Százhalombattai Hírtükör, 2008 (21. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-10 / 1. szám

2. oldal Ami rajtunk múlik, abban tökéletesen optimista vagyok Folytatás az 1. oldalról Nemcsak új, esztétikusabb és ener­giatakarékosabb tetőt kap a Szalai János Tanuszoda, hanem a gépészet és az uszodatechnika kivételével egy teljesen új létesítmény fogja kiszolgálni a város­lakókat. Az öltözőktől a medencéken keresztül a szellőztetőrendszerig min­den kicserélődik, vagyis gyakorlatilag két új uszodánk lesz másfél óráért. Remélhetőleg elkészül a művelődési ház felújításának első, hatszáz millió fo­rint értékű szakasza, amely a színházte­rem, a kamaraterem, a gépészet és az elektromos rendszer rekonstrukcióját foglalja magában. Közben lezajlik a má­sodik ütem előkészítése, amely a többi helyiség felújítására vonatkozik. Elkészül a városháza B épületének átalakítása, megújul az úgynevezett díszterem. Ide költöztetjük át a testüle­ti tanácskozásokat, a jelenlegi tárgyaló ugyanis rendkívül szűkös és levegőtlen. A kibővített, modernizált okmányiro­dát, amit tizenhárom millió forintos pá­lyázati támogatással újítottunk fel, már birtokba vehették a munkatársak és az ügyfelek, de további átalakításokat is tervezünk a városházán, amelynek sok irodájában már méltatlanok az ügyinté­zés körülményei. Ha a Városi Televízió átköltözik az Ifjúság úti Polgárok Házá­ba, a felszabaduló helyet a Gazdasági Ellátó Intézmény számára szeretnénk átalakítani. Ez a változtatás is a zsúfolt­ság megszüntetését, az intézmények profiltisztulását szolgálja majd. A Polgárok Háza átadása az év első felében várható. A rádió, az újság és a tévé mellett szeretném, ha itt nyerne el­helyezést egy rendezvényszervező-köz­pont is, amely koordinálná a városi ren­dezvényeket. A városlakók számához és igényéhez, érdeklődéséhez képest ugyanis túlságosan sok a városi rendez­vény, nem ritkán egyszerre több is zajlik azonos időben. Úgy gondolom, erre a helyzetre különösen jól illik a “keve­sebb több lenne” kifejezés. A központ­ban egész évre előre nyilván lehetne tartani a város által támogatott progra­mokat, és eseménynaptár, illetve szóró­lapok formájában egységesen lehetne megjeleníteni azokat. Ha a Városfejlesztési Munkacsoport következő ülésén elfogadja a részletes, finanszírozást is tartalmazó terveket, kora tavasszal elindulhat a főtér beépí­tése. A felújítás úgynevezett második üteme - ami a térburkolat és az egész látvány megújulását foglalja magában - valamivel később kezdődik, de mindkét ütemnek egyszerre kell befejeződnie, legkésőbb 2010 áprilisára. A jelenlegi elképzelés szerint a főtéren épülő lakó­házban tizennyolc önkormányzati szol­gálati lakást is kialakítunk, az így felsza­baduló szolgálati ingatlanokból pedig bérlakások lesznek. A Városi Szabadidő Központ felújí­tásáról a termálfúrások eredményétől függően döntünk, amely februárra vár­ható. Abban már egyetértés alakult ki, hogy egy-két medencét mindenképpen élményfürdővé alakítunk át, de ha ele­gendő melegvizet találunk, továbblé­pünk egy még igényesebb fürdőlétesít­mény felé. Emellett az intézmények, sőt akár a lakótelep fűtését is a termálvízzel oldjuk meg, ha ezt a hozam lehetővé te­szi. Biztosnak látszik, hogy még ebben az önkormányzati ciklusban elindítjuk a sportcsarnok felújítását. Jelenleg sokan úgy gondolkodunk, hogy célszerűbb lenne lebontani a régit, és teljesen újat építeni. A stratégiai döntéseket az első önkormányzati ülésen szeretnénk meg­hozni, és bízom benne, hogy még az el­ső negyedévben el tudjuk fogadni a lát­ványtervet, valamint a költségbecslést. Ha ez így lesz, az év második felében, esetleg 2009 első felében elindulhat a kivitelezés, és 12-14 hónap alatt befeje­ződhet a munka. Az óvárosi óvoda ennél sokkal rövi­­debb idő alatt elkészülhet, szerintem legkésőbb 2009-re.