelnünk kell ezeknek a színvonalát. Másrészt annak is meg kell találnunk a módját, hogy amennyire lehet, enyhítsük az arra rászorulók megélhetési gondjait. Fontosnak tartom, hogy felleljük azokat a pénzügyi forrásokat, amelyekkel a jelentősen megugró kiadások ellenére egyensúlyban tudjuk tartani a költségvetést. Ehhez olyan vállalkozásokat kell kitalálnunk és elindítanunk, amelyek üzleti hasznot eredményeznek. Ebben építenünk kell a két nagyvállalattal meglévő együttműködésünkre. Az előző ciklushoz hasonlóan be kell vonnunk a vállalkozói tőkét a városfejlesztés és üzemeltetés bizonyos szegmenseibe, és talán az előző ciklushoz képest nagyobb mértékben kell törekednünk arra, hogy saját fejlesztéseinkhez állami, illetve uniós támogatásokat nyerjünk el. Összességében nehéz év, igen nagy feladatok állnak előttünk, de úgy gondolom, nem lehetetlen a teljesítésük. Néhány nap múlva közmeghallgatást tart a 2007-es költségvetéssel kapcsolatban. A képviselő-testület már megalkotta a koncepcióját, mi az, amit a városlakóknak érdemes tudniuk erről? - Kiemelném, hogy a rászorulók támogatására fordítandó keretet 50 millióval megemeltük 2006-hoz képest. A közintézmények, beleértve a polgármesteri hivatalt is az infláció mértékével megnövelt önkormányzati támogatással tudnak majd gazdálkodni, vagyis semelyik vállalt feladatunktól nem akarunk visszalépni, minden eddigi lakossági szolgáltatás minőségét meg akarjuk tartani. Folytatni szeretnénk a panelrekonstrukciós programot, a 2006-os vagy annál nagyobb mértékű önkormányzati hozzájárulás mellett. Megőrizzük, sőt reálértéken növelni kívánjuk a lakáshoz jutás sokféle helyi lehetőségét. Gondolok itt a helyi támogatásra, a munkáltatói kölcsönre, illetve a bérlakásépítésre is. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy az utóbbit még az idén el tudjuk indítani. A választási programjának egyik legfontosabb eleme volt a helyi közüzemi díjak emelkedésének megállítása. A legtöbb hazai nagyvárosban jelentősen megemelkedtek az árak január 1-jétől. Százhalombattán mire számíthatunk? Az energiaárak országos kiigazítása következtében elkerülhetetlen volt, hogy az áremelést a helyi távfűtés díjában is érvényesítsük. A képviselő-testület azonban úgy döntött, hogy a kormány által a rászorulóknak biztosított kompenzációt további helyi támogatással egészíti ki. Hogy mennyivel és milyen módon, arról az első negyedév végéig hozunk döntést. Legkésőbb erre a határidőre szeretnénk kidolgozni azt a differenciált szociálpolitikai támogatási rendszert, amely - esetleg visszamenőlegesen is - kompenzálná azoknak a kiadásait, akik saját erejükből nem képesek megoldani a megélhetés gondjait, illetve nem jelent számukra kielégítő megoldást az állami támogatási rendszer. Ez a tervünk a távfűtéssel, a többi közüzemi szolgáltatás - a víz, a csatorna, illetve szemétszállítás - hatósági áráról pedig úgy határoztunk, hogy amíg nem készül el a már említett helyi szociálpolitikai támogatási csomag, addig ezeken nem hajtunk végre emelést. Nehezen alakult ki ez az egyetértés, mivel a testület egyik része azt tartaná igazságosnak, ha valamilyen szinten érvényesítenénk az általános áremelkedést, és csak a valóban rászorulóknak biztosítanánk kompenzációt. A képviselők másik része viszont egyáltalán nem hajtana végre emelést. Az ő érvrendszerük gyengesége, hogy ebben az esetben olyanoknak is nyújtanánk a közpénzből támogatást, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá. Az erénye viszont az, hogy így azokat a kertvárosi területeken élő battaiakat is támogatná valamilyen mértékben az önkormányzat, akik nem használják a távfűtést, így az ebben érvényesített kedvezmény nem érinti őket. Nem könnyű igazságosnak lenni, hiszen mi alapján állapítja meg az önkormányzat, hogy ki a valóban rászoruló? Aki nem közalkalmazott, vagy állami foglalkoztatott, annak szinte lehetetlen ellenőrizni a valós jövedelmét, illetve vagyoni helyzetét. Ha mégis megpróbálkozna ezzel az önkormányzat, az akkora apparátust és munkát igényelne, ami szinte már megkérdőjelezi, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele. Nyilvánvalóan sok dilemmával kell szembenéznie a testületnek, és emberpróbáló feladat lesz olyan megoldást találni, ami a szociális érzékenység és a valós egyéni teherviselés elvének is megfelel. Számos kérdésben kell még megegyeznünk, de abban egységesen gondolkodunk, hogy segíteni kell azokon, akik nem tudnak több munkával, többletjövedelem-szerzéssel védekezni a leszakadás ellen. Sokan vannak ilyenek: betegek, idősek, átmenetileg vagy tartósan munkanélküliek. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki megkapja az önkormányzat terveivel, döntéseivel kapcsolatos korrekt tájékoztatást, és minden lehetőséget megragadjunk a véleménykülönbségek ütköztetésére, a konszenzus keresésére, hiszen, sajnos, sokak számára sorskérdésről van szó. Ahogy ön is említette, számos nagyberuházás áthúzódott az előző választási ciklusról. A BME, a sportcsarnok, az uszoda felújítása, illetve a termálfúrás. Mi lesz ezeknek a sorsa? - Két csoportra osztanám ezeket. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket nagyon alaposan, szakmai szempontok alapján körbe kell járnunk, és el kell döntenünk, hogy milyen tartalommal valósuljanak meg. Mert hogy szükség van rájuk, az nem kérdés. Ide tartozik minden, amit felsorolt, kivéve a termálfúrást. Persze ezzel kapcsolatban sem az a kérdés, hogy legyen-e. Ez - úgy gondolom - eldőlt. Nagyon értékes munkalátogatáson vettünk részt Veresegyházán hivatali szakemberekkel és öt képviselőtársammal, ahol meggyőződtünk róla, hogy a termálvíz felkutatása és geotermikus hasznosítása vitán felül értelmes beruházás. Ha 30 fokos, vagy akörüli hőmérsékletű vizet találunk Százhalombattán, akkor például ebből a forrásból megoldhatjuk az uszoda és a strand melegvízellátását, de ha 60 fokos, vagy annál melegebb vizet lelünk, még ennél is tágabb lehetőségek nyílnak a hasznosításban. Ezzel fűthetnénk a közintézményeket, vagy akár a lakótelepet, amire van már példa az országban, így optimális megoldást találnánk az energiaár-emelés miatti súlyos gondjainkra is. Abban viszont nem hiszek, hogy a hőforrást wellnessközpont vagy gyógyfürdő létrehozására is sikeresen hasznosíthatná az önkormányzat. Hogy ez valójában illúzió, azt olyan települések példái támasztják alá, akiknél a költségvetést valósággal megroppantotta ez a hatalmas beruházás, de közel sem hozott ezzel arányos hasznot. Azt hiszem, a képviselők többségét nyomasztotta és elriasztotta egy ilyen kockázatos és költséges vállalkozás lehetősége, ezért is döntöttünk elsőként a termálfúrás elhalasztása mellett. A geotermikus hasznosítás viszont messze nem olyan kockázatos és nem is jár akkora invesztícióval, vagyis életszerűbb elképzelés, mint a gyógyfürdő. Az első negyedév végéig készül el az erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány. Bízom benne, hogy a megjelenő uniós fejlesztési pályázatok között találunk legalább egyet, amire benyújthatjuk ezt, és megfelelő érdekérvényesítéssel kedvező elbírálást érhetünk el. Ez megsokszorozná a termálvízzel kapcsolatos lehetőségeinket. A képviselő-testület ülésén elhangzott, hogy januártól elindulnak az uniós pályázatok, amelyek révén soha nem látott fejlesztési támogatáshoz juthatnak a magyarországi települések. Jó lenne, ha addigra már kész, mindenki számára elfogadható tervekkel rendelkezne az önkormányzat. Önnek mi a véleménye erről? - Elméletben ez nagyon szép gondolat, és jó lenne, ha így lenne, de ehhez a miénknél sokkal kiszámíthatóbb világban kellene élnünk. Eddig minden egyes pályázati évben alapjaiban változtatták meg a pályázati feltételeket, a támogatás intenzitását, az igényjogosultak körét és minden egyéb feltételt. Erre nem lehet felkészülni. A másik tapasztalatom az, hogy az utóbbi egykét évben olyan szűken határozták meg a beadási határidőket, hogy valóban szinte csak annak volt esélye, aki kész pályázattal rendelkezett. Ráadásul egy-egy építési terv, amely a pályázat elkészíttetéséhez nélkülözhetetlen, igen tetemes pénzbe - az építész kamara útmutatása szerint a bekerülési