­­ Sok újszerű és hasznos javaslatot fogadott el a képviselő-testület 2007- ben. Gondolok például az ingyenes vé­dőoltásokra, amik országosan is érdek­lődést és elismerést váltottak ki. Ön mit tart a legfontosabb eredményeknek? - Fontos és jó döntés volt a tanköny­vek ingyenes biztosítása, de ennél is büszkébb vagyok a HPV védőoltás be­vezetésére, amit hosszú távra ható és nagyon előremutató kezdeményezés­nek tartok, és külön örömmel tölt el, hogy teljes egyetértésben fogadta el a képviselő-testület. - Kudarcként élte meg, hogy egyelőre nem sikerült a város számára előnyös kistérségi együttműködést kialakítani? - Másnak nem lehet nevezni, mint kudarcnak. Az ok nyilvánvalóan a vi­szonylag alacsony lélekszámúak. Ebben és a közigazgatás terület nagyságában nyilvánvaló Érd előnye. Közel sincs vi­szont olyan infrastruktúrája és intéz­ményhálózata, mint Százhalombattá­nak. Amit évtizedek alatt kiépítettünk, nagyon jól működik külső támogatás nélkül is, ráadásul nehéz lenne hozzáil­leszteni olyat, ami kevésbé fejlett. Száz­halombatta elhelyezkedése szempontjá­ból is zártabb település. Nincs átmenő forgalom, az jön be, akinek itt van dolga. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ön­ellátásra rendezkedtünk be, amit sze­rencsére az anyagi lehetőségeink is le­hetővé tettek. Összességében nincs olyan elemi késztetés, ami a térségi együttműködés irányába nyomna min­ket, mert csak ez kínálna megoldást bármely problémánkra. Ezért nem akartunk belemenni egy olyan együtt­működésbe, amely nem veszi figyelem­be a város adottságait, az itt élők érde­keit, vagyis nem biztosít Százhalombat­ta súlyának megfelelő szerepet. A leg­utóbbi elutasító testületi döntés óta T. Mészáros András érdi polgármesterrel és Jánosi György országgyűlési képvise­lővel is beszéltem a témáról. Az év vége nagyon zsúfolt volt, de remélem, idén több idő jut a tárgyalásokra, és partne­reink akceptálni fogják a szempontjain­kat, és még az év első felében úgy állha­tunk fel a tárgyalóasztaltól, hogy senki sem fogja vesztesnek érezni magát.­­ A város kivételezett helyzetét né­hány évig az iparűzési adó eltörlésének lehetősége árnyékolta. Újabban az ön­­kormányzati reformról hallani, hogy negatívan érinthet minket, megszűnhet­nek a kiemelkedően magas bevételek. Vajon most, amíg van rá lehetőségünk, jól költjük el ezt a rengeteg pénzt?­­ Az igazság az, hogy én sem értek egyet a testület minden döntésével, és nekem is az a meggyőződésem, hogy hatékonyabban is fel lehetne használni a bevételeinket. A koncepciók szintjén mindenki egyetért abban, hogy - külö­nösen a működés területén - racionáli­sabban kell gazdálkodnunk, de amikor a konkrét döntésekhez jutunk, a többség úgy gondolja, hogy a spórolást a másik által preferált területen kell kezdeni, és nem az övén. Természetesen mindenkinek önmérsékletet kell tanúsí­tania, s csak így várhatja ezt el a partne­rétől is. A magam részéről nem tartom igaz­ságtalannak a jelenlegi elosztási rend­szert, hiszen azok a települések, ame­lyek részesednek a