öszszeg mintegy öt százalékába - kerül. Igaz, nemcsak ez sok, hanem az is, amit egy-egy sikeres pályázattal nyerni lehet. Azt hiszem, az egészséges középút az, ha hosszú távú városfejlesztési stratégiával rendelkezünk, mert könnyebb egy-egy meglévő tervet a már kiírt pályázathoz igazítani, mint a semmiből létrehozni egy újat. Január 28-án ismét választást rendeznek Százhalombattán, az egyes körzetben, aminek eredményeként egy újabb képviselővel egészül ki a testület. Mi a véleménye, mekkora jelentőséggel bír ez a választás az önkormányzat összetételét és jövőbeni hatékonyságát illetően? Nagy a jelentősége azzal együtt, hogy a kialakult erőviszonyokat kétségtelenül nem tudja átrendezni. A testület hatékonysága szempontjából azt tartanám a legszerencsésebbnek, ha az ÉSZKE jelöltje jutna be, mert ezzel erősödne a pártoskodásoktól mentes, csak lakossági elkötelezettséget vállaló, szakmai alapon politizáló vonal. Úgy gondolom, akik pártszervezetek képviselőiként politizálnak, azok az őket körülvevő világ jelenségeit bizonyos párt ideológiai alapon próbálják megérteni, és ezen a szemüvegen keresztül nézve igyekeznek a kihívásokra válaszokat találni. Mi civilek az ÉSZKÉ-ben politikai ideológiától mentesen, két egymással egyenértékű rendező elv szerint működünk. Az egyik a többségi érdek, a másik a ráció. Minden további fontos kérdés ezekből számunkra levezethető. Természetesen szükség van a pártokra, de egy Százhalombatta méretű közösségben talán a civilek elfogulatlanabbul tudnak irányítani. A civil jelenlét erősítését általában is fontosnak tartom. A kiegyensúlyozó jelenlétünknek is betudható, hogy reményteli a képviselő-testületen belüli munkamorál, az egymáshoz való viszony. Bár vannak vitáink, időnként erős érzelmi fűtöttséggel, ennek ellenére még senki nem ment el odáig, hogy megsértsen másokat. Természetesen ez nem csak a civilek jelenlétén múlik, hanem azon is, hogy a meghatározó személyek velem együtt úgy gondolják, hogy nem másokat kell legyőzni, hanem elsősorban a saját hibáinkat. Ha ehhez tudjuk magunkat tartani, akkor Százhalombatta és vele együtt mindannyian nyerni fogunk. Czifrik SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Premier plán - Kalácska Mónika Az asszony, aki az „eget tartja" A “szerencse” és a “véletlen” nem szerepel a szótárában. Meggyőződése, hogy mindennek oka van, még akkor is, ha éppen nem értjük, mi miért történik. Abban pedig erősen hisz, hogy őt a gondviselés a tenyerén hordozza, mert Kalácska Mónika elégedett az életével. 1984 júniusában költöztek Százhalombattára, férje az akkori DKV-ban kapott munkát. Gyermekeik már ide születtek, itt nevelték fel őket, itt van az otthonuk, szeretik ezt a várost. Kalácska Mónika Vámosmikolán töltötte gyermekéveit. Édesanyja pedagógus, édesapja vezető könyvelő volt az erdészetnél. A valódi hivatásuknak azt tartották, hogy felneveljék nyolc gyermeküket. - A testvéreim között a hetedik voltam a sorban - meséli -, a legidősebb és köztem tizennégy év korkülönbség van. Nagyon szép gyermekkorom volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben, igaz, beosztással éltünk. A szüleim dolgoztak, ezért mindnyájunknak megvolt a maga helye és szerepe a családban. Nem mondom, hogy egyáltalán nem voltak nehézségeink, de véleményem szerint a mai gyerekeknek sokkal nehezebb az életük. Nagyon sajnálom, amikor azt látom, hogy minden idejüket az utcán töltik, és nem értem, hogy miért nem szeretnek otthon lenni. - Három gyermekük van. Az előbbi megállapítása rájuk is vonatkozik? - Egyszer a lányom azt mondta: számomra a családi életünk példamutató, jól érzem magam ebben a közegben. De amint kilépünk az ajtón, egy másik világban találjuk magunkat, nagy a disszonancia, mások az értékek, mások az elvárások. Ez így is van, nagyon sok a kísértés és könnyű úszni az árral. Ezért is fontos, hogy a család erős legyen. Mi itthon mindent megbeszélünk, nincsenek tabutémák, és nagyon örülök annak, hogy a gyerekeim mindig találtak olyan barátokat, akik elfogadták őket és kitartottak mellettük. Hiszem azt, hogy magvetők vagyunk, és minden elvetett jó szó és szeretet világba szökken gyermekeink lelkében. De ha nem vetünk, miben reménykedhetünk? - Fontos szerepet tölt be életükben a vallás? - Igen, központi kérdés, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan erről lenne szó nálunk. Nemcsak beszélni kell erről az életvitelről, hanem mindinkább úgy élni, hogy mások észrevegyék, hová tartozunk, merre tartunk. Nem találkoztam ellenséggel, sem rosszakaróval, munkahelyeimen olyannak fogadtak el, amilyen vagyok és vállalásaimban mindig akadtak segítőim. Persze nem célom, hogy mindig és mindenkivel elfogadtassam magam, mert úgy gondolom, ha olykor becsukódik is néhány ajtó, kinyílik egy-két ablak. - A többség számára a vallásgyakorlás abból áll, hogy néha elmegy a templomba. Ön ennél többet vállal, miért? - Hat évig tanítottam hittant, és nagyon szívesen csináltam. 1999 óta teljes munkaidőben dolgozom, nem vállalhattam tovább a hitoktatást. Számomra a legfontosabb a család, a róluk való gondoskodás állapotbeli kötelességem. Az egyházközségben gyakran bíznak rám feladatokat, nagyon nehezen mondok nemet, de néha előfordul. Szeretem az otthonomat. Jó érezni, hogy a családomnak szüksége van rám, nem azért, hogy állandóan fogjam a kezüket, de másképp érzik magukat, ha valahol a lakásban jelen vagyok. A férjem nagyon sokat dolgozik, kevés időt tud itthon tölteni, ezért is tartom fontosnak, hogy hazatértekor családi meleg várja, így vagyunk képesek ketten tartani az eget családunk fölött. - Ennek ellenére aktív az egyházközségben, szerepet vállal a programok szervezésében és lebonyolításában... - Voltam egyházképviseleti tag is, de túlságosan megterhelőnek éreztem és lemondtam róla. Nem szabad kapaszkodni a pozíciókba, nem kudarc az, ha kicsit félre tudunk állni. A lehetőségek behatároltak, engedni kell, hogy mások is hozzáférjenek. Amikor adnak valamilyen feladatot, úgy fogadom el, hogy tudom, komoly tartozásaim vannak a jóisten felé és így is törleszthetek. Őszintén hiszek benne, hogy én csak egy láncszem vagyok, de ha valahová beilleszt a sorsom, az nem véletlen. Ott a helyem, ott a feladatom, és amit elvállalok, az egészen biztosan engem is előbbre visz. Nem várhatjuk azt, hogy minden tökéletes legyen körülöttünk, de ha egy órában csak egyetlen perc van, amiből építkezni lehet, az már ajándék. Semmit sem kapunk ingyen, és azt is vallom, hogy a magunk útját kell járni, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy jobbá tegyük magunk és mások életét. - Vannak-e tervei? - Soha nem voltak nagy álmaim és terveim. A mindennapokban kell úgy megállni a helyem, hogy az jó legyen a családomnak, utána pedig a tágabb környezetemnek is. Ha tudok tenni valakiért valamit, azt jó szívvel teszem, de a fő feladatom, hogy meleg otthont biztosítsak az enyémek számára. Nem olyan otthont, ahol tilalmiak között érzik magukat. Édesapám azt mondta, a gyerekeket óvni kell, de ha eljön az ideje, engedjük el őket, mert ha így teszünk, akkor viszszatérnek. - A testvéreivel milyen a kapcsolata? - A testvéreimmel és a családjaikkal szeretjük, tiszteljük és megértjük egymást. Fontosak vagyunk egymás számára. Édesapám sajnos már nem él, de édesanyám igen. Tizennégy éve otthagyta vidéki otthonát és ideköltözött Százhalombattára. Nagyon féltünk tőle, hogy megviseli a változás, de megtalálta a helyét. Ő az egyik példaképem, nagyszerű édesanya és barát, aki óriási feladatot vállalt és azt örömmel teljesítette. Azt szokta mondani, hogy tizenhat gyereke van, mert mindannyiunk házastársát is gyerekeként fogadta el. Huszonkét unokája, hét dédunokája aranyozza be napjait. - Kire gondolt, kiről szóljon legközelebb a Premier plán? - Sok nagyszerű embert ismerek, ezért nehéz a választás. Gubodi Margit nénit javaslom, akit a városban sokan ismernek, hiszen ő az egyik kántor. A közeli ismerősei Margit anyónak nevezik, mert ahogyan él, ahogyan közeledik az emberekhez, példa értékű. Szeretném, ha minél többen megismernék, mert az élettörténete, a személyisége mások számára is iránymutató lehet. Pável Melinda