területükön működő ipar áldásaiból, annak a hátrányait is el­szenvedték, illetve elszenvedik. Más­részt, nem hiszem, hogy attól lépne elő­re az ország, ha néhány település lehe­tőségeit drasztikusan megnyirbálnák. A többiek számára ez nem jelentene túl nagy előnyt, számukra viszont óriási hátránnyal járna. Arról nem is beszélve, hogy elvesztenék húzóerejüket, hiszen ezek a települések olyan értékteremtés­re képesek, amely nem áll meg a város határában. Hogy csak a magunk példá­ját említsem, Százhalombatta a ’90-es évek második felében összesen fél milli­árd forintot juttatott vissza a nagyválla­latoknak, amiből olyan környezetvédel­mi beruházások valósultak meg, mint az olajtározók úszótetővel történő ellá­tása vagy a vasúti tartálytöltők átalakí­tása, illetve az erőműi kazánok égőfejé­nek cseréje, amelyek nagy mértékben csökkentették a károsanyag-kibocsá­­tást. De említhetném a szakrendelőn­ket, a Régészeti Parkot, a nyári egyete­met, a sportlétesítményeinket, a stran­dot vagy a gyermekintézményeket, amelyek színvonalas szolgáltatásait évek, évtizedek óta nemcsak a battaiak, hanem a környéken, sőt a messzebb élők is élvezik.­­ Januártól megemelkednek a köz­üzemi díjak. A szocialisták szerint elő­ször az Értünk Százhalombattáért Köz­életi Egyesület (ÉSZKE) is támogatta az erről szóló javaslatot, a testületi ülésen aztán mégis ellene szavaztak. Mi válto­zott közben? - Az egyeztetésnek abban a fázisá­ban, amikor ez szóba került, már nem voltunk mindannyian jelen, kötetlen beszélgetés folyt. Mi tovább gondoltuk az áremelésről szóló javaslatot, és elté­rő álláspontot alakítottunk ki. Ennek elsősorban az, az alapja, hogy az önkor­mányzati törvény a vonalas kommuná­lis létesítményeket a forgalomképtelen törzsvagyonba sorolja, és kötelezővé te­szi a fenntartásukat. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy bizonyos részben az ezek­kel kapcsolatos terheket is viselnie kell a városnak, tehát nem tartjuk etikus­nak, hogy az amortizáció teljes költsé­gét megjelenítsük az árakban. Amelyik önkormányzat teheti, kompenzál. Ab­ban nálunk is egyetértés van, hogy szükséges kompenzálni, de a szocialis­ták szerint nem egyenlő mértékben. Mi azonban úgy véljük, nem igazságtalan, ha többet kap, aki többet fogyaszt, mi­vel - ha legálisan szerzi a jövedelmét - többet is adózik, vagyis többet tesz a közösbe. Másrészt várhatóan igen ko­moly adminisztrációs terheket és költ­séget jelent majd, ha rászorultság alap­ján differenciáljuk a kompenzációt. Utánajárással, plusz feladatokkal jár mind a hivatalnak, mind a városlakók­nak. Arról nem is beszélve, vajon meny­nyire lehetünk biztosak benne, hogy a legnagyobb ellenőrzés mellett is való­ban az kap majd nagyobb kompenzáci­ót, aki jobban rászorul. A mi elvünk inkább az, hogy ha jól megy a városnak, abból mindenki ré­szesüljön. Ha nem ez alapján döntünk, akkor van egy nagyon erős szociális há­lónk, amit most egy újabb alappal erő­sítünk meg, és ami egyéni rászorultság alapján működik. Aki nem fér bele a tá­mogatási rendszerbe, annak magasabb lesz a számlája. Azt hiszem, nincsen abszolút jó meg­oldás. Nem lehet mindent piacosítani, de az sem elfogadható, hogy mindenhol ott legyen a jóságos önkormányzat. A legnagyobb kihívás nekünk is, az ál­lamnak is az, hogy rátaláljunk az egész­séges középútra, vagyis a valódi szere­pünkre. A hitelbedőlések is jelzik, hogy az emberek még nem fogták fel igazán, a nagy szabadság nagy felelősséget is ró rájuk. Nyugat-Európában, Észak-Ame­­rikában már túljutottak ezen a dilem­mán. Persze bizonyos területeken át is estek a ló túloldalára. Nem lehet elfo­gadni ugyanis, hogy ötvenmillió ember éljen társadalombiztosítás nélkül, de azt sem, hogy mindenkinek ingyen járjon az orvosi ellátás. Meddig kell és meddig szabad az önkormányzatnak beleavatkoznia az egyén életébe? - ezek a kulcskérdések. Mi azonban mindig konkrét ügyekben döntünk, egyelőre hiányzik a zsinór­­mérték.­­ 2008 a nagy lehetőségek éve Száz­halombatta számára. A motoGP pálya, a termálfúrás, a nemzetközi digitális szakmai központ és a nyári egyetem egyenként is esélyt jelenthetnek egy olyan fordulatra, ami túlzás nélkül tör­ténelmi jelentőségű lehet a város életé­ben. A nagy lehetőségek persze nagy fe­lelősséggel is járnak, és nyomással, hi­szen a lehető legjobban kell élni az eséllyel. Optimizmussal vagy inkább szorongással tölti el az előttünk álló év? - Ami rajtunk múlik, abban tökélete­sen optimista vagyok. Biztos vagyok benne, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért. Ehhez adottak a megfelelő szakemberek és a képviselő­­testület egysége, konstruktivitása is. A nagy ügyek - elsősorban a motoGP-re gondolok - azonban döntően nem raj­tunk múlnak, hanem a befektetőkön, a kormányon, illetve egyéb külső körül­ményeken, amikre nekünk semmilyen, vagy nagyon csekély ráhatásunk van. Emiatt bizony szorongás van bennem, és lesz is, amíg fel nem száll a füst. De nagyon bízom benne, hogy néhány hó­napon belül már kevesebb aggoda­lommal és több optimizmussal nyilat­­kozhatom erről a témáról is. Czifrik SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXI. ÉVFOLYAM I. SZÁM Premier Plán - Csarnoki Antal Nem az a fontos, hogy mikor Beszélgetésünk kezdetétől - mintha magától értetődő lenne - szinte csak a zené­ről esik szó. Sorolja a példaképeket: Gary Moore, Eric Clapton, Joe Striani... Minden más csak ürügy, hogy visszatérhessünk a rockzenéhez, ami kitöltötte és kitölti az életét. - Ahogy ilyenkor szokás, megtudha­tunk-e néhány személyes adatot? - Mint mindenki akkortájt, Buda­pesten születtem 37 évvel ezelőtt. Szü­leimmel alig egy éves koromig laktunk Tárnokon, aztán következett Százha­lombatta, mivel édesapám itt dolgo­zott a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Itt jártam óvodába, általános és közép­iskolába. Minden korai emlékem ide köt. - Ha már a korai emlékeknél tar­tunk, fel tudja-e idézni az első megha­tározó zenei élményt? - A zene iránti érdeklődésem hamar megmutatkozott, már fiatalon elkezd­tem gitáron játszani. Néztem a fellépő zenészeket a régi Battai Napokon, és arról ábrándoztam, milyen jó lenne velük együtt állni a színpadon. Köl­csönkapott gitáron kezdtem pengetni, próbáltam a lefogásokat, a hangzást, szorgalmas autodidaktaként sok min­dent megtanultam. Mint minden fia­talnak akkoriban, a rock zene volt szá­momra a legfontosabb. - Annyi munka, idő és vonzalom után szembe kell nézni a megmérette­téssel, ami kudarcot is hozhat. - Az első komoly próbatételem alig tizenegy éves koromban, 1981-ben volt, amikor a Black Demons zenekar gitárost keresett, és behívtak meghall­gatásra. Szabályosan vizsgázni kellett. Ma már könnyű mondani, hogy in­nen aztán gyorsan haladtak az esemé­nyek. Következett a Triton, majd a na­gyon szép sikert elérő Magazin együt­tes, akikkel rock kategóriában meg­nyertük a Csillag Születik tehetségku­tató versenyt 1988-ban. Ennek kö­szönhetően készíthettük el első leme­zünket, tizenhét éves voltam akkor.­­ Ettől kezdve mintha egyenesnek látszana az út: táborok, koncertek, ORI vizsga, de a legnagyobb találkozás még hátra volt. 1989-ben jött létre a Sing-Sing. A battai rockzene kedvelői­nek sokat mondanak a nevek: Hangyási Laci, az Abaházi testvérek és persze Kun Peti. - Első nemzetközi turnénkon, Lit­vániában, egy művelődési ház színpa­dán készülődtünk, pakoltunk, hangol­tunk, miközben a teremben pártgyűlés zajlott. Aztán széthúzták a függönyt, és ugyanazok az emberek zakót, nyak­kendőt ledobva tomboltak a zenénk­re. - Azt hittük, sosem lesz a vége, a tör­ténet mégis megszakadt. ’99-ben, tíz év után megszűnt a Sing-Sing zenekar. - Számomra váratlanul kellemetlen fordulat volt, de nem rémített meg, harminc évesen léptem először mun­kába. Igyekeztem és igyekszem ma is két lábbal a földön állni. Gépkocsive­zetőként helyezkedtem el a szakorvosi rendelőben, és azóta dolgozom az or­vosi ügyeletén. Szép és felelősségteljes szolgálatnak tartom. Az elmúlt évek­ben sem feledkeztem meg a zenélés­ről, de aktívan nem foglalkoztam vele, csak otthon vagy baráti társaságban. - Hosszas kerülő után mégiscsak el­jutottunk magánélete egyik fontos ele­méhez, a családhoz. - Huszonkét éve vagyok házas. Fe­leségem, Emese szakápolóként dolgo­zik a családsegítő központban. Tizen­hat éves fiunk, Richárd kiskorától kezdve elkísért a próbákra és a kon­certekre, és bár borásznak tanul, re­mélem, tovább viszi a zenei vonalat. Mostanában gitározgat. Úgy tűnik, mára megérett arra, hogy értse és sze­resse ezt a hangszert. Harmonikus csa­ládban élünk, fontos számunkra az őszinteség. Mindig voltak és ma is vannak közös terveink, talán a legfon­tosabb, hogy fiunk boldogulása, jövő­je megbízhatóan megalapozott legyen.­­ Már éppen berendezkedni látszott a nyugodt, racionális, polgári életre, amikor egy váratlan fordulattal “visz­­szaköszönt” a zene... - Igen, tavaly év végén az Irigy-hón­­aljmirigy zenekar keresett meg egy visszautasíthatatlan ajánlattal, mégpe­dig azzal, hogy gitárosként kísérjem el őket élő nagy koncertjeikre. Ismeret­ségünk ugyan régi volt, mégis megle­pődtem, hogy rám gondoltak, hiszen tudták, hogy évek óta nem játszom ak­tívan. Hihetetlen élmény volt a kon­certünk a Sport Arénában, hiszen ko­rábban nem léptem fel ekkora közön­ség előtt. Fergeteges sikert arattunk, azóta velük járom az országot. - Váratlan és véletlen fordulatok után születik-e még új terv, van-e meg­valósulásra váró álom ? - Az a fajta ember vagyok, aki, ha kitűz egy célt, előbb vagy utóbb, de el­éri. Nem az a fontos, hogy mikor. Van bennem türelem, makacsság, vagy hív­juk éppen kitartásnak. Döntöttem, szeretnék megmaradni a zenei pályán. Újraszervezzük a Sing-Singet, 2008- ban talán egy nagy koncerttel ünne­pelhetünk. A dalszerzés mellett szíve­sen készítenék egy instrumentális gitá­ros lemezt (lásd: példaképek), ha má­sért nem, hát magamnak és a baráta­imnak. - Újévkor helyénvaló a jókívánság. - Három dolgot kívánok, nemcsak magamnak és a családomnak, hanem mindenkinek: egészséget, nyugalmat és boldogságot. Mi kell ennél több? - Kit ajánl a következő Premier plánba? - Dr. Horváth János háziorvost rendkívül jó szakembernek tartom. Aki találkozott vele, tudja, hogy em­berként is nagyszerű. Mindenkinek feltűnik alapossága, közvetlensége, embersége. Szabics Judit